Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-06 / 14. szám

A SZOCIALISTA TÁRSADALOM SZELLEMI KULTÚRÁJA A szocializmus új korszakot nyit a kul­túra fejlődésében. Megismerteti a nép­tömegeket a kultúra kincseivel, bevon­ja őket az aktív szellemi alkotótevé­kenységbe. A proletárforradalom nagy teremtő küldetése az ideológiai szférában az, hogy kialakítsa a szocialista társadalom szellemi kultúráját. A szocialista for­radalom megvalósítása a kultúra terü­letén a kapitalizmusból a szocializmus­ba vezető átmenet egyik általános tör­vényszerűsége. A kulturális forradalom tartalma: a szellemi élet gyökeres átalakítása az új társadalom építése során, a közok­tatás és a dolgozók kulturális színvona­lának általános fellendítése, az új, a dolgozók érdekeit kifejező és szolgáló kultúra létrehozása. A kulturális forra­dalom során jön létre a szocialista tár­sadalmi rendnek megfelelő kultúra. Ez gyökeresen különbözik a kizsákmányoló társadalmak kultúrájától mind osztály- tartalma, mind pedig a nép életében ját­szott szerepe tekintetében. A szocialis­ta társadalmak előtt a demokratikus és szocialista kultúrának csak az elemet alakulnak ki. * kultúra fejlődése azon­ban általában a kizsákmányoló osztályok uralmának van alávetve. Ezeket a szel­lemi értékeket saját önző érdekükben használják fel. A tudomány és technika eredményeinek termelést alkalmazásával újabb nyereséghez jutnak, és ezáltal fo­kozzák a dolgozók kizsákmányolását. A kizsákmányoló osztályok az irodalom és a művészet révén igyekeznek megszi­lárdítani az uralmi és alárendeltségi vi­szonyokat, s beleszuggerálni azt a gon­dolatot a dolgozókba, hogy a fennálló rend megdönthetetlen. A dolgozó emberek közelkerülését a tudományhoz, a művelődéshez minden módon megnehezítik. Az ENSZ adatai szerint még jelenleg is a föld körülbe­lül 800 nillió felnőtt lakosa írástudat­lan. Ezek főleg a volt gyarmatok és függő országok népei, a tükésországok munkásai és parasztjai. Az államhatalomnak a munkásosztály kezébe való átkerülésével a tudomány, a technika és a művészet vívmányai a nép szolgálatában állnak. „Azelőtt — ír­ta Lenin — az embert elme, az em­beri géniusz csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, a többieket pe­dig megfossza a legszükségesebbtől: a művelődéstől és a fejlődéstől. Most el­lenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép köz­kincsévé válik, és mostantól fogva az emberi elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányo­lás eszközévé. A proletárforradalom ál­tal létrehozott társadalom megteremti a maga kultúráját: a szocializmus és a kommunizmus kultúráját. Ez magában foglalja az egész eddigi fejlődés legjobb eredményeit, és egyúttal az emberiség szeileiní előrehaladásának új fokát al kotja.“ A kulturális forradalom véghezvitele, mint arra Lenin rámutatott, különlege­sen bonyolult feladat. Ez a forradalom a társadalmi élet legérzékenyebb terüle­tét, a szellemi tevékenység szféráját é- rinti. Az a feladata, hogy a széles nép- tömegeket közel vigye a tudományhoz és a kultúrához, gyökeresen megváltoz­tassa erabermilliók felfogását és .szoká­sait. kommunista világnézetet, új erköl esi elveket, szokasokai és hagyományo­kat alakítson ki. A ieladalol az is bo­nyolítja. hogy a régi társadalom esz­méi felettébb szívósak és sokáig tovább élnek az emberek fejében. Ezért a kul­turális forradalom feladatait nem lehet gyorsan megoldani. Lenin meghatározta a kulturális for­radalom fő irányait és megvalósitásn- nak feltételeit. Ez a forradalom, je­gyezte meg, sokféle feladat megoldásá­ra hivatott. Közülük a legfontosabbak: a közoktatás fellendítése és sokoldalú továbbfejlesztése, a múlt kulturális ér­tékeinek megőrzése, a szocialista tár- sadíilom néjjei — formájában nemzeti, tartalmában szocialista — kullúrájának létrehozása, a tudomány továbbfejlesz­tése, az új társadalom építésének hatal­mas eszközévé alakítása, a munkásosz­tályhoz, a dolgozó parasztsághoz, a szocia­lizmus ügyéhez hű népi értelmiség ki­alakítása, a tudományos szocialista ideo­lógia elterjesztése és a népek szellemi életének ennek az elvei szerinti meg­szervezése, a kispolgári nézetek, a na­cionalista. a vallásos előítéletek és a régi társadalom egyéb eszméinek a fel­számolása. marxista-leninista ideológia eszmei a- lapján nyugszik. A szocialista kultúrát össznépi jelle­ge, a dolgozó emberek számára való hoz­záférhetősége jellemzi. Elősegítve a munkások és a parasztok kulturális al­kotótevékenységének fokozódását, a szo­cializmus új lehetőségeket tár fel az értelmiség előtt, amely mind nagyobb mértékben forr össze a kulturális alko­tótevékenység olyan hatalmas forrásá­val, mint amilyen a nép, a nép élete, dolgos hétköznapjai. Mint Gorkij meg­jegyezte, a kultúra csak akkor szilárd és képes határtalanul, megszakítás nél­kül fejlődni, ha a kulturális építés ügyé­be az egész lakosság bekapcsolódik. Míg a kapitalizmusban minden nem­zeti kultúra két kultúrát tartalmaz — az uralkodó, polgári kultúrát és a de­mokratikus és szocialista kultúra ele­meit —, addig a szocialista társadalom­ban elsőként jön létre minden társa- dalmi csoport számára egységes kultú­ra. A szocialista kultúra a munkások, a parasztok, az értelmiségiek közös vív­mánya, olyan kincstár, amelyből min­den társadalmi csoport szellemi értéke­ket merít. A szocialista forradalom győzelmével a proletárállam gondoskodik a közép­fokú általános, a közép- és a felsőfokú szakmai képzés széles körű fejlesztésé­ről, az iskolákat és a többi tanintézete­ket a kommunista nevelés és a szocia­lizmust, illetve a kommunizmust építő káderek felkészítésének eszközévé te szí. A szocializmusban az oktatási rend­szer a történelemben elsösízben a széles nöptömegeknek a világ tudományos és kulturális vívmányaival való megismer­tetése legfonlosabb eszközévé válik. A SZOCÍALÍSTA KtJLTORA SAJATOSSA- GAt A szocialista kultúra a polgári kul­túrától mindenekelőtt ideológiai alap­jában különbözik. A közoktatás, a tu­domány. az irodalom, a művészet, a kulturális nevelőtevékenvség, a szocia­lista társadalom egész szellemi élele a A szocialista társadalom kultúrája tar­talmát tekintve internacionalista, ösz- szekapcsolja és egyesíti valamennyi dol­gozót, függetlenül nemzeti és faji hova­tartozásuktól. A szocialista kultúra mélyen humanis­ta. Elősegíti a társadalom tagjainak ösz- szefogását, a közösségi szellem fejlődé­sét, a béke és a népek közötti barátság megszilárdítását, az alkotómunkát, a dol­gozó ember megbecsülését, fokozza a dolgozó ember iránti tiszteletet. Annak eredményeként, hogy a szocia­lista társadalom a kultúra minden ér­tékét a nép szolgálatába állítja, a szo­cializmus az emberről való gondosko­dást közvetlenül tükröző több kulturális fejlettségi mutató tekintetében messze maga mögött hagyta már a fejlett tő­késországokat. Ez mindenekelőtt a közoktatás fejlő­désére vonatkozik, amely a szocializmus­ban minden állampolgárt megillet, ffig­getlenűl társadalmi helyzetétől, nemzeti vagy faji liovalartuzásálól, nemétől. AZ EMUEKEK 0] SZELLEMI ARCULATA A szocialista kultúra a társadalmi élet különböző oldalaiban fejeződik ki. Leg­ragyogóbb megtestesülései azonban a szocialista öntudattal rendelkező új em­berek, akik a társadalomhoz és más emberekhez fűződő kapcsolataikat a kommunista erkölcs elveire építik, a- melyek között az első helyen a nép, a szocialista haza szolgálata áll. A gyökeres társadalmi-gazdasági vál­tozások, az eszmei nevelő munka arra vezettek, hogy a Szovjetunióban és a többi szocialista országban kialakult a dolgozó tömegek szocialista öntudata. A szocializmus az emberek erkölcsi meg­újulására vezet. „A forradalom által lét­rehozott legnagyobb művészeti alkotás — írta R. Rolland — az ember, a .for­radalom szülötte.“ A magántulajdon világa individualista törekvéseket, továbbá olyan vágyakat szül, hogy az ember bezárkózzék ma­gánéletének szűk világába, ezenkívül közömbössé tesz a társadalom sorsa kommunista öntudatától óriási mérték ben függ a termelőerők fellendülése, a munkatermelékenység növekedése, a tu­domány és a technika fejlődése a ter­melés szervezésének javulása, a társa­dalmi aktivitás fokozódása, a szociális ta demokrácia tökéletesedése és az é- letforma kommunista átalakulása. A közoktatási rendszer a szocialista társadalomban szem elölt tartja, hogy az oktatás a felnövekvő nemzedékeknek szilárd ismereteket adjon, szoros kap csolutban álljon az élettel, és felkészít­sen a társadalmilag hasznos munkára. A felnőtt lakosság számára olyan körül ményeket teremtenek, hogy a munkát össze lehet kapcsolni a személyes haj­lamok és a társadalmi szükségleteknek megfelelő képzés folytatásával. Egyre jobban fejlődik a színházak, te­levíziós stúdiók, mozik, klubok, kultór- házak, könyvtárak, múzeumok és más kulturális intézmények hálózata. Fejlő­dik a filmgyártás és a sajtó liálózata. u művészi öntevékenység. A szocialista kultúra fejlődésének ta­pasztalatai meggyőzően blzonvítják. Iránt. Az Ismert angol író, J. Prestley írta: „Anglia-szerte olvasható a fekete betűs felirat: Vigyen el az ördög, csak nekem legyen jó“. A szocializmusban másként viszonyulnak az emberek a tár­sadalmi érdekekhez, kialakul annak be­látása, hogy az egyén nem lehet bol­dog a társadalmon kívül. A nép életé­nek nagy ismerője, M. I. Kalinyín mon­dotta, hogy a szocializmusban a társa­dalmi indítékok és érdekek az embe­rek tudatában tizszer-húszszor nagyobb helyet foglalnak el, mint a szocialisla forradalom előtt, az emberek az ország érdekeit szem előtt tartják. Ez neme­sebbé teszi az embert, kiszélesíti szel­lemi látókörét. A szocializmusban állandóan érvénye­sülnek az állampolgárok alkotmányban rögzített és garantált jogai a tanulásra, a kultúra eredményeinek élvezetére, a tudományos, műszaki és művészi alkotás szabadságára. Ezeket az állampolgári jo­gokat a szocialista társadalom vala­mennyi vívmánya biztosítja. A dolgoeók kulturális fejlődésétől. hogy az emberiség szellemi felvirágzá­sa csak az élet kommunista átalakítá­sának útján lehetséges. A SZISZ- szervezetek és a kultúra Napjainkban — a CSKP politikája kö­vetkezetes megvalósításának köszönhe­tően — nemcsak hogy hozzáférhetővé tették a fiatalok számára a kulturális érlékeket, hanem az Ifjúság maga is sokoldalúan hozzájárulhat a társadalom kulturális értékeinek gyarapításálioz. Ebben a szférában szinte nincs is olyan tevékenységi terület, amelyen ne működne fiatalok öntevékenv, új utakat kereső vagy saját képességeit vizsgáló csoportja. A legnagyobb érdeklődés a zene, a tánc és az éneklés iránt nyil­vánul meg, de az irodalmi színpad, az amatőr szíiljaiszas, a bábszínház vagy a népdal is ezreket vonz. Figyelemre­méltó aktivitást fejtenek ki az amatőr fényképészeket, tilmeseket tömörítő szakkörök, az irodalmi és a filmművé­szeti mükodvelő csoportok, a művészeti szakkörök stb. Általában megállapíthat- )uk, hogy a fényképezés, a képzőművé­szeti foglalkozás és a filmezés egyre több fiatalt vonz A fiatalok körében legszilárdabb bá­zisa a tánczenének van. A SZISZ kere­tében működő együttesek számának ala­kulása is ezt bizonyítja. Pozitívumként könyvelhetjük el, hogy egyre több együt­tes orientálódik a politikailag és társa­dalmilag elkötelezett zenei tevékenység felé. Viszont még jelentős tartalékaink vannak a fiatalok komoly zene iránti érdeklődésének felkeltése terén. Lénye­gesen jobb eredményeket értünk el az énekkari mozgalomban. Az utóbbi időszakban jelentősen meg- növekedett az ifjúsági színjátszó cso­portok száma. Tény azonban .hogy néhol még olyan akciókra Is sor kerül, amelyek mind eszmei,- mind szervezési szempontból a- lacsony színvonalúak. Az Ilyen rendez­vények szervezőinek nyíltan megmond­juk; nekünk nem kellenek olyan ver­senyek, seregszemlék, fellépések, ame- melyek hamis hangon szólnak hozzánk, amelyek nem napjaink fiataljainak igé­nyeit és érdeklődését fejezik ki. Még egyértelműbben szólva: mi csak az iga­zi értékek iránt mutatunk érdeklődést. A SZISZ kulturális-nevelő tevékenysé­gébe a fiatalok összes korcsoportja és társadalmi rétege bekapcsolódik. Jól bi­zonyítják ezt azok az együttesek, ame­lyeket egyaránt alkotják munkások és szakmunkástanulók, diákok és adminiszt­ratív dolgozók, értelmiségiek és kétke­zi dolgozók, A SZISZ nem egy esetben tovább fejleszti az ifjúsági szervezet te­vékenységének korábbi szakaszaiban keletkezett hagyományokat. Fontos sze­repük van ezek között a politikai da­lok fesztiváljának, seregszemléinek, a- melyek 1973 óta a SZISZ életének szer­ves alkotóelemévé váltak. Az akciók pél­damutatóan hozzájárulnak nemzeteink forradalmi és haladó hagyományainak életre keltéséhez és ápolásához. A? If­júsági szövetség kerületi, járási és a- lapszervezeti, valamint a SZISZ-szervek a jövőben legyenek következetesebbek a politikai dallal kapcsolatos rendezvé­nyek szervezésében, elökószítésóben. A fiatal szövegíróktól, zeneszerzőktől és előadóktól is fokozott aktivitást várunk el. Az ifjúsági szövetségnek a legköze­lebbi időszakban nagyobb gondot kell fordítania a munkás- és szakmunkásta­nuló ifjúság művészeti szakkörökben való aktivizálására, A SZISZ-ben a kulturális-nevelő mun­ka további elmélyítése és fejlesztése különösen fontos feladat. Szerveink és szervezeteink törekedjenek az összes szocialista brigád, minden egyes ifjúsá­gi kollektíva kulturális-nevelő tevékeny­ségének kibóntakozlafására. A szakköri művésztevékenység mind az ifjúsági szövetségben, mind pedig a pionírszervezetben a legkedveltebb és legtömegesebben művelt ’ foglalkozások közé tartozik. Tény azonban, bogy a pionírok körében csak akkor érünk el e téren megfelelő eredményeket, ba a felnőttek, a pionírvazetők helyesen, rend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom