Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-21 / 38. szám
IM 3 Gimnázium, Komárom (Komár- noj, ár. Miklós Elemér igazgató- helyettes; Négy osztályunk érettségizett tavaly, és a százhuszonöt végzős 78 százaléka Jelentkezett főiskolára, egyetemre. Eddig negyven- hatpt fel is vettek, azaz a jelentkezők 37 százalékát. Ezt is kielégítő eredménynek tartjuk, hiszen a korábbi évek országos átlaga 31 százalék volt. De ez még nem a végeredmény, mert a gépészmérnöki és vegyészmérnöki karokra csak augusztusban felvételiztek a tanulók, így még várható, hogy további nyolc-tíz volt növendékünk bekerül a főiskolára. így már lényegében elégedettek lehetőnk az eredményeinkkel. Az elején azt mondtam, hogy jó eredménnyel végződtek az érettségik. Ehhez még hozzáfűzhetem azt is, hogy jó alkotó légkör uralkodott a vizsgákon, de ugyanez elmondható a gimnáziumi felvételikről is, amelyek még április ha- todikán lezajlottak. Bár a felvételizőkkel volt egy kis gondunk, mert huszonnégy lánnyal jelentkezett több, mint amennyit felvehettünk volna, ugyanakkor nyolc fiúval kevesebb. így aztán ezt a huszonnégy lányt, még ha egyl- kük-máslkuk jól vizsgázott is, és biztosan megállták volna a helyüket a gimnáziumban, el kellett tanácsolnunk, átirányítani a gépipari, Illetve építészeti szakközép- iskolába, ahol viszont leányhíány mutatkozott. Az első évfolyamot végül 113 tanuló kezdte. Ugyancsak nagy gondunk, de ez talán országos gond is, hogy egyetlenegy humán osztály sem nyílt az idén. Azoknak a tanulóknak is, akik a bölcsészeti, jogi vagy orvostudományi tanulmányok iránt érdeklődnek, reál osztályokba kellett iratkozniuk. Ez nyilván nem teljesen jó, de ezt követeli meg az országos, társadalmi érdek, hiszen nagyon sokan jelentkeznek bölcsészetire, jogira vagy orvosira, és kevesen vagy legalábbis kevesebben azokra a szakokra, amelyekre égetőbb szüksége van a népgazdaságnak. Ha még egy kicsit elidőzünk a tpvalyi évnél, elmondhatjuk, hogy elég sok tanulónk részt vett és szép eredménnyel szerepelt a ka- rületi, illetve országos tanulmányi olimpiákon és a különböző művészeti versenyeken is. Ezt mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy Iskolánkban a régi hagyományokhoz híven mindig is nagy gondot fordítottunk az önképzőkör! munkára. Arra törekszünk, hogy a tanítás legkésőbb tizennégy órára befejeződjék, és utána ki-ki érdeklődése szerint azzal foglalkozzék, amihez magában tehetséget érez. Tanári testületünk régi, kiegyensúlyozott gárda. Majd kétharmada saját tanítványaink közül került ki, nincs elvándorlás, kiesés. Aki egyszer ide betette a lábát, az marad, dolgozik, és arra törekszik, hogy a munkája eredményes legyen. Igaz, volt úgy, hogy egylk- -másik kartársunk nyugdíjba vonult, és újak jöttek helyettük. Idén viszont újak jöttek, de a régiek közül senki sem ment el. A harminchét tanár között három fiatal kolléga kezdte az évet. így kevesebb lesz a túlóra, kisebb a hajtás, tehát még kiegyensúlyozottabb, még jobb lehet a munka. Ami azért mégiscsak megzavarta és zavarja egy kicsit az évet, hogy a tanulóink közül elég sokan vannak még építőtáborban, így majd csak szeptember végén, október elején kezdődhet meg teljes gőzzel és erővel az oktatás. Gimnázium, Dunaszerdahely (Dunajská Streda), dr. Trgó Imre földrajz szakos tanár: Ebben az évben három első osztályunk van, amelyekben összesen száztizenhét „újoncot" . üdvözöltünk. Ez több, mint egy évvel korábban volt, és szeretnénk remélni, hogy a teljes létszám sikeresen végigküzdi magát a tanulás göröngyös mezején, és négy év múlva érettségi bizonyítvánnyal búcsúznak majd intézetünkből. Egyébként összesen tizennégy osztályunk van, tizenkettő a nappali és kettő az esti tagozaton. Tanulóink száma meghaladja a négyszázötvenet. Van egy újdonság is az iskoüvenkor. szeptemberben mát szinte hagyományosan ellátó gátunk diák olvasóink kö^é - szerkesztőségi munkaközcissá gíink jókívánságait visszük, bogy valamennyi diák a két hónap szünidő után mielőbb me.g szokja az iskolai életet. Természetesen azt is .szeretnénk, ba valamennyi diák mielőbb ismét az olvasónk, munkatársunk lenne, ha ötleteikkel segítenék munkánkat. Idén sincs e/ máskép, nz alábbíekbari közre ad|hk szeptemberi beszélgetéseink néhánv gondoláját. ILYENKOR, í'.'•i í SZEPTEMBERÉ Iánkban. Az idei tanévtől elektrotechnikai szakblokkal gyarapítottuk a tanulási lehetőséget. Azért mondok blokkot, mert ez az irányzat több tantárgyat felölel. A harmadik évfolyamtól lehet jelentkezni erre az új szakra, amely megközelítőleg olyan képesítést nyújt, mint az ilyen Irányzatú középiskolákban szakérettségivel záruló tanulmányok. Az új blokk eredményes oktatása végett tanári karunkat egy mérnöki diplomával rendelkező kollégával gyarapítottuk. Ezzel úgy érezzük, tovább bővítettük tanulóink már amúgy is széles érvényesülési lehetőségeit, de természetesen ezzel az egyre nagyobb társadalmi igényeknek is eleget kívánunk tenni. Van egy probléma is, amely bár csak közvetve, de minket is érint. Az elmúlt Iskolaév végéig egy épületben voltunk a szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal. Most a szlovák gimnáziumot egy másik épületbe költöztették, amelyet közösen használnak egy alapiskolával. Ide hozzánk is egy alapiskolát költöztettek. Az eddigi együtt- lét viszont mindkét gimnázium számára előnyös volt, közösen használtuk a két iskola szakkabinetjét, az azonos szintű oktatás tapasztalatait is kicserélhettük, és a tanulók együttléte pozitívan hatott az Internacionalista szellem kialakítására. Most- mindez megszűnt. Ezt azért is tartjuk sajnálatosnak, mert semmilyen ésszerű Indokot nem találunk erre az intézkedésre. Tudtommal a szlovák kollégák véleménye is ez. Az elmúlt Iskolatanévben intézetünkbe száznyolcvan Oj Ifjúság járt. Ezt a számot szeretnénk idén nemcsak megtartani, de ha lehet, még emelni. Zellnka István, a galántal gimnázium igazgatója: Három első osztályunk van, ösz- szesen 88 diákkal, mindhárom természettudományi irányzatú. Egy kísérleti jelleggel működik, amelyben a termelés alapjaival is megismerkednek a diákok. A ml iskolánk is kiveszi részét az őszi mezőgazdasági munkákból, diákjaink már hagyományosan a helybeli, továbbá a kürti (Mosto vá] és a királyrévi (Králová) szövetkezetnek segítenek a gyümölcsszedésben és a zöldségfélék begyűjtésében. Diákjaink szívesen részt vesznek ebben a munkában, mert annak társadalmiy hasznosságán kívül egy kis pénzt Is kereshetnek, és nem mellékes az sem, hogy megtanulják szeretni a munkát. A tavalyi tanítási év gimnáziumunkban sikeresnek mondható, elsősorban ami a főiskolákra bekerült diákjaink számát illeti. Hatvanhat jelentkező közül negyvenkilencet felvettek főiskolára, egyetemre; most már egyetlen kívánságom van: az idei tanítási évet is legalább Ilyen eredménnyel zárjuk. Elégedettséggel szólhatok diákjaink másféle helytállásáról is, gondolok itt elsősorban a különféle diákolimpiákra, sport- és kulturális versenyekre. Tankönyvgondunk nincs, az Idén a diákok és tanárok is Időben megkapták a szükséges tankönyveket. Janda Iván, a Bratislaval Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója: Két első osztályunk van, mindkettő matematika-fizika irányzatú, az egyik kísérleti. A kísérleti jelleg csak részben érinti a diákok munkáját; az osztály tanulmányi eredményeit, a pedagógusok tapasztalatait más Iskolák hasonló irányzatú osztályainak eredményeivel fogjuk összehasonlítani. Diákjaink egy része jelenleg az őszi betakarítási munkákban segédkezik. Iskolánk már hagyományosan az árvái vízmű melletti Ve- liőná falucska szövetkezetébe jár segíteni. A szövetkezet vezetősége, de azt lehet mondani, hogy az egész falu nagyon kedveli diákjainkat, elégedettek a munkájukkal, minden évben már jó előre lekötik őket az őszi munkákra. Gyönyörű az ottani környezet, jó az ellátás, és kulturált a szállás is. Ezért nemcsak az Iskola, hanem a szülök Is nyugodt lelkiismerettel küldik a gyermekeket Veliönába. A tavalyi tanítási évben végzett diákjaink sorsával elégedettek lehetünk. Hatvanketten jelentkeztek főiskolára, egyetemre, és közülük ötvennégyet felvettek. Ezt az Iskola kielégítő eredménynek tartja. Kívánságom van több Is, közülük talán az a leglényegesebb, amelyet a különféle társadalmi szervezetekhez, sportegyesületekhez és a nemzeti bizottsághoz Intéznék: szeretném, ha jobban tekintetbe vennék, hogy a diákok legfontosabb feladata a tanulás. Kiszámítottuk ugyanis, hogy egy- -egy diák különféle ürüggyel a tanév alatt átlag 12 hetet hiányzik (társadalmi munka, slkikép- zés, sport- és kulturális versenyek stb.). Ezek a hiányzások rendkívül megnehezítik a tanárok munkáját, arról már nem. Is beszélve, hogy a diákok tanulási Ütemét is megbontják. Gépipari és Építészeti Szakközépiskola, Komárom (Komárno), Mézes Zoltán igazgatóhelyettes: Hét osztály érettségizett az előző tanévben, s ebből most először két építészeti osztály. Kellemes meglepetést szereztek, jó volt hallani az érettségi biztosoktól, a gazdag tapasztaló'okkal rendelkező szakemberektü., hogy tanulóink mindenben megfeleltek a követelményeknek, hogy jó munkát végeztünk. A gépipari osztályokban már hagyományosan jó eredményekkel zártuk a tavalyi évet. Tanulóink elég szép hányada jelentkezett gépipari főiskolára, a fővárosba, sőt Brnóba is, ahol az iskolának jó neve van. Olykor a fél osztály is együtt van a főiskolán. Hozzánk összesen 259 tanuló jelentkezett felvételre, közülük kétszázhuszonhatot fel is vettünk. Probléma, hogy kevés a lány Jelentkező. Ez részben érthető is, hiszen az üzemekben, gyárakban még mindig inkább férfiakra van szükség. Az Iskola épületét eredetileg huszonegy tantermesre tervezték, de ma ezekben a helyiségekben harmincegy osztály szorong. Igaz, épülnek már a további tantermek, de ezek csak év végére lesznek készek, ha minden jól megy, addig pedig négy osztályt úgy kell elhelyezni, hogy az egyik a volt tanáriban, a másik a műhely melletti előkészítőben vagy máshol szorong. Van gondunk a szakoktatókkal is. Nagyon sok a külső munkatársunk. Sajnos, problémát okoz a jutalmazásuk, mert például egy kőműves oktatónak nem tudjuk megadni azt a fizetést, amelyet építkezéseken kereshetne.. TÉVEDTEM Reáltantárgyakbél mindig egyes volt. Szakmunkástanuló-Iskolába jelentke 3tt, de ezen senki sem csodálkozott. Most, hogy találkoztam vele, megtudtam, hogy egy főiskola levelezőtagozatát végzi. Elmondta, l.ugy már tíz éve dolgozik egy gyárban, ahol kitanulta a gépészszakmát, majd leérettségizett. Közben megnősült, s van egy kislánya, akit nagyon szeret. A gyárban továbbra is munkásként dolgozik, elégedett eddigi sorsával. — A mesteremnek még nincs érettségije, de jövőre már neki Is meglesz — mondta. Arra a kérdésemre, hogy ml az, amire a legjobban vágyik az életben, ezt válaszolta: — Nem szeretnék mást, csupán annyit, hogy megbecsüljenek, hogy a munkámmal becsületet szerezzek magamnak is, végre egész emberként kezeljenek, ne érez- zem az embereknek azt a szörnyű lekezelő modorát, amitől már egész apró gyermek korom óta szenvedek és vlszolygok. Az a legnyomorultabb ebben az egészben, hogy tehetetlen vagyok, hiába Is lázadozok magamban, mert ezt senki sem érti Igazán. Arra vagyok ítélve, hogy egész életemen át bizonyítsak. De ml van akkor, ha bizonyítok? Semmi. Akkor Is csak cigány maradok. Amíg beszélt, öreges ráncok árnyékolták körül a szemét. Megdöbbentett mindaz, amit mondott. Osztálytársak voltuk, de ennyit évek hosszú sora alatt nem mondott el magáról. Azt hittem, természeténél fogva hallgatag, zárkózott. Tévedtem. Varga Gabriella JELIGE: Háromszor csengessen < A legelső tízemeletes to- jronyházakba még félve köl- I töztek be a lakúk. Elszédül- ! tek, ba csak felnéztek rájuk. Ma már természetes, hogy széltében-hosszában hatalmas lakótömbök épülnek. Bennük nem 30—40 család, hanem több ezer ember élvezheti egyszerre mindazt amit kényelemben adni tudnak. Több ezer ember — köztük nagyon sokan mindenkitől távol — magányosan. ' Legtöbbjük nagy ntat tett meg idáig. Albérletből vagy lebontott kertes házak földszintes világából lépett át az aszfaltból, vasbetonból „gyűrt" új környezetbe, sok emeletnyi magasságba, felkészületlenül a tömeges együttélésre. Minden lakáshoz általában „használati ntasltást" lg mellékelnek, mit lehet és mit nem, de ez csak a lakások használatba vételéhez ad ütmnta- tást. Az ajtón tál már nem érvényes. Az emberi kapcsolatokat hivatalbál nem szervezi senki. De miért van az, hogy egy lakás ennyire megváltoztatja ez embereket, hiszen az életformáját valamennyi ember magával viszi az áj lakásba is, ahol ugyan nagyon gyorsan megtanulnak másként lakni, de sajnos, másként élni lg. Az embereket reggel kidobja a lakás, este beszippantja. Ol nek a tévé előtt, és ha szikrázik a kép, szidják a felettük leköt, hogy pont most darálja kávét. A névismeret is kiment a divatból. Van alattunk lakó és telettünk lakő, meg kutyás szomszéd, gyerekes család és az az ember az Ötödiken, aki veri a feleségét... Kitart, míg észrevesszük, nyugdíjas szomszédunk postaládáján a felhívást; „Napközben szívesen elbeszélgetnék valakivel, háromszor csengessen, aki szintén egyedül érzi magát." Észrevesszük, és lehet el is szégyelljük magánkat. Sabaj Mária
