Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-07 / 49. szám

Egy 28 éves asszony és 32 éves férje kereste fel Genetikai Tanács­adónkat a belgyógyász zárt borí­tékával és beutalójával. A- borí­tékban küldött levélből kiderült, hogy az asszony négy éve a fehér­vérűség súlyos formájában szen­ved, és az orvos véleménye sze­rint az asszony még 3—4 évig él­het. A beteg terhes lett, és gyer­mekét mindenképpen szerette vol­na megtartani. A belgyógyász vé­leménye szerint ez nem megen-” gedhetö, mivel az anyára súlyos veszélyt jelenthet. Az asszonynak még nem volt gyermeke, ragasz­kodott a terhességhez, ezért eluta­sította a terhességmegszakításra tett orvosi javaslatot. Végső meg­oldásként küldték el a Genetikai Tanácsadóba. Gondoljuk együtt végig az ese­tet. Nézzük először az anyát: 28 éves, négy éve szenved rosszindu­latú daganatos betegségben („vér­rákban“], és még körülbelül 3—4 évig élhet. (Betegünk tudott sú­lyos állapotáról, de nem volt tisz­tában élete közvetlen fenyegptett- ségével.) A terhesség megtartása nagy valószínűséggel rontja az ál­lapotát. Egyrészt a terhesség alatt immunológiai áthangolódással kell számolnia. (Ez a terhesség meg- tarthatósága érdekében történik. A magzat az anya szervezetében Idegen test, és csak az anya ter­hesség alatti immunológiai védfe- lenségi állapota miatt nem lökő- dik ki az anyából a kilenc hónap alatt a testidegen magzat.) A ter­hesség alatti anyai védtelenség viszont a daganatos (rákos) sej­tek számára is kedvező. (A szer­vezet immunológiai rendszere a ráksejtek többségét Idegen sejt­ként ismeri fel, és ennek megfe­lelően igyekszik elpusztítani. A terhesség alatti Immunológiai véd­telenség- ezt a védelmet Is gyen­gíti.) A terhesség alatt ezért a daganatos megbetegedések gyor­sabb terjedésével kell számolni. Tehát ha az asszonynak még négy éve volt terhesség nélkül, akkor a terhesség vállalásakor valószí­nűleg kevesebb, esetleg csak két év remélhető. Általában ezért sem javasolják a terhességvállalást az orvosok a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő asszonyok­nak. Másrészt a terhesség alatt az asszony nem szedheti a fehérvé­rűség-ellenes gyógyszereket, mivel ezek — a sejtosztódás gátlása miatt — a magzatra veszélyesek. Ez viszont megint csak kedvezőt­len az anyára. A gyógyszerek el­hagyása Is gyorsíthatja a beteg­ség súlyosbodását, és ezáltal meg­Kinek az élete fontosabb? rövidülhet az anya élete. Bete­günk tudott e gyógyszerek mag­zati ártalmasságáról és saját elha­tározására, amikor terhessége be­bizonyosodott, abba is hagyta sze­désüket. A MAGZAT ÉRDEKÉ Nézzük most a magzat érdekét. Maga a fehérvérűség nem örök­lődik, az utód specifikus genetikai veszélyeztetettségével tehát nem kell számolni. Viszont a fehérvé­rűség kezelésekor gyakorta alkal­maznak röntgenterápiák Betegünk is kapott a lépére 25 000 sugár­egységet. Ekkor a petesejtjeit Is érhette bizonyos sugármennyiség. Viszont — az újabb orvosi tapasz­talatok szerint — még ilyen te­kintélyes dózisú besugárzás után sem kell túlzottan nagy'általános genetikai kockázatnövekedéssel számolni. A sérült petesejtek ugyanis csaknem mindig kiválo­gatódnak, elpusztulnak, így nem termékenyítődnek meg. Az asz- szony évekig szedte a rosszindu­latú daganat elleni gyógyszereket is. Ezek nemcsak a sejtosztódást gátolják, hanem kromoszóma- és génkárosodást is akozhatnak. Ez megint csak fokozhatja a magzat általános genetikai kockázatát. Vi­szont a szervezet bölcs védekezési mechanizmusai, elsősorban az Ivarsejtek kiválogatódása miatt ez sem jelent túlságosan nagy ve­szélyt. Az eddigi tapasztalatok szerint ilyen előzmények után mintegy két-háromszoros általá­nos kockázatnövekedéssel kell számolni az utódban. Az általános kockázat 3 száza­lék, így esetünkben a kockázat 0—9 százalék körül lehet. A sú­lyos ártalom 20 százalék felett van, ha viszont 10 százalék alatt van, zöld utat engedünk a terhes­ségnek. Genetikailag vagyis a magzat veszélyeztetettsége miatt tehát nem volt indokolt betegünk terhességét megszakítani. Persze van egy másik szempont is. Ez nem nekem jutott eszembe, ha­nem az egyik matematikus mun­katársamnak, amikor megbeszél­tük az esetet. (S ez kicsit jellem­ző Is az orvosgenetikusokra, akik időnként túlságosan csak gének­ben és kromoszómákban gondol­kodnak.) A matematikus szerint a kockázat matematikai értéké­nek minél pontosabb megállapítá­sánál fontosabb az a pszichológiai veszély, amit az jelenthet, hogy a gyermeknek anya nélkül kell fel- nevelkedníe. • Hiszen betegünk a gyermek születését követően vár­hatóan hamarosan meg fog hal­mi, "így mire á gyermek felfogj« családi helyzetét, magára eszmél, már nem lesz édesanyja. A FÉRJ Természetesen a térj sem hagy­ható figyelmen kívül a probléma elemzésekor. Vele őszintén meg­beszéltük az utódvállalás veszé­lyeztetettségét, és kértük, segít­sen a döntésben. Hiszen egy 32 éves férfi, aki 34^36 éves korá­ban megözvegyül, nyilvánvalóan megpróbál majd új életet kezdeni. Ebből a szempontból nem mind­egy, hogy gyermekkel vagy gye­rek nélkül kell-e ezt tennie. Az ilyen esetekben mindig egyénileg kell elbírálni a helyzetet. Van, aki biztosan úgy gondolja, hogy a gyermek csak nehezíti majd a későbbi életét és az új családala­pítást. De biztos, hogy van olyan férfi is, aki — mivel nagyon sze-, 'réti feleségét — azt gondolja: a gyerek a szerelem emlékműve, és ezért vállalni akarja. Legalább a gyermek maradjon meg kapcsola­tukból. Esetünkben a férj teljes egészében a feleségétől tette füg­gővé a döntést. Bizonyára érződik az elmondot­takból, hogy milyen nehéz ilyen­kor a tanácsadás. A betegség és a terhesség egybeesése az anye életére veszélyes és a magzatra is kedvezőtlen, tehát orvosilag hátrányos és ezért kerülendő. Vi­szont az emberi szempontok sem hagyhatók figyelmen kívül. Olyan asszony kéri segítségünket, aki valószínűleg csupán 2—4 évet fog élni, és aki mindenképpen gyer­meket akar. A gyerek időlegesen boldoggá teheti őt, értelmet adhat szomorú életének, joga van az or­vosnak azt mondani, hogy ehhez a boldogsághoz nincs jussa? Csak azért, hogy két évvel tovább él­jen? Felötlik bennem a iköltői gondolat: mindegy, hogy tíz évig voltam veled boldog, vagy csupán egy pillanatig, a sírba -csak a bol­dogság ízét viszem magammal; fS AI ORVOS Az orvosi működésnek, így a terhesség és szülés alatti tevé­kenységének Is kialakult szabályai vannak. Eszerint ha mind az anya, mind a magzat élete veszélybe ke­rül a terhesség-szülés során, és nincs mód együttes védelmükre, mindenképpen az anyát kell meg- "níenteni. Kegyetlen, de racionális ez a szabály. Hiszen a megmen­tett anya rövid időn belül vállal­kozhat ú jterhességre, ezen túl életben maradásának esélye min­denképpen jobb az esendőbb mag­zaténál. Többszöri orvosi konzul­táció után úgy éreztük, esetünk­ben Is ezt az elvet kell alkalmaz­ni. Hamarosan el Is érkezett a következő találkozás napja. Már fogalmazgattam magamban mon­danivalómat, valahogy így: ,;Sze- rlntem, most nincs a legjobb álla­potban, ezért ezt a terhességet ne tartsa meg. Várjunk egy kicsit, ál­lapota bizonyára javulni fog és akkor nem lesz semmi akadálya, illetve veszélye a terhességválla­lásnak.“ (Az ilyen jóakaratú „ke­gyes hazugságok“ elősegíthetik a helyes döntést, amellett hiszünk az új felfedezések, így a mind tö­kéletesebb gyógyszerek ^gyre na­gyobb hatékonyságában.) De mi­előtt megszólalhattam volna, az asszonyból szinte eszelős eltökélt­séggel tört ki a megtagadhatatlan kérés: „Ugye megtarthatom a gyer­mekem?“ Nem mondhattam, da­doghattam mást: „Igen... Igen, ha ön úgy akarja, hiszen ebben első­sorban ön az illetékes dönteni... Orvosi szempontból ugyan előnyö­sebb lenne, ha nem most. vállal­kozna terhességre ...“ Az asszony közbevágott: ,,Értse meg, doktor úr, nekem életbevágóan fontos, hogy most legyen gyermekem!“ Nem feszíthettem tovább a húrt, hiszen a gyermekvállalás olyan alapvető emberi szabadságjog, amely senkitől sem tagadható meg. Kértem férjét, értesítsen majd a fejleményekről. Hét hónappal később egészséges kisfia született. Az anya a szülés után még 29 hónapot élt. Férje szerint a kisbaba csodálatosan boldoggá tette, saját sorsáról szinte megfeledkezett. Dr. CZEIZEL ENDRE (Részlet az 0| Tükör 1982. évi 41. számban megjelent cikkből) Azt tudtam, hogy hétvé­gén, szombat-vasárnap nem ajánlatos útnak indulni. Vi­szont ha menni kell, hát menni kell. Szombat délután egy óra,; lakótelepünk piacán egyet-' len szál virágot sem kapni.! A sarki virágüzlet pedig zár-; va.“ Cuban Ipolyság (Sahy): felé, valamelyik kisebb-na-| gyobb városban kapunk vl-' rágot, vagy ha nem virágot,' akkor legalább egy doboz desszertet, gondoljuk. j A seredi főtér környékén' se virágüzlet, se cukrászda,' de még csak egy nyitvatar- tö kocsma sincs. Megyünk tovább. Abban reményke­dünk, hogy legalább, a nyit-- ral Prior áruház nyitva lesz,' vagy ha az nem, akkor leg­alább más üzlet. Nincs sze­rencsénk. Kacskaringózunk egy jó nagyot a terelőtáb­lákkal teletűzdelt Nltrán,' keressük és megtaláljuk a piacot, ahol nemcsak virá­got, más árut sem látunk. Végre találunk egy cukrász-^ dát, ahol van sok minden,' csak épp desszert nincs. — Megyünk tovább. Bedöcögünk Verebélyre (Vráble) az alig járható' úton, amelyet már több mint egy éve építenek, s megál­lunk az új üzletközpont mellett, ahol egykoron Volt egy presszó is, utoljára a nyáron jártam benne. Szala­dok az üzlet, a presszó be­járata felé, de a pliicérnő a zárt ajtón keresztül inte­get. Közelebb érve olvasom > az ajtóra ragasztott felira­tot: Lakodalom miatt zárval Kérdezem, hol találunk má­sik cukrászdát, presszót. Mondja, sehol, pontosabban csak a vállát vonja meg. Folytatnám, hogy a kocsi­ban két kisgyerek van, szom­jasak, szeretnék legalább valamilyen kekszet és üdítőt vásárolni nekik. Ojra csak megvonja a vállát. Már-már könyörgésre fog­nám a szót, rimánkodnék, hogy az isten szerelmére, ne hagyjon szomjan halni, de nem érdeklem, nem is figyeí rám, hátat fordít, s nyugodtan rendezgeti tovább a lakodalmi asztalt. Eszembe jut, hogy már többször kerültünk hasonló helyzetbe: szombaton a leg­több út menti étterem zár­va, hazai és külföldi turis­ták töprenghetnek, hol ebé­delhetnének. S az éttermek,; presszók ajtaján ott lóg a tábla: lakodalom miatt zár­val Mint akkor tettem, most is felteszem a kérdést: va­jon az .egyes éttermek veze­tői, az ő irányító szerveik, a helyi, illetve járási nem­zeti bizottságok illetékes ügyosztályai ilyen esetben miért nem tartanak nyitva a környékén legalább még egy üzemegységet, ahol kiszol­gálnák az átutazó vagy he­lyi vendéget. Vagy nem is a szolgáltatás, a vendég, hanem csak a minél nagyobb haszon a fontos? Lévát kikerüljük, s most már csak abban reményke­dem, hogy Ipolyságon (Sa­hy) az út menti cukrászdá­ban vehetünk, ha nem is vi­rágot, legalább egy doboz bonbont vagy egy zacskó cu-i korkát és üdítőt. Persze, ha; az embernek eddig nem volt! szerencséje, nincs azutáni sem. Az Ipolysági cukrászda ajtaján is ott díszeleg a fel­irat: higiéniai ellenőrzési nap. Próbálkozom itt is, beko­pogok, de nagy sokára jön csak elő egy hölgy, majd a feliratra mutat, aztán még jobban összehúzza a füg­gönyt. Szerencsétlenségünk­re még az ismerős kister­melő kertészt sem találjuk, tőle sem tudunk venni virá­got. S próbálkozunk még! az utunkba eső kocsmákban! is, ahoi hol harsányabban,! hol halkabban kinevetnek.! örüljünk, hogy esetleg cu-i korkát tudnak adni. Most az ' egyszer nem örülünk... ZOLCZER JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom