Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-29 / 26. szám
3 Ezekben a napokban még nagyon sok végzős középiskolás azon töri a fejét, merre? Merre vegye útját a közép- és szakközépiskola befejezése után. Melyik város, falu, melyik munkahelyét, '(izemét, vállalatát, szövetkezetét válassza? Vajon hol lesz Jobb munka, kollektíva, munkakörnyezet és nem utolsósorban hol lesz magasabb fizetés? Valamennyi lényeges szempont, a Jól, örömmel, becsületesen végzett munka feltételei. Az elhelyezkedés, a munkahelyválasztás dilemmája előtt álltak ottjártamkor a Nagykaposl '(V. KapuSanyl Mezőgazdasági Szakközépiskola végzős diákjai Is. 'Az a harminchét negyedikes, akik vagy négy évvel ezelőtt véletlenül-e vagy tudatosan, az most már mindegy, a mezőgazdaságot választották. Furcsamód a har- mlnchetes létszámú osztályban tl- renhárom a fiú és huszonnégy a lány. Meglepő arányi Arról már nem la beszélve, hogy a lányok után nem Igen kapkodnak a környező mezőgazdasági üzemek, nekik tényleg gond az elhelyezkedés, míg a fiúkat hívják Ide Is, oda is. 'Aa ok ismert és nem új keletfí. A szövetkezetek, állami gazdaságok vezetői nemegyszer panaszkodva említették, hogy az iskolából kikerSU lányokra egy, két, maximum három évig lehet számítani: férjhez mennek, gyermeket szilnek és nevelnek, s ha vissza mennek is dolgozni, a gyerek betegeskedik, gyakran ki kell maradniuk a munkából... De hozzátették: tisztelet a kivételnekl ’Az érettségi első napján meg- kérdeztSk a mezőgazdasági iskola IV- A osztályának néhány tanulóját: miért választották ezt az Iskolát, milyen volt az eltelt négy év, milyenek az elvárásaik, munkahelyükkel szemben. ERIKA SZÉTSZÉLED AZ OSZTÁLY latra, valószínűleg ott is kezdek majd dolgozni, bár nagyon szeretnék haza menni, a szentesi szövetkezetbe. Egyelőre sok jóval nem biztatnak, bár megígérték, hogy egy csoportvezetői munkakör megüresedése esetén tudnának alkalmazni. Hogy vállalnám-e ezt a munkát? Igen, s ha meg a növénytermesztésben kellene ténykednem, duplán. Igaz, ha minden kötél szakad, megfelelne valamilyen irodai munka Is. Kezdetben nemigen válogathat az ember. MARIKA ^ f „Az volt a gyermekkori álmom, hogy óvónő leszek“. Tóth Erika Bodrogról került az iskolába: — Az volt a gyermekkori álmom, hogy óvónő leszek. A kilencedik után óvónőképzőbe akartam menni, de erről a tanáraim lebeszéltek. Mint falusi, szerettem a természetet, a kertet, a növényeket, így természetes volt, hogy ebbe az iskolába jelentkeztem és hát felvettek. Az igazat megvallva, tetszett, jó volt, szép volt a négy év. Jól ment a tanulás is. Az első és a második év folyamén azért ért néhány meglepetés. Én korábban sok-sok természeti, biológiai folyamatot sokkal egyszerűbben képzeltem, s itt láttam csak, hogy a valóságban mennyire más, bonyolult. A tanulás, az ismeretszerzés éppen ezért érdekesebb, izgalmasabb volt, és pedig igyekeztem mindennek megfejteni az okát és értelmét, megtudni egy-egy folyamat „kulisszatitkait“. Sajnos, az eddig viszonylag felhőtlen diákéveket most már felváltják a gondterhelt napok: nincs még munkahelyem. Az érettségi vizsga eredményétől függően bennünket a járási termelési igazgatóság helyez el ^ három hónaptól égy évig terjedő időre, s ezekre á b'-napokra a termelési igazga- tósf‘ 'ól kapjuk a fizetést. A probléma ott kezdődik, hogy mivel én iBéresre jártam szakmai gyakorsza az idegen tájtól, az utazástól, csak valami megfelelő, jó munkát kapnék. Ilyenkor kicsit irigylem a fiúkat, őket hívják, keresik, nekik azonnal kínálnak munkát, még akkor is, ha gyengébb a tanulmányi eredményük. De egy lány, lehet akármilyen jó tanuló, a mezőgazdaságban még sokan idegenkednek tőle. És hiába bizonyítottak a korábbi végzős évfolyamok lányai, hiába mutattak föl közülük nagyon sokan kimagasló e- redményeket, a tévhit tovább él, tartja magát. TIBOR „Mindenütt egyforma volt a válasz: nincs.“ Baba Mária szentesi (SvátuS). Mint mondja, őt Is Inkább az óvónői pálya vonzotta, de neki sem sikerült bejutni a losonci (LuCe- nec) óvónőképzőbe. Szülei Is, tanárai is azt tanácsolták, jelentkezzen a mezőgazdasági Iskolába, mondva, közel, szinte helyben van. — Tudom, a két hivatás meglehetősen távol esik egymástól, mégis megszerettem ezt az iskolát, a mezőgazdaságot, a növény- termesztést. Ha nem is mondhatom el, hogy egyértelműen Jó volt számomra az itt töltött négy év, most, az érettségi napján természetesen kicsit nosztalgiával gondolok vissza erre az időre. — Hogy van-e már munkahelyem? Fájó kérdés. Érdeklődtem, puhatolóztam mindenfelé, és mindenütt egyforma volt a válasz: nincs. Úgy gondolom, ahol volt is, fiúknak tartogatják. így aztán ná- gyon Igyekeznem kell a vizsgákon, hogy minél johb eredményt érjek el, így a járási termelési Igazgatóság legalább tíz hónapra elhelyez valahol. Aztán pedig majd meglátjuk, majd megismernek abban a szövetkezetben, ahová elhelyeznek és maradhatok. — Gondolkoztam már azon is, hogy jelentkezek valamilyen kétéves szakiskolába, de aztán rájöttem, azzal se nyernék sokat, hiszen már így is van szakma a kezemben. Tudod, én az osztálytársaimmal ellentétben elmennék távolabbra ■ is, nem riadnék vlsz„Nálam céltudatos volt a pályaválasztás." Szalay Tibor Bajánházáról (Ba- jany] jár Nagykaposra. Apja a mezőgazdaságban dolgozik, azt mondja, így természetesnek tetszett, hogy követi szülei hivatását. — Korábban is úgy tűnt, s ez ma is a véleménye, hogy tudatos volt a pályaválasztása. S hallgatva a lányokat, örülök annak, hogy abba az iskolába járhattam, olyan pályát választhattam, ahol eddigi céljaim valóra is váltak. Tibor a négy év alatt kitüntetett tanuló volt. Ezért aztán szinte természetesnek tűnt az, hogy Jelentkezett Nyitrára a mezőgazdasági főiskolára. A harminchetes létszámú osztályból ketten készülnek főiskolára, ő az egyik. Bízik abban, hogy a főiskolán Is megállja majd a helyét, s négy év múlva mint mezőgazdasági mérnök térhet vissza szülőfalujába. JÁNOS ISTVÁN Fédor István a tíz kilométerre levő Leleazről utazik az iskolába. „Nem akarok a mezőgazdaságban Szülei már évek óta az állatte- elhelyezkedni.“ nyésztésben dolgoznak. Mondja, gyakran jár nekik segíteni, így Tárczy János Nagytárkányból az alapiskola befejezése után ná- (Veiké Trakany) került az iskola is kézenfekvő volt a pályává- lába. Mondja, nála azért esett er- lasztás. Igaz, Sarcára, egy másik re a sulira a vála.sztása, mert nam mezőgazdasági jellegű iskolába volt a közelben semmilyen más Iskola. Meg aztán két bátyja az ipariban végzett, s ő már nem akart oda menni, ellenben érettségivel végződő iskolába akart jelentkezni. Mindenesetre furcsa indok, mondom is neki, amire János még furcsább válasszal áll elő: — Nem akarok a mezőgazdaságban elhelyezkedni: a vasúthoz megyek. Gyorsan meg is Indokolja: — Nézd, a mezőgazdaságban az embernek tavasztól őszig nincs egy szabad perce sem. Dolgozni kell reggeltől estig, gyakran még szombat vasárnap is. Hát kell ez nekem? A vasútnál letudom szépen a nyolc órát, aztán a magam ura vagyok. Arról nem is beszélve, hogy még szabadjegyem is lesz, ingyen utazhatok. Csupa előny! János mégis azt vallja, hogy jól érezte magát az iskolában, hogy szereti a mezőgazdaságit is. Sőt, büszkén mondja, hogy hívták őt a királyhelmeci állami gazdaságba, de a vasút ajánlata még csábítóbb. MARIÁN Ivánek Marián a közeli Pólyán- ból (Pofanyl jött. Ö a világ legtermészetesebb hangján mondja azt, hogy mezőgazdász akart lenni, ezért tudatosan választotta ezt az iskolát, meg azt is, hogy az érettségi után a mezőgazdaságban szeretne elhelyezkedni. — Ez csak természetes — mondja —, hiszen nagyapám évekig volt szövetkezeti elnök, s folytatom én is a hagyományt, mert nálunk a mezőgazdaság szívügy. „Egész tűrhető volt az eltelt négy év'.“ miatt nem vették fel. Utána ke rült Kapósra. >— Egészen tűrhető volt az eltelt négy év. Ha nem Is mindenben, de általában megértettük egymást. Nekem szimpatikus volt az iskola légköre is. Aki akart, sok érdekeset, hasznosat megtanulhatott. >— Haza, a leleszi szövetkezetbe szeretnék menni. Már többször beszéltem az állattenyésztő telep vezetőjével, aki megígérte, hogy az érettségi után fölvesz. Az egyik állattenyésztési részleg vezetője épp most megy nyugdíjba, és an- nek a helyére megyek majd én. Hogy nem félek-e egy idős, tapasztalt ember helyét betölteni. Egyszer mindenkinek el kell kezdeni valahol. Én egyelőre „csak“ annyit mondhatok, hogy szeretem a mezőgazdaságot, szívesen megyek oda, s igyekszem majd becsületesen, jól dolgozni. A többi már nemcsak rajtam múlik ... „Nálunk a mezőgazdaság szívügy.“ Beszélgetésünkön Jelen volt Kancel Józsefné vezető nevelönö, akitől búcsúzóul egyebek között azt is megtudtuk, hogy a végzős lányok enyre nagyobb elhelyezkedési nehézségekkel küszködnek, míg a fiúk munkaválasztási problémája nem súlyosbodik, a- mellett a környező gazdaságokban nagyon sok idős, képesítés nélküli ember van vezető beosztásban. Hogy ezzel a kijelentésével mire céloz, érthető. És egészen végétéiül még hozzáteszi: a szeptemberben nyíló első osztályba közel ötvenen jelentkeztek s közülük harmincat vettek fel, s megint a lányok vannak túlsúlyban. ZOLCZER JÁNOS V. É. felvételei jélerttkezett először, de helyszűke magyar tanítási nyelvű szakközép- lesz.“ ..Szeptemberben harminc elsősünk
