Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 1. szám

— Már a diszkóra sem jönnek a fiatalok — mondja a nagykaposi (Vei. Kapusany) művelődési ház egyik dolgozója péntek este fél nyolckor. — Héttől kezdünk, de eddig mindössze 17 jegyet ad­tam el. Csupán egy tizes a beugró, mégse jönnek, pedig kezdetben, jó másfél éve rendszeresen telt­ház volt, tolongtak a bejáratnál a fiatalok. Aztán kitáncolták magukat, s lassan elmaradtak. Most már örülünk, ha ötven-nyolcvan fiatal összeverő­dik. — Mit gondol, ml ennek az oka, miért nem jön­nek? — Miért... miért? Tudja, úgy érzem, a fiatalok hamar megunnak mindent. Amiért tegnap még őrjöngtek, az ma már nem érdekli őket, amit teg­nap még szerettek, azt ma már megvetik. Ilyen a diszkó is. Kezdetben mást sem hallottunk^ csak azt, hogy kell diszkó, legyen diszkó. Persze, a zene mellett italt is szerettek volna, szeszes italt. Mi itt nem vagyunk vendéglátóipart egység, erről szó sem lehet, érthető okoknál fogva. Mert látom én, hogy Jönnének sokan, legalábbis többen, de fél óra múlva távoznak, ha egyáltalán megveszik a jegyet, mondva: „itt még inni sem lehet“. Elmennek más­hová, falusi bálokba, „maszek diszkóba“, ahol akad sör is, bor is, pálinka Is. Aki itt marad, az valóban csak táncolni akar. De sajnos, ők vannak a keve­sebben, elszomorítóan kevesen. — Melyik az a korosztály, amelyből a törzsven­dégek serege összeverődik. — Tizenöttől húszéves korig, elsősorban a közép- iskolások. Az idősebbek már a szolidabb, csende­sebb, intimebb falusi bálokat kedvelik, őket a diszkó már nem érdekli, szerintük ez a kicsik, a tinik zenéje. — Úgy tudom, a tőketerebesl (Trebisov) járásban mindössze három lemezlovasnak van működési en­gedélye. — Háromnak, de közülük az egyik a fővárosban főiskolás, a másik csak ritkán dolgozik, a harma­dik elsősorban itt nálunk van alkalmazásban. De . tudunk róla, hogy egy-két faluban tartanak feke­tén diszkót, sőt, azt mondják, R.-ben még színvo­nalasabb is, ráadásul italt is mérnek, hát oda megy a fiatalság. Hogy a nagykaposi diszkóban nem mérnek italt, bizonyára nem Öncélúságból teszik. Néhány héttel ezelőtt ugyanis D.-ben az egyik diszkón olyan ve­rekedés támadt, hogy közel húsz fiatalt kellett kór­házba szállítani, egyiküknek közülük késsel a hasá­ba szúrtak. Mindannyíukban volt néhány pohárká­val. De a fenti zűrön kívül meglehetősen gyako­riak errefelé a bálok, mulatságok, diszkók alkal­mával a kisebb-nagyobb csetepaték, verekedések, késelések... Minálunk még soha semmiféle rendbontás, vere­kedés nem volt — újságolja örömmel a jegyszedő —, erre büszkék is vagyunk. Inkább beérjük a ki­sebb, szerényebb bevétellel, de italt akkor sem mérünk. Nekünk elsősorban a kulturált, színvona­las szórakoztatás a célunk, a hely biztosítása, a zavartalanul szórakozni kívánóknak, nem pedig a haszon. — Kezdjek vagy pakoljak össze? — lép hozzánk a lemezlovas, Sziszák László. A jegyszedő gyorsan összeszámolja az eladott jegyeket: huszonnyolc. — Kezdd meg! Mégse küldhetem haza őket. Lacival bevonulunk a művelődési ház hatalmas színháztermébe, ahol több százan is kényelmesen elférnének. Most kong az ürességtől. Igaz, holnap munkaszombat lesz, mégis, mondja Laci, máskor sem sokkal jobb a helyzet. ^ !<«ai vagyok éa olyaa masadl, hogy tfiazk^ leoét l|gptfgaHakt — moBd{a egy srác a rockdaní- cárt eUt. iiajd EDDA-számot kezd dádolai, s ta^ laéAawtjg altf' egy üveg pálinkit húz elő. Ha % zehe «Mán nem segítené őt hozzá a teljes eztiris- hoz, hát az alkohol rá^ob egy lapáttal: a gyöayftr így teljés. . — Érthetetlen száveg^ket Uvöltá hármak a koir- nertozők — véli az ellentábor egyik lelkes híve. ' aki diszkőrajongő, s a szép. kellemes, dallamos muzsikát kedvelL Öltözéke tiszta, mintha a kira katből emelték volna ki. — slindegy. csak Jé zene legyen — legyint a semleges fél. aki diskcóra és koncertre egyaránt befizet ,0 az, akt a zenét dicsőíti csak, ha tetszik neki, lá^hallgatja, szereti. Szával$%lés^k és pofonok. . SE DISZKÓ SE KIRÁLYNŐ Lacitól megtudom, hogy egy éve tette le a vizs­gát, azóta igyekszik minél színvonalasabb zenét, showt nyújtani a közönségnek. — Sajnos, a lemezellátás szempontjából nagyon rossz, már-már áldatlan a helyzet. Főleg itt, a vé­geken. Mire ide eljut egy jó lemez, sláger, addigra már mindenki dúdolja, a rádióból már megtanulta. Bár „titokban“ én is fölveszem magnóra, s utána levélben kérem az illető lemezkiadót, hogy engedé­lyezze a dal játszását — így oktattak ki bennünket a tanfolyamon —, de még csak válaszra sem mél­tatnak: hát játszom. A külföldi lemezekkel még rosszabb a helyzet, őszintén mondva csak furcsa úton-módon juthatnék hozzájuk, kamionsofőröktől vásárolhatnám, de ez túl költséges, pedig a közön­ség csak akkor jön diszkóra, csak akkor érzi jól magát, ha a kedvelt legújabb slágereket hallhatja, ha itt is azt hallhatja újra, ami épp a rádióban sláger. — S gondolod, a hiányos lemezellátás az oka, hogy jócskán megcsappant a dlszkózók száma? — Nem, mert én mindezek ellenére igyekszem színvonalas, jó zenét szolgáltatni, fényeffektusok kíséretében. Sajnos, az ok abban keresendő, hogy a srácok túl kényelmesek, mintha már táncolni se lenne kedvük, mintha már arra is lusták lenné­nek ... Inkább csak jönnek, leülnek és hallgatják a zenét. Legfeljebb a lábukkal kísérik a zene üte­mét. Meg úgy látom, az egykori diszkó korosztály már kinőtte ezt a stílust, a mai tizenévesek, a mai tinédzserek pedig már más zenét, a rockot vallják magukénak: az üvöltő koncerteket. Elkezdődik a diszkó. Laci egyik dalt a másik után konferálja be, de mindhiába: fél kilencre már csak ketten mozognak kelletlenül a parketten. Odamegyek a két unottan ücsörgő lányhoz. Meg­tudom tőlük, hogy gimnazisták, s ha tehetik, rend­szeresen eljönnek a diszkóba, amely sajnos már nem az igazi, a régi. — Nyáron voltunk az NDK-ban és Bratislavában is: ott még rajongott, lelkes volt a közönség, de itt... Itt inkább a srácok a pia után mennek, a lányok meg, ki tudja, mit csinálnak otton. Errefelé mindig így járja: nyáron azért nem jönnek, mert a kertben, a fólia alatt kell dolgozni még éjszaka is, télen meg azért nem mert mindenki begubózik otthon. ■ — A suliban beszédtéma a diszkó. Felnéznek az igazi jó diszkótáncosra? — Nem különösebb beszédtéma, talán egyáltalán nem is az. Jó diszkótáncos? Nem, ez nem érdem.’ Nem is lehet az: nincs itt se igazi diszkó, se igazi dlszkóklrálynő... Cs.-ban szombat este bált hirdettek. Az ezer la­kost számláló község Ifjúsági szervezete a környék legjobb beatzenekarát fogadta meg kétezerötszáz koronáért. Mondva, jönnek majd a környék fiatal­jai, és nemcsak a kiadások térülnek meg, hanem még szép bevételre is szert tehetnek. Az Időpontot is jól választották meg: azon a szombaton sehol a környéken nem volt se bál, se diszkó. A rendez­vény mégis kudarccal végződött. — Ml lehetett az oka? — Fogalmán sincs — rázza meg a fejét a rende­zők egyike. — Majd száznegyven jegyet adtunk el, tíz és tizenöt koronájával. Titokban még bort is mértünk, de ezt ne írd meg, mert tilos lett volna. Csak a tinik, a helyi tizenévesek jöttek, meg né­hány hálózó törzsvendég a környékről, akik minde­nütt ott vonnak, ahol valamiféle rumli ígérkezik. Tudod, a húsz év fölöttieket, akik már komolyan járnak lánnyal vagy sráccal ,nem érdekli az efféle farmeres bál, ők már kiöltözve, fehér asztal mel­lett akarnak mulatni, udvarolni. így már az ilyen bálokra el sem jönnek, lealacsonyítónak tartják, hogy 15—17 éves kislányokkal, kisfiúkkal mulas­sanak együtt, akik cigarettacsikkekkel a szájukban táncolnak, s ha elszívták, fellövik a plafonra. — Akkor alaposan ráfizettetek. — Sajnos. Ráadásul éjfél után egy verekedéshez a rendőrséget is ki kellett hívni. Szerencsére ko­molyabb baja senkinek se esett, c§ak annyi tör­tént, hogy egyhamar nem kapunk ^ie kedvet, se engedélyt bál rendezéséhez. A szombati bál után másnap találkozom. D.-vel: — Nos, hogyan mulattál tegnap este? — Sehogy, ez nem muri. Tizenegykor már ágy­ban voltam. Huszonnégy éves vagyok, de nekem már ez az üvöltő zene kibírhatatlan. Az ember be­szélgetni sem tud, olyan a hangerő, hogy ha ordít, se érti a másik szavát. A karácsonyi meg az újévi bálhoz hasonlót szeretem, ahová ki lehet öltözni, ahol hangulatvilágítás és kellemes zene van. A határmenti járás Ifjúsági vezetői mesélik: — Próbálkoztunk mindenféle mulatsággal, disz­kóval, de egyre kisebb volt az érdeklődés. Ellen­ben a rockkoncertért tűzbe mennének, az a minden. Szépen kiöltözve átmennek Magyarországra, táská­jukban visznek egy koszos inget, nyúzott farmert, amit a koncert helyén felöltenek, s abban őrjöngik, hempergik végig a koncertet. S vesznek még egy liter kólát, egy fél liter cseresznyepálinkát, a cóla felét kiöntik, hozzáadják a szeszt, hogy így csem­pésszék be az italt, hogy a rendező szervek been­gedjék őket, s leisszák magukat. Talán nem is a zene, a szórakozás érdekli őket, hanem a tömegha­tás, a rumli, a balhé. Nekik aztán hiába csinálunk mi hangulatos diszkót, ha fizetnénk nekik se jön­nének, mert a diszkódivatnak lassan befellegzett. S az olvasók egyike-máslka talán most felkiált: Meghalt a király, éljen a király! ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Fölvételeink a nagykaposi (Veiké Kapuiany) diszkóban készültek íM 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom