Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-06 / 14. szám
2 Hü „Kísérletező fiatal kEne“ ’Ä véletlen úgy hozta, hogy összetalálkoztam Köteles Ágostonnal, a Bodo- 161 (Budolov) Efsz elnökével. A Kas- sa-vldéki Járás legnagyobb gazdaságának Irányítóját nemigen kellett faggatnom, hiszen „gyakorló“ riportalany, így kérdések közbeiktatása nélkül adom közre monológját: „Tíz éve hat község hat szövetkezetéből alakult a 6500 hektáros, 850 tagot foglalkoztató szövetkezetünk. Ä kezdeti bizalmatlankodás a múlté. Ma már egyformán élvezzük az összevonás előnyeit és hátrányait. Hátrány, hogy korábban egy-egy falu lakossága a saját községe földjeit sokkal inkább a magáénak érezte, szerette, féltette, mint most a nagy közöst. Előny: olyan gépeink lehetnek, amelyek korábban egy kis szövetkezetben elképzelhetetlenek lettek volna. Szakosított szövetkezet vagyunk, ugyanis még két gazdaság összesen 3800 tehenének utódait ml gondozzuk, neveljük. Hogy milyen körülmények között? Nos, egy férőhely 36 ezer koronába kerül. Körfejőházas, szabad tartá- sos elhelyezésről van sző, ahol nyolcvan tehenet egy fejő két és fél óra alatt megfej, természetesen az ügyes és drága gépekkel. Van 5000 hektár szántónk, 4800 szar- vasmarMnk, 1000 sertésünk. Évi teljesítményünk 101 millió korona. No, ezt csak azért mondom, mert van egy 25 embert foglalkoztató kőbányánk Is, a- melynek nagyobb a jövedelme, mint a mezőgazdaságnak. Szövetkezetünkben az átlagkereset 2400 korona: van, aki ezer koronát se kap, van olyan házaspár is, amelyik tízezret visz haza havonta. Persze belőlük kevés van, mármint az állatgondozókból, pedig ők keresnek a legjobban. Kicsi, valóban kicsi a számuk. S a legtöbbje már nyugdíjas. A fiatalok nemigen Jönnek a tehenészetbe dolgozni. Igaz, megvan annak is az oka. Mert mit mondott a felszabadulás után apa a fiának? Tanulj, mindenáron tanulj, nehogy paraszt legyen belőledl Küldte őt Iskolába, taníttatta mindenáron, hiszen a háború előtti világban a paraszti munkának nem volt becsülete. A földműves apa inkább rossz borbélyt, kőművest, cukrászt, mérnököt csinált a fiából, de a mezőgazdaságba nemigen engedte. így maradt kaszálatlan a rét, a sáncpart, így felejtették el a fiatalok, hogy föl lehet kelni hajnali négykor is, megetetni az állatokat, elvégezni a ház körüli munkát, így lett az istállóból garázs, a kaszából rozsdás vas, és közben a fiatalok nem tanulták megbecsülni a föld, a termőföld adományait sem. Hazardíroznak az élelemmel, a kenyérrel: tonnaszám gyűlik a városok kukáiban a kidobott étel. Nem ételmaradék: étel! Járok a szepsi mezőgazdasági iskolába heti négy órát előadni. Ott mindig mondom a gyerekeknek: földünk négy- milllárd lakosából csak minden harmadiknak van tele a bendöje, és ma a világon a mezőgazdasági termelés növekedése csak évi két (2!) százalékot mutat, ami nagyon kevés. Ha így halad tovább, elérjük, hogy nem az olajsejkek dominálnak majd a világpiacon, hanem azok, akiknek élelmük: gabonájuk és húsuk van. Szerény véleményem szerint béke. Igazi béke Is csak akkor lesz, ha többé nem lesz éhes száj! Ehhez pedig elkerülhetetlenül szükséges az is, hogy a falusi embernek ne kelljen az üzletben vennie a tejet, vajat, tojást, hanem saját magának megtermelje. Tudom, a sok ránk szabott feladatot nem könnyű megvalósítani, mert míg a mezőgazdaság technikai ágazatai iránt nagy, nagyon nagy az érdeklődés, addig az állattenyésztésben és a növénytermesztésben roppant kicsi. De nem kesergek, mivel azt vallom, hogy aki sír, attól még azt Is el kell venni, amije van. Már csak azért sem, mert nálunk száz emberre tizenöten állítják elő a szükséges élelmiszert, s ez az arányszám világviszonylatban nagyon rossz. így azon fáradozok, hogy kevesebb munkaerővel még többet tudjunk termelni. Hozzá kell szoknunk majd ehhez a gondolathoz Is, mert a gazdaságosság Jegyében csak ez az egyedüli Járható út, no meg a magas fokú technika alkalmazása és az együttműködés. Kitűnőek a kapcsolataink a magyar- országi encsl termelőszövetkezettel. Tudjuk, hogy egyformán süt ránk a nap, esik az eső, hogy egyformák a természeti adottságaink, a gondjaink, a sorsunk. Kell ez a kapcsolat, hiszen az egykori paraszt se tudta elképzelni, hogy ne beszélje meg szomszédjával a gondjait, ne cseréljen tapasztalatokat. Nincs ez másképp ma sem. Hogy mit tudunk mi adni? Eredményeink titkát, kudarcaink okát, sok-sok mezőgazdasági gépet, mert a gépellátás tekintetében mi Jóval előbb Járunk magyarországi barátainknál. A gépek fejében viszonzásul a napraforgó- és a kukoricatermesztésben szerzett tapasztalataikat adják át nekünk az encslek, arról már nem is beszélve, hogy dolgozóink kölcsönösen látogatják egymást: ml meghívjuk az ottani szövetkezeti tagokat a Tátrába, a mieink meg a Balatonhoz és Hajdúszoboszlóra mennek üdülni. De visszatérve még a fiatalokhoz, sajnálattal kell elmondanom, hogy a 850 tag közül mindössze 16 a főiskolát végzett, s Jelenleg' is csak nyolc főiskolai ösztöndíjasunk van. Kéne még sok ügyes. Jó fejű, az újtól nem visz- szariadó, bátran kísérletező fiatal, akinek szívügye a mezőgazdaság, aki szereti a munkát, a mindennapi munkát. A ránk váró feladatok egyre nagyobbak: mindezt csak képzett, odaadó szakembergárdával tudjuk megoldani, s hiányukat máris érezzük. Az alkalmas szakembert pedig szívesen fogadjuk!“ —er— F eje, keze, lába acélból, szeme villogó villanykörte, a szája helyén meg hangszóró. Egy ormótlan, lassú járású fémbe öntött emberalak, amilyet már egynémely scl-fl filmben láthattunk. Azt hlszeöi. ilyen kép jelenik meg képzeletünkben, ha azt a szót halljuk, robot. Ha az ember netán lát egy igazi, a mai műszaki fejlettségnek megfelelő szinten dolgozó robotot. esetleg elmegy mellette anélkül, hogy különösebben felfigyelne rá, hiszen a képzeletbeli robothoz egyáltalán nem hasonlít. Talán ezért Is érdemes volt megnézni a Brnóban február 17—23-ig tartó hármas kiállítást, amelynek egy része a robotokkal foglalkozott. Törvényszerű követelménye a fejlődésnek, hogy nemcsak a megerőltető fizikai munkától mentesitik az embert a gépek, hanem az egyhangú, lélekölő foglalatosságtól, az egészségre káros munkafolyamatoktól Is. és számítani lehet rájuk ott, ahol az emberi pontosság (pontatlanság) nem elégséges. Hogy ez mennyire lehetséges nálunk, ezt mutatták be Brnóban. Az egyik gép hegesztett— nem is egyszerű munkadarabot —. a másik vég nélküli türelerrmel rakosgatott egy munkadarabot, a harmadik felületi sajtolást vagy más megmunkálást végzett. Laikus számára talán nem is volt eléggé világos, hol és hogyan is lehetne mindez alkalmazható. A témát vagy misztifikáljuk. vagy ha szóba kerül, csak legyintünk: ez a tudósok dolga, ezzel ök foglalkoznak. Pedig ha nem akarunk sokáig egy helyben topogni ebben az ágazatban, akkor egyre inkább el kell terjeszteni az ipari robotokat. Ezt a célt tűzte a szakmában dolgozó vállalatok és szakemberek élé a 07 jelzésű állami