Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-29 / 26. szám

I IM JOZSA LÁSZLÓ, a százgólosok klubjának tagja, volt cseb- zzlovák válogatott; — Nekem nagyon tetőik a világbajnokság, mindegyik mér- kűzést nézem és élvezem az Itt szereplő csapatok mind jók, mindegyiktől lehet tanulni. Örülök, hogy Maradona bebi­zonyította a magyarok elleni összecsapáson, milyen nagy játékos; megjelentek ugyanis olyan írások róla, hogy nem különb, mint a többi. Különb, méghozzá sokkal különb, mint a többiek, holott itt csupa remek sztár jött össze. A ma­gyar és a csehszlovák csapat eddigi eredményei és játéka alapján azt mondom: ez van, ennél többre nem futja, ilyen most mifelénk a foci, ezt férfiasán el kell ismerni. Nagyon meglepett a „gyengék“-nek kikiáltott „törpék“ jő szereplé­se, Honduras vagy Kuvalt tetszett. Érdekes, hogy ezen a világbajnokságon nincsen kimondott lövöegyénlség, mint pél­dául Rlvelinőék Idejébpn, a nagy bombázók helyét egyelő­re nem vette át senki, de gólok azért mégis esnek, aszerint, hogyan alakulnak ki az ellentámadások. Gyakran olyan a Játék képe, mint egy ökölvívó-mérkőzés, tapogatják egymást az ellenfelek, el-ellépkednek, de egyszer aztán betalálnak. Különösen a Szovjetunió él jól ezzel a harcmodorral, bizton­ságosan védekezik, gólt nehéz neki rúgni, az ellentámadások pedig „életveszélyesek“. Még sok meccs vár ránk a világ­bajnokságon, de én már most is kellemes tapasztalatokat szereztem, minden szabad időmet a képernyő előtt töltöm. BATTA GYÖRGY újságiré: Kockázatos a képernyő mellől, a kulisszatitkokat nem is­merve végkövetkeztetéseket levonni egy ilyen nagyszabású futballseregszemléröl. Annyit azért méglcsak megállapítha­tunk, hogy mostanában, az 1982-es esztendő közepe táján, valahol Spanyolországban elsüllyedt egy évtizedeken ét pompásan működő, kincsekkel megrakott hajó, amely a kö­zép-európai futballlskola büszke nevet viselte. Mindezt akkor is vallom, ha a sorsdöntő, csoportbeli har­madik fordulók után a csehszlovák vagy a magyar csapat mégiscsak a legjobbak közé kerül, s máris ott van Auszt­ria. A játékstílus, a mód, ahogy a közép-európai együttesek védekeznek és támadnak, a játékhoz viszonyulnak, küzde­nek vagy megadják magukat: egy korszak végét jelzi. Jön-e mifelénk is valami új a fociban? Valami olyasmi, mint Dél- -Amerikában az utolsó évtizedben? Megtanulják-e a csehszlo­vák, a magyar vagy az osztrák Játékosők, hogy ma már nem lehet úgy játszani, mint annak előtte? A kérdés nyitva van, a választ csak az Idő adhatja meg, s reméljük, meg is adja, mindnyájunk örömére. MICHAl JURSA FIFA-játékvezető: Széltében-hosszaban a meglepetések világbajnokságáról be­szélnek, pedig talán az NSZK — Algéria-összecsapás ered­ményét kivéve nem beszélhetünk egyértelműen meglepeté­sekről. A labdarúgásban tegnap még elmaradott országok az utóbbi időben ugyanis nagyot léptek előre. Becsületükre váljék, hogy nem a keménység eltúlzásával vagy a durva játékkal érik él rendre jó eredményeiket. Sportszerűen küz­denek, mindig tiszteletben tartják a' játékvezetői döntése­ket, sőt, az az érzésem, hogy fegyelmezettebb, mint né­hány jónevü játékos az esélyes csapatokból. Ezért a mér­kőzéseiken a játékvezetőknek sem volt sok dolga. Ez alól talán csak a francia—kuvaiti találkozó kivétel, de erre még visszatérek. Szakmai körökben megütköztek azon, hogy a rendező or­szág javára a mérkőzések ún. döntő pillanataiban kétszer is tizenegyest ítéltek a játékvezetők, mintha csak a hazaiak­hoz húzna a szivük. Elhamarkodott dolog lenne azonban a bírókat szándékossággal vádolni, elvégre ők is csak em­berek, tévedhetnek, s nem áll módjukban, hogy a tévé kép­ernyőjén háromszor-négyszer is megnézzék a helyzet vlsz- szajátszását. A játékvezetőkről szólva még egy észrevétel: a kiválasztottak fele tolerálja az ún. erofutballt, a másik fe­le inkább a finomabb, technlkásabb játék híve. A FIFA elutasította a magyar csapat óvását Nyilasi és Fazekas sárga lapja ellen, és a nagyközönség véleménye megoszlik a dologban. A szabályok egyértelműen kimond­ják, hogy a pálya önkényes elhagyását akár frissítő, akár más végett kiállítással kell sújtani. Más a helyzet, ha a bíró engedélyezi az orvosnak és a gyúrónak, hogy az ápo­lásra szoruló játékos segítségére siessenek. Ez esetben a játékosok frissítőt is magukhoz vehetnek, de kizárólag a pályán. Bár azzal érvelnek az említett esetben, hogy a két játékos a pályán állt, és úgy ivott, de ez esetben is sport­szerűtlenül jártak el, és véleményem szerint a sárga lappal még olcsón megúszták. Visszatérve a Franciaország — Kuvalt-mérkőzésre: sokan azt mondják, hogy a bíró visszavonta a gólt. A visszavonta szó itt nem helytálló. A gól akkor érvényes, ha a pálya közepén újra Játékba hozzák a labdát, miután az a hálóba jutott Addig a játékvezető, esetleg a partjelző utasítására érvénytelenítheti a gólt. Az említett találkozón olyasmi tör­tént, ami nem való, a nézőtéren a döntő pillanatban felhar­sant a sípszó. Előfordult ez már az én gyakorlatomban is. A kuvaiti játékosok és főleg a csapatvezető Fahd Ahmed al Sábád sejk tiltakozása nem volt helyénvaló, és a bí­ró hibát követett el, hogy a gólt érvénytelenítette. Egyéb­ként kitűnően vezette a mérkőzést. FALAGYI LAJOS újságiré: A magyar labdarúgók nyilván az Ismert slágerszöveghez tartják magukat, hogy búcsúzni csak nagyon szépen sza­bad. A Belgium elleni sorsdöntő mérkőzésen valóban szé­pen és jól játszottak. Bár ennek Is voltak szépséghibái, még­is felmerül a kérdés; miért nem tudják ezt a teljesítményt zsinórban hpsnl, miért csak akkor képesek erre, ha már ezen múlik minden? Az az érzésem, hogy ez a csapat csak erre képes, többre nem. Sokat kell még tanulnia, hogy fel­érjen a legjobbakhoz. Gyorsaságot, helyzetkihasználást, ka- puralövést meg egyebet. Minden más véleménnyel ellentétben mégis az az érzé­sem, hogy ez a világbajnokság úgy vonul be a történelem­be, mint a nagy meglepetések világbajnoksága. Állítom ezt még akkor is, ha történetesen (e sorókat még az első cso­portmérkőzések befejezése előtt írom) az ún, előre leírt fej­lődő országok csapataiból egy sem jut tovább. Amit eddig müveitek, már az Is óriást meglepetés. Oj szint, könnyed, sok mozgásos labdarúgást, hihetetlen lövőkedvet (vagy me­részséget?) hoztak a Mundlalra. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes volt 24-re bővíteni a világbajnoki döntő mezőnyét, hogy e csapatok is bekerülhettek. Más tészta, hogy e jogcímen most már nagyobb részvételi arányt követelnek, s ennek M. Tessema, az afrikai labdarúgó konföderáció, a GAP elnöke is hangot adott: „198B-tól Afrikának, Ázsiának és Óceániának legalább 3—3 csapattal kellene magát kép­viseltetnie“ mondta. „Már a szövetség legközelebbi kong­resszusán harcolni fogok érte. Európának végre meg kell értenie, hogy a világ fejlődik és vele együtt a labdarúgás is.“ Hét igen. a nagyobb részvétel csakis Európa rováséra tör­ténhetne. Micsoda futballdlplomáclal bonyodalom lesz még ebből. A Jules Rímet Kupa röviddel az első labdarúgó-világbajnokság előtt, 1930 nyarán került ki a műte­remből. Albert Lafleur francia szobrász a görög mitológiából merítette az ihle­tet, hiszen a szárnyas, babérkoszorús Nikét, a győzelem istennőjét formázta meg. A légies nőalak nyolcszögletű ta­lapzaton áll, s egy ugyancsak nyolc­szögletű serleget emel a magasba. A 30 cm magas és 4 kg súlyú szoborhoz Lafleur csaknem két kiló 18 karátos aranyat használt fel. A márvány talap­zatra ragasztott arany lapocskákra gravírozták a későbbiekben a VB-győz- tes országok nevét. A Niké lába alatti középső téglalapon francia nyelvű fel­irat olvasható. A Labdarúgó Szövetség világkupája a Jules Kimet Kupa. A FIFA harmadik elnökének neve méltán került fel a híres-nevezetes tró­feára. Rímet fáradozásai, szervező mun­kája révén vált valósággá a labdarúgó­világbajnokság gondolata, sőt a meg­szorult világszövetség helyett saját zse­béből fizette ki a szobor anyag- és iTiunkadíját, 50 ezer francia frankot. Az egyedi műalkotás eszmei értéke fel­becsülhetetlen. Mértékadóként csak annyit, hogy a mexikói VB idején 500 ezer francia franknak megfelelő ösz- szegre biztosították. Az eredeti kiírás szerint a minden­kori világbajnok nemzeti labdarúgó­szövetsége őrzi a kupát négy eszten­deig, amíg valamelyik induló harmad- ízben nem diadalmaskodik. A három­szoros világbajnok jutalma — a kupa végleges birtoklása. A futball legcso­dálatosabb ajándéka a Copacobana ho­mokján felnőtt brazil játékosoknak ju­tott osztályrészül. 1958 és 1962 után 1970-ben is diadalmaskodtak, és végleg hazavihették a Jules Kimet Kupát. A trófea több mint fél évszázados nyugodalmas vitrinéletét egyetlen epi­zód zavarta meg. Londonban, 1956-ban Ezért a kupáért küzdenek Spanyol- országban. KUPAHISTÖRIA a filatéllal kiállításról ismeretle.n tette­sek elcsenték a futballvilág kincsét. A Scotland Yard nyomozói hiába erőlköd­tek. Már felvetődött a másolat elkészí­tésének a kényszerű gondolata, amikor egy Pickles nevű kiskutya valamelyik londoni parkban előásta az ereklyét, megmentve így Rímet adományát s egy­ben Albion becsületét. A FIFA Világkupa, a brazilok által véglegesen birtokba vett Jules Kimet Kupa utódja 1974 óta a mindenkori vi­lágbajnok díja. A FIFA szervező bi­zottsága 1971 januárjában athéni ülé­sén dpntött a „pótlás“ hivatalos elneve­zéséről, valamint a megformáláshoz szükséges anyagi eszközökről. A 20 ezer dolláros idea kivitelezését — 53 pálya­mű megtekintése után — Silvio Gazza- niga olasz szobrászra bízta. A 67 éves milánói művész imigyen formázta meg arc poeticáját: „A kupának ki kell fe­LELKESEDÉSBŐL NINCS HIÁNY A kulturisztika vagy testépítés aránylag fiatal sportág hazánkban, de az utóbbi években mégis az egyik sikersportág. A világversenyekről sportolóink rendszerint eredményesen térnek haza. A sikereket nyugtázzuk, azt azonban már kevesen tud­ják, hogy míg oda eljutnak, jó pár év, esetleg évtized kemény munkája áll mö­göttük. Szép sportág, de nagyon nehéz. Nagy önfegyelmet, akaraterőt, kitartást igé­nyel. E tulajdonságok nélkül nemhogy vala­mire vinni, de még elkezdeni sem lehet. Versenyzőink sikereinek is köszönhetjük, hogy ma már aránylag sokan művelik. Ezek közé tartoznak a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) fiatal kulturisták is. A faluban régi hagyományai vannak e sportnak, hiszen már tíz éve annak, hogy elkezdték az edzőterem kialakítását. Min­dig voltak fiatalok, akik kedvet éreztek a testépítés iránt, és mindig voltak olyanok is, akik kedvtelésből tornázgattak, csakúgy maguk szerint. Nem volt szakszerű edzé­sük, nem volt, aki foglalkozzék velük, aki irányítsa őket, s így az eredmények is el­maradtak. Mint a legtöbb faluban, itt is csak a foci jelentette a sportot. A fiúk érezték, hogy sikereket csak pon­tos, szakszerű munkával lehet elérni. Tud­ták, hogy szükségük van tapasztalt edzőre, aki Irányítja őket. Felkérték hát a Spartak Komérno kulturista-szakosztályának edző­Minden világbajnokságnak voltak csillagai. A spanyol- országi VB csillagának már jó előre Maradónál kiáltot­ták ki. A megnyitó mérkő-' zésen, a belgák ellen nem- ' igen szolgált rá erre a cím­re, de a magyarokkal vívott [ találkozón már valóban tűn- i dökölt. A fiatal csillag min- ' denesetre máris megtalálta a számítását. A labdarúgás ' történetének legdrágább adásvételi szerződését írta alá a CF Barcelona csapa- táúal. Pontosan nem közölték, ; mekkora összegről van szó : a hatéves szerződésért. Négy ■ | és fél, de hatmillió dollárt is emlegetnek, az argenti­nok viszont azt állítják, hogy a vételár kerek nyolc­millió. Mindenesetre a spa­nyol klub elnöke kijelentet­te, biztos benne, hogy jó üzletet kötöttek. Maradoná- val olyan sikerekre számí­tanak, amelyekkel megtérül a befektetett összeg. Ok tudják ... i jeznie a sport lényegét, a versengést, az erőt, a fiatalságot, a győzelem örö­mét és a tisztaságot.“ Alkotása két kar­ját boldogan kiterjesztő, stilizált spor­toló, aki feje fölött a földgolyót tartja. A talapzaton a FIFA WORLD CUP dom­borítás fölött és alatt egy-egy malahit- csík fut körbe. A 36 cm magas és 5 kg súlyú figura anyaga 18 karátos arany. Az illetékesek — okulva a történtek­ből —, megrendelték a modern műre­mek grammra, milliméterre élethű má­sodpéldányát. Ez a „dublőr“ vándorol kiállításról kiállításra, erről készülnek a fotók, filmfelvételek. Mivel a FIFA Világkupa is négyévenként visszaszol­gáltatandó vándordíj, a világbajnok nemzeti szövetsége megkapja a trófea miniatűr mását. Első ízben, 1974-ben Beckenbauer, négy éve pedig Passarel- la emelte magasba a „2. számú kupát“, ünnepelve az NSZK, illetve Argentína világbajnoki győzelmét. jét, Bedecs Gyulát, hogy foglalkozzék ve­lük, s ö örömmel teljesítette a fiúk kíván­ságát. Egy kis hiba azonban becsúszott a számításba: a kulturisták támogatást kér­tek a helyi sportegyesülettöl a felmerülő anyagi problémák leküzdéséhez. (A pénz csak az edző díjazására kellett volna.) Pénzhiány miatt elutasító választ kaptak. A fiatal sportolók nem keseredtek el. El­határozták, hogy az edzőt mindenáron vál­lalják, és saját zsebükből fedezik a költ­ségeket. Mivel azonban vékonypénzű diá­kok voltak, úgy döntöttek, munkával kerí­tik elő ezt az összeget. Megkérték a helyi szövetkezet vezetőségét, tegye lehetővé szá­mukra, hogy bizonyos munkával pénzhez jussanak. A szövetkezet vezetősége megér­tést tanúsított, és kérésüket teljesítette. Szombatonként, szabad idejüket áldozva dolgoztak azért, hogy legyen edzőjük, hogy szakszerűen sportolhassanak, hogy az edző­teremben eltöltött idő ne legyen hiábavaló. Azt hiszem, az aranyosi fiatalokból nem hiányzilf a lelkesedés, a tenniakarás. Bizo­nyára még sokat hallunk róluk. Lehet, hogy bajnok nem lesz egyiköjük- böl sem, de talán nem is az a legfonto­sabb, hanem az, hogy edzenek, sportolnak, hasznosan töltik el a szabad időt, s meg­tanulnak harcolni elképzeléseikért. Vörös Lajos Maradonáról máris úgy ' beszélnek mint új Feléről. akit az egész világ egyhan­gúlag minden idők legjobb labdarúgójának ismer el. Mi a véleménye erről az érde­keltnek? — Sűrűn hallom, Mara­dona az új Felé — jelentet­te ki a „fekete gyöngyszem". — Vitathatatlanul óriást te­hetség, de nem Felé. Néz­zék, csak egy Beethoven volt, s mellette nagyon sok kiváló zeneművész. Csak egy Muhammad Ali volt a temérdek káprázatos ököl­vívó mellett. S ne vegyék szerénytelenségnek, csak egy Felé volt a számtalan szuper futballista mellett. Maradona sem Felé. 0 Ma­radona! Valóban. i Salvador Dali, a huszadik ’ század egyik legnagyobb és ' legbogarasabb festőművésze különösképpen vonzódik a , labdarúgáshoz. Fiatal korá­ban maga is űzte ezt a spor- i tót, 18 évesen az Union . Sportivo de Figueras kapu- t sa, és legjobbjaként reglo- I nális bajnokságot nyert. Ne- ■ ve most is egybefonódott a [ világbajnoksággal. 0 tervez- I te a Mundial arany-, ezüst- I és bronz emlékérmeit, és en- 1 gedélyezte, hogy minden i egyes gólszerző megkapja a ; Gól című festménye dedikált ‘ színes nyomatát. Egy Dali még reproduk- \ dóban is értékes portéka. Nem tudom azonban, hogy j BarmoS a csehszlovák együt- : lesből örül-e neki. í A nyugatnémetek tgen- ;j csak felfűtött önbizalommal ■j álltak ki első mérkőzésükre ij Algéria ellen, s mint tudjuk — lelombozódtak. Íme né­hány magabiztos kijelentés: Werner Liebrlch (az 1954­■ es világbajnokcsapat tagja. ii többek között ő talpalta le ; Puskást): „Gyakorlatilag már ■ továbbjutottunk.. . Manfred Kaltz: „Az a név, hogy Algéria,^ nekem sem- : mit sem mond'...“ fupp Derwall szövetségi \ kapitány: „Ha az első mér- j kőzésen kikapunk Algériá- '■! tői, akkor tüstént összecso- magolok, és a legközelebbi I vonattal hazamegyek.“ ,i S majdnem állta is a sza- i vát, csak éppen nem önként utazott volna. Otthon un- n- ' is az elkeseredett szurkoló- gárda távozását és fejét kö- ! vetelte. (palágylj I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom