Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-06 / 27. szám

4 IM Vavrovics Renáta az idei országos orosz nyelvi olim­pia els6 helyezettje. És mi­vel az osztálytársam, beszél­getésünk nem szokván;- 3S körülmények, hanem hol az iskola folyosöján, hol az ut­cán, hol pedig a cukrászdá­ban zajlott le. Renáta a Komáromi |Ko- márno) Magyar Tannyelvű Gimnázium III. B osztályos tanulója. Az iskola SZISZ- szervezetének elnöke, tagja a járási SZISZ plénumának és számos más tömegszer­vezetnek. A három év alatt közvet­len, szerény, barátkozó ter­mészetű lányt ismertem meg benne. |6 vitapartner és se­gítőkész osztálytárs. # Boldog vagy, hogy első lettél? — Nagyon. Vágytam egy ilyen győzelemre. Megked­veltem az orosz nyelvet. So­kat gyakorolom és sok ]6 barátom él a Szovjetunió­ban, vakációra Is hozzú'uk készülök. % Jeles a bizonyítványod, az iskolában ifépszerű vagy — példakép. Nem érzed hát­rányát ennek a népszerű­ségnek? >— Nem, mert nem csiná­lok belőle nagy ügyet. Tu­lajdonképpen olyan vagyok, mint a többi osztálytársam, legfeljebb abban különbö­zünk egymástól, hogy nekem több a dolgom. 0Van, aki azt hiszi, hogy éjjel-nappal -magolsz, a köny­veket bújod. Mennyi időt töltesz tanulással? renAta — Nem tanulok sokat, át­lag 2—3 órát, a tantárgy­tól függően. Nekem elég, ha az anyagot néhányszor át­olvasom, és már rám Is ra­gad a szöveg. Utálok ma­golni, csak a verseket tanu­lom szóról szóra. Hogy ma ilyen széles a látóköröm, azt elsősorban a szüleimnek kö­szönhetem, akik tőlem és a nővéremtől megkövetelik a következetes és becsületes munkát. — Hogyan töltőd a sza­bad idődet? Sokat olvasok. Ked­venc íróim Szabó Magda, Egri Viktor, költőim: Revicz­ky, Jeszenyin. Kedvelem még Balzacot, Tolsztojt, Gorkijt, Hugót. 9 Kedvenc színészed? — Belmondo. 9 Mert jó színész, vagy mert vagány? — Azért, mert jó vagány színész. % Kedvenc beategyütte- sed? ^ Tulajdonképpen vala­mennyi mai együttes, amely jó zenét játszik, hazai, kül­földi egyaránt, de a Hobo Blues Bandot ki nem állha­tom. # A lányok az osztály­ban gyakran rácsodálkoz­nak egy-egy ruhádra ... — Hát nem tudom ... A ruháim nagy részét magam varrom, kötöm, hímezem, szívesen tanácsot adok bár­kinek. 9 Kedvenc tantárgyaid? — Szeretem a nyelveket. Tolmács és műfordító sze­retnék lenni. A többi tan­tárgyat csak annyira tanu­lom, amennyit megkövetel­nek tőlem. # Mindig tolmács akartál lenni? — Nem, eleinte színésznő, aztán orvos, de most már teljes bizonyossággal tudom, hogy tolmács. • intim kérdés: -vannak káros szenvedélyeid? — Lehet, hogy vannak, nem tudom. Tény, hogy nem dohányzom, nem fogyasztok alkoholt, a fiúkkal inkább csak barátkozom. 0 Terveid? — Szeretnék bejutni a fő­iskolára, szeretnék számom­ra ismeretlen tájakon járni, és mint minden lánynak, nekem is vágyam a boldog családi élet. Szeretném, ha három gyerekem lenne: két kislány és egy kisfiú, de ; még nagyon messze van ... Kérdezett: KOSSAr LAjOS £ zf kinek készíted? — nézegetem a félkész horgolt bébikabátkát? — A barátnőm kisfiának — le­gyint mosolyogva. — Tudod, már me­gint babanézőbe hívtak, valamit mindig kell vinnem. Ha az egyiknek készítek valamit, a másiknak is dukál. Kicsit lehalkítja a magnót, aztán új­ra a puha halványkék fonál fölé hajol. Körülnézek a háromszor öt méteres szobácskábán, ahol másodmagával la­kik, egy fiatal laboránsnővel. Ezek a munkásszálló legkisebb szobát. A pol­con Krúdy Álmoskönyve, pár évkönyv, egy cseh nyelvű krimi... Beszélgetünk, s látszólag egy cseppet sem jön zavar­ba, amikor a műtétjére terelem a szót. Nem sajnálod?, Sose fordult meg a fejedben azóta, hogy mégiscsak meg kellett volna szülnöd? — próbálok kt- provokálnt belőle egy őszinte választ. Nem hiszem el, hogy semmi nyomot nem hagyott benned a dolog.,. 'Arcáról eltűnik a 'derű, megvonja a vállát, lesüti a szemét. — Sajnálom, persze hogy sajnálom. ...ÉS BEVALLÓK MINDENT NEKI De ml mást tehettem volna? Hová, ki­nek és minek szültem volna meg? Hallgatok, mert érzem, hogy most már kérdések nélkül is beszélni fog. — Mihez kezdtem volna itt, a mun­kásszállón, terhesen? Furcsán, za­vartan elneveti magát. — Ismersz; hét­végén engem megkötözni sem lehetne. Szeretek szórakozni, táncolni, ezek a dolgok töltik ki az életemet. Van egy jó társaságom, sok barátom, nem tu­dom elképzelni, hogy itt kellene kuk­solnom a négy fal között. I— Hány éves vagy?. Huszonnégy. — Nem akarsz férjhez menni? Illusztrációs fotó: Krascsenits — Nem is tudom — válaszolja hatá­rozatlanul. — Az a srác úgysem vett volna el, semmiről sem tud. öt évvel fiatalabb nálam, és a történtek után be­hívták katonának. Magyarországi fiú, csak a keresztnevét tudom, meg azt, hogy hol dolgozik. Sose találkoztam még nála rendesebb sráccal. Nagyon kedves volt, mindenről lehetett vele be­szélgetni, de hát... Még olyan fiatal... Nem is tudom: jó lenne majd egyszer felkeresni. A barátjaival már többször találkoztam, ha akarnám, ők bizonyára segítenének. Lehet, hogy később való­ban felkeresem, és bevallók neki min­dent. Váratlanul elneveti magát. ■— Képzelem, mekkora szemet me­resztene! Talán el sem hinné. ■— És ha hazamentéi volna a gyerek­kel?, —■ Megőrültél? 'Az teljesen lehetet­len! Egyedül sem, nem még egy gye­rekkel! Megmondtam az anyámnak, ha apu kikerül a börtönből, választania kell: vagy ő, vagy -in. Anyu pedig az apámat választotta. Mély keserűség ül az arcán, amikor ezt mondja. — Meddig volt „ott“?. Öt évig. Tétova kísérletet teszek: 1— Nem foglalkoztat az a gondolat, hogy valahogy rendezd az életedet, hogy másképpen élj? Biztosan vannak terveid, hiszen nem élhetsz munkásszál­lón örökké. Te is megöregszel. — Mit csináljak? — vonogatja za­vartan a vállát, látom, hogy nem igény­li a részvétet. Majd csak lesz valahogy! Horgol egy sort, majd hosszú hall­gatás után csöndesen ktböki: — Pár hónap telt el a műtét óta... De többször is előfordult, hogy éjszaka gyereksírásra ébredtem. Közvetlenül magam mellett hallom a sírást, olyan hangosan, élesen és tisztán, hogy ijed­ten tapogatózom az ágyamon. Felkap­csolom a villanyt, de még így is sokáig tart, míg rájövök, hogy álom az egész... .Gáspár Mária A vendég vállvonogatással lakik jól nem Nyakig vagyunk a nyárban, amely egy­úttal a modern népvándorlás ideje. Ilyen­kor úgyszólván mindenki útra kel, hogy az egész évben tartó szorgalmas munka vagy tanulás után lazítson, felfrissüljön, új élménnyel, látnivalóval gazdagodjék. Nagy teherbíró próbája ez a vendéglátóiparnak, amely — sajnos — nem mindig állja a próbát. Erre vallanak az alábbi úti élmé­nyek, amelyek minden előzetes megfontolt szándék nélkül születtek, attól tartok azon­ban, hogy nagyon Is híven tükrözik a hely­zetet. Azt, hogy a vendéglátóipar az egész éven át tartó fogadkozás után Ilyenkor kénytelen-kelletlen szint vall: megint fel­készületlenül érte a nagy vendégözön. * Reggel Indultunk Agcsernöből (Clerna nad Tisou), hogy dolgunk végeztével egész Szlovákiát átszelve hazahajtsunk Bratlsla- vába, és ismét előrebocsátom, hogy a kö­vetkező sorokban szereplő helyszínek meg­választása nem szándékos. Ogy kerültek csak utunkba, mint minden normális uta­zónak, akt egy ilyen hosszú út során meg- szomjazlk és alkalmasint megéhezik. Először Kurinepusztán (Kurlnce), a Ri­maszombattól alig négy kilométerre eső fürdőhelyen álltunk meg, gondolván, hogy összekötjük a kellemeset a hasznossal: — megfürdünk a Kurincl-tóban, s mivel délre hajlott az idő, megebédelünk. Íme a továb­bi fejlemények: Első benyomás jó: a belépés díjtalan. A strand és környéke tiszta, gondozott, a partszegély kibetonozva. Minden a nyaraló­hely gazdáját, a Rimaszombati Városi Nem­zeti Bizottságot dicséri. Annál rosszabb volt az ellátás — legalábbis ottjártunkkor, jól­lehet a hőmérő hlganyszála a harmincas körül Ingadozott és szombat volt. A part mentén álló kioszkok közül mindössze égy üzemelt a becslés szerint mintegy kétezer fürdővendégre. Feljebb, a Javorlna Idegen­forgalmi vállalat büféje előtt hosszú sor kígyózott. Nem véletlenül, az étterem zárva. A magyarázat: kibérelték lakodalmas ven­dégeknek. Bosszantó, de azzal vigasztaltuk magun­kat, hogy továbbhajtunk, és pár kilométer­rel odább, a Clef motorestlben jóllakunk. Konyhája messzi környéken jó hírnévnek örvend. Hamarosan rádöbbentünk azonban, hogy tévedni emberi dolog. A parkolóhely gyanúsan kihalt, kisvártatva megtudtuk, hogy miért. A zárt ajtók, ablakok mögül kileső személyzet közölte, hogy lagzi ké­szül, ezért tartanak zárva. Szép dolog, ha két szív egymásra talál, és ezt jogilag is megerősítik, az eseményt pedig megfelelő módon megűnnepllk, de miért az utazóvendég számlájára? Tudomá­sunk szerint a kereskedelmi minisztérium rendelete értelmében a vendéglátóipari üze­met csak abban az esetben adhatják 1 ér­be, ha van erre megfelelő zárt helyiségük, és közben a rendes vendégszolgálatot ts zavartalanul elláthatják. A vendéglátóipar­ra vonatkozó minisztériumi rendelet a je­lek szerint a vendéglátóiparra a legkevés­bé kötelező. Következő állomásunk Szántó (Santov- ka), országos, sőt európai hírű ásványvíz­zel, gyógyfürdővel. Hajlott uzsonnaidőben betértünk a Kollba vendéglőbe. Ínycsiklan­dozó cégér, az étlap már kevésbé. Rajta a hagyományos bécsiszelet, Ismertebb ne­vén rántott hús, még vagy kétféle főétel, túrós galuska, utólag kiderült, hogy csak tűrhetően sikerült utánzata. Sörnek se hí­re, se hamva, pepsi-cola, szántói ásvány­víz (ccci), megállapíthatatlan összetételű és minőségű limonádé, népies nyelven kra- kedll. Leves nincs, a pincérnő szerint azért, mert állandó étlapjuk van, levest nem szolgálnak fel. Akadékoskodtunk, hogy ha állandó az étlap, legyen rajta állandóan leves is. Válasz: vállvonogatás, nem az ö dolga. Majdnem azt kérdeztük,' hogy hát akkor kié, de mivel tudtuk, hogy a válasz isméi vállvonogatás lett volna, abban maradtunk, hogy ez van, csak nem kell szeretni. Távo­zóban az motoszkált az agyamban, hogy állandóan azon siránkozunk, nem tudjuk úgy intézni a dolgokat, hogy nálunk is úgy ostromolják a turisták a vendéglátó­ipari üzemeket, mint jobb helyeken. Nem tudjuk arra bírni őket, hogy jő mélyen a pénztárcájukba nyúljanak, a vendéglátóipar és az egész népgazdaság hasznára. De cso­da, ha ilyen ellenszolgáltatást kapnak, mini mi? Ismétlem, puszta véletlenül esett a vá­lasztásunk az említett helyekre, ahogy minden egyszerű turista vagy dolga után Igyekvő ember cselekedett volna a he­lyünkben, ha megéhezik és megszomjazik. Attól tartok azonban, hogy azon a bizonyos napon, de bizonyára máskor is még sok más helyen maradtak zárva a vendéglátó­ipari üzemek lagzi vagy más ürügy címén, szegényesek az ét- és Itallapok puszta ha­nyagságból és nemtörődömségből. Ogy tűnik, hogy megérett az Idő a kér­dés haladéktalan és erélyes megoldására. Palágyi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom