Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-08 / 10. szám

galom. Nincs még egy olyan társadalom, amely tömegméretben annyira tekintet tel lenne az egyéni érdekekre, és annyira kielégítené azokat, mint a szocializmus. De a marxisták tisztában vannak az- • zal hogy mindenekelőtt a közlőt kell szolgálni ahhoz, hogy megteremtődjenek a személyi szükségletek egyre teljesebb kielégítésének a feltételei. Egyéni érdekeink alárendelése a köz érdekeinek, tehát nem valami önmegtagadő aszketiz- mus. hanem annak felismerése, hogy az egyén boldogulása elválaszthatatlan az egész társadalom, az egész közösség boldogulásától.

A kommunista erkölcsű ember mindenekelőtt közösségi ember, aki a maga törekvéseit összeegyezteti az egész társadalom törekvéseivel, aki áldozatkészen tud küzdeni a közös célért. A kommunista egyéni boldogulásának feltétele az egész közösség boldogsága. Makarenko pedagógiáját arra a megállapftásra alapozza, hogy a szocialista társadalom a közösség elvén épül fel, és minden egyénnek egy szocialista közösség tagjának kell lennie. A szocialista társadalomban nem létezhet egyén közösségen kívül, nem lehetséges elkülönült egyéni sors, egyéni út és boldogság sem, a- mely szembeszáll a közösség sorsával és boldogságával,

A kommunista közösségi ember, de ugyanakkor színes, gazdag, sokoldalú egyéniség is. Ismét csak rágalom, hogy a szocializmus elszOrkítl, sablonra nyírja az egyéneket. Az igazság az, hogy a tőkés társadalom fosztja meg az emberek többségét attól, hogy egyéniségek lehessenek, hogy kifejlesszék minden adottságukat. A kizsákmányolás tönkreteszi az egyéniséget, a kizsákmányolt és a kizsákmányoló egyéniségét is. Az egyén és a társadalom problémája megoldha tatlan a tőkés társadalomban. „Az egyén problémája egymást feltalás feltételei között nagyon Is tragikomikusán hangzik“ — írja Makarenko. Csak olyan társadalomban, melyben nincs kizsákmányo lás, csak szabad közösségben, amelyben minden egyén védve van, és lehetősége van a sokoldalú fejlődésre, bontakozhat ki szabadon az egyéniség, minden em bér egyénisége. A szocialista közösség tehát nem megfojtja, hanem kivirágoz tatja az egyéniséget.

Mindebből az következik, hogy a kommunista erkölcs központi eszméje a kollektivizmus. Ha a burzsoá erkölcs „logikai tengelye“ — mint mondottuk — az Individualizmus, akkor a kommunista erkölcs „logikai tengelye“ a kollektivizmus. A kollektivizmus fejezi ki a kommunista erkölcs legfontosabb sajátosságát.

A kollektivizmus áthatja a kommunista erkölcs valamennyi kategóriáját. Ezért mint Makarenko írja — még az ugyan-'

azon szóval jelölt erények is, amelyeket lát-/,-'lívp' régen is elismertek és mi is elismei ünk, még ezek is tulajdonképpen merőben különböző jelenségek. Az igazhívö becsülete és a kommunista becsület például elvileg különbözik egymástól, és ez a különbség a burzsoá individualizmus és a szocialista kollektivizmus ellentétéből vezethető le.

Makarenko rámutat, hogy a szocialista társadalomban a kollektivizmus érvényre jutása következtében a cselekvés számos olyan kategóriája erkölcsi kategóriává válik, amely a kizsákmányolás körülményei között, az uralkodó osztályok szemléletében nem tartozott az erkölcs területére. A fegyelem például a szocialista társadalomban lesz erkölcsi jelenség, mert a „vessző és az éhség* fegyelme igazán nem sorolható az erkölcsi jelenségek közé. Ugyancsak a mi társadalmunkban lesz erkölcsi megítélés tárgya a pontosság. „A ml társadalmunkban nem lehet erkölcsileg közömbös semmi, ami erősíti, illetve gyengíti az emberek kapcsolatát, következésképpen építi; liléivé rombolja a közösséget.“ A pontosság is éppen ilyen jelenség. A munka megbecsülése is valójában a szocialista társadalomban nyer erkölcsi tartalmat; a klzsákmányolók megvetik a munkát, a kizsákmányoltak pedig kényszernek, nyűgnek, tehernek érzik.

A kommunista erkölcs főbb tartalmi jegyei:

a) a szocialista bazafiság és a proletár internacionalizmas,

b| a szocialista humaaizmns,

c) az igazság szeretete (pontosság a szó mély értelmében),

d) a munkához való szocialista viszony, a munka becsülete és a szocialista tulajdonhoz való helyes viszony, ^

e) a fegyelmezettség,

t) céltndatosság, bátorság, helytállás, a nehézségek legyőzésének képessége.

A szocialista haza védelme, minden fjiatalnak erkölcsi kötelessége

AZ ERKÖLCS FOGALMA, TÖRTÉNETI ÉS OSZTALYJELLEGÉ

Az erkölcsi nevelést már a legkisebb korban kell kezdeni

A társadalmi fejlődés minden korszakában fennálltak bizonyos, tartalmukban egymástól gyakran lényegesen eltérő követelmények, amelyeket a társadalom, a társadalom egy osztálya vagy csoportja támasztott az egyén magatartásával szemben. Ezek a követelmények kiterjedtek a társadalommal (a hazával, az állammal, a saját társadalmi osztállyal vagy csoporttal, az idegen néppel stb.) és az embertársakkal szemben tanúsított magatartásra, meghatározták a férfi és á nő kajacsolatát, a házastársi viszonyt, a szülők viszonyát

gyermekeikhez és a gyermekek viszonyát szüleikhez. Aszerint, hogy az emberek eleget tettek-e ezeknek a követelményeknek vagy nem, cselekedeteiket jóknak vagy rosszaknak, becsületeseknek vagy becsteleneknek, igázságosaknak vagy igazságtalanoknak ítélték. Ezeket az értékeléseket az emberek minden történelmi korszakban használták.

Az emberek magatartására, cselekedeteire vonatkozó követelmények az embereket, az emberek csoportjait, az osztályokat. az embereket és a társadalom különböző szerveit ténylegesen összefűző

gyakorlati életviszonyok kifejezői. Van-< nak azonban olyan körülmények is (a kizsákmányoló osztálytársadalmak, a kapitalizmus körülményei), amelyekben a „megfogalmazott“, a „kinyilvánított“ magatartásbeli követelmények és a tényleges életviszonyok között nincs összhang, sőt az előbbiek esetleg éppenséggel az utóbbiakat leplezni hivatottak. A magatartást, a cselekvést szabályozó követelmények valódi tartalma éppen ezért csak úgy állapítható meg, ha azokat szembesítjük a tényleges életviszonyokkal.

Az erkölcs a társadalmi tudatnak éppen az a sajátos, történelmileg kialakult tormája, amely az emberek magatartásával, cselekedeteivel szemben fennálló követelményeket, a magatartást, a cselekedetek értékelését meghatározó szabályokat, normákat tartalmazza, és ugyanakkor lényt vet arya is, hogy e követelmények, szabályok, normák megfelelnek-e vagy ellentmondanak az emberek tényleges életviszonyainak. Az erkölcs kérdéseivel foglalkozó tudomány az etika. Az etika szó a görög éthosz szóból származik, amely erkölcsöt, jellemet, szokást jelent. A használatos morál (erkölcs), morális (erkölcsös) szavak pedig a latin mos szóból származnak.

Az erkölcs, mint a társadalmi tudat egyéb formái (a politikai és jogi Ideológia, a vallás, a filozófia), a társadalmi lét tükrözője. Az emberek erkölcse társadalmi létünkben: a termelésben elfoglalt helyzetükben, a termelési viszonyokban, az osztályviszonvokban gyökerezik. Éppen ezért nincsenek örök és változatlan erkölcsi normák és viszonyok, minden társadalomnak és az osztálytársadalmakban minden osztálynak mások az emberekkel szemben támasztott követelményei és tényleges erkölcsi viszonyai. A jóról és a' rosszröl vallott fpjfogás különböző korokban gyakran homlokegyenest ellentmondott egymásnak. Az erkölcs a társadalmi fejlődéssel, az emberi megismerés egyéb területei-