program. A program fő koordinálója és irányítója a pre- äovi Fémipari Kutatóintézet (VUKOV). Brnóba Is ők hozták a legnagyobb kiállítási anyagot. A PR—32 E, UM—160, Robomatlk —01 és más jelzések, de maguk a berendezések sem mondanak azok számára sokat, akik nem alapos Ismerői a szakmának. A legtöbbjük még kísérleti stádiumban van, hiszen a fejlesztés nem fejeződik be ott, ahol már valamit el tudunk végeztetni a robotokkal, be kell őket építeni a gyártási folyamatba, Illetve gyártani Is kell őket. Ennek lehetőségeit a kiállítást kísérő konferenciákon, szakmai megbeszéléseken keresték a szakemberek, az érdekelt üzemek és intézetek képviselői. Itt már szóba kerültek azoknak a külföldi cégeknek az eredményei Is, amelyek nem vettek részt a kiállításon, például néhány Japán gyáré. A hazai specialisták közül néhányan személyesen Is meggyőződhettek Japánban arról, hogy a robotlzálás rajtját egy kissé elalud- tuk, de elaludta egész Európa is. A fejlesztés felgyorsításának leghatásosabb módja a nemzetközi együttműködés lehet, a kiállítás is e cél jegyében zajlott. Csodákra természetesen nem várhatunk, ezért is bosszantó az, amiről az egyik szakember, az említett preäovi kutatóintézet munkatársa panaszkodott. Nagyban gátolja a fejlődést a megfelelő hidraulikus, légnyomásos és szervoberendezések, az elektrotechnika, főleg a mikroprocesszorok hiánya, de hiányoznak olyan előkészített munkahelyek is, ahol lehetővé válna a robotok nagyüzemi kihasználása. Remélhetőleg egyre többen felismerik majd ennek a programnak a fontosságát és sikereit, az említett hiányosságokat fokozatosan felszámolják, a lemaradást pedig behozzák. Mindenesetre Jó lenne, ha a Robot 82 kiállítás nem csak rövid Időre bolygatná meg a robotlzálás állóvizeit, főleg az érdekeltek fantáziáját.- Szénásl György F úvós zenekar a kijelölt épület előtt, plonírvezetől egyenruhába öltözött fiatalok, piros nyakken- dős pionírok, a SZISZ Járási bizottsága elnökének Ünnepi megnyitója, majd a gyermekek bevonulása hatalmas taps közepette, versek szlovákul és magyarul, virág és ajándék a vendégeknek. Ugye Ismerős a kép? Bármelyik dél- -szlováklai Járási székhelyen lejátszódhatott volna az elmúlt hét szombatján, amikor a pionírdolgozók értékelték az elmúlt évek munkáját. Am a már megszokott ünnepi aktusokon kívül mindenütt más volt, mindenütt más-más tartalommal töltötték meg a tanácskozást, tekintetbe véve a helyi lehetőségeket és adottságokat. Szinte parancsként hatott a gyermekek kérése: nevelŰj erőt adnak a csillogó gyermekszemek jetek úgy bennünket, hogy a haza hasznos polgárai lehessünk. Róluk, a gyermekekről beszéltek, a pio- nírszervezet múltban elért eredményeiről, a Jelenről, de főleg a jövőről. Hogyan is fogalmazta meg a fent felvetett gondolatokat Kalmár Imre, a SZISZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának plonírtltkára az általa előterjesztett beszámolóban? „Nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy járási pionírszervezetünk- ben az elmúlt három évben elég lehetőséget teremtettünk arra, hogy gyermekeink, a szikrák és a pionírok az adottságuknak megfelelő módon vegyék ki részüket a fejlett szocialista társadalom építéséből. Járásunkban dolgozó úttörökollektívák olyan reális munkafelajánlásokat tettek, amelyeket szorgalmasan teljesíthettek is. Közhasznú munkájuk végzése arra irányult, hogy a legfontosabb tennivalókat segítsék elő. Kétszázkllencvenezer órát dolgoztak le társadalmi munkában, hogy segítsék a Nemzeti Front választási programjának teljesítését. A mezőgazdasági teendőkből is kivették részüket a pionírok. A nyári és az őszi munkákban 114 ezer órát dolgoztak le. Még néhány adat, mely a közhasznú munka legékesebb bizonyítéka: a pionírok 11 300 fát és díszbokrot ültettek ki, 798 500 kg vasat, 1 millió 840 500 kg papírt, 339 390 kg textilhulladékot, 157 300 kg gyógynövényt gyűjtöttek. Munkafelajánlásukkal köszöntik pionírjaink a SZISZ III. kongresszusát is“. Hadd idézzük a vitában felszólalók egy-egy gondolatát. Hodek Márta, ékeli alapiskola; „Az emberek műveltségi szintjének emelése alapvető feladat. Pionírjaink tevékenysége a népművészet ápolásában is megnyilvánul. Mi sem bizonyítja Jobban, mint az a tény, hogy díjakat, elismerő okleveleket nyernek a különböző versenyeken.“ Pintér István mérnök, a Békevilágtanács tagja; „Célunk olyan fiatalokat nevelni, akik a béke aktív harcosaivá válnak.“ Sárkány Katalin, komáromi alapiskola; „Nekünk, felnőtteknek úgy kell irányítani a gyerekeket, hogy alkotó módon végezzék a pionírtevékenységet. Csintalan Zsuzsanna, komáromi alapiskola; „Hagyjuk a gyermekeket játszani. Még a honvédelmi nevelést is játékosan tanítsuk“. Már hagyományos Jó kapcsolat van a komárnól és a komáromi járás ifjúsági szövetségei között. Most is eljött Rigó Mária, a KISZ Komáromi Járási Bizottságának titkára és a magyarországi úttörőmozgalom tapasztalatairól beszélt. Egyebek között hangsúlyozta; „Megnőtt a gyermekek körében a politikai kérdések iránti vonzalom. Ezért hoztuk létre a kis politikusok körét, hogy ott érthető módon választ kapjanak a napi politikai kérdésekre az úttörők. Nekünk vezetőknek mindig új erőt adnak a csillogó gyermekszemek.“ Harcsó Ildikó, perbetel (Prlbeta) a- lapiskola; „Nem lehetünk közömbösek a mozgás és a turisztika iránt. Az ösz- szes gyermek rendszeres tornáztatásá- ra meg kell teremtenünk a feltételeket, és a legjobbakat aktív sportolókká nevelni.“ Szabó Imre, a járási pártbizottság titkára; „Az ifjúság és a gyermekek iránti érdeklődésünk nemcsak az ünnepi alkalmakkor erősödik tel, hanem naponta figyelemmel kísérjük harmonikus fejlődésüket. Nem fogadhatjuk el azt a véleményt, hogy a mai szülőknek nincs idejük a gyermeknevelésre. Ezt csak olyanok állíthatják, akiknek fontosabb a víkendház, az autó és más anyagi Javak halmozása és hajszolása." Rumiová Éva, ógyallal (HurbanovoJ szlovák alapiskola; ,,A pionírnyár mindazoknak gazdag élményeket ígér, akik hajlandók bekapcsolódni a mozgalmi tevékenységbe. Hutvágner Sándor, a SZISZ SZKB pJ,o- nírosztályának vezetője: „Kell, hogy választ adjunk gyermekeinknek azokra a kérdéseire, melyek a Jelenlegi világhelyzettel függnek össze. Nagy szükség van most erre, amikor az információk tömkelegé zúdul rájuk.“ Mészáros Ferenc, a Gútai (Kolárovo) Pionírház igazgatója: „Pionírházunk legfontosabb célja, hogy felkeltse a gyermekekben a természettudományok i- ránti érdeklődést.“ Patócs József, az izsai alapiskola Igazgatója: „A pionír- munka sokrétűsége megköveteli, hogy széleskörű aktíva irányítsa a gyermekek tevékenységét. Ezért vettük fel a kapcsolatot a faluban működő tömeg- és társadalmi szervezetekkel, és ez a nevelő munkánk végső célját szolgálja.“ A vitában közel húszán szólaltak fel. Nem idéztünk, nem is Idézhettünk mindenkit, nem ez volt a célunk. Csupán egy-egy gondolatot ragadtunk ki, a- melyeket másutt is megszívlelhetnek. CSIKMAK IMRE ROBOTOK AZ ÉLETÜNKBEN
