Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 1. szám

KÖNYVEK VILÁGA

Ahogy kihalsz belőlem;

az utolsó

elnyűtt

lélegzetcsomóban ott vagy, szllánknyl élet.

PAUL CELAN: AHOGY KIHALSZ BELŐLEM (WIE DU DICH AUSSTIRBST)

Német nyelven írt Paul Celan, osztrák költőként s korunk egyik legnagyobb ígéretű német lírikusaként tartják számon. Élete, sorsa azonban sok- jelé ágazó. Zsidó-német szülök gyermekeként született a bukovinai Csernovic- ban 1920-ban. Később becsben, majd Párizsban élt, ahol orvostudományt és nyelveket tanult, s tanárként működött. De előzőleg megjárta a poklot: a második világháborúét. Anyja koncentrációs táborban pusztult el Auschwitzban, ö maga munkatáborban volt Romániában. Verskötetei a háború után jelentek meg. Elismert költő és a hírneves párizsi főiskola, az Ecole Normale Su- pérteure. docense volt, amikor 1970-ben, 50-évesen a Szajnába vetette magát. „... hallom, mondják, az élet / az egyetlen menedék ...“, visszhangozza egyik versében távolian, hitetlenül, mert számára már nem volt menedék az élet.

Emlékeitől, életének súlyaitól nagyon szenvedve írhatta a fent idézett, léleg- zetnylen rövid, kötömörségű versét is. A szenvedésen úrrá lenni már nem tudva, de a végsőkig, az utolsó leheletéig figyelve és pontosan kifejezve azt, ami benne történik. Lehetetlen nem gondolni olvasásakor a háláiba készülő József Attila kései verseire.

Költészetének eredeti minőségét, nyelvi erejét, zeneiségét semmilyen fordítás nem adhatja vissza maradéktalanul. Celan hitelesen modern lírájának a német a nyelve — milyen tragikus tartozéka ez is sorsának, költészetének; az a nyelv, amelynek hazája a halál hazájaként jelenik meg legismertebb versének, a Halálfúga címűnek ismétlődő motívumában: „... a halál némethoni mester kék szeme van / elér a golyója talál sose téved .,.“

A fordítónak. Lator Lászlónak nem lehetett könnyű dolga, amikor e bonyolult, korunk legszorongatóbb élményeit magába sűrítő költészet magyar nyelvű bemutatására vállalkozott. A válogatáshoz írt utószavában, főleg Celan kései verseiről szólva maga is utal erre: „Bele kell nyugodnunk, hogy nem mindig tudunk az értelmükig hatolni. De ha elfogulatlanul olvassuk, többnyire megérezzük a súlyt sötéten fénylő szavaiban." S ennek a súlynak a továbbadásáért a fordító sikeresen küzdött meg.

Paul Celan verseinek válogatása Halálfúga címen az Európa kiadó Napjaink Költészete sorozatában jelent meg, egyúttal a Madách kiadó Versbarátok Köre könyvklubjának könyveként.

XXX

Eduard Bass cseh író neve sokak számára több nyelvre lefordított, filmre is vitt regényének, a Humberto clr- kusznaA: a világát idézi föl. De bizonyára vannak, akik ismerik és kedvelik az ugyancsak megfilmesített, ma- gyafra is lefordított A csodacsapat című ifjúsági regényéi is.

Bass sokoldalú, vérbeli újságíró volt s egyben írástudó — e két írásmesterség szerencsés egyesítésének a cseh kultúrában rangos hagyománya volt, Bass korában, a két háború közti időszakban egyébként a jó újságíró-író típus nem volt rika jelenség a közép-európai nemzeti kultúrákban.

Mint korának számos képzőművészét, íróként Basst is erősen vonzotta a cirkuszok és varieték színes, öntörvényű világa, amelyet kitűnően ismert és a- melynek regényben megjelenítésében csillogtatta meg írástudását. A Humberto cirkusz nagy sikere után, még a regény megjelenése évében, 1941-ben összeállított egy keretelbeszélést — ez lett utolsó könyve —, amelynek a Lidé z marlngotek címet adta. Magyar fordításban ez most A cirkuszok világa címen jelent meg. A könyv tíz elbeszélést foglal magába, közös a mesélőjük, a világuk, hasonló a témájuk. Bass olyan cirkuszt élettörténeteket formált meg bennük, amelyek a Humberto cirkuszba nem fértek bele, meg nyilván nem Is az ósszefüggő, szélesen ábrázoló regénykeretbe kívánkoztak, helyüket inkább az elbeszélés szűkebb, tömörítő műfajában találhatták meg. S ez a műfaji keret lehetővé tette az író számára azt is, hogy — egy kissé a régi keleti mesélök mintájára — a meséket egyfajta bölcselkedéssel párosítsa, vagyis hogy a felidézett lírai vagy drámai eseniényeket, embert szenvedélyeket egyúttal az emlékezés higgadt távlatából is szemlélje, ahonnan a dolgokat már a maguk helyén lehet látni, láttatni.

S itt derül ki, mi mindent tud ez az újságíró-író az életről és az írásról, nemcsak a szó, hanem a csend erejéről, a gondolat és a tett kettősségéről, az ember veszélyes ámító és önámító hajlamairól. Vagy arról, amit a keretelbeszélés zárótörténete példáz; hogy káosz és bomlás következik az erőltetett ambíciókból, abból, ha az ember nincs a maga helyén, ha olyan szerepbe helyezkedik vagy helyeztetik, amelynek nem tud megfelelni.

Bass könyvét a Madách kiadó jelentette meg F. Kováts Piroska fordításában.

(FukárlJ

MEGFEJTÉSEK A KARÁCSONYI SZAMBÖL

REJTVENYES GYORSÍRÁS: 1. Philadelphia. 2. Klrov. 3. Udine. 4. Madrid. 5. Bukarest. 8. Sanghal. 7. Portland. 8. Santlagő. 9. Nagasaki. 10. Freiburg. 11. Denver. 12. Istanbul. 13. Boston.

NYOLC IRÁNYBAN: A nyolcvannegyedik a LILIOM.

OT REBUSZ: Hidegvér. Szfvreható. Vesz- szöfutás. Csibész. Oregon állam.

Logikus kérdések: ROBI A SIVATAGBAN:

Megoldható akkor, ha Robival két barátja Is útnak indul. Az első napi üt után az egyik ember átad egy-egy napi élelmet a másik kettőnek, majd visszafordul, és a nála maradt egy napi tartalékkal még eléri a kiindulási pontot. Robinál és a vele maradó barátjánál így ismét négy napra elegendó élelem lesz, amellyel megteszik a második napot. Ezután Robi barátja a nála levő élelemből egy napra valót átad Robinak és ö is visszafordul. Robi így az út hátralévő részét négynapi élelemmel négy

nap alptt baj nélkül megteheti a sivatagon keresztül, és elérheti célját.

TEREFERE A PIACON: Hét forint volt Julcsánál a barackvásárlás előtt. Mivel a harmadik vásárlás után nem maradt pénze és a harmadik helyen Is nyolc koronát költött el, négy korona volt a zsebében, amikor a harmadik üzletbe belépett. Ehhez a négyhez kapott kölcsön még négyet, így költhetett el a harmadik üzletben nyolc koronát. Az lllatszerboltban (6-t6“12) koronából költött el nyolcat és a barackvásárlásnál (7-(-7=14) koronából nyolcat, tehát eredetileg hét korona volt nála.

FEJTÖRŐ — POGÁCSÁKKAL: Mivel egyetlen vendég esetében, he egy ember fogyaszt el egyedül 13 pogácsát, 1 koronával kellett volna többet fizetni, a csárda tulajdonosa 1 korona értékű pogácsát adott Ingyen. Ha

valamennyi elfogyasztott pogácsát ki kellett volna fizetni, akkor a számla további 1 koronával növekedett volna, azaz 13 pogácsa esetében 2 korona 60 fillér lett volna. Ebből következik, hogy egy-egy pogácsa 20 fillérbe kerül, a házaspár 60 fillért fizetett a háromért. Tehát a csárda tulajdonosa 5—5 pogácsát adott ingyen minden vendégének.

HA MEGFEJTI — RBVBE ÉR: Szélcsendben az út 2 óra hosszat tartana. Egy óra oda és egy óra vissza. Ellenszélben óránként 15 kilométeres sebességgel haladva, az odafelé vivő utat a hajó 2 óra alatt tenné meg, s bár visszafelé hátszél fú] majd, az egész (oda-vissza) több mint 2 órát vesz igénybe. Tehát feltételezve, hogy Kati nem szélcsendben utazik, nem mondhatja a vőlegényének, hogy 2 óra múlva visszatér.

4

9

2

3

4.

1

3

•

1

•

2

7

4

2

0 0

1

•

1

9

»

1

6

2

•

3

•

3

0

4

3

2

7

/

7

4

•

1

0

C

S

1

•

1

1

9

2

4

•

0

•

«

9

9

3

0

0

3

3

9

•

2

■

•

1

1

4

2

«

9

•

7

9

1

4

•

0

3

■

1

4

4

0

s

6

4

S

•

9

<

•

9

0

3

2

4

•

1

1

3

1

•

1

9

9

•

t

3

2

1

0

•

1

1

3

•

C

7

7

4

•

1

•

3

•

2

4

t

a

4

6

3

1

■

3

1

3

0

s

0

1

4

•

3

1

7

0

4

2

3

9

4

6

2

•

t

9 9

0

MINDENT A HELYÉRE!

Q

uittner Jánost nem kell bemutatni az Oj Ifjúság olvasóinak Már több mint tíz éve a SZŐTTES Népművészeti Csoport művészeti vezetője és koreogíáfusa. Találkozhatunk vele a zselízi országos népművészeti fesztiválon, a gombaszögi dal- és táncünnepélyen, esetleg valamelyik gyűjtő- kőrútján. Nem kell azonban Quittner Jánost személyesen Ismerni ahhoz, hogy valóban Ismerjük. Beszél helyette a munkája, a láncai Azok közé tartozik, akiknek nem kenyerük a szó. Kifejezési formája a mozgás, az emberi testnek azt a csodálatos képességét „szólaltatja meg,“ amellyel minden kifejezhető. S teszi ezt olyan szuggesztlv erővel, hogy nem kételkedhetünk igazában.

Tavaly újszerű táncszínházi összeállítással jelentkezett, de nem a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek szánta a Mese, mese mátka című összeállítását. (Hasonló táncszínházi összeállítást már 1970-ban Szerelmek és nászok címmel bemutatott a SZŐTTES.] Az akkori műsor táncszínházi jellegét az egyes tánc- kompozíciók tartalmi összefüggése, valamint a narrátor összekötő, összetartó szövege adta meg.J Ml volt az alapEMBERSÉGRE

NEVELNI

ötlet a táncos meséhez, mennyiben tér el a SZŐTTES eddigi műsorától,' illetve mennyiben új ez a táncszínház? Erről beszélgetünk Quittner János koreográfussal.

— Napjainkban divat lett a gyerekekkel foglalkozni, és ez nagyon jó dolog. A színház okosan kihasználhatja a gyerekek fogékonyságát, őszinteségét, nevelhetőségét. A Mese, mese mátka című gyerekműsor indítéka is többek között ez volt. Nyilvánvaló a műsor nevelő célzata. Azt akarjuk, hogy a gyerek ismerje meg a hazai tájegységeket, e tájegységek táncait, zenéjét, s mindezt számára elfogadható formában nyújtva. Innen a mese és ezen belül a vígjátéki forma. Természetesen több szöveggel, mert maga a folklór is úgy él.

Milyen tapasztalataid vannak a gyerekközönséggel?

— Gyerekekkel dolgozni először az Apró SZÖTTES-ben kezdtem. Innen is jött az az ötlet, ha már gyerekkorban kezdjük a táncos nevelését, gyerekkorban kell kezdeni a közönség nevelését Is. A gyerek másképpen reagál, mint a felnőtt. Gyakran azt a poént veszi észre, amely véletlenül került a műsorba. A gyerek azonnal elfogad vagy tagad, attól függően, hogy az ő értékrendjébe hogyan illenek bele a látottak.

— A Mesének nagy sikere volt a SZŐTTES kelet- és közép-szlovákiai kőrútján. Mit jelent ez számodra?

— Továbblépést. Hangsúlyozom, hogy ez a műsor próbálkozás, kísérlet, a- melynek bizonyára vannak hibái is, ezért jelent továbblépést, és nem egy folyamatnak a végét.

— Mit tennél még az év végi mérlegre a Mese, mese mátka mellé?

— A Csehszlovák Televízió megbízásából filmet forgattunk a SZÖTTES-síjl. Az együttes életében nem ez az első

ilyen próbálkozás. Tehát bizonyos tapasztalataink már voltak. Mégis ezt a tévéfilmet újabb erőpróbának és bizonyítási lehetőségnek tartom.

— A forgatókönyv társszerkesztője, a film mozgásrendezője, valamint az e- gylk főszereplője voltál. Miről szól a film?

— A történet a XIX. században játszódik, a hely vándorcigányok tábora. A cselekmény több szálú, a központi szál a hovatartozás, a szerelem és a halál örök kérdése.

— Ml a film címe?

— A film címe cigányul: Sa pale tute phirao (Mindenhova utánad megyek). A bratislaval televízió a karácsonyi ünnepek alatt sugározta a VSade pöjdem za tebou címmel.

Egy hagyományőrző műsorsorozat keretében ugyancsak az ünnepek alatt tűzte műsorára a televízió az örökség című filmet, amelynek mozgásrendezője és forgatókönyvének társszerzője voltál. Hol készült ez a film?

—■ Jókán, a Jókai parasztcsoporttal és a film többek között a falu néptánchagyományaiból merít.

— Milyen terveid vannak erre az évre?

— Ugorjunk a táncba munkacímmel készítek egy új műsort az együttes számára. A dél-szlováklaí táncok kereszt- metszetét igyekszem benne adni.

— Mi motiválja a készülő műsort?

•— Mindenekelőtt az a gondolat, hogy

régen nem volt már szükség ekkora emberségre, mint most. A folklór az embereket összebékítl, elmossa a határokat. Talán sértő a mai fiatalokra, de azt kell mondanom, hogy nem értik, nem érzik az összetartozás és a hovatartozás fontosságát. Az emberiség megtartó ereje az emberség. Erre szeretném én is fölhívni a figyelmüket.

Kecskés Rozália