Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-07 / 49. szám

„A Tanár úr..— így nevezte és »zólltotta őt mindenki, joggal és mi­lyen találóan, mert hiszen ő volt az, akt megtanított egy nemzetet énekel­ni. A Tanár úr tehát azon a felejthe­tetlen estén ott ült második felesé­gével, Péczely Saroltával az Erkel Színház zenekari árok fölé kiugró emeleti páholyában, és velünk együtt hallgatta a műveiből rendezett ünne­pi kórushangversenyt. És mikor a színpadon és a nézőtér folyosóit is elárasztó több száz Ifjú és felnőtt énekes ajkán elhangzott Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz“ intézett szó­zata, kirobbant a tapsvihar. Felesé­ge akkor már a páholy homályába húzódott, s a reflektor világította elő­térben ott állt az ősz hajú Méster még akkor is sudár termetű alakja. Ml pedig, a két és félezres közönség, a szerencsések, akiknek megadatott jelen lenni, a sötét nézőtéren egy em­berként véget nem érő és torkot ösz- szeszorítö hódolattal köszöntöttük a nyolcvanéves Kodály Zoltánt. Azóta két évtized pergett le az Idő homokóráján. Idén december 16-a az a nap, melyen száz évvel ezelőtt Ko­dály Zoltán Kecskeméten meglátta a napvilágot. Azzal a nappal megkez­dődött egy majdnem 85 éyre mérete­zett életút, melynek eredményeit szerte a világon elismerik és követik, de amely éppen olyan göröngyös is volt, mint azok a falusi, utak és mezs­gyék, melyeken a kilométerek százait és ezreit bebarangolta népdalgyűjtö országjárásain. Kodály Frigyes állomásfönök életé­ben a szolgálati helyek gyakran vál­toztak. így a második gyermeke, Zol­tán. Kecskemétről már pár hónapos korában Szobra, majd rövidesen Ga- lántára kerül, ahol mint maga tanú­sította, gyermekkorának „hét leg­szebb esztendejét“ töltötte. Ezek vol­tak azok az évek, amelyek a csalá­di körben, ahol apja hegedült, anyja pedig zongorázott és énekelt, meg­kedveltették vele a klasszikus kama­razenét. A galántai népiskola „mezít­lábas pajtásai“ között pedig a hírne­ves Mihók cigányprímás bandájának rajkóival köt pajtásságot — ők a „Zoltán malacbandája“ —, akik közül a legkisebb is a patinás ősmagyar verbunkost és népdalokat clncogta. íme hát a két sorsformálő gyer­mekkori élmény, melyek termékenyí­tő ereje a zeneszerző Kodály müvei­ben tükröződik majd vissza, amikor is megteremti a klasszikus európai zene és a tiszta magyar dallamvilág szimbiózisát. 1933-ban pedig, mikor a Budapesti Filharmóniai Társaság fenn­állásának 80. évfordulójára „Galán­tai táncok“ címen új müvet kompo­nál, gyermekkorának hódol, s így te­szi világszerte híressé Galánta nevét, mert hiszen a New York-i Carnegie Halitól kezdve Tokió koncertpalotá­jáig alig akad olyan rangos hangver­senyterme a világnak, ahol a „Galán­tai táncok“ méltóságteljes fötémája fel ne csendült volna. A galántai elemiből útja a nagy- szombati érseki főgimnáziumba vezet, ahol az intézeti és az egykori Je­nyokban számol be, s közben kom­ponál is, főleg kamarajellegű alko­tásokat. Szerzeményei fokozatosan ál­landó komponensei lesznek a hazai zene iéletnek, és lassan külföldön is felfigyelnek az „ifjú barbárok“ egyi­kére. A háború utáni évtized — túljutva a viharos évek megpróbáltatásain — a nagy művek korszaka. Pest, Buda és Óbuda egyesülésének, Budapest székesfőváros megszületésének ötve­nedik évfordulójára megkomponálja a „Psalmus Hungaricust“-t, s ez az el­ső »set, hogy a kritika is és a kö­zönség is egyértelműen lelkesedik. Ezután a színpadi művek következ­nek, a népmese tündéri derűjét su­gárzó „Háry János“, majd a köny­zsulta templom gazdag zenei élete to­vábbi termékenyítő impulzusokkal szolgál, melyekhez újabb szólamként fokozatosan az Irodalom és annak szeretete is felzárkózik. így aztán nem csoda, hogy budapesti egyetemi évei alatt párhuzamosan tanulja majd a bölcsészeti karon a magyar-német nyelvet, a Zeneakadémián pedig a ze­neszerzést. Zenét szerezni azonban már kis gimnazista korában is próbálkozik, éppen a templomi kórustagság hatá­sára egy misét, de első maradandó sikerét hatodikos korában éri el, a- mikor az első zenekari művét, egy nyitányt az iskolazenekar bemutatja. Erről a nevezetes eseményről a ko­rabeli pozsonyi „Westungarischer Grenzbote“ számol be, mely szerint „... a mű jól hangzik, a gondolatok logikusan követik egymást. A darab lendületes tehetségről tanúskodik...“ A galántai vasútállomás ... Ez hát az első nyomtatásban megje­lent kritika Kodály zenéjéről. Párhuzamos egyetemi tanulmányait doktorátussal és zeneszerzői oklevél­lel zárja, s így egy személyben ze­neszerző és nyelvtanár. Látszólag hát két ellentétes irányba vezető diploma tulajdnosa a fiatal Kodály, de az ő átfogó és mindig az egységes célt lá­tó törekvéseinek kohójában ezek az irányok egymásba olyadnak, s maj­dani nyelvmelódlai kutatásai során pompásan egészítik ki egymást. Már egyetemi évei alatt kezd fi­gyelme fokozatosan a magyar népze­ne irányába terelődni. Felismeri ugyanis, hogy a századforduló évei­ben a magyar zenei élet teljesen né­met szellemmel van áthatva. Foko­zatosan érlelődik meg benne a gon­dolat, hogy éppen úgy, mint a kor irodalmában Ady és Móricz, a kép­zőművészetben pedig Hollósy Simon, Ferenczy Károly majd az Iványl Grünwald vezette „nagybányai mű­vésztelep“, a zenében Bartókkal kar­öltve megteremtse „új időknek új da­lait“. Ezeknek a korszakalkotó eszmék­nek az igézetében készül elfoglalni tanári katedráját a Zeneakadémián. De mielőtt belépne a zenei nevelés fellegvárába, megjelenteti „Mátyus- földl gyűjtés“ címen élő népdalgyűj­tö összegezését, és már megismerke­dett Berlin és Párizs Irányt mutató- zenei életével is. Katedráját 1907 szeptemberében foglalja el, és ezzel rögtön kezdetét is veszi a harc; a régi és az új harca Oj elméletét, a hallás- és ritmusfe] lesztő szolfézsoktatást igyekszik be vezetni, de a pályatársak részéről ke mény ellenállásba és meg nem értés be ütközik, s csupán saját növendő keivel foglalkozhat metódusa szerint Közben tervszerűen járja feleségével, Emma asszonnyal és Bartókkal az országot, népdalgyűjtéseiről tanulmá­nyes-bús falusi életkép, a „Székely­fonó“. Közben azonban már új problémá­ba ütközik. A húszas évek elején tör­tént ugyanis, hogy egy kirándulás alkalmával meghallotta egy pesti ta­nítóképző növendékeinek nagyon ké­tes értékű fércművekből álló dalolá­sát. A hallott „műsor“ rádöbbenti új feladatára, hogy az Ifjúság „zenei anyanyelvének“ megteremtésén kell fáradoznia, s ezzel kezdetét veszi a magyar zenepedagógia megújhodásé­» V nak — majd világviszonylatban való meghonosításának — a folyamata. Ezért szentel alkotásaiban egyre na­gyobb teret népdalfeldolgozásainak, és ezért írja szebbnél szebb gyer­mekkórusait. Az iskolai zeneoktatás mellett n énekkari mozgalom, a „dalárdák“ megújítását is szorgalmazza —, hogy milyen eredménnyel, azt maga la hallhatta 80 évesen ama ünnepi dísz­hangversenyen. Így születnek aztán csodálatos vegyes karainak hosszú sorából kiragadva a „Székelykeser* vés“, „Akik mindig elkésnek“, a „Mát­rai képek“, „Liszt Ferenchez“ avagy a „Jézus és a kufárok“, mely Kodály á cappella művészetének és a szá­zad kórusirodalmának legkimagaslóbb remeke. Életének további évtizedeit egészen az utolsó pillanatáig a variációk hosz- szú sorával lehetne jellemezni a fel­vázolt témákra. Irodalmi tevékenysé­ge, kompozíciói — nyolcvanon túl komponálja szimfóniáját —, előadá­sainak a tengerentúlra is terjedő fá­radhatatlan hosszú láncolata, mlnd- -mind a kitűzött cél megvalósításának szolgálatában áll. S hogy élete és munkássága helyes irányban haladt, tanúsítják az eredmények. A vihar, amelyet nézeteinek és műveinek új­szerűsége felkavart, már régen elcsi­tult. Szerzeményeit, még saját tolmá­csolásában is, őrzik a hanglemezek, és szerepelnek a koncertek műsorain. Pedagógiai módszerei pedig elfoga­dott alapelvek lettek, melyek egyre nagyobb számban nevelik a zenesze­rető és -értő hangversenyközönség újabb és újabb nemzedékeit. VARGA JÖZSEF ... és ■ trnavai gimnázium — ma. JUBILEUM. MATESm Oj rendezőt avatunk de­cember 16-án. Horváth Lajos, aki jelenleg még a prágai Színművészeti Főiskola hall­gatója, de már kitűnő szí­nészként tartjuk öt számon, most mint rendező mutat­kozik be a Thália Színpa­don. Nagy lelkiismeretesség­gel készíti elő első nyilvá­nos rendezését, amely egy­ben diplomamunkája is. A megfontolás, a lehetőségek gondos mérlegelése köti le figyelmét a próbák során. 0] feladatok, új művészi cé­lok foglalkoztatják, mert olyan előadásra törekszik, amely által elnyerheti a szakma és a közönség tet­szését. Kitűnő darab áll a rendelkezésre. A kérdés csu­pán az, hogy Henrik Ibsen Nóra című művében rátalál-e majd azokra az erkölcsi és lelkiismereti összeütközé­sekre, amelyek a korabeli emberi kapcsolatok kereszt- metszetét hivatottak szá­munka is megrajzolni. Nórát Kövesdy Szabó Má­ria alakítja. Címadó szerepe itt egészen' más, mint ami­lyeneket az utóbbi időben Játszott. A másik főszerep­ben Helmerként Csendes Lászlót láthatjuk. Mindket­ten szerepben múltjuk rájuk zúduló következményeit tár­ják elénk a színpadon, utó­végre a magyarázat magá­ban a drámában található. Három kisgyermek meg egy „nagy baba“, Nóra a lakói Helmer Róbert babavi­lágának. Nóra kedves asz- szony, aki férjének, a túl­zottan pedáns bankigazgató­nak á „pacsirtá“-ja, inkább Játékszere, mint felesége. Amikor a darab kezdődik. Helmert éppen egy tekinté­lyes részvénytársaság igaz­gatójává választják meg. Ka­rácsony estéje van. Nóra a városból jön haza, ahol meg­lehetősen sokat költött az ünnepi meglepetésekre. Hel­mer kissé dörmög, de meg­adja magát. Azután egy vá­ratlan vendég érkezik, Lln- denné (Gombos Ilona), Nó­ra leánykori barátnője, aki előtt egy évek óta őrzött titkot áru! el. Amikor pái évvel ezelőtt, Helmer nagy­beteg volt, tudtán kívül köl­csönt vett fel, ezernyolcszáz tallért, hogy elutazhassanak gyógykezelésre, Olaszország­ba. (Helmer azt hiszi, hogy a pénzt Nóra apjától kap­ták.) Azóta a ruhapénzből dugdos el, hogy kifizethesse a kamatokat és a törleszté­seket, de ennek az adósság­nak egy kis bibije is van. Az összeget egy alantas, uzsorás banktisztviselőtől kérte, aki Nórától azt kíván­ta, hogy a váltóra szerezze meg apja kezességét Is. Az apja éppen akkor haldoklott. Ha egészséges, bizonyára aláírja, de lánya csak nem állíthatott be ezzel a kérés­sel a nagybeteg apjához, ezért nem tétovázott, 6 maga odaírta apja nevét a kötelez­vényre. íme a kitűnő kiindulópont, hogy a cselekmény során sok minden történhessen. Lényegében a képmutató há­zasság csődjét tárja fel a nagynevű norvég szerző, ahol a házastársak konfliktusát a világnézeti különbségek váltják ki. Mesteri párbeszé­dek és frappáns jelenetek művészi felépítése jellemzi a dráma színpadi értékét. S hogy megtudjuk, hogyan fej­leszti tovább indokolt kon­fliktusait Henrik Ibsen, meg kell nézni az előadást, mely bizonyára érdekes lesz vala­mennyiünk számára. Egészé­ben igényes, tartalmas szín­házi élményt várunk. Szuchy M. Emil ROLLING STONES- KÖNYV A napokban került az üzletekbe egy rég várt kiadvány, a Rolling Stones életét, mun­kásságát bemutató könyv. Az együttes 20 éves fennállásának alkalmából mi is bőveb­ben megismerkedhetünk ezzel a sokat vita­tott angol együttessel. A könyvet a közismert Rolllng-rajongó, a Hobó Blues Band énekese. Földes László írta. Földes sok-sok személyes tapasztalat, koncertélmény, újságcikk és különböző kiad­ványok felhasználásával frta meg könyvét, melyben végigkíséri az együttes történetét. Egyes fejezeteket bővebben tárgyal, így például Brian Jones halálát, az altamonti fesztivált, az 1982-es világ körüli turnét. Igyekszik reális képet festeni a zenekarról, azonban a sorok közöt érezni elfogultságát az együttes Iránt, ami csak a könyv javára válik. Részletesen bemutatja az együttes tagjait, adatokat közöl életükről. Ezenkívül dalszö­vegeket olvashatunk magyar fordításokban. Tartalmaz a könyv dlszkográflát és sok más, az együttessel kapcsolatos érdekességet. A könyvet gazdag képanyag teszi még vál­tozatosabbá, érdekesebbé. A Zeneműkiadó gondozásában megjelent kiadvány előrelát- halőlag az idei év egyik könyvsikere lesz; Az utóbbi időben örvendetesen megsza­porodtak a hasonló témájú kiadványok. Szinte havonta jelenik meg új könyv. Ré­gebbi művek is újra napvilágot látnak. Nemrég jelent meg harmadik kiadásban az Üvöltés című beat-tan, nemsokára az üzle­tekbe kerül Ungvári Tamás bővített Beatles- bibliája, és a napokban Poptika címmel megjelenik egy folyóirat is, amely csak rockzenével foglalkozik. A lehetőségek adva vannak tehát, csak el kell kezdenünk az önművelődést, a zenei kultúránk fejlesztését, hogy átfogóbb, tisz­tább képet kapjunk arról, ami fiatalságun­kat oly nagy mértékben befolyásnlja. Vörös Lajos £^'Ü^ÉC^IJ^C^ÍCkk«

Next

/
Oldalképek
Tartalom