Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-28 / 39. szám

[M ^

BJORG VIK

A SZEKRÉNY SOTET MELYEN

j gjtcsoda veröjényl Egész nap ragyo- mVKigott az ég. A házfalak is fénylettek ■ »* — kivilágosodtak, és kedvesek lettek a naptól. Itt-ott csillámlottak az ablakok, akárcsak az üvegcserepek a strand homokfában.

Wenke elkísérte a boltba. Odáig jó volt: gázoltak az avarban, és versenyeztek, melyikük tud nagyobb kupacot vonszolni magával. A boltban viszont Wenke nagyon bután viselkedett, lökdöste Karent, és folyton belecsípett a karjába.

Egyedül jobb volna. Csendben álldogálhatna, várna a sorára, és csak figyelne. Furcsa, jó érzés fogja el ilyenkor, mint amikor alszik. Mintha mindent csodálatosan, szinte álomszerűén látna, mintha a dolgok lassan és egészen tisztán slklanának feléle.

Már a hang is, ahogy a lisztesfiókot kihúzzák, az is csodálatos. Súlyos, megbízható hang. Azután a lisztes merítőkanál, mellyel teletöltik a zacskókat. Ahogyan belemerül a lisztesfiókba, az a világ legesleghangtalanabb dolga. Leheletnyi neszt sem hallat, csak lesüllyed a fehér puhaság mélyére. Azt is szerette, ahogy a zacskót a csücskénél fogva a pulthoz ülöqetik, és a liszt összeesik benne, azután lezárják a zacskót.

Volt, amit különösen jó volt nézni. Például a sajtot. Amikor fölvagták egy új, halványsárga sajttömböt, és a hajszálvékony húr keresztülsiklott a puha sajton, az olyan szép volt, hogy Karenben száraz melegség áradt szét. No meg amikor becsomagoltak egy darab vörös húst, először zsírpapírha, ez átnedvesedett, és véres lett tőle, azután' csomagolópapírba, mely szorosan és feszesen simult rá, akár a bőr. Végül a zsineg jött: belevágódott a húsba, ahogy összekötözték a csomagot, majd végül a farudacska, melyet belefontak a zsinegbe, és ezzel tartották a kezükben.

De ha ma valami igazán jót szeretne látni, akkor talán a vajat választaná. Azt, ahogyan a falapátot a vajba mélyesztik a fedeles faedényben, és a kemény, sárga darabokat a kezükre terített vékony papírra csapják. Különben, most úgyis mindegy. Wenke tönkretesz mindent a lOkdösésével is-csipkedésével. , ,

Amikor Karen sorra került, átnyújtotta a cédulát és a kopott bőrszatyrot. Csak tejet, egy doboz mosóport és egy zacskó kávét kellett vennie. A kávéban egyedül az mulattatta, amikor beleöntötték a darálóba, és a sok-sok barna kávészem zörögve legördült a csillogó tölcséren. Az illata is jó volt, a kávédaráló hangja viszont már nem. Csikorgóit és zúgott, -a porszívójukhoz hasonlított, attól pedig mindig megdermedt, és nyugtalanság fogta el.

4

z ajtóból visszafordult, pukedlizett és köszönt, közben Wenke már kint állt a járdán és csúfolódott.

■r- Csóóókolom mondta, pukedlizett, és csúf, . széles, majomkodó vlgyorra húzta a száját. Azután felnevetett.

— Jaj, de buta vagy! — mondta Karen. Végigmentek a járdán, a sárga avar szárazon ropogva tört össze, ahogy átgázoltak rajta. Mindketten gurticsizmát viseltek.

— Nem kaptál pénzt, hogy vegyél valamit? — kérdezte Wenke.

Karen megrázta a fejét.

— Én mindig kapok.

— Nem 'tgaz, hogy kapsz.

Egyszer csak meghallották a villamost az utca végéről.

— Gyere — mondta Wenke —, lássuk, ki a gyorsabb.

Futni kezdett lefelé a járdán, Karen is nekilendült, de a szatyor minduntalan a gumicsizmájához, verődött, csörömpöltek, énekeltek a tejesüvegek. A villamos csikorogva közeledett, Wenke már majdnem a sarokhoz ért, amikor a villamos eldübörgött Karen mellett. Lassította az iramot. Wenke győzött, a sarkon, a nagy juharfánál állt és várt, megpróbálta körülölelni a fát.

— Nem ér, nálad nem volt szatyor. - Wenkén látszott, hogy valami eszébe jutott.

— Fölszaladok, hozok egy kis pénzt — mondta.

Átfutott az úttesten, be a sötét kapuba, és eltűnt. Karen továbbment, lassan lépdelt fölfelé a nagy bérház lépcsőjén, az üvegek súlyosan koccantak egymáshoz a szatyorban.

Az ajtóban erősen megnyomta a csengőt. — Micsoda csöngetést — ráncolta össze homlokát az anyja.

— Olyan nehéz, hogy az borzasztó — mondta Karen, belépett, és letette a szatyrot a földre. — Folyton ilyen nehezet kell cipelnem. Te meg azt mondtad, hogy nem lesz sok.

Gombóc volt a torkában. És szörnyű melege VOlti

— Fel akarom venni a cipőmet.

— Ne nyafogj.

Anyja betette a tejesüvegeket a szekrény- •e, a fején kendő volt. láthatólag mosott.

__ Olyan meleg van — mondta Karen.

R

ácsimpaszkodott a konyhaajtóra: kéloldált megfogta a kilincset, a lábát sikerült megtámasztania az ajtó legalján levő szegélylécen, s így lóbálta magát Ide'-oda a konyhában, közben szorosan kapaszkodott az ajtóba.

— Hagyd ezt abba! — nézett rá mérgesen az anyfá. — Gumicsizmával taposni az ajtótl Hányszor mondtam, hogy vesd le a folyosón!

szarén elengedte a kilincset, lehuppant a padlóra, hátát a falnak tániasztot- . M^'ta.

— Nincs itthon valami finom?

Anyja nem válaszolt, vizet engedett a lepattogott zománcú vödörbe. Ezek szerint ablakot akart mosni.

— Nincs itthon valami finam?

— Ne nyaggass már, inkább menj ki, jó idő van.

— De nincs itthon valami finom?

— Nincs.

Karen ülve maradt, a csizmáját a- padlóhoz csiszálta, bántotta fülét, ahogy meg- -megnyikordult.

Anyja elővette a szekrényből az ecetesüveget és a szarvasbört. Egy kevés ecetet löttyinlett a vízbe, a szarvasbört kicsavarta.

— Mondtam, hogy menj ki. Karén.

Karén lassan felemelkedett, bement anyja után a szobába. A cserepes virágok már lekerültek az ablakpárkányról, olyan volt, mintha költöztek volna. Anyja fölállt tgy székre, azután oldalvást ráült a párkányra, és kihajolt az ablakon.

— Mi lesz ebédre?

Anyja nem válaszolt rögtön, csak amikor már kiegyenesedett, és kicsavarta a szarvasbört.

— Tökehalikra.

Karennek a nyelve hegyén volt egy „fuj“, de nem merte kimondani. Az ajtót azért haragosan becsapta maga mögött. A lépcsőházban találkozott Seebergnével, aki a folyosó szemben lévő végén lakott, zöld kalapja alól elömeredezett fénytelen, fekete haja, roppant mosolya látni engedte teljesen egyforrría, szürkésfehér fogait és furcsa, más foghúsát. Ogy tetszett, penészszaga volt.

— Szervusz, szervusz, Karen! 0

— Kezét csókolom.

Karen mélyen meghajolt. Jólesett különlegesen udvariasnak lenni, amikor éppen ’ rosszban volt az anyjával. Azután lesietett a lépcsőn, az utolsó szakaszt a korláton csúszva tette meg, és súlyos puffanással landolt a kőpadlón.

Wenke már várta. A kapujuk előtt állt, és pezsgöport szopogatott. A pezsgőpor rózsaszínű volt, s amikor a nyelvére öntötte, és hagyta állni egy kicsit, egy csomó világos hab lett belőle. A fogával leszakította a lapos kis papírzacskó egyik sarkát, a port a nyelve hegyére szórta, és kinyújtotta, amennyire csak bírta, hogy lássa a habot. Azután lassan visszahúzta a nyelvét, és beszívta a habot. Karen kapott tőle néhány csipetnyit, édes és erős íze volt. A nyelvük egészen piros lett tőle, és nyalogatták az ajkukat, hogy olyan legyen, mintha klrú- zsozták volna.

mia, kaptál pénzt? — kérdezte Karem Ju — Uhüm.

■ " Wenke vékony tekerccsé sodorta az üres zacskót, az egyik ujján ezüstgyűrűt viselt, vézna keze volt, a körmei lerágva.

— Legközelebb krémport veszek, abban ■ több van.

Előrecsücsöritette az ajkát, és megpróbálta megnézni.

— Piros? '

— Egy kicsit.

Wenke lekapta fejéről a sapkáját — rövid, fekete haja összetapadt —, s most ferdén tette föl.

— Gyere, most finom hölgyek vagyunk. Nincs is táskánk.

— Nem érdekes.

Wenke futni kezdett fölfelé a járdán, apró, merev léptekkel szaladt, a lábát kifelé tartotta, mintha szűk szoknyában és magas sarkú cipőben kellene futnia.

— 0, istenkém, óóó — üvöltötte —, jön a villamos, óóó...

Karen ugyanúgy szökdécselt utána, de gumicsizmában nem volt valami mulatságos.

— Jaj, siess, siess — nyávogta Wenke. Tényleg jött a villamos, tipegve versenyt

futottak vele, ahogy befordult a sarkon, és nagyot rántva lefékezett a megállóban. Ll- htgve guggoltak le a nagy juharfa mögé, hátukat a törzsének támasztották.

— Oóó, éppen csak hogy elértük — nyögött fel Wenke, és nyomban a pénztárcát kezdte keresgélni a láthatatlan táskában. — Tessék, itt a pénz, el van intézve a tiéd is.

— Nem, nem, szó sem lehet róla — affek- tált Karen.

— Ugyan, édesem, ez igazán csekélység. Wenke hadonászott a kezével, gyors mozdulattal letépett egy juharfalevelet, leszakított belőle tgy darabkát, és Karennek adta.

— Tessék, itt .a jegy, kifizettem.

— ö, borzasztóan kedves.

— Szóra sem érdemes. Hehehe.

Nagy Zoltán tusrajza

Vékony női hangon heherésztek, hirtelen elment mellettük valaki a járdán, erre kipukkadt belőlük a nevetés.

Wenke fölállt, és visszahúzta a sapkáját a hajára, Osszehunyorította a szemét, ilyenkor rendszerint valami ötlete támadt,

— Gyere, fölszaladunk hozzám.

Atcsoszoglak az úttesten, be a sötét kapuba, és fel a barna lépcsőn, melynek káposzta- és rosszebédszaga volt. Wenke az első emeleten lakott, különös üvegajtajuk volt, rajta függöny, Wenkének a nyakában lógott a kulcsa egy maszatos vászonszalagon. Kissé le kellett guggolnia, hogy be tudja dugni a zárbb. Nagy, sötét kulcs volt, nem olyan kicsi és fényes, mint az övék otthon. Az előszobában teljes sötétség, az egyik falon ruhaneműk, lógtak összezsúfolva.

_ j^dd le a csizmádat — szólalt meg Wenke, letette az ajtó elé a gumicstz» máját, és zokniban előretipegett a

konyhában.

A konyhában rend volt és kékség. Az asztalon fehér terítő, rajta üres, virágmintás tál. Zsírszag volt, különbözött az otthont szagtól. Karen nem szerette az olyan szagokat, melyek különböztek az otthonitól.

.... — Édesanyáéi. Jlßl jván? — kérdezte Karén, és lételépeaetf égy hokedlire.

— Hát a munkahelyén.

— Egész nap?

Wenke megrázta a fejét, belenézett a kenyeresdobozba. Azután odahúzott egy széket a szekrényhez, és kinyitotta a felső ajtaját.

— Csak néha — mondta a szekrény belsejéből. Egy süteményesdobozzál a kezében mászott le, kínlódott a zárral.

— Mézéskeksz, kérsz?

Karen bólintott. Wenke először adott neki egyet, aztán összehunyorította a szemét, eltökélt arccal kivett- még kettőt, és azt is odaadta. Ezután, kíadagolt még hármat és kitette magának 'az asztalra, szemügyre vette a maradékot a dobozban, kicsit összerázta, és visszatette rá a fedelét.

— Ennyit nem vesz észre.

Ojra felmászott a dobozzal.

Karen a hokedlin ült, Wenke az asztáloni Rágcsálták a kekszet, megszomjaztak. Azután vizet ittak a csapból, a víz a szájuk sarkából lecsurgott a nyakukra. Levették a kabátjukat, és Wenke csúszkálni kezdett a sima linóleum padlón.

— Ha kockás lenne, lehetne ugróiskolázni — szólt Karen.

— Ühüm.

Wenke hirtelen megállt.

— Esetleg... Csinálhatunk ugróiskolát-. A mamának van krétája a varródobozban.

— Te megőrültél.

— Utána lemoshatjuk.

— Akkor is észreveszi.

. Wenke a körmét rágta.

— Akkor mi a csodát találjunk ki?

■— Nem tudom.

— Te soha sem találsz ki semmit. Olyan buta vagy, hogy csak na.

Wenke ismét fellendült a konyhaasztalra, kezelésbe vette az egyik körmét, a szája ferdén állt, miközben rágta. Keskeny és csúnya volt a szája, kis arca még hegyesebb lett.

— Tudom már — szólalt meg, miután elkészült a körmével —, megmutatnád a köldöködet.

— Azt nem.

O

lyan undok vagy. Kaptál mézeskekszet, meg mindent. Pezsgőport is.

— Nevetni fogsz rajta.

— Nem fogok.

— De igen.

Wenke ránézett, összeszűkült a szeme.

— Ha rnegnézhet'em a köldöködet, én is mutatok neked valamit.

— Hogyisne, azt csak úgy mondod.

— '-Nemigaz.

— Mit mutatsz? '

Azt nem mondom meg.

— Mert nem is tudod.

Wenke tekintete hirtelen megváltozott. Kerek, szinte ijedt volt a szeme.

— Isten bizony, Karen. Van valami.

Lassú, demonstratív mozdulattal nagy keresztet rajzolt a nyakára a mutatóujjával.

— Na jó.

Karen fölállt, fölhúzta a szoknyáját, és le- simitotta, láthatóvá vált a köldöke.

— De nem nevetsz ki.

Wenke leugrott a konyhaasztalról, és mohón bámulta. Az volt a furcsa Karen köldökén, hogy kiskorában sérvet kapott, és most kifelé állt, mint egy kis dugasz.

— Mindenkié befelé áll, a tiéd kifelé — mondta Wenke. Közeledett a mutatóujjával. — Pontosan olyan, mint- egy nyomógomb.

— Ne nyúlj hozzá!

Wenke sértődötten fújt egyet. Karen vlsz- szaengedte a szoknyáját.

— Na, mit akartál mutatni?

Wenke megfordult, mohón rágta a körmét, keskeny oldalpilíanlást vetett Karen- ra a válla fölött.

— Kaphatsz még egy-mézeskekszet.

— Ez csalás! Azt mondtad, mutatsz valamit.

Amikor Wenke ismét feléje fordult, ismét a kerek, szinte ijedt szem nézett Karenra. A körme nyikorgott a fogai között, legalább három ujja volt a szájában. Nyúlta hasonlított.

— Ha megígéred, hogy soha nem mondod el senkinek. Megesküszöl. Becsületszóra. Isten bizony.

— Esküszöm. Becsületszavamra. Isten bizony.

Karen elcsukló hangon Ismételte még a szavakat, egyik kezét felemelve esküdött, és gyors keresztet firkantott a nyakára.

Wenke szótlanul kiment az előszobába, Karen csendben követte. Wenke kinyitott egy ajtót a keskeny előszoba végében, beléptek a hálószobába. Az ablakok beJüggönyOz- ve, sötét és fülledt volt a szobában, -orvos- és gyógyszerszag terjengett. Egy pillanatig arra gondolt, hogy inkább hazamegy, érezte a gyomrában, hogy fél. Wenke egy szekrényhez lopakodott, lábujjhegyen, pedig senki sem volt otthon, és elfordított egy nagy kulcsot a zárban.

■g. szekrényben ruhák, cipők és dobosi zok álltak, olyan szaga volt, mint See- bergnének: penész- és öregségszaga. Wenke bemászott az egyik sarokba, turkált a ruhák és zacskók között, azután kihátrált, és arrébb tolta a holmit.

— Nézd, ott a sarokban — suttogta^

— Mit? >— Karen is suttogott, és lehajolt.

Wenke rámutatott.

— Ott.

Valami fehér áll ott. Valami sima és fehér.

— Mi az? — suttogta Karen. A hang egészen lentről jött, a torkából.

— Nem tudod?

Karen megrázta a fejét.

— Egy lábi Ez egy láb — súgta Wenke.

— Láb?

— A papám lába. A régi lába.

Most már látta Karen. A sima fehér tárgy egy láb volt. Olyan, amit valaki készített. Térdnél kezdődött és lábfej is volt rajta, sima, fehér lábfej. És a térdnél fekete lyuk.

Néhány másodpercig rámeredt. Mintha a gyomra egészen kihűlt volna a látványtól. Fölállt, nem akart többet látnU Wenke még egy kicsit ülve maradta

— Hát nem furcsa? Tud vele járni, sőt futni is. De most van neki egy másik/

■— Haza kell mennem — mondta Karen. Wenke kimászott, a sötét szekrényből, és bezárta maga után az ajtót. Visszamentek a konyhába. Karen vette a kabátját, beledugta a karját.

Miért kell hazamenned? — kérdezte Wenke, és ránézetti

— Hát ebédelni, Karen kínlódott a gombokkal.

— Nem is kell elmenned. Még nemi

— De kell.

Kimentek az előszobába, Karen sapkával a kezében állt. Wenke az ajtó elé lépett, és nem akarta kinyitni,

— A mamád hülye marha! — mondta, ösz- szeszűkült a szeme, és az ajkába harapott,

— Ugyan márt Karen megpróbálta odébblökni Wenkét. ■

Ekkor Wenke hirtelen megragadta a haját, és cibálnl kezdte.

— Au! Engedd el!

j. Jera engedte el, és nagyon fájt. Ka- IW ren ordított, mellbe lökte Wenkét, er- m w re végre elengedte.

— Mama kedvence, anyámasszonykatonája, nem játszom veled többet! — kiáltotta utána Wenke.

Karen lebukdácsolt a lépcsőn, sírt dühében. A kapu előtt aztán lelassította lépteit, és a keze fejével letörölte- az arcát. Wenke az ablakban állt, és kiöltötte a nyelvét, Karen visszagrlmaszolt.

Noha az 'egész lépcsőházban érződött a sült tökehalikra szaga, az volt az első kérdése, mihelyt kinyitotta az ajtót:

— Mama, mi lesz ebédre? — Közben gumicsizmával a lábán betrappolt a konyhába.

— Tőkehalikra — felelt az ányja, és rápillantott a tűzhely mellől.

— Fuj — mondta Karen. Először csak egyszer mondta, azután tovább kiabált, to- porzékolva a konyhákövön a sáros gumicsizmában: — Fuj, fuj, fuj, moslék!

És amíg kiabált, sds, meleg könnyek buggyantak ki a szeméből, arra gondolva, ha most kikapna, azt sem bánná.