Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-24 / 34. szám

EISO BEMIITATKOZÄS (JEGYZET DARÁZS ROZÁLIA SZOBRASZiMCVÉSZ TÁRLATÁHOZ) Tbbb múzeumban és galériában aján­lottam, mutassák be Darázs Hozália fia­tal szohrászműnészünket, de senki sem vállalkozott rá. . Tervekre., koncepcióra hivatkoztak mindenütt, így hát végül is a fiatal tehet,sßges művészt nem szü- kebb hazája, hanem az egykori kerületi székhely, Nyitra fedezte fel és mutatta , be a nagyközönségnek. Az Ifjúsági Képtár, amely a város fö utcáján van. csak délután .kettőtől há­tig tart nyitva, de a vendégkönyv ta- nűsáqa szerint sokan észreveszik a kis táblát, és betérnek, hogy lássák az ap­ró, finom, plaketteket,. amelyeket, nem­csak idehaza, hanem a nemzetközi éremakadémia, a FIDP,M három nemzet­közi, az 1975-,,1977 , és az W79-es krak­kói, budapesti'és libanoni kiállítása ré­vén országunkén kívül is ismerik és el­ismerik. Most, amikor készül megnyitni ka­puit az országos mezőgazdasági klálU- tás, amikor Václav HnÜar, a cseh klasz- szikus mester grafikái és egy másik ke- rámiakiállitás is látható lesz a város­ban. Darázs Rozáliának is erőt és igazi ösztönzést adhat a munkához ez a sze­replés. ■ • Erre az utóbbira, gondolom, szüksé­ge is lehet. Darázs Rozália ugyanis, mi­után 1976-ban befejezte a képzőművé­szen akadémiát, és szakdolgozatáért megkapta az Integráció-díjat, visszatért szülőhelyére, műtermet, Égetőkemencéi épített, és ma ts ott él. Közben tanít a pedagógiai szakközépiskolában és nyil­ván a meglevő, belső adottságokon kí­vül nem sok külső ösztönzést kaphat ah­hoz, hogy dolgozzon, alkosson.-Maga a kiállítás is erről tanúskodik. ^ kiállított tárgyak legtöbbje hetvenöt, hetvenhat, hetvenhét-, és hetvennyolcból vató'. Jártam y, műtermében és láttam Az ember és dtlága című még mindig gyarapodó sorozatát, a Noé bárkáját, a Diogenézt és a többi szép érmét, arra is kíváncsi lettem volna, hogy min dol­gozott tegnap, tegnapelőtt (elvégre is egy Ifjúsági Képtárban állított kij. Nos, erre nem nagyon nyílott alkalmam, mert 1981-ből is csak két kis ligaz, nagyon szép és finom! munkát láttam. Ez persze lehet koncepció is. Lehet, a művésznő csak azt mutatja meg, am maga is távlatból tud nézni. Jó volt így, ebben az apró kis te­remben a szépen felsorakoztatott mun­kákat áttekinteni, s aki eddig nem is­merte Darázs Rozália munkáit, annak is teljes élményt nyújtott. Az a néhány újabb munkája, mint pél­dául a Menekülés vagy Az ember és a világűr című sorozat újabb érméi, azt mutatja, hogy a művésznő csendes ma­gányában is tovább tudott lépni. Németh István A szerző felvételei Darázs Rozália két műve ■#'!«: ísf'­m, '­TELJESEN KIÉGNI A PÓDIUMON (BESZÉLGETÉS RÄCZ TIBOR HARMONIKAMCVÉSSZEL) Darázs Rozália Kevés olyan mostohagyereke van a hangszerbirodalomnak, mint a harmonika. Nem szalonképes hangszer.-,A klasszikus zene ked-, . velői kifejezetten idegenkednek tőle, de a tánczenerajongók sem becsülik sokra. Fogalma egyértel­műen, a'könnyű szórakoztatáshoz kapcsolódik. Utcai tingli-tangli, kocsmai zeneszerszám, legfeljebb a párizsi sanzonokhoz szolgáltat hangulatos zenei aláfestést — mondják sokan. A csemetéiket ze­neiskolába beírató szülők nem re­pesnek az örömtől, ha a gyerek a harmonika mellett dönt. A . kon­certpódiumon kötelező frakk és a harmonika — zenei kifejezéssel élve — dls.szonéns jelenség. A köztudatban a .Kettő , valahogy .KG , zárja egymást. És mégis ... Idő­ről Időre akad valaki, aki üjra felfedezi a hangszerben szunnya- . dó lehetőségeket, és mintegy re­habilitálva azt, csodákat művel vele. — Évekkel ezelőtt barátaim, is­merőseim egyhangúlag szakbar­bárnak minősítettek, mivel másról sem tudtam beszélni, mint a ze­néről, a harmonikáról. Ml egyéb ­ről beszélhettem volna, hisz ezen kívül az égvilágon semmihez sem .értek? De azért a szakbarbár jel­ző nem hagyott nyugodni. Rend­ben van — mondtam aztán. A szakbarbár olyan ember, aki mind­össze egy dologhoz ért, de ahhoz aztán tökéletesen. Hét majd én Is tökéletességre törekszem, sőt va­lami olyat kezdeményezek a har­monikán belül, ami még nem volt. Így született meg a klasszikus harmonikaduó gondolata. Ez való­ban olyasmi, ami még nem ilt, hisz Európában rajtunk kívül más klasszikus harmonikakettős nem létezik.-- Pedig így, első hallásra nincs benne semmi rendkívüli... — Persze, hisz van elég harmo­nikaduó a világon. A különbség az, hogy ezek kizárólag könnyű­zenei műsorokkal szerepelnek. Én azonban elhatároztam, hogy klasz- szikusokat játszom. Hogy ez nem is olyan egyszerű, akkor jöttem rá, amikor a duó valóban megala­kult, sőt már az első jelentősebb sikerek Is mögöttünk álltak. 1976- ban első díjat nyertünk a francia- országi Nancyban megrendezett nemzetközi zenei versenyen. A partnerem három évvel volt idő­sebb nálam. Kitűnő muzsikus, roppant racionális típus, minden­ben merő ellentéte az én emocio­nális, impulzív természetemnek. Így nem csoda, hogy rengeteget vitatkoztunk, bár ez sose ment a zenélés kárára, sőt, pompásan ki­egészítettük egymást, ö azonban hamarosan rájött, hogy a komoly zenéből nem lehet meggazdagod­ni. Átpártolt a könnyű múzsához, és e választás kézzel fogható eredményei nem sokáig várattak magukra; ma már lakástulajdo­nos, autója, nyaralója és egyéb földi javai vannak ... Nekem van egy IV. kategóriájú lakásom és pár lemezem.-— A könnyű és a klasszikus múzsát szolgálók közti szembe­szökő anyagi különbség minden­esetre elgondolkoztatott, én azon­ban-fanatikus vagyok, nem egy­könnyen mondp^ le_a tejeimről. Ü] partner után néztem, és' sze- rencsém volt. jaroslav Tomoviő konzervatóriumi tanárkollégám húszéves nöyendéke tehetséges, kiegyensúlyozott zenész. Í98Ö-ían már együtt szerepeltünk Lengyel- országban a csehszlovák kultúpa jiapjai keretében rendezett műso­ros esten. Á nagy siker' bennün­ket Is meglepett, hisz egész sor rangos lengyel és külföldi művész jzerepelt a rendezvényen'. A leR- g'yelországi ni'eghívást ’ hamárosan egy Bulgáriába és Magyarország­ra szóló követte. Szófiában a Dl- mltrov-centenárium alkalmából ’rendezett 'hágyszabású ’gála'e'sten ml képviseltük Csehszlováklát. Ott is a szocialista országok előadni' - nak színe-javával léptünk fel kö- ' z’ös műsorban'; A~boIgár közönség nagyon- lelkesen fogadta szereplé­sünket, s az előadás után tudtuk meg, hogy további hangversenye­ken Is számolnak velünk. Magyarországon kissé blzglmst* lanul fogadtak, ott a harmoniká­nak nincsenek olyan hagyomá­nyai, mint hazánkban, Lengyelor­szágban vagy a Szovjetunióban. Budapesten és több vidéki város­ban adtunk hangversenyt. A leg­szebb kritikát egy nézőtől kaptam, aki a következőket mo'ndta; „El sem tudtam képzelni, .mit lehet kihozni a harmonikából: Ilyet még nem hallottam, csodálatos volt!“ Kétségtelen, hogy egy duó­nak sokkal nagyobb lehetősé': vannak, mint a szólóhangszernek, így például nagy orgonaművek megszólaltatására Is képes, mivel szét lehet osztani a sok manuál- és pedálszólamot. Kétórás teljes műsorunk van, repertoárunk na­gyon sokrétű: Bachot és Vivaldit éppúgy játszunk, mint népszerű klasszikus műveket vagy kortárs zeneszerzők alkotásait. Amikor Andrej OCenáS a ml tolmácsolá­sunkban hallotta eredetileg zon­gorára írt Hét portréját, előadá­sunkkal annyira meg volt eléged­ve, hogy írásos engedélyben jo­gosított fel bennünket művének bármilyen helyen és Időben törté- ■ nő'előadására. Büszké vagyok er­re, mert nem kis dolog, hogy egy zeneszerző valamely művét egy más hangszeren játszó előadó' ké- nye-kedvére bízza. Bizonyára lát­ta bennünk a lelkesedést, goha nem vállalok egy általam elkép­zelt színvonal alatti fellépést. Nem nagyképűségből, hanem egy­szerűen azért, mert komoly, ne­mes, versenyképes hangszerként akarom elfogadtatni a harmoni­kát. Szeretek teljesen kiégni a pódiumon. Teljes odaadás nélkül nem Is érdemes játszani.. Amikor a közönség soraiban látom a rám szegezödö tekinteteket, ezt mon­dom magamban: „Tessék csak jól figyelni erre a harmonikára — bármelyik elismert hangszerrel állja a versenyt!“ Ez a válaszom a velem szemben egykor oly gyak­ran hangoztatott szakbarbérságra. VOJTEK KATALIN Hányszor előfordul az életben is, hogy valaki ott van a közelünkben, de annyira megszoktuk, hogy tudomást sem veszünk róla. Annyira természetes, hogy ott van. Így vannak Emmával Sováék Is. S ez olyan természetes, hogy észre sem veszik. Rendelkezésükre áll, ugyanúgy, mint 8 levegő, amelyet belélegeznek, mert azt sem tudatosítjuk, s csak a hiánya hívja föl rá íigyelmünkeV Emma Is csak ak­kor kerül reflektorfénybe, amikor baj van vele. Pedig mi, nézők már felfigyeltünk rá. Felfigyeltünk gon­doskodására, amellyel a főorvost körülveszi, aggódására, amellyel Karét sorsát kíséri, józan okosságára, eszére, ahogy tiszta képet alkot magának az olyan beszélgetésből Is, amely­nek csak a felét hallotta. (Emlékezzünk csak vissza a Sova főorvos és Karel professzora közti telefonbeszélgetésre a má­sodik epizódban!) És megismertük szívósságát, kemény aka­ratát is. (Emma alakítója Marie Motlová. Személyében — akik eddig még nem látták — olyan színésznőt ismertek meg, akinek ala­kítására még sokáig emlékezni fognak. S ehhez a magyar nézőnek nagy segítséget nyújt Sándor Iza tökéletesen eltalált szinkronhangja is.J KÖRHÄZ A VAROS SZÉLÉN VII. EPIZÓD: EMMA Anyja halála után Karel nevelése csaknem kizárólag Emmára maradt. így érthető módon fiaként szereti, s talán még az apjánál is jobban aggódik sorséért. Ez indítja arra, hogy ti­tokban elutazzék Karelhez TyniátSbe. Itt azonban váratlanul súlyos roham tör rá. Karel hazaviszi, és apjával együtt kísé­rik be a kórházba. A küszöbön álló műtét mindkettejüket fel­zaklatja, hiszen apa és fia Is ezekben a nehéz percekben éb­red rá,, mit Jelent nekik a hűséges, önfeláldozó házvezetőnő, Emma.. A közösért átélt Izgalmak, m*ajd a sikeres műtét öröme al­kalmat nyújtana a két férfinak, hogy megkeressék az egy­máshoz vezető utat, s . rendezzék megromlott kapcsolatukat, Karel azonban elutazik anélkül, hogy, erre sor kerülne. Közben a kórházi közvélemény változatlan érdeklődéssel kíséri BlaZej doktor és Ina nővér viszonyát. Ennek azonban hirtelen és meglehetősen váratlan fordulattal vége szakad. Ina Roman Jahin menyasszonya lesz. A vőlegény a fönövér fia, aki sofőrként dolgozik a kórházban. Más „anyakönyvi“ esemény is történik ebben az epizódban. Královának — emlékezünk még, hogy az ötödik epizódban el­mondta Cefikovának, hogy gyermeket vár, akit egyedül akar felnevelni — megszületik a kicsije. Az öröm perceit Alibetá- val és barátjával, Rehof doktorral osztja meg. De ml van Rezekkel? Kissé cinikusan nézve a dolgokat, úgy tűnik, hogy miköz­ben viszonyok és gyerekek születnek, házasságok (és viszo­nyok) bomlanak föl, öt csak operálják, operálják... Most éppen a második műtétet készülnek elvégezni a lábán. Rezek­nek ezzel kapcsolatban enyhén szólva, fenntartásai vannak. Nevén nevezve: nem akar hozzájárulni a műtéthez, sőt kemé­nyen ellenáll. S végül AlZbeta rábeszélésének enged. Eközben azonban felsejlik valami: lehet, hogy AlZbeta' és Rezek egymásba szeretnek?. —s/—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom