Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-21 / 38. szám

IM 3 Gimnázium, Komárom (Komár- noj, ár. Miklós Elemér igazgató- helyettes; Négy osztályunk érettségizett tavaly, és a százhuszonöt végzős 78 százaléka Jelentkezett főisko­lára, egyetemre. Eddig negyven- hatpt fel is vettek, azaz a jelent­kezők 37 százalékát. Ezt is kielé­gítő eredménynek tartjuk, hiszen a korábbi évek országos átlaga 31 százalék volt. De ez még nem a végeredmény, mert a gépészmér­nöki és vegyészmérnöki karokra csak augusztusban felvételiztek a tanulók, így még várható, hogy további nyolc-tíz volt növendé­künk bekerül a főiskolára. így már lényegében elégedettek lehe­tőnk az eredményeinkkel. Az elején azt mondtam, hogy jó eredménnyel végződtek az érett­ségik. Ehhez még hozzáfűzhetem azt is, hogy jó alkotó légkör ural­kodott a vizsgákon, de ugyanez elmondható a gimnáziumi felvéte­likről is, amelyek még április ha- todikán lezajlottak. Bár a felvéte­lizőkkel volt egy kis gondunk, mert huszonnégy lánnyal jelent­kezett több, mint amennyit felve­hettünk volna, ugyanakkor nyolc fiúval kevesebb. így aztán ezt a huszonnégy lányt, még ha egyl- kük-máslkuk jól vizsgázott is, és biztosan megállták volna a helyü­ket a gimnáziumban, el kellett ta­nácsolnunk, átirányítani a gép­ipari, Illetve építészeti szakközép- iskolába, ahol viszont leányhíány mutatkozott. Az első évfolyamot végül 113 tanuló kezdte. Ugyancsak nagy gondunk, de ez talán országos gond is, hogy egyetlenegy humán osztály sem nyílt az idén. Azoknak a tanulók­nak is, akik a bölcsészeti, jogi vagy orvostudományi tanulmányok iránt érdeklődnek, reál osztályok­ba kellett iratkozniuk. Ez nyilván nem teljesen jó, de ezt követeli meg az országos, társadalmi ér­dek, hiszen nagyon sokan jelent­keznek bölcsészetire, jogira vagy orvosira, és kevesen vagy legalább­is kevesebben azokra a szakokra, amelyekre égetőbb szüksége van a népgazdaságnak. Ha még egy kicsit elidőzünk a tpvalyi évnél, elmondhatjuk, hogy elég sok tanulónk részt vett és szép eredménnyel szerepelt a ka- rületi, illetve országos tanulmá­nyi olimpiákon és a különböző művészeti versenyeken is. Ezt min­denekelőtt annak köszönhetjük, hogy Iskolánkban a régi hagyo­mányokhoz híven mindig is nagy gondot fordítottunk az önképző­kör! munkára. Arra törekszünk, hogy a tanítás legkésőbb tizen­négy órára befejeződjék, és utána ki-ki érdeklődése szerint azzal foglalkozzék, amihez magában te­hetséget érez. Tanári testületünk régi, kiegyen­súlyozott gárda. Majd kétharmada saját tanítványaink közül került ki, nincs elvándorlás, kiesés. Aki egyszer ide betette a lábát, az ma­rad, dolgozik, és arra törekszik, hogy a munkája eredményes le­gyen. Igaz, volt úgy, hogy egylk- -másik kartársunk nyugdíjba vo­nult, és újak jöttek helyettük. Idén viszont újak jöttek, de a régiek közül senki sem ment el. A har­minchét tanár között három fia­tal kolléga kezdte az évet. így kevesebb lesz a túlóra, kisebb a hajtás, tehát még kiegyensúlyo­zottabb, még jobb lehet a munka. Ami azért mégiscsak megzavar­ta és zavarja egy kicsit az évet, hogy a tanulóink közül elég so­kan vannak még építőtáborban, így majd csak szeptember végén, október elején kezdődhet meg tel­jes gőzzel és erővel az oktatás. Gimnázium, Dunaszerdahely (Dunajská Streda), dr. Trgó Imre földrajz szakos tanár: Ebben az évben három első osz­tályunk van, amelyekben összesen száztizenhét „újoncot" . üdvözöl­tünk. Ez több, mint egy évvel ko­rábban volt, és szeretnénk remél­ni, hogy a teljes létszám sikere­sen végigküzdi magát a tanulás göröngyös mezején, és négy év múlva érettségi bizonyítvánnyal búcsúznak majd intézetünkből. Egyébként összesen tizennégy osztályunk van, tizenkettő a nap­pali és kettő az esti tagozaton. Tanulóink száma meghaladja a négyszázötvenet. Van egy újdonság is az isko­üvenkor. szeptemberben mát szinte hagyományosan ellátó gátunk diák olvasóink kö^é - szerkesztőségi munkaközcissá gíink jókívánságait visszük, bogy valamennyi diák a két hó­nap szünidő után mielőbb me.g szokja az iskolai életet. Termé­szetesen azt is .szeretnénk, ba valamennyi diák mielőbb ismét az olvasónk, munkatársunk lenne, ha ötleteikkel segítenék munkánkat. Idén sincs e/ máskép, nz alábbíekbari közre ad|hk szeptemberi beszélgetéseink néhánv gondoláját. ILYENKOR, í'­.'•i í SZEPTEMBERÉ Iánkban. Az idei tanévtől elekt­rotechnikai szakblokkal gyarapí­tottuk a tanulási lehetőséget. Azért mondok blokkot, mert ez az irány­zat több tantárgyat felölel. A har­madik évfolyamtól lehet jelent­kezni erre az új szakra, amely megközelítőleg olyan képesítést nyújt, mint az ilyen Irányzatú kö­zépiskolákban szakérettségivel zá­ruló tanulmányok. Az új blokk eredményes oktatása végett taná­ri karunkat egy mérnöki diplomá­val rendelkező kollégával gyara­pítottuk. Ezzel úgy érezzük, to­vább bővítettük tanulóink már amúgy is széles érvényesülési le­hetőségeit, de természetesen ez­zel az egyre nagyobb társadalmi igényeknek is eleget kívánunk tenni. Van egy probléma is, amely bár csak közvetve, de minket is érint. Az elmúlt Iskolaév végéig egy épü­letben voltunk a szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal. Most a szlovák gimnáziumot egy másik épületbe költöztették, amelyet kö­zösen használnak egy alapiskolá­val. Ide hozzánk is egy alapisko­lát költöztettek. Az eddigi együtt- lét viszont mindkét gimnázium számára előnyös volt, közösen használtuk a két iskola szakkabi­netjét, az azonos szintű oktatás tapasztalatait is kicserélhettük, és a tanulók együttléte pozitívan ha­tott az Internacionalista szellem kialakítására. Most- mindez meg­szűnt. Ezt azért is tartjuk sajnála­tosnak, mert semmilyen ésszerű Indokot nem találunk erre az in­tézkedésre. Tudtommal a szlovák kollégák véleménye is ez. Az elmúlt Iskolatanévben inté­zetünkbe száznyolcvan Oj Ifjúság járt. Ezt a számot szeretnénk idén nemcsak megtartani, de ha lehet, még emelni. Zellnka István, a galántal gim­názium igazgatója: Három első osztályunk van, ösz- szesen 88 diákkal, mindhárom ter­mészettudományi irányzatú. Egy kísérleti jelleggel működik, amely­ben a termelés alapjaival is meg­ismerkednek a diákok. A ml iskolánk is kiveszi részét az őszi mezőgazdasági munkákból, diákjaink már hagyományosan a helybeli, továbbá a kürti (Mosto vá] és a királyrévi (Králová) szö­vetkezetnek segítenek a gyümölcs­szedésben és a zöldségfélék be­gyűjtésében. Diákjaink szívesen részt vesznek ebben a munkában, mert annak társadalmiy hasznossá­gán kívül egy kis pénzt Is keres­hetnek, és nem mellékes az sem, hogy megtanulják szeretni a mun­kát. A tavalyi tanítási év gimnáziu­munkban sikeresnek mondható, elsősorban ami a főiskolákra be­került diákjaink számát illeti. Hat­vanhat jelentkező közül negyven­kilencet felvettek főiskolára, egye­temre; most már egyetlen kívánsá­gom van: az idei tanítási évet is legalább Ilyen eredménnyel zár­juk. Elégedettséggel szólhatok diákjaink másféle helytállásáról is, gondolok itt elsősorban a kü­lönféle diákolimpiákra, sport- és kulturális versenyekre. Tankönyvgondunk nincs, az Idén a diákok és tanárok is Időben meg­kapták a szükséges tankönyveket. Janda Iván, a Bratislaval Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója: Két első osztályunk van, mind­kettő matematika-fizika irányza­tú, az egyik kísérleti. A kísérleti jelleg csak részben érinti a diá­kok munkáját; az osztály tanul­mányi eredményeit, a pedagógu­sok tapasztalatait más Iskolák ha­sonló irányzatú osztályainak ered­ményeivel fogjuk összehasonlíta­ni. Diákjaink egy része jelenleg az őszi betakarítási munkákban se­gédkezik. Iskolánk már hagyomá­nyosan az árvái vízmű melletti Ve- liőná falucska szövetkezetébe jár segíteni. A szövetkezet vezetősé­ge, de azt lehet mondani, hogy az egész falu nagyon kedveli diák­jainkat, elégedettek a munkájuk­kal, minden évben már jó előre lekötik őket az őszi munkákra. Gyönyörű az ottani környezet, jó az ellátás, és kulturált a szállás is. Ezért nemcsak az Iskola, ha­nem a szülök Is nyugodt lelkiis­merettel küldik a gyermekeket Veliönába. A tavalyi tanítási évben végzett diákjaink sorsával elégedettek le­hetünk. Hatvanketten jelentkez­tek főiskolára, egyetemre, és kö­zülük ötvennégyet felvettek. Ezt az Iskola kielégítő eredménynek tartja. Kívánságom van több Is, közü­lük talán az a leglényegesebb, amelyet a különféle társadalmi szervezetekhez, sportegyesületek­hez és a nemzeti bizottsághoz In­téznék: szeretném, ha jobban te­kintetbe vennék, hogy a diákok legfontosabb feladata a tanulás. Kiszámítottuk ugyanis, hogy egy- -egy diák különféle ürüggyel a tanév alatt átlag 12 hetet hiány­zik (társadalmi munka, slkikép- zés, sport- és kulturális verse­nyek stb.). Ezek a hiányzások rendkívül megnehezítik a tanárok munkáját, arról már nem. Is be­szélve, hogy a diákok tanulási Ütemét is megbontják. Gépipari és Építészeti Szakkö­zépiskola, Komárom (Komárno), Mézes Zoltán igazgatóhelyettes: Hét osztály érettségizett az elő­ző tanévben, s ebből most először két építészeti osztály. Kellemes meglepetést szereztek, jó volt hal­lani az érettségi biztosoktól, a gazdag tapasztaló'okkal rendelke­ző szakemberektü., hogy tanulóink mindenben megfeleltek a követel­ményeknek, hogy jó munkát vé­geztünk. A gépipari osztályokban már hagyományosan jó eredmé­nyekkel zártuk a tavalyi évet. Ta­nulóink elég szép hányada jelent­kezett gépipari főiskolára, a fő­városba, sőt Brnóba is, ahol az is­kolának jó neve van. Olykor a fél osztály is együtt van a főiskolán. Hozzánk összesen 259 tanuló je­lentkezett felvételre, közülük két­százhuszonhatot fel is vettünk. Probléma, hogy kevés a lány Je­lentkező. Ez részben érthető is, hi­szen az üzemekben, gyárakban még mindig inkább férfiakra van szükség. Az Iskola épületét erede­tileg huszonegy tantermesre ter­vezték, de ma ezekben a helyisé­gekben harmincegy osztály szo­rong. Igaz, épülnek már a továb­bi tantermek, de ezek csak év vé­gére lesznek készek, ha minden jól megy, addig pedig négy osz­tályt úgy kell elhelyezni, hogy az egyik a volt tanáriban, a másik a műhely melletti előkészítőben vagy máshol szorong. Van gondunk a szakoktatókkal is. Nagyon sok a külső munkatár­sunk. Sajnos, problémát okoz a jutalmazásuk, mert például egy kőműves oktatónak nem tudjuk megadni azt a fizetést, amelyet építkezéseken kereshetne.. TÉVEDTEM Reáltantárgyakbél mindig egyes volt. Szakmunkásta­nuló-Iskolába jelentke 3tt, de ezen senki sem csodál­kozott. Most, hogy találkoz­tam vele, megtudtam, hogy egy főiskola levelezőtagoza­tát végzi. Elmondta, l.ugy már tíz éve dolgozik egy gyárban, ahol kitanulta a gépészszakmát, majd leérett­ségizett. Közben megnősült, s van egy kislánya, akit nagyon szeret. A gyárban továbbra is munkásként dol­gozik, elégedett eddigi sor­sával. — A mesteremnek még nincs érettségije, de jövőre már neki Is meglesz — mondta. Arra a kérdésemre, hogy ml az, amire a legjobban vágyik az életben, ezt vála­szolta: — Nem szeretnék mást, csupán annyit, hogy megbe­csüljenek, hogy a munkám­mal becsületet szerezzek ma­gamnak is, végre egész em­berként kezeljenek, ne érez- zem az embereknek azt a szörnyű lekezelő modorát, amitől már egész apró gyer­mek korom óta szenvedek és vlszolygok. Az a legnyomo­rultabb ebben az egészben, hogy tehetetlen vagyok, hiá­ba Is lázadozok magamban, mert ezt senki sem érti Iga­zán. Arra vagyok ítélve, hogy egész életemen át bi­zonyítsak. De ml van akkor, ha bizonyítok? Semmi. Ak­kor Is csak cigány maradok. Amíg beszélt, öreges rán­cok árnyékolták körül a szemét. Megdöbbentett mind­az, amit mondott. Osztály­társak voltuk, de ennyit évek hosszú sora alatt nem mondott el magáról. Azt hittem, természeténél fogva hallgatag, zárkózott. Téved­tem. Varga Gabriella JELIGE: Háromszor csengessen < A legelső tízemeletes to- jronyházakba még félve köl- I töztek be a lakúk. Elszédül- ! tek, ba csak felnéztek rá­juk. Ma már természetes, hogy széltében-hosszában hatalmas lakótömbök épül­nek. Bennük nem 30—40 család, hanem több ezer em­ber élvezheti egyszerre mindazt amit kényelemben adni tudnak. Több ezer em­ber — köztük nagyon sokan mindenkitől távol — magá­nyosan. ' Legtöbbjük nagy ntat tett meg idáig. Albérletből vagy lebontott kertes házak föld­szintes világából lépett át az aszfaltból, vasbetonból „gyűrt" új környezetbe, sok emeletnyi magasságba, fel­készületlenül a tömeges együttélésre. Minden lakás­hoz általában „használati ntasltást" lg mellékelnek, mit lehet és mit nem, de ez csak a lakások haszná­latba vételéhez ad ütmnta- tást. Az ajtón tál már nem érvényes. Az emberi kapcso­latokat hivatalbál nem szer­vezi senki. De miért van az, hogy egy lakás ennyire meg­változtatja ez embereket, hi­szen az életformáját vala­mennyi ember magával vi­szi az áj lakásba is, ahol ugyan nagyon gyorsan meg­tanulnak másként lakni, de sajnos, másként élni lg. Az embereket reggel kidobja a lakás, este beszippantja. Ol nek a tévé előtt, és ha szik­rázik a kép, szidják a felet­tük leköt, hogy pont most darálja kávét. A névismeret is kiment a divatból. Van alattunk lakó és telettünk lakő, meg kutyás szomszéd, gyerekes család és az az em­ber az Ötödiken, aki veri a feleségét... Kitart, míg ész­revesszük, nyugdíjas szom­szédunk postaládáján a fel­hívást; „Napközben szívesen elbeszélgetnék valakivel, há­romszor csengessen, aki szin­tén egyedül érzi magát." Észrevesszük, és lehet el is szégyelljük magánkat. Sabaj Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom