Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-28 / 39. szám
ízelítő EGY LETŰNT SZAKMA REMEKEIBŐL Á Városi Műzeum a főváros 1982-es kulturális' nyarának gazdag programját a „Kovácsok és lakatosok hagyományai Bratisavában“ című kiállítással tette gazdagabbá. A kiállítás májusban nyílt meg, és eredetileg júliusban kellett volna zárnia, de olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az anyagot még szeptemberben is megtekinthetjük az Övá- rosháza termeiben. Témája szempontjából ritkaságnak tekinthető ez a rendezvény; közérthető tömörséggel öleli fel a vas megmunkálásának városi történetét. Korabeli okiratokkal és rajzokkal dokumentálja a kovácsok és a később különvált lakatosok céhének kialakulását, munka- és hatáskörét, valamint feleleveníti az egykori Pozsonyban működő legjelentősebb mesterek (főképpen a Márton Lajos és fia cég) emlékét. A kiállításnak ez a része nem csupán érdeklődést keltő, hanem értékes ismereteket átadó honismereti' forrás is, amelyet főképpen az idegenvezetők fogadtak nagy megbecsüléssel, hiszen szaktudásukat gyarapíthatják általa. A tárgyi bemutató 136 példánnyal érzékelteti, hogy a fém mekkora szerepet töltött be mindig is a gyakorlati életben, mégpedig bemutatva a XII— XX. század közötti fejlődést. A legkülönbözőbb közhasználati tárgyak mellett egyre több a dísztárgy, de a legértékesebbeknek azokat a kiállított példányokat tekinthetjük, amelyek gyakorlati célszerűségük mellett mind nagyobb esztétikai igényességről is tanúskodnak. Már a XIII—XV. századból származó kulcsok, zárak, zárfedők, sarokvasak és vasalások is lenyűgöznek csodálatraméltó kivitelezésükkel, nemcsak rendkívülien termékeny ötletgazdagságról, hanem nagy szakmai tudásról, a mestereknek a munkához türelemmel és szeretettel teli viszonyulásukról is vallanak. A kiállított anyag egyértelműen érzékelteti az egykori kovács- és lakatosmesterek szakmai színvonalát, hiszen a javarészt már eltűnt épületekből kimentett részletek: zárak, kulcsok, kilincsek, kopogtatók, ajtók és kapuk, ablakrácsok, bútorvasaláspk, térelválasztó dekorációs rácsok, • lámpák; konzolok, cégérek és címerek Jr- nem csupán hazai értelemben — kz egyes, stíluskorszakok legjobb termékei közé tartoznak. Ezt igazolja az a tényező is, hogy a bratislavai kovácsok és lakatosok készítette vascégéreket és egyéb díszítő gyártmányokat még az 1920—30-as években is nagy mennyiségekben vásárolták fel főképpen Európa északi országaiban. Kétségtelen, hogy ennek a kiállításnak rendkívül nagy Jelentősége van, hiszen nemcsak dokumentumként mutatja be a régmúlt idők szép értékeit, hanem arra is felhívja a figyelmünket, hogy óvjuk a környezetünkben levő kovácsremekeket, és nem utolsósorban viszonyítási alapul szolgál, ha elődeink és korszakunk környezetlgényót vizsgáljuk. LEHEL ZSOLT Így is lehet Nézegetem a zselízi (Zeliezovcel városi könyvtár asztalán a pontosan, ábécé sorrendbe rakott kölcsönzést kimutatásokat, s az jut eszembe, hogyha most itt valamennyi olvasó egyszerre jönne könyvet' kölcsönözni, vajon hol lenne a sor vége? Talán valahol a téren, vagy még messzebb. És azon is elgondolkodom, miként lehetséges, hogy az egyik helyen még a minimálisra csökkentett tervet sem sikerült teljesíteniy itt viszont az év első félére tervezett 19 550 kötet helyett 24 719 könyvet kölcsönöztek ki. Ilyen különbségek lennének egy tájegység két fele között? Zsellzen viszik a könyvet, míg másutt... — Szó sincs róla — nevet Jana Baní- ková, a könyvtár vezetője. — Zselízen ugyanolyan elfoglaltak az emberek, mint másutt, gondjaik is hasonlóak, sőt idejük sincs több az olvasásra, mint két faluval odébb. Csak talán ahogy fejVór dik a város, érzik,-hogy az anyagi gyár rapodás mellé a szellemit sem hanyar golhatják el. Tudják, hogy az olvasás nemcsak szórakoztat, hanem tudást, ismereteket is ad, s csak megfelelő propaganda kell ahhoz, hogy hozzánk, a könyvtárba „eltaláljanak“. Ez a rrii feladatunk, mint ahogy az is, hogy rninél több hozzáértő és e nemes ügyért tehető embert bekapcsoljunk a munkába, — Kiket sikerült? — A pedagógusokat, a kulturális intézmények dolgozóit, a városi pártbizottság lektorait. A könyvtárat látogató 1040 olvasó 25 730 könyv közül válogathat, mégpedig kedve és érdeklődése szerint, mert vannak itt szépirodalmi, társadalomtudományi, ifjúsági, politikai és szakirodalmi müvek. Nyelvtudásuk szerint pedig találnak itt az olvasók: magyar^ cseh, szlovák, orosz, német, angol nyelvű könyveket. És nemcsak választanak, válogatnak is. Kérik a könyvújdonságokat, a sikerkönyveket, az iskolások pedig a kötelezd olvasmányokat. — A gyerekeknek különösen örülünk — magyarázza Adamcsek Etel, a könyv, tó/ egyik dolgozója, — Szívesen irá- nyitgatjuk érdeklődésüket, teljesítjük kérésüket, segítünk nekik választani, hiszen tudjuk, hogyha gyermekkorban megkedvelik az olvasást, később sem lesznek hűtlenek hozzánk, fó a kapcsolatunk az Iskola píonircsapatánal, s ennek köszönhetően szép eredményeket érünk el az olvasóversenyekkel. Eddig 99 tanuló kapcsolódott be ebbe a versenybe. Kiállításainkkal, faliújságjainkkal ugyancsak az olvasást akarjak megszerettetni. Eddig 36 kiállítást és 39 faliújságot készítettünk az olvasóknak. Hosszan sorolhatnánk még, mit is tettek a zselízi könyvtár dolgozói, hogy becsalogassák az embereket intézményükbe. Újszerű formákkal is kísérleteznek, amelyeknek eredményei máris megmutatkoznak. Sok munkával, előkészülettel járnak a könyvviták, az új kiadványokat bemutató rendezvények, de megért a fáradságot. A politikai irodalmat népszerűsítő rendezvényeket a városi pártbizottság lektorcsoportjával közösen szervezték, biztos sikerrel. így érték el, hogy az iparosodó és egyre terebélyesedő városban népszerű az olvasás és népszerű a könyvtár. A könyvtárosok nagy-nagy igyekezetét a helyi illetékesek is értékelik, de felfigyeltek munkájukra országos viszonylatban is. Az SZSZK Kulturális Minisztériuma újabb öt évre nekik ítélte a „Példás könyvtár" elismerő címet. (benyák) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki elhatározta, hogy orvos lesz. Aztán ez az egyszervolt-holnemvolt lány még merészebb célt tűz maga elé. Hivatásának talán a legnehezebb ágában — melyben eddig csaknem kizárólag férfiak jeleskedtek — próbálja megvetni a lábát. Elkerül egy vidéki kórház sebészetére, ahol apró győzelmek, s néha a valóságosnál is nagyobbnak tűnő kudarcok közepette próbálja bebizonyítani magának és környezetének, hogy megállja helyét a műtőasztal mellett, s hogy nemcsak sztetoszkóp, hanem szike is való női kézbe. Nincs könnyű dolga, mégis az a paradox helyzet áll elő, hogy úgy tűnik, előbb vívja ki a méltó helyet a műtőben, mintsem megtalálná igazi helyét a magánéletben. Igen, ilyen a fiatal diplomás nők sorsa ... Szinte közhelyszámba megy már az a megállapítás, hogy amelyik lány az egyetemen nem tud magának férjet fogni, az nyugodtan szembenézhet a vénlány- ság vafey 8 rendkívüli megalkuvásokkal kötött házasság rémével. Ezt a megállapítást tűnik alátámasztani AläSbeta sorsa is. Érzelem nélküli kapcsolatra szólítja fel Blajíej. nem talál, nem találhat társat Rehof doktorban sem, s végül Rezeknél köt ki. körhAz a város szélén 12. EPIZÓD: ÜTKÖZÉS De vajon Rezek hozzá való-e? Van-e ebben a különben kedves fiúban annyi emberi mélység, hogy alkalmas legyen A12be- ta társának szerepére? Hamar kiderül, hogy nincs. Mivel Rezek közölte, hogy egyelőre nem látogathatja meg AlZbetát, ezért a lány utazik Prágába. Meglátogatja Rezek szüleit, és akkor rá kell döbbennie, hogy ő a fiúnak semmi mást nem jelentett, mint pillanatnyi szórakozást, kikapcsolódást. Így hát ez az ügy is lezárult. A12- beta újabb csalódással a szívében utazik haza, s mit tehet mást, folytatja munkáját a kórházban. De mit tegyen az Intrikus, aki lelepleződött, s aki olyan helyzetbe került, hogy saját maga volt kénytelen kiállítani bizonyítványát szakmai gyöngeségéröl? Egy darabig fő a saját levében, majd bosszút forral. Cvachíól van szó, aki — miután Blaüej alaposan lejáratta —, otthagyta a kórházat. Előbb azonban elhiteti Roman Jáchimmal, Ina férjével — emlékezünk, rá, a főnövér fia, és gépkocsivezetőként dolgozik a kórházban —, hogy Bla2ej doktor még mindig találkozgai Inával, Jáchlm feleségével. Cvach áskálódása őrjöngő féltékenységet vált kt Románból. Felelősségre vonja Blaiíejt, s a kemény szóváltás eszeveszett autóhajszával folytatódik, amely karambollal ér véget. Az ütközés során Bla2ej karja súlyosan megsérüL A jelenlegi főorvosnak az a kívánsága, hogy a műtétet elődje, Sova doktor végezze el. Sova, jóllehet mélységesen fáj neki, hogy Bla2ej visszautasította kérését Karel ügyében, habozás nélkül vállalja a sebészeti beavatkozást. „ Míg Blaéej felépül, Strosmayer ki is használja az alkalmat, hogy — felettesei egyetértésével — visszahívja a k6rht|zba Sovát, s elintézze Karel felvételét a sebészetre. Vajon hogyan reagál a két orvos erre az ajánlatra? Visszamegy Sova? Megragadja-e Karel a lehetőséget? Egy hét múlva ezt Is megtudjuk.-si-
