Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-09 / 6. szám
Mokry Jőzsef A gyeplabda a legrégibb és a legelterjedtebb sportágak közé tartozik. Perzsiában már kétezer évvel ezelőtt Is játszották. E játék leírását megtalálták több per zsa höskölteraényben; Shanama, Nizami, Yami. Hasonló játék dívott az antik Görögországban is, ezt bizonyítja a 2500 éves relief Themisztoklész sírfalán. A legrégibb emléket, amely ezt a játékot ábrázolja, nemrégen találták meg a Nílus völgyében: 4000 éves reliefen Béni Haszan sírfalán, A gyeplabda fejlődésére nagy hatással volt Anglia Sköcia, Írország. 1852-ben kiadták az első szabályzatot 1909-ben megalakult a Nemzetközi Jégkorong Szövetség [IHB], amely 1970-ig a gyeplabdasport szövetsége is volt. Ekkor vette át a gyeplabda irányítását a Nemzetközi Gyeplabda Szövetség (FIH), amelynek 78 tagállama van. Ez a szövetség 1908-ban szerepelt először az olimpián. A gyeplabda-nagyhatalmak közé tartozik India, Pakisztán, Ausztrália, NSZK, Hollandia, Spanyol- ország, Anglia s az utóbbi időben Lengyelország. A legfontosabb évszámok, amelyek a gyeplabda hazai fejlődéséhez fűződnek; 1898 — Josef Rössler—Orovsk^ lelkes sportember meghonosítja Prágában a bandyhoklt. 1900 — Hainz szerkesztő lefordítja angol nyelvről a gyeplabda szabályait. 1922 — Brno, az első nemzetközi mérkőzés színhelye. Az ellenfél Ausztria, és az eredmény 1:3. 1924 — Belgium, Franciaország, Magyarország, Ausztria, Spanyolország, Svájc és Csehszlovákia megalakítja a. Gyeplabda Nemzetközi Szövetséget fFIH). 1925 — szétválik a jéköröng és a gyeplabda, megalakul a Gyeplabda Csehszlovák Szövetsége; EB Genfben. 1928 — önállósulnak a női csapatok. i 1949 — megalakul Zilinában az első szlovákiai gyep- ] labda-szakosztály 1953 — első nemzetközi mérkőzés Szlovákiában, a há- , zigazda Nítra, a vendég Jugoszlávia. Eredmény 2 :1. 1959 — kritikus időszak: a bandyhokiról áttérnek a gyeplabdára megfelelő anyagi feltételek bizto sítása nélkül. Sok szakosztály feloszlik. Szlo váklában 22 aktív csapatból három marad. 1967 — Jozef Hruäka és Pavo! Rosa önfeláldozó munká ja eredményeként Szlovákiában ismét fellendül a gyeplabda, már 17 szakosztály működik. 1970 — EB Brüsszel, Csehszlovákia a 10.^ helyen végez Európa-kupa. nők, a második he‘ly Csehszlová kiáé. 1971 — VB Barcelona, 1. Pakisztán. 1974 — EB Madrid, a 18 csapatból Csehszlovákia 9. 1975 — VB Amszterdam, 1. Hollandia. 1978 — EB Hannover, Csehszlovákia 10. 1980 — Moszkva, olimpia — nők ezüstérmet nyertek. Szlovákiában ma 6 nyilvántartott csapat van: Lokomo- tíva Bratislava, Senkvice, Slovan Trenöianske Teplice. Tátrán Topolöanky. Calex Zlaté Moravce, Hollö. Az I. ligában 10 csapat játszik, ebből 2 szlovákiai. LOKOMOTIVA BRATISLAVA A Lokomotíva Bratislava gyeplabdacsapata az egyetlen, amely Szlovákia fővárosát képviseli az I. osztályú országos bajnokságban. Ez a csapat 1950-től létezik, kezdetben Spartak Kovosmalt néven. Rumpik „apó“ kihasználta a régi Sokol Praha (mai Praga) ifjúsági csapatának kirándulását az első mérkőzések lejátszására és a gyeplabda meghonosítására. Ez a kollektíva 1953- -ban bejutott áz I. ligába — ekkor még a bandyhoklt játszották. Kezdettől fogva gondoltak az utánpótlásra, nevelték az Ígéretes tehetségeket. Rumpik edző munkájának eredménye hamarosan jelentkezett. Az Ifjúsági csapat már 1957-ben megszerezte a bajnoki címet. A csapat kapuját Vlado Dzurllla, a csehszlovák jégkorong- -válogatott későbbi híres kapusa védte. Sikeresek voltak a nők is, akik 1957-ben szlovákiai bajnokságot nyertek. A felnőtt férficsapat 1964-ben Spo- je Bratislava néven került az I. ligába. 1965-ben a csapat egyesült a Lokomotíva Raöa csapatával. A felnőtt csapat az 1967—68-as idényen kívül állandóan az I. ligában szerepelt, s mindig a középmezőnyben végzett 1973—1076-ban a Csehszlovák Kupa tulajdonosat. ■ A legnagyobb sikert az 1973-ban kivívott fedettpályás országos bajnokság jelentette. Ez volt az első eset, hogy a felnőtt bajnoki cím Szlovákiába került. Számottevő eredmények fűződnek az Ifjúsági csapathoz is. Halma edző vezetésével 1968-ban a harmadik, 1969-ben és 1970-ben pedig az első helyet érték el az országos bajnokságban. 1967-től versenyzett a lánycsapat is. 1968-ban negyedik, 1969-ben második helyezést értek el. 1972-ben szlovákiai bajnokságot nyertek fedett pályán. 1974 és 1975-ben az Ifjúsági lánycsapat szlovákiai bajnok volt. A szakosztály példás tevékenységet fejt ki a sport- szervezet fejlesztésében is. Már 1967-ben megkapták a példás szakosztály címet. A felnőtt csapat az 1980—81-es idényben országos bajnok lett. 1980. április 1-től egyesült a Lokomotíva RaSa és a Lokomotíva Bratislava. A szakosztály ma kb. 80 tagot számlál, s hat csapattal rendelkezik. Szakavatottan a hazai ^plabdáról Mokry József, a Lokomotíva Bratislava volt játékosa jelenleg a junior csapat edzője, a gyeplabda-szakosztály vezetőségének és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága gyeplabda-komissziójának a tagja. — Hogyan kerültél kapcsolatba a gyeplabdával? — Tizennégy éves voltam, amikor a mi iskolánk is benevezett a pionírligába. Ott vett észre Rosa mérnök, a gyeplabda egyik nesztora. Kiválasztottak, hívtak, mentem. így kerültem a Spoje Bratislava csapatába. — Mit értél el sportpályafutásod alatt? — 1969-ben az ifjúsági csapattal bajnokságot nyertem mint csapatkapitány. Ifjúsági válogatott voltam. 1973-ban már a felnőttcsapatban szerepeltem, amelyik fedettpályás bajnok és négyszeres hazai kupagyőztes. Tagja voltam az 1980—81-es bajnokcsapatnak is. Itt fejeződik be aktív sportpálya- futásom. Edzői pályám kezdetén vagyok. Eddig 5 ifjúsági, 4 junior válogatott került ki a kezem alól. Bízom a jó folytatásban, mert szeretném kamatoztatni az aktív szereplésem alatt szerzett tapasztalataimat. — Határozd meg a gyeplabdának mint sportnak a helyét a hazai sportvilágban. — A gyeplabda a III. kategóriájú sportágak közé tartozik. Ez a besorolás a népszerűség és a tagok száma alapján történik. A körülményeink is tehát ezzel arányosak, a támogatás gyenge. Mindent magunk végzünk, például mi készítjük elő a pályát, magunk mossuk a mezt. Kicsi az öltöző, nincsenek fizetett funkcionáriusaink. A kimondott amatörség megnyilvánul abban is, hogy a játékosok saját költségükön járnak edzőtáborba, mivel a testnevelési szövetség hlőirásai értelmében a III. kategóriájú csapatoknak nem engedik meg az edzőtáborozást. — Miben látod a gyeplabda fejlődését? — Elsősorban a tagok létszámának bővítésében: több tag, több csapat kell. Feltétlenül szükségünk van a jobb körülményekre/ Oj szakosztályokat kell létesíteni és beszervezni a fiatalokat. Szükség van nagyon a felsőbb szervek jobb támogatására. Hiányoznak a nemzetközi mérkőzésekből származó tapasztalatok. A fontosabb mérkőzéseket külföldön műborítású pályán játsszák. Nekünk ilyen nincs, és bizony számottevő különbség van a két talaj között. — A gyeplabda mint téma ritkán szerepel a sajtóban. — Valóban, nagyon keveset írnak a gyeplabdáról. Ami eddig megjelent, azt is jobbára mi magunk' küldtük be a szerkesztőségekbe. Mindez azért van, mert a sportág nem népszerű, szinte ismeretlen hazánkban, bár az olimpia és az 1980—81-es bajnokság után megnőtt egy kicsit az érdeklődés. Pedig a cikkek sokat segíthetnek, felkelthetik az érdeklődést. Az újságcikkeknek köszönhető, hogy tavaly 20 fiatal jött hozzánk. Ha ez így menne továbbra is, több problémánk megoldódna. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó gyeplabdáző legyen? — Lelkesedés, odaadás és igen fontos a jó hozzáállás, mert bizony sokakat elriasztanak a mi körülményeink. Fel kell tudni áldozni időt, pénzt, családot. Nagy megértésre van szükség a családok részéről is. Csapatunk sokáig a középmezőnyben szerepéit, mert a játékosok 24—27 évesen, a legproduktívabb korban fejezték be a játékot, éppen a család miatt. Ez ma már nincs így, s éppen ezért értékeljük nagyra a családtagok megértését. A jó eredményekhez kell a jó kollektíva, ami pedig nálunk megvan. Nagyon összetartó a csapat, s ez a játékon kívül is megnyilvánul. — Vissza tudsz-e emlékezni egy- -két nevezetes eseményre? — Ez életem utolsó, az 1980— 81-es idény zárómérkőzésén történt. A játékosok tudták, hogy befejezem. Már több éve Kopöa a csapatkapitány, de ezen a mérkőzésen a Slávla Praha ellen az a megtiszteltetés ért, amelyről egy játékos csak álmodhat: a csapat kívánságára én lettem a kapitány, és az esetleges büntetőt is én adhattam. A büntető be is jött, és a gól Is sikerült. Bár 2:l-re elvesztettük a meccset, ez az esemény életem legszebb emléke. A játékosok szeretető és bizalma nagyon meghatott, és kimondhatatlan ö- römet szerzett. A másik eset 1973- ban történt. A Senkvice elleni mérkőzés vége előtt tíz perccel támadtam. A kapus kifutott, ösz- szeütköztünk és eltörött a kulcscsontom. Egy héttel ezután játszottuk Hradec Královéban a Csehszlovák Kupa döntőjét. Nagyon akartam játszani, de sérülésem miatt az edző nem akart engedni. Melegítettem feltűnően az edző szeme előtt, hogy láthassa, rendben vagyok, ö nagy nehezen kötélnek állt. A tizedik percben adtam a csapat első gólját (végül 4;0-ra győztünk), de utána azonnal cserét kértem, mert már nem bírtam. Nagyon örültem és elégedett voltam, hogy le tudtam gyűrni a fájdalmat. — Végezetül ismertesd röviden a gyeplabda szabályait. — Legfontosabb tudnivalók a gyeplabdáról: a játéktér: 55x91 m, a talajnak simának kell lennie. Játékidő: 2x35 perc, 5 perc szünettel. A labdát nem szabad megállítani sem lábbal sem testtel. Kézzel megállíthatod, de utána a labdának merőlegesen le kell esnie a földre. Sem ütés előtt, sem utána nem szabad az ütőnek vállmagasság fölé kerülnie. Fontos szabály, hogy a labdát csak az ütő lapos oldalával szabad továbbítani (az ütő egyik oldala lapos, a másik domború). Védekezésnél a játékosnak nem szabad az ellenfél és a labda közé kerülnie, valójában sosem fordulnak egymásnak háttal az ellenfelek. A les olyan, mint a labdarúgásban. Gól akkor érvényes, ha a labdát a játékos a lövökörböl üti, és az bejut a kapuba. Büntetőt akkor ítélnek a bírók, ha valamelyik védekező játékos a lövökörben megszegi a szabályokat, s ezzel megakadályozza a gólt. A büntetőt 4,60 méterről ütik. A gyeplabdát 11 játékos játssza. Még megemlíteném a bandyhokit. Itt 7 játékos van a pályán. A pálya kisebb, mint a gyeplabdánál. A legnagyobb különbség az ütőben van. Itt az ütő mindkét oldala lapos, s bármelyik felével lehet ütni. A bandyhoki jó kiegészítő sportág volt és az is a jégkorong mellett. TAKÁCS ÉVA A csapat, amelyik 1980—81-ben kivívta a bajnoki címet: (felső sor balról j: GaSparik, Stora, S. Uorínek mérnök, Cernanskg, F. Horínek, V. Mondák, Tordají, KordoS; (középső sor): L. Mandák. V. Bobovskp, L. Bobovskp, Trepáö, Janda, Stri- hal; (alsó sor): Rosa mérnök, a szakosztály alelnöke, Mokr^, Lednár, Kopöa mérnök, a kapitány, Kitka, az edző és Kapustinec. A csapat hét tagja válogatott, ez is érzékelteti a színvonalat-. RENDKtVtLI F VT A súlyemeVósport berkeiben joggal ítélték rendkívülinek az 1980-as esztendőt, hiszen 67 világcsúcsot jegyeztek fel, csak az olimpia 18 rekordot hozott. Áz olimpiát követő évek eddig általában csendesebbek voltak. Nem így 19811 'A listára ötvenkilenc új csúcs került, és öt beállítás is történt. Of hullám jelentkezett, s olyan erős volt a sodrása, hogy kő kövön nem maradt. A fiatalok nem tisztelték elődeik teljesítményét. Vaszilif Alekszefev, a világ legerősebb embere, a pályafutása alatt 79 csúcsot javított súlyemelő utolsó két rekordját is elvesztette. Alekszefev egyébként versenyzői pályafutása befejeztével Rosztovban edzősködik. S ugyanott oktatja a fiatalokat a hatvankétszer világcsúcsot javító David Rigert. A legöregebb világcsúcs a legkönnyebb súlycsoporté (52 kg). A 3Ö éves Vórányin még 1978-ban állította fel — az összetettben 247,5, a lökésben pedig 142 kilóval. A további világcsúcsokat 1980- ban és 1981-ben érték el. A súlyemelösport állandó mozgásban van, talán csak a két legkönnyebb súlycsoportban lassult le a fejlődés. A világrekordhoz vezető utat az edzésmódszerek korszerűsítésében találták meg. Az 1981-ben felállított 59 világcsúcs közül 43 szovjet versenyző nevéhez fűződik, míg a továbbiakat Csehszlovákia, Bulgária és az NDK (4—4), Kuba (3), valamint a Kínai NK ((1), súlyemelői állították fel. A jelenlegi 30 érvényes világcsúcs közül a szovjet sportolók tizennyolcat tartanak, Bulgária és az NDK 4—4, Kuba 2, a Kóreai NDK és a Kínai Népköztársaság súlyemelői 1—1 rekorddal képviseltetik magukat. Az olimpiát követő évben a szovjet súlyemelők közül Zaharevics kilencszer, V.ardanyan hatszor és Szajdulajev ötször javított világcsúcsot. A szakemberek az olimpiai évet rendkívülinek tartották, s az 1981-es esztendő ehhez hasonló volt Vajon hány rendkívüli idény vár ránk az 1984-es olimpia rajtjáig?
