Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-24 / 34. szám
7 KULCSÁR TIBOR ROVATA GÁSPÁR MÁRIA V íz I ö * egy útelágazásra HORVÁTH LÁSZLÓ VERSEI Kristály Csak az emlékezés sovány tápláléka maradt nem az idő állt közénk a rettentő távolság ^ Tegnap még tömény oldat voltál ma kikristályosodott emlék holnap apró kristály mozaikból formállak újra A néptánc Regél a tánc lángja lobban a nyelvnek' tájnak hazának regél a ritmus betölti a termet halljátok üzennek a puszták ■ napban izzó magányos tanyák , deszka roppan évszázadok súlya alatt regél a tánc születést életét halált táncolj találkozik múlt és jelev a tánc diktálja világgá hogy élt ükapád , VONTSZEMÜ MÁRTA Üzenet Nem kértem tőled, hogy hajolj le hozzám. Nem kértem tőled, hogy. hozd le nekem a csiUagókat. Nem kértehi tőled semmit, mégis átnézel felettem. Tán levegőnek nézel, amely nélkül nem .lehet, élni? Nem vagyok levegő, és élni/is lehet nélkülem. mm át nem tudom, .'bpftnari é$'' Mw "miképpen k'&'íííl -. tnellém 'aV, Fiú. Valahol egymás mellé sodródtunk a zajos belvárosban, aztán egy ideig együtt jártuk az utakat valami felületes, laza ösz- szetartozással. Tisztán csak arra emlékszem, hogy hirtelen' jeli nh bánó,, élénk figyelemmel és le küzdheteüen kivárícsisággal fordultam felé. Arca a . nyár végi ligetek tiszta nyugalmát idézte, talán ez von zott hozzá a 'leginkább. Valamiféle állandóságot sugárzott a sze me, rendíthetetlen .határozottságot. Hamar rájöttem, hogy egész külső megjelenésében éppen ezek voltak a iegmegtévesztöbb elemek, s voltaképpen ezernyi gátlás, csigaházából kémlelte a világot. Nyughatatlan, jolyíon-folyvást meditáló terrhészet, aki halk ‘szavainak mozgékony csápjaival óvatosan tapogatózik m.aga körül. Az érzékeli dolgokból ritkán . tapint a lényegre, túl kevés, amennyit egyszerre magába képes fogadni, d^ a lelke mélyén az apróságokat is felnagyítja, s akár egy összebogozott fonalat,^ sokáig bontogatja odabenn, amíg -úgy-ahogy fel- göngyali. Gyakran ügy tűnt, mintha min-- denkivel és mindennel elégedett volna: — .Minden ember merőben más utakat jár végjg a bölcsöt a a koporsóig magyarázta, egyszer ~,így ahány ember, annyiféle látásmód és- megnyilvánulás jöhet létre. Humanista alaptermészettel születünk ■ Nem ítélhetünk el és nem vádolhatunk meg senkit semmiért. Ehhez nincs jogunk, hiszen ok és okozati sorrendben követik egymást a dől- ■ gok. Bármi sérelem vagy baj ér. nem lázadozhatsz, keress magyarázatot, próbáld megérteni... Tulajdonképpen minden fájdalmadnak magad vagy az oka. — Hangja egyszerre elbizonytalonodott —; Mért nem voltál elővigyázatos, minek mentél oda, miért szóltál, amikor hallgatnod kellett volna, túl hiszékeny voltál, pedig sejthetted volna ... _ igyelmesen hallgattam, őt. C Nem szóltam közbe, és nem szálltam vitába vele, tudtam, hogy hamar meghátrálna, ^ mert nem találna érveket véleménye bizonyítására. ■ Szinte egyik napról a másikra szótlanná, csaknem mogorvává változott. Mintha szégyenkezett volna amiatt, hogy ^idővel egészen kitárulkozott előttem, mintha bosz- szantotta volna, hogy ezzel elveszítette a 'titokzatosságát, és nyitott könyv lett előttem. Persze, a valóságban nem ez volt az igazi arca, mindvégig rejtély maradt a számomra, s emiatt a kapcsolatunk egyre fárasztóbbnak bizonyult. Mind gyakrabban fordult elő, hogy hosszú órákon át némán üldögéltünk a zajos játszótéren, vagy egy füstös kis presszóban. Egy este szomorúan és kiábrándultán döbbentem rá, hogy nem nyújthatunk már egymásnak semmi újat... — Szólj már valamit, hogy tudsz örökké hallgatni?l Semmi mondanivalód nincs már a számomra? — kérdeztem egyszer az ingerültség és a könyörgés határán, de rögtön meg is bántam, hiszen önmagámtól ugyanezt kérdezhettem volna. Elgondolkozva nézett maga elé, de nem válaszolt. Alig észrevehetően megvonta a vállát. — Olyanok vagyunk, mint két idegen, akik égy Tak'átlüh szig. r re vetődtek, és kizárólag egymásra utalta őket a sorsuk — dühöngtem tovább. — Csak tudnám, miféle erő hajt még bennünket nap mint nap egymás felé? Mit akarsz még tőlem, s vajon én mit akarok ...? / Hosszú hallgatás után szólalt csak meg: — Haza kéne már mennünk — mondta csendesen, zavartan, aztán fürkészőn feltekintett az alkonyatba merülő, tiszta égre, s hozzátette —: Azt hiszem, mégsem lesz eső . . . M ielőtt átsietett volna a forgalmas főút túloldalára, megemlítette, hogy valószínűleg holnap is felkeres. Tudtam, hogy sokkal valószínűbb dolgokat is mondhatna. Nyugtalan szél járta körül a magas bérházakat. Bántotta a szememet az áruház vörös reklámfényeinek a villooá- sa. A Fiú, vállára vetve könnyű vászontáskáját, éppen úgy, mint máskor, nevetve intett vissza az út másik oldaláról. Ahogy akkor utána néztem, szélben kavargó homokfelhőnek tűnt az u^tca pora, s épp oly könnyű volt elképzelni azt is, hogy végtelen homok- sivatagban lépdel, esetlenül botladozva a süppedő buckák között. Száraz szél lobogtatja az ingét, borzolgatja sűrű, göndör haját... Oázist keres, hiszen élni akar. Már féltem öt, drukkolok neki, összpontosítok: hipnotizálni akarom a Nagy Véletlent, hogy megsegítse, hiszen ha másban már nem Is, de benne, a Nagy Véletlenben legyen a hitünk őrök és töretlen. Éppen utána akartam. rohanni. hogy útr aval ónak legalább ezt el- mondhássant ' 'líeíci, 'de ahogy átpillantottam az út túloldalára, hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Odaát a sokszintes lakóház egyik alsó ablaküvege érthetetlen módon, hangtalanul kivált a rámájából, s éppoly felfoghatatlan némasággal az elnéptelenedett járda kövére hullott. Egymást követték az üvegtáblák, egyre magasabbról, egyre lustább zuhanással, s a szilánkok ezüstös csillogással borították be a fűidet. / jedten néztem körül, de nyoma veszett az ezernyi ismeretlen gyalogosnak, a színes járműveket talán a föld nyelte el. Körülöttem az épületeken hatalmas hasadékok támadtak, aztán úgy tűntek el az előbb még oly sérthetetlenül szilárd doboz-házak, akár az esőcsepp a szomjas földön. A szél csúfondá- ros kacagással távozott a csöndbe borult tájról. Jó ideig eltartott, míg klköny- nyeztem a szememből a belesodródott érdes homokszemeket. Körülnéztem: helyenként magas szikár kaktuszok nyújtóztak a homokká őrlődött síkság fölé. A tüskés levélpárnák között itt-ott élénk színű virágok pompáztak dölyfös- -hlvalkodón. A kör bezárult körülöttem: bármerre is fordultam, beláthatatlan sivatagról árulkodott a horizont, s egy helyütt, ahol a végtelen homokmező a tiszta éghez simult, mint a tengeren egy magányos csónakot, imbolygó, .<i«- tét foltocskát fedeztem fel. Már nem futhattam utána, túl messzire ért, amíg én itt vesztegeltem magamra maradva, egy iszonyatos felismeréssel s ki nem mondott Intelmeimmel. OSTROZÁNSZKY GELLERT FÉL LÁBBAL A KÜSZÖBÖN TÜL Csőtó László; Mutatványos, (fehér tus]. Azt hittük, hogy miénk a világ. Határtalan boldogság. Az arcokon kacérkodott' az öröm. Elérhetetlen. Azok számára,; akik nem élték át a vizsgaidőszak izgalmait, kétségkívül. Az a szorongás, a folyosón megtett kilométerek, boríték után nyúló remegő kezek, zsibbadt nyelv, dadogó szöveg, lázas test,, gyors pulzus, gyomorgörcs — nem mindennapi állapot. Es megismételhetetlen. Vizsga előtt egy héttel. Az egész hetet,'mit sem gondolva a vizsgára, kellemesen' töltöttem el. Szórakozni jártam, strandoltam. Vasárnap reggel vakargattam a fejem. Valgmit tanulnom is kellene. Nekifogtam. Egész nap átvettem harminc tételt. Jó eresztés volt. Hétfőn megint harmincat, kedden ismét ugyanennyit. Aznap hajnali ötig tanultam, igaz, akkor már szerda volt. Csörög az a francos- ára. Hat. Pontosan ennyit mutat. Ötkor feküdtem le, már kelhetek. Hétkor kezdődik az érettségim. Megmqsakodök, '■ megborotválkozok, felöltözködöm és megyek. Nyugi, öregem! Majd csak valahogy túlleszel rajta!^ Valamit azért megjegyeztem a tanultakból-Kétségkívül. Csak-ezen legyek túl! • Nevetséges. Mindig ezt hajtogattam magamban. Na, sebaj! Föl a fejjel! — No, mit mondtam, öregem? Nem kell úgy betojni! Megvan, ez a lényeg! Igyál már! Na, ne vágj olyan szomorú pofát! . — Nem tudok. Még mindig gyomoridegem van. Azért nem is volt olyan egyszerű. Nem mennék még egyszer oda a zöld asztalhoz. Elég izgi vplt! — A francot. Hagyd már ezt a hülyeséget. Mit rágódsz még mindig?! Megvan és kész. Igyál! Néhány pohár után már elég jól éreztem magam. Először csak nevetgéltünk, majd lassacskán dúdolgatni kezdtünk. Néha nagyon jót tesz egy-két pohár itóka. Ez természetes. Kis mértékben gyógyszer, mondják az alkohol nélkül nem létezők. Valami igaz van benne. Hogy nagyobb mértékben is orvosság, azt már kétlem. Mindenesetre elég jól beorvosságoltuk magunkat. Kissé gondot okozott a hazafelé vezető út, keskenysége miatt, de valahogy megbirkóztam vele. Ez hát a nagy Elet! Ki hitte .volna? Semmi sem változik. A suli helyett most, igaz, dolgozni kell. Tehát ugyanaz pepitában. Igen. Azt hittük, hogy miénk g világ. Az akkori nagyfiúkból, lányokból újra kis senkik lettek. Szinte jelentéktelen emberkék. Két jő dolog maradt: élni, és embernek maradni. Ahhoz, hogy élhessek, és embernek is megmaradjak, fel kell áldoznám önmagam, és. nem másokat, ahogy ezt egyesek teszik.. Az élet van az emberért, vagy az ember az életért? Fennáll a kérdés. Még nem tudok rá válaszolni. Még kicsi, jelentéktelen emberke vagyok. Hiába, ebből áll az élet is. Sok a feltett kérdés, amelyekre nem érkezik válasz. Talán soha. Nem vagyok pesszimista, de így van. Ez ellen nem lehet tenni. A munkaadómmal még nem barátkoztam meg teljesen. Már csak azért sem, nehogy azt higgyék, karrierista vagyok. A protekcióra viszont szüksége van mindenkinek. Nekem is. Hiába. Ma már enélkül nem lehet meglenni. Majd egyszer megszűnik, akkor, ha már mindenkinek lesz protekciója. De ma még nem vagyunk ott. — Értelek, így van, de nincs igazad. Így megy ez egy darabig, amíg az emberkéből Ember nem lesz.. A kezdőket nem azzal a mércével mérik, rnint a „tapasztalt dolgozót“. Hiába van szaktudása, hiába ügyesebb. — Öregem, tudod, mikor fogsz valamit elérni? Ha intrikálsz, alakoskodsz, ha megjátszod magad! Hidd el, ez így van. Én próbáltam már becsületesen és képmutatóan is élni. A másik könnyebb volt. Eredményesebb is. — De meddig lehet, ezt így csinálni? — Majd belejössz, ne félj! Idővel, persze! Még csak most kezdem az „Életet“, és így oktatgat- nak. Már látom előre, sok lesz köztünk g nézeteltérés. — Nem értjük meg egymást. Felesleges vitatkoznunk — mondom oktatóimnak. Védekezem a világ és néha önmagam ellen is. Igyekszem elhárítani a negatív hatásokat. Élni, alkotni és embernek maradni. Számomra ez a fontos. — Csinálj, amit akarsz. Csak ne cselekedj elhamarkodottan! — Csinálom. A mottót majd az Elet írja. Fizikailag nem lesz olyan nehéz, csak lelkileg. Talán ’jogom bírni. Majd elválik. Biztosan. Majd megtanulok egy kicsit szí- nészkedni, úgy könnyebb lesz. — Honnan veszed? Na tessék. Már megint az ellenkezőjét állítja. — A mottóból! ; . R. M.: .Meridián expressz : című írása- biztató prőbálko- i zás. Jobban ügyeljen a sze j replök jellemének logikai és ; iéiektaní hitelességére.. Vár- ! juk újabb Jelentkezését! ; K. L.- Újabb „tákolmá- ; nyaiban“, ahogy önkritiku- ! san próbálkozásait nevezi. : akad egy-'egy szép meglátás, : sikerült méfafora, de összességükben nem lobbak az előbbieknél. FG—4: Sírnak a szobrok I című verse nem érett a köz- ^ lósre. írásában nemcsak verstani hibákat találunk, ; de a ‘ nyelvhelyesség ellen ; is vét. Ilyen , pl. a kövétke- I z6 sorokban az alany és az I állítmány egyeztetésének a ‘ hiánya: „Sírni akartam, de i a hidegségtől / kicsordult í könnyeim jégként fagyott I bele / 'áz időtől barázdált arcom vohásalba.“ / . B. B.: Versei jó megfigyelőképességet, az egyéni látásmódra való törekvését j bizonyítják, de még általá■ ban klnxunkálatlanok. nyer- , .sek. Több.-iversében pesszl- i mista életszemlélet, már-már I dekadens hangulat uralko- I dik. Sápadt hajnal című ver- j sében a névelők sorozatos ’ elhagyásával súlyosan vét a I nyelvhelyesség ellen. Ugy^n- i ennek a versnek az egyhan- i gú rímel szinte rigmussá j változtatják a verset, szöges ; ellentétben annak tartalmi ' mondanivalójával. Több ver- ' sében, pl, a Keresve álmaim I címűben gyatra ragrlraeket I alkalmaz (riadtan-boldogan, szárnyait-álmait). Legjobban I a Fűszálak tisztasága című ; verse tetszett, pontosabban ‘ az első két szakasza, a har- I madlk úgy hat, mintha nem I Is tartozna szervesen - a ; vershez. Frdemes lenne át- I dolgoznial ; V. M.: Jól remélte. Legkö- j zelebbi verseiben jobban ■ügyeljen a gondolati ötlet ; formába öntésére. Jelent- ! kezzéki M2O: Mind a két levelét érdeklődéssel olvastuk, de 1 újabb írásai között nem ta■ lábunk közlésre alkalmasat. ' Prózai írását tartalmi szem- j pontból kifogásoljuk. Nem i tudjuk, ml volt a célja .yer- I sének szlovák nyelvre való I fordításával. Mind prózában, ; mind versben nagyobb mű- l gonddal érlelje anyagát, le- : gyen szigorúbb önmagáhpzl Várjuk újabb írásait. Zsuzsa:.. Verseiből hiányzik az élmény; az egyéni látásmód, ehelyett szólamokat, | banalitásokat tartalmaz, pl.: i „Réményekkel terhes gondolatokat szövünk / s az «1- képzeléseínkböl . nem enge- dünkl“ vagy: ,,Persze a csalódás nagy fájdaJmunk, / í.gy a kudarccal is kell számolnunk;-/“ V. K.: Hétköznapi történet j című írása nem érett a köz- . lésre, de arról tanúskodik, hogy önnek van íráskészsége. Több figyelmét szenteljen a cséjekmény mellett a szereplők hitélés jellemraj- zának. Illusztrációit lapunkban nem' tudjuk felhasználni. Próbálkozzék továbbra Is i a prőzávat, tanulton, s idő- | vei újra' jelentkezzék!
