Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-09 / 6. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK Kétszázötven méter mél^égben, ahol már a lélegzés is kimerfti az embert, John Rossier zimbabwei hivatásos búvár leírhatatlan nyomást érzett. Kiúszott a húvárha- rang alúl, leszállt az Edinburgh nevű elsüllyedt angol cirkálóhoz, és egy kivágott lyukon bebújt a hajó lőszerraktárába. Óvatosan oldalra sodorta az iszap-, olaj- és vasfűrészpor hordalékot, lehetőleg nem mozgatva a fel nem robbant tüzérségi gránátokat, melyek még harminckilenc év után is hatalmas robbanást idézhettek volna elő a Barents-tenger fenekén. Keze hirtelen szögletes, nehéz tárgyra tévedt. Rossier egy pillanatra elfelejtette a hatalmas nyomás szorítását, öröm töltötte el. Azután a Stap- haniturm mentőhajó fedélzetén megszólalt a hangszóró, és ő izgatott hangon bejelentette: „Aranyat találtam. Aranyat találtam.“ Az aranykeresők negyvennapos megfeszített igyekezet után célba értek. 1942. április 28-án úszott ki a szovjet Murmanszk kikötőből egy tizenhárom hajóból álló konvoj, élen az angol Edinburgh cirkáló Anglia irányába. Lőszerraktárában faládákba csomagolva 465 aranyrúd volt, ezzel akart a szovjet kormány az Egyesült Államoknak fizetni a szállított fegyverekért. Két nappal később, április 30-án az Edinburghot négyszáz kilométerre Mur- manszktól német tengeralattjárók és torpe- dorombolók támadták meg. Annak ellenére, hogy az ádáz harcban két német torpedó eltalálta, és az súlyosan megrongálódott, sikerül elsüllyeszteni egy német torpedórombolót. A harc után megkísérelte a cirkáló a visszatérést Murmanszkba, azonban újabb német támadás érte. és mozgásképtelenné vált. Hogy ne essék zsákmányul a fasisztáknak, egy angol kisérő torpedörombo- ló elsüliyesztette. Az Edinburgh a harcban elesett hatvan matróz holttestével, továbbá öt és fél tonna arannyal a Barents-tenger fenekére süllyedt A drága kincsről nem feledkeztek meg. Tizenöt évvel a háború után a brit kormány engedélyezte a mentési akciót az arany megszerzésére. Eddig ez azért nem volt lehetséges, mert az elsüllyedt cirkálót katonai temetőnek nyilvánították. Azóta több kísérletet tettek az arany kiemelésére, de mind a német és norvég, mind a szovjet próbálkozások sikertelenek voltak. Ez azért volt. mert az angol és német feljegyzések hibásan jelölték meg a hajó helyét. Csak tavaly szeptemberben sikerült egy búvárcsoportnak kiemelni a tenger fagyos hullámaiból az aranyrudakat. amelyeknek mai értékét 85 millió dollárra becsülik. Az expedíció szervezője Enter Keit Jessop volt, akinek tavalyelőtt sikerült megszereznie a brit kormány engedélyét a művelethez. A sikert Jessop annak az új módszernek köszönheti, amelyet tengeralatti olajkutatásra fejlesztettek ki. Az expedíció elektronikus számítógépet használt, melybe betáplálták az összes elérhető adatot, kezdve a történelmi adatoktól a norvég halászok közléséig. A feladatra alaposan fel kellett készülniük a búvároknak is. Két nappal a lemerülés előtt a búvárokat egy különleges kamrába zárták, ahol fokozatosan kétszázötven atmoszféra nyomást teremtettek mesterségesen. A búvárharangot, amely 18 méterre a roncs felett lebegett, rádió kötötte össze a mentőbajó fedélzetével. Egy speciális csővezetéken keresztül látták el őket levegővel és folyékony élelemmel. A roncsban dolgozó búvárok öltözékén percenként ötvenöt liter meleg vizet pumpáltak át, bogy megvédjék őket az arktikus víz hidegétől. A kiemelt aranyat bárom részre osztották. A Jessop cég még bárom társult céggel egyetemben 35 millió dollár értékű aranyat kapott. Jossopék közel tízmillió dollárt fektettek az akcióba, azzal a kockázattal, hogyha nem találják meg az aranyat, nem kapnak semmit. A Szovjetunió harmincmillió dollár értékű aranyat kapott, a többi Nagy-Britanniát illette. Az Egyesült Államokat nem illette részesedés, mivel a Szovjetunió később a vásárolt fegyvereket kifizette. Az egész mentési akció felett két szovjet őrhajó tartott felügyeletet. A mentési akcióval járó veszélyek azonban nagyok voltak. A búvárok „magas nyomástól származó idegszindromában“ szenvedtek, amely erős izomremegéssel jár. Főleg a kezük remegett erősen, és ez nehezítette a gránátok és az aranyrudak szétválogatását. A búvárok egy leengedett kötélkosárba rakták az aranyrudakat, mindig csak néhány darabot, majd ezt felhúzták a mentőhajó fedélzetére. Malcolm Williams, annak a cégnek az igazgatója, aki a búvárokat és a speciális felszerelést szállította, a következőket mondotta: „Olyan munka volt ez, mintha az Empire State Building (a világ egyik legmagasabb épülete) tetejére akarnának valamit emelni viharos szélben.“ A Staphaniturm 1981. október 8-án befutott az arannyal a murmanszki kikötőbe, ugyanoda, ahonnan az Edinburgh harminckilenc évvel ezelőtt elindult. Itt osztották el az aranyat is. A kincskeresők természetesen örültek sikerüknek, örömüket azonban némileg mérsékelte az a tudat, hogy a jutalom jókora részét az angol kormánynak be kell majd szolgáltatni adó fejében. Házilag is könnyen elkészíthető a redőnyös oldalszellőztető. A kertészet a növényházakban és a fóliasátrakban mesterségesen teremt a növények termesztésére kedvező, sajátos éghajlatot, mikroklímát. Ennek a klímának az eleméit a termesztett növény igényei szerint szabályozhatjuk is, és a kertésznek éppen az a feladata, hogy a növény igényeinek megfelelően alakítsa ki a fény, a hő, a víz, a szén-dioxid, az oxigén és az ásványi anyagok kedvező összhangját. FÉNY A FÖLIA ALATT A téli időszakban gyakori a fényhiány, s ez kedvezőtlenül hat a fotoszintézisre, az asszímiláták* keletkezésére. A termesztők — hogy a kevés téli fényt jobban hasznosíthassák — olyan borítóanyagot választanak, amely jobban átengedi a fényt, e borító- anyagot tisztán tartják, s a tartó szerkezetek árnyékvetését csökkentik. De a fólia alatt még kedvező esetben is csak 60—70 százaléka érvényesül a szabadban mért fényerősségnek. A korai hajtatásban a hiányzó fényt mesterséges megvilágítással pótolhatjuk, ám ez költséges dolog, ezért ezt csak kivételes esetekben (például palántát nevelve) tehetjük meg. A növények sor- és tőtávolságának szintén mérsékelhetjük a fényhiányt (például hónapos retek magjából a korábbi időszakban csak 200—300 darabot vetünk négyzetméterenként a február végétől szokásos 330—400 mag helyett, a félig determinált típusú paradicsomból** március első felében csak három-négy palántát ültetünk négyzetméterenként, míg áprlisban öt- -hat tövet). AZ üveghAzhatAs Az üveg a rövidhullámú napsugarakat számottevő veszteség nélkül átengedi, ellenben a belüröl távozni készülő hosszúhullámú láthatatlan hősugarakat teljes mértékben elnyeli. Így a nappal összegyűjtött meleget az üvegház éjszaka „fogva tartja“. Ennek az úgynevezett üvegházhatásnak köszönhetjük, hogy az üveg alatt a talaj, a növények és a légtér nappal — a szabad térségekhez a m IV •érgadinny«, uborka, görögdtnny«, •párgotök, paprika paradicaotn, bab, tojÉigyOmaica, aütőtok _______ vAröabagytna,fokhagy- ma, póréhagyma. zaéar. cékia.apárga xötdboraó.i patranalyam. aóoka. fajaaaaiéta »panót képoaztafélék, ráták , torma fi __________20, lo' 40 képest — jócskán fölmelegszik, éjjel pedig kevésbé hűl le. A fólia az üveghez hasonlóan szintén kitünően átengedi a napsugarakat, de a tá- , vozó infravörös hösugarák nagyobb részét sem tartja vissza, tehát itt nem tökéletes az „üvegházhatás“. Ezért a fóliasátrak alatt nagyobb az éjszakai lehűlés, mint az üVeg alatt. Mégpedig a párátlan fóiián a hősugarak nagyobb hányada távozik, mint a párával bevont fóliasátrakból. Szerencsére a növényekkel beültetett fóliasátor palástja éjszaka valójában mindig nedves. A hazánkban használatos két fóliaanyag hövisz- szatartó képessége is eltérő: a PVC-fólia jobban visszatartja a meleget, polietilén alatt erősebb a lehűlés. HŰINGADOZAS Míg az üvegházak, melegágyak ablakainak illesztése sohasem olyan tökéletes, hogy ne engedne meg valamelyes légcserét, a fólia tökéletesen légzáró. Itt tehát napsütéses időben — szellőztetés hiányában — a hő- mérsékelt nagyon gyorsam felmelegedik. A fóliasátor hőmérséklete tavasztól őszig egy-két óra alatt 10—15 Celslus-fokot is emelkedhet. Az ilyen hőmérséklet- ingadozás gyakran arra vezet, hogy a lombozat megnyúlik, s a virágzó növények (paprika, paradicsom stb.) rosszul termékenyülnek. A fóliasátor érzékenyen reagál a külső hőmérséklet csökkenésére, is. Különösen sok hőt veszít szeles időben és éjjel, ha nagy a különbség a belső és a külső hőmérséklet között. Napokig tartó hidegben, borult Időjárásban és erős éjszakai fagyok Idején a fóliasátor annyira lehűlhet, hogy végül a belső és a külső levegő hőmérséklete között csak 1—4 fok lesz a különbség. E hő- veszteséget tökéletesen záró szellőzőkkel mérsékelhetjük, valamint azzal, ha kihasználjuk, hogy a nedves talaj jobb hőátadó, s még a napsütéses időben jól „beöntözzük“ a fóliasátor talaját. A PARATARTALOM A páratartalom alakulása a fóliasátorban nemcsak a talaj nedvességétől függ, hanem a hőmérséklet változásától és a növényzet Néhány fontosabb zöldségnövényünk hőigénye; a hosszabb vízszintes vonal azt a hőtartományt mutatja, amelyben termeszthető a növény, a rövidebb pedig azt, amelyben eszményien termeszthető. A nyíl a legkedvezőbb hőfokot jelzi. lombfelületétöl is. Egy tökéletesen záró, növényekkel beültetett fóliasátornak a le- , ______ . vegöje tűrhetetlenül is feldúsulhat párával. A hajtóberendezések légterének relatív páratartalma tehát sokoldalúan kihat a növények teljesítőképességére. Erre általában a szükségesnél jóval kevesebb gondot fordítanak a termesztők. Az erősen fűtött, takarta talajú létesítményekben a szükségesnél kisebb a páratartalom, míg az enyhe vagy vészfűtéssel ellátott, talajtakarás nélküli berendezésekben kedvezőtlenül nagy, kivált a hűvös időszakban. A hiányos páratartalom csökkenti az asszímiláták keletkezését, zavarja a virágok megterméke- nyülését, rontja, azazhogy csökkenti a termények minőségét és mennyiségét: a túlságosan sok pára elsősorban a betegségek terjedését segítve okoz kárt, továbbá a növények nem tudnak megfelelően párologtatni, s ez is akadályozza a fejlődésüket. • ASSZIMILAtAK (az áthasonlltás )elentésú, latin asszimiláció szóból): az asszimiláció eredményei, azok az anyagcseretermékek, amelyeket — a Jelen esetben — a növény a fény segítségével létrehoz a rendelkezésére álló tápanyagokból. »» FÉLIG determinált NÖVEKEDÉSŰ PARADICSOM: a vlrágtUrtben végződő szárakon a 2—5. virágfürt között csak egy-egy levelet fejlesztő úgynevezett determinált paradicsom- fajtának egy sűrűbb lombozató változata. A föliasAtor szellőztetése A termesztőberendezések klímáját a fűtésen és az öntözésen kívül tehát a szellőztetéssel szabályozhatjuk hatékonyan. A műanyag fólia — mint mondottuk a külső levegőtől tökéletesen elválaszt bizonyos levegőtömeget. Ez a légtömeg a talajélet és a termesztett növények által kibocsátott, illetőleg elhasznált anyagok miatt hamar elromlik. Ezért még a hűvös időszakban is rendszeresen kell friss levegőt juttatni a fólia alá. S nemcsak friss levegőt juttathatunk a jól zárható fóliasátorba, hanem — a levegő térfogatának 1 százalékáig — széndioxidot is. Ez különösen a levélzöldségek (például a fejes saláta) terméshozamát javítja bizonyos mértékig, de csak akkor, ha van elegendő fény, továbbá ha a hőmérséklet és a páratartalom is megfelelő. Egyébként a fóliás berendezések számára eddig kialakított különféle szellőzők közül a redőnyös oldalszellöztető bizonyult a legmegfelelőbbnek. (Élet és Tudomány nyomán) . ■■
