Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-21 / 38. szám
4 H ová? ■— kérdezi a teherautó fiatal sofőrje, aki a sacal elágazásnál karlengetésemre megáll. Mondom, Nagyidéra, int, hogy elvisz. Nincs Sok Időnk a beszélgetésre, hiszen alig pár kilométer csak a táyol- ság, mégis szóba elegyedünk. ►— Kassáról? — kérdezi. ►— Nem, a fővárosból. Nevet, a volánra csap. Repülővel jött, mi. .7 És azt a nagy távolságot előbb megtette, mint ezt a néhány kilométert, ugye? Mert újabban a buszok csaK hébe-hóba járnak, amikor nekik tetszik. Van mindig stopos, én föl Is veszem őket. Látja, közel vagyunk a nagyvároshoz, Kassához, mégis távol. Mire végiggondolhatnám alkalmi . sofőröm szavalnak mélyebb jelentését, már meg Is állunk a Nagyidat Hnb épülete előtt. Snyír Ferencet, a Helyi nemzeti bizottság fiatal titkárát Irodájában találom. Ferit hosszú évek óta Ismerem még Kassán (KoSlcej ismerkedtem meg vele, amikor a CSEMADOK járási bizottságán dolgozott. Vágy talán inég korábban, amikor még szisz-elnök volt Nagyidán? Már hirtelenében nem Is tudom. Mert Snyír Ferivel sok helyütt megismerkedhettem volna, hiszen amolyan nyughatatlan, állandóan mozgó, ténykedő, dolog nélkül meglenni nem tudó ember, akinek a közösség érdeke a sajátjánál mindig lényegesebb, fontosabb volt. Mindig Is vonzotta őt a közösség, a közösségi munka. Kezdődött ez a nyughatat- lanság akkor, amikor mint gyerek táncolni kezdett a helyi tánccsoportban, majd egyre tevékenyebben dolgozott az Ifjúsági mozgalomban, később a falu Ifjúsági szervezetének aktív vezetője lett; s folytatódott a CSEMADOK keretében, még később a helyi állami gazdaságban, ahol a személyzeti osztályt vezette. 1979-ben, amikor hnb-titkárrá választották, felelősségteljes munkakör várt rá, de örömmel végzi kezdettől fogva, ez minden szavából kiórzöc'ik. S a riporternek, aki a közöny sok-sok válfajával találkozott már, jó érzés látni, hallgatni egy fiatalembert, aki szereti a munkáját, lát- ' ja annak értelmét, aW nyughatatlan, állandóim terveket kovácsol .. Pedig Nagyídári nagyon nehéz lielvzctben van az, aki tervez. — Községünkben 1980-tól ■ építkezési zárlat van. Ez a tilalom pedig onnan ered, hogy közvetlenül a falu tő- szomszédságában felépült az ötvenes években a Kelet- szlováklar Vasmű, ami any- nylra szennyezi a levegőt, hogy az Illetékesek, a község felszámolása mellett döntöttek. Azóta huszonkét év telt el, de ez irányban nem történt semmi, s nagyon valószínű, egyhamar nem is fog. A 2911 lakost számláló község egyik napról a másikra történő szanálása, minden ház lebontása, a lakók teljes kártalanítása, új lakások kiutalása, a népgazdaság számára meglehetősen nagy tehertétel lenne. Így aztán marad a természetes „leépítés", a község természRlü.' kihalása, amely évtizedn.iig elláti- hat. t ',0^,1«!, *<* Fialka Éva I— Csökkent 1960-tól a falu lakóinak a száma? — Igen, lényegesen. Akkor 3500 lakosa volt, ma hatszázMl kevesebb, de hozzá kell tennem, hogy elsősorban a faluban nagy számban élő cigányok költöztek el. Szeretnek Itt élni az emberek, és csak nagy áldozatok árán lehetne a falut egyik napról a másikra felszámolni. Ugyanis a lakók ragaszkodnak szülőfalujukhoz, megszokott környezetükhöz, s ez nagyon természetes emberi magatartásnak nevezhető. Ha szanálás kerül szóba, jogosan teszik föl a kérdést: Miért nekünk kell megoldani a szennyeződéssel kapcsolatos problémákat, hiszen a szennyeződést sem mi Idéztük elő?l A szakemberek ugyan úgy vélekednek, ez a szennyeződés évről évre csökken. Ezt látszik bizonyítani a vasgyár által évente kifizetett „kártérítési“ összeg Is: hét éve még másfél millió koronát fizettek, most már „csak" 650 ezret. Bár ha arra fúj a szél, még mindig aok-sok por rakódik le a fákra, házakra, de az mégsem kergeti el a lakókat. Meg aztán, gondolkozzunk csak józanul, logikusan: az Iparosítás vég- klútja nem lehet az, hogy minden Ipartelep közeléből el kelljen költözniük az embereknek, hiszen csak Itt, a közeli környéken 4—5 üzem szennyezi alaposan a levegőt. A szakembereknek kell cselekedniük, védeni az Ipartelepek környékét, a tar-, mészetet, a környezetet. Mert ha nem teszik meg, akkor odáig jutunk, hogy az ország ,lakosságát egyetlen pontra, teszem azt a Tátrában kéne majd összezsúfolni, s ez Igazán nem nevezhető megoldásnak. ^ Végigjárva a falut sok új házat látni. Tehát a tilalomra, a bizonytalanságra fittyet hányva, építkeznek az emberek. Feri egy rövid vallomás-* sál kezdi a válaszát — Én is építkeztem. Eg\ éhként 1960-tól 200 ház épült, pontosabban újjáépült, mert hát újjáépíteni szabad. Mondanám neki, hogy ezt nevezik a „kiskapunak“, de megelőz vele: — Tudom, a lényeg ugyanaz, és ezt az áldatlan helyzetet meg kellett érteniük a felsőbb szerveknek Is. Hiszen az Itt, Nagyidén élő, dolgozó embereknek ugyanúgy joguk van a kényelemhez, a vízvezetékhez, fürdőszobához, összkomforthoz, garázshoz, mint az ország bármely pontján élőknek. Ha a falu szó szerint venné a tilalmat, akkor ez azt jelentené, hogy Nagyidán megáll az Idő, hogy az emberek még ma, 1982-ben Is egy- kétszobás régi házakban élnének, több nemzedék egymás hegyén-hátán ... Szükség volt a kompromisszumra. — De a családi házakon kívül más beruházások Is létrejöttek Nagyidán. — Mondtam, az élet nem állt meg. Épült egy 22 tantermes Iskola, ' szolgáltatóház, étterem, cukrászda könyvtár, boltok, egészség ügyi központ, vendéglátó üzem, két óvoda, húsz kilo méteres hosszú úthálózat.. Szóval lényegében van min den, persze van rengeteg probléma is. Egyebek mellett nagyon sok a gond a cigányokkal, a cigánytáborral. Ferivel elsétálunk a közeli, faluszéll cigánytáborba, -ahová többek szerint, aki belép, hagyjon fel minden reménnyel. Egyébként se féltem soha a cigányoktól, jártam már rengetegszer közöttük, de most Feri társaságában még úgy sincs mitől tartanom. Meg aztán, ha a mai nagyidal cigányok is csak annyira bátrak, mint Arany jános nagyidat cigányai, akár még hetvenked- hetnék is velük. — Három éve — mondja útközben Snylr Ferenc — még 720 cigány élt q táborban, most 480-an vannak. A legrozogább viskókat lebontottuk, a családok tákolmányaiért 30 ezer korona kártérítést kaptak az államtól, amit azon nyomban befizet-* tettünk velük szövetkezeti lakásra. A legjobbja, a tö- rekvöbbje mér. elment. Akiknek céljuk volt, örültek ennek a szanálásnak. Akik Ittmaradtak, azok nem akarnak elmenni, ök már jobb, más életre nein Is vágynak. A legtöbbje nyugdíjas, munkaképtelen, rokkant, beteg ... Van köztük mindenféle ember: törvénytisztelő, de visszaeső bűnöző Is. Persze sem én, sem a falu nem általánosít. S ezt tudják a cigányok Is. Azt viszont én Is tudom, hogy ezek a nyomorék, beteg, munkaképtelen emberek saját erejükből nem tudnak változtatni a helyzetükön. Segítségre lenne szükségük. S ha nem lenne építkezési zárlat, tudnánk nekik új lakásokat építeni, mint azt a hatvanas évek legelején tettük is. A cigánytáborban sokkal rendesebb körülmények között. Jobban élnek az emberek, kevesebb Is velük a gond. Itt már bebizonyosodott az a tény, hogy a környezet neveli, megváltoztatja az embert. A cigánytábor életkörülményei meglehetősen silányak, de a lakókat mégsem ezek, hanem sokkal prózaibb dolgok foglalkoztatják. Ilyen panaszokkal állnak elő: I—, A józsl meglopott..! —t A sógor naponta megver ... A testvérem, a Sanyi meg akár ölni... t—I Titkár úr, elszökött az asszony.. i A házak lassan rájuk dőlnek, de az élet megy tovább, sőt zajlik és egyre be*vesebben. Az élet azonban a faluban sem áll meg. A lakók, nemzeti bizottságok terveznek és dolgozik. Bővítik a vizvazetékhálózatot, felújítják a régi kastélyt, amely ha elkészül, részint a kerületi könyvtár Igényelt, részint a helyi érdekeket fogja szolgálni: Itt rendezik be a klubot és szolgáltatások kapnak benne helyet. — Nagyon hiányzik a klub — mondja Fialka Éva fiatal képviselő, a , helyi állami gazdaság alkalmazottja, a Kis Ilosval néptánc- csoport vezetője. — Bármennyire Is közel a nagyváros, busszal, főleg este, nehéz bejutni, még nehezebb hazavergődni, tehát a szórakozási Igényeket helyben kell, kéne kielégíteni. Azokat a fiatalokat, akik a néptáncban lelik örömüket, a Nagy Ilosval együttes tömöríti, foglalkoztatja. A kicsinyeknek, az alapiskolásoknak pedig kitaláltuk a Kis Ilosvalt, és elmondhatom, nagy-nagy kedvvel járnak a gyerekek a próbákra. A „nagy“ együttest Snyír Ferenc Irányítja már tíz esztendeje. Szép külfölJl és hazai sikerek vannak mögöttük, meg annyi elismerő oklevél, hogy kis klubjuk falára már mind fel sem fér. Miközben a faluban sétálgatunk, a hnb-tltkárt többen is megszólítják: ki ilyen, ki olyan ügyes-bajos dolgával fordul hozzá. Beszélgetéseikből látszik, bizalommal vannak iránta, kedvelik őt az emberek. Mondják Is a megkérdezettek, hogy Jobb titkárt nem Is választhatott volna a falu; fiatal, közkedvelt, tervekkel, vágyakkal teli. ZOLCZER JANOS Az átalakítás alatt levő kastélyépBIat FERLATITKÁR Az álcában cigányok laknak — áj házakban w m A falnkOzpont Snylr Ferenc A cigánytábor végében már a vasmű emelkedik.
