Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-01 / 22. szám
AZ 1FJ0SÄ6 A KLERIKÁLIS REAKCIÓ TERVEIBEN A reális szocializmus tekintélyének és befolyásának növekedése, a marxizmus- -leninlzmus tanításának szüntelenül erősödő vonzereje a reakciónak soha nem látott ellenállásába ütközik. E folyamat dialektikája arról tanúskodik, hogy minél előrehaladottabb a világ forradalmi átalakításának a folyamata, minél inkább érvényesül a gyakorlatban a mar- xizmüs-leninizmus tanítása a proletariátus osztályharcáról, annál erélyesebben és rafináltabban lépnek fel ellene a bur- zsoá társadalmi rend védelmezői az an- tikommunista front soraiba megnyerve a reformistákat, anarchistákat, revizionistákat. renegátokat, nacionalistákat és a különféle klerikális irányzatok képviselőit. Az ideológiai támadás legfőbb célpontja a jelen időszakban az ifjúság, a jövő nemzedéke, eszmei-politikai beállítottsága, a művelődés- és nevelésügy, amely jelentős mértékben befolyásolja minden társadalom, osztály és az egész emberiség jövőjét. A burzsoá Ideológusok nagy szerepet szánnak az Ifjúságnak a szocializmusnak belülről való bomlasztásában. Az anti- kommunlzmus ideológusai „az ifjúság barátainak“ szerepében tetszelegve céljaik elérése érdekében igyekeznek kihasználni az ifjúság éretlen, politikailag ingatag rétegeit, amelyek leginkább fogékonyak a fogyasztói életmód iránt. E gyengeségüket kihasználva igyekeznek megtörni osztályöntudatukat, rájuk erőszakolni az apolitikus és szkeptikus felfogást. oppozíclóba állítják őket az idősebb nemzedékkel szemben. A burzsoá ideológia arzenáljában fontos szerep jut a klerikális reakciónak, amely az ifjúság egy részének vallási meggyőződésén élősködik. Az SZLKP 1981. évi kongresszusa is megállapította, hogy „tanúi vagyunk a külföldi klerikális és antíkomrannista központok azon igyekezetének, hogy szocialista hazánk elleni ellenséges tevékenységre használja fel a hívők vallási érzelmeit... Népünk tapasztalataira és szociális érdekeire támaszkodva fellépünk a di- verzió minden ismert és új megnyilvánulásával szemben, jelentkezzék akármilyen formában.“ Felmerül a kérdés, miért éppeii az Ifjúság áll a klerikális antikommunizmus érdeklődésének középpontjában? Elsősorban azért, mert az ifjúság mint szociális réteg és korcsoport eszmei-politikai szempontból még éretlen, világnézete csupán kialakulóban van. Éppen ezért különféle lélektani módszerekkel és különféle formában az ifjúság körében igyekeznek népszerűsíteni az égvén tökéletesítésének vallási felfogásait, előtérbe helyezve az individualizmust, a halál végzetszerűségét és a földön túli élet fontosságát. Ezeket a felfo.gásokat propagálja kiadványaiban a Rómában székelő Cirillröl és Metódról elnevezett Szlovák Intézet. Az „Üt az örökkévalósághoz“ című könyvet például úgv ajánlják mint nélkülözhetetlen' kézlkönvvet annak, aki keresi az istenhez vezető utat, mert nehezen jut el isten létezéséről való meggyőződéshez az, aki hitetlenségben és a vallással szembeni gyűlöletben nevelkedett. Másodsorban: minden társadalom politikai. gazdasági és társadalmi életének tartaléka az ifjúság, s természetesen a társadalom szervezésén múlik, hogyan használja fel e tartalékot. A szocialista társadalom kimeríthetetlen lehetőséget nyújt az ifjúság művelődéséhez és fel- emelkedéséhez. A társadalmunkban fennálló objektív teltételek garantálják az ifjú nemzedék boldog jövőjét. Semmiféle ópium, semmilyen illuzórikus Ideológia, amely paradicsomi földöntúli életet Ígér, sem helyettesítheti a marxizraus-le- ninizmus tudományos alapokon nyugvó tanítását, amely Lenin szavai szerint mindenható, mert igaz, és a dolgozók, tehát az emberiség túlnyomó többségének érdekeit tükrözi. A klerikális burzsoázia apologétái képtelenek e tanításnál vonzóbb és elfogadhatóbb programot kínálni. A pesszimizmus, létbizonytalanság és kilátásta- lanság a burzsoá etikában végül is félelemérzetet, gyűlölködést, felfűtött szexualitást, szadizmust, erőszakot szül. Az Egyesült Államok például a hét reteszszel őrzött lakások országa, s úgyszólván minden lakásban lőfegyvert tartanak önvédelemre. Tíz amerikai közül négy meg van róla győződve hogy bármikor gyilkosság vagy rablás áldozata lehet, a megkérdezettek 52 százaléka tart lőfegyvert. Délen tíz felnőtt lakos közül hét, északon három visel magánál állandóan fegyvert, s tíz amerikai közül kilenc állandóan bezárva tartja lakása ajtaját. Tízből hatan azok közül, akik látogatóban voltak, hazatérésük után azonnal felhívják vendéglátóikat, hogy közöljék velük, épségben hazaértek. Az őrizetbe vett bűnözök túlnyomó része fiatal, akinek nincs munkája Az elmondottak Is igazolják hogy a bűnözés magából a rendszerből gyökerezik. Abból a rendszerből, amelyet az ún emberi jogok „védelmezői“ a mindenkori amerikai elnökök az egész világ példaképének állítják és ameivről az ENSZ- ben oly elragadtatással beszélt a katolikus egyház feje is Harmadsorban pedig egyre inkább növekszik az ifjúság szerepe a politikai életben, erre vallanak a filozófusok, szo- cioiőgusok és történészek kutatásai. A tőkés és fejlődő országok ifjúsága egyre erélyesebben fellép a burzsoá kizsákmányoló rendszer ellen, a társadalom demokratikus átalakításáért. Az ifjú nemzedék növekvő rokonszenve a mar- xizmiis-lenjnizmus eszméi iránt szoci.á- lis és politikai aktivitásának növekedése arra készteti a klerikális ideológia képviselőit, hogv szüntelenül újabb és újabb elméleteket és koncepciókat hozzanak létre, amelyek legalább bizonyos időre elterelnék az emberek figyelmét korunk társadalmi problémáinak megoldásáról. A klérus rádöbbent hogv az Ifjús.ág jobban ..a szívére veszi“ világunk ellentmondásait mint a felnőtt nemzedék. Az ifjúság nagyobb megértést tanúsít minden változás és reform iránt. Lázad a hatalommal való visszaélés ellen, határozottan fellép az elnyomís, becstelenség és egoizmus ellen. Türelmetlenül várja egy jobb és igazságosabb világ érkezését. A fiatalok látják a kapitalizmus hibáit és egyre jobban kiábrándulnak belőle. Ján Kucerák például ezt írja az- emigráns Slovensky hlas 1978. június 15-i számában: „... a mai ifjú nemzedék hevesen védekezik a patriarkális parancsolgatás mindennemű megnyiivá- nnlásával, személyes jogaik, véleményük megnyirbálásával, a különféle dogmák rájuk kényszerítésével szemben ...“ Ezért a klérus igyekszik rafináltabb eszközökkel óvni a halálra ítélt kapitalista társadalmi rendet. Különös gonddal munkálkodik újabb és újabb antiszo- cialista és antikommunista elméletek kidolgozásán, mert mint a klerikális led- nota írja 1977. június 22-i számában: „... a fiatalok úgyszólván az egész világon élénken érdeklődnek a szocialista, gyakran a marxista eszmék iránt.. .“ A klerikális reakció szószólói az egyik oldalon súlyosan rágalmazzák a reális szocializmust, annak minden értékét, a másik oldalon viszont azt hangoztatják, hogy nem kívánják megszüntetni a szocialista társadalmi rendszert, mert annak liberalizálására, „tökéletesebb“ változatának kialakítására törekszenek. A Jednota című újság például 1978. február 15-én nyíltan megírta, hogy ezek az emberek (értsd az ö embereik — a szerző megj.) annak idején az egyház teljes szabadságát követelték, és cserébe együttműködést kínáltak fei a Dub- őek-féle liberális kommunistáknak. Az SZLKP KB 1981. évi áprilisi ülése is leleplezte a klérus politikai ambícióit, amikor a következőket állapította meg: „Határozottan szembe fogunk szállni minden olyan kísérlettel, amely a politikai klerikalizmus fejlesztésére irányul. meri erre népünk a múltban már keserűen ráfizetett. A Szlovák Nemzeti Felkelés Idején egyszer s mindenkorra felszámoltuk a politikai klerikalizmust, amely a Indák klerikális fasizmus formájában jelentkezett. Kudarcra vannak Ítélve azok a kísérletek, hogy a politikai kferikalizmust külföldről behozzák és bármilyen ürüggyel terjesszék. Figyelembe kell venni azonban, hogv az imperialista erők terveiben a politikai klerikalizniusnak továbbra is lényeges helye van. fontos eszköznek szánják, hogy népünk erkölcsi politikai egységén csorbát ejtsenek. A politikai klerikalizmus hívei gondosan leplezik céljaikat. Vallásszabadságról beszélnek, de közben arra törekszenek, hogy a hívők vallásos érzését ellenforradalmi célzatú szocialistaellenes politikai ellenzék létrehozására használják fel. Egy ilyen ellenzéknek nálunk nincs szociális bázisa. A reakciós ^migránsszervezetek. amelyek a voll klerikális fasiszta rendszer szószólóit és támngatóit tömörítik, szn- cialistaellenes céljaikat nem is reitik véka alá Teljes mértékben támngaiíák a nemzetközi reakciónak a haladá és a béke elleni harcát. Olyan egyének révén. akikkel eszmei kapcsolatban állnak. és akik különféle okokból nem emigráltak, megpróbálnak „titkos egyházat“ alakftani és nyomást gyakorolni a hazafias módon gondolkodó papokra. Ezek az egyének azonban senkit sera képviselnek, és törekvéseik népünk ha- táruzott ellenállásába ütköznek.“ ,Az Ifjúság társadalmi szerepét fokozza számbeli növekedése. Demográfiai világjelenség, hogy Földünk összlakosságához képest növekszik az ifjúság aránya. A statisztika szerint az emberiség 49 százaléka nem lépte túl a 22. életévét. A Szovjetunió lakosságának több mint 50 százaléka 30 éven aluli. A klerikális ideológusokat nyugtalanítja, hová fejlődik ez a hatalmas embertömeg? Milyen lesz az ezredforduló emberisége, amely immár megszületett és Itt él közöttünk? Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) kimutatása szerint 1977-ben Földünkön mintegy 120 millió 8—11 éves gyermek élt, akik nem jártak Iskolába, és a jövő kilátásai még vigasztalanabbak. A kapitalizmus apologétáit természetesen csak olyan mértékben érdekli e gyermekek sorsa, hogy mivé lesznek minden alapvető művelődés és befolyás nélkül. Tudósok és specialisták ezrei, sőt százezre; foglalkoznak jövőkutatással, a kapitalizmus örökkévalóságának és virágzásának megindoklásával ahelyett, hogy napjaink égető kérdéseit boncolgatnák. Mennyivel más a szocializmus országaiban élő gyermekek sorsa. A gyermek a legfőbb érték, és az ifjú nemzedék sokoldalú fejlődése az egész társadalom érdeklődésének középpontjában áll. Ezt hangsúlyozta az SZLKP KB 1981. évi áprilisi ülésén Eudovít Pezlár, a KB titkára is, aki a következőket mondta: „A társadalmi gyakorlat, a termelőmunka, a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése megköveteli, hogy az ifjú nemzedék életre való felkészítése során a leghatékonyabb és legésszerűbb formákat és eszközöket keressük, $ az oktatás. nevelés összhangban legyen a társadalom építésének ne csak a jelenlegi, hanem a távlati feladataivá) is. Korunk parancsa az oktató-nevelő munka hatékonysága és minősége. Egy percre sem feledkezhetünk meg arról, hogy a most formálódó nemzedék századunk végén, illetve a jövő évezred elején bontakoztatja majd ki munkaaktivitását. Társadalmunk jövendő fejlődése attól függ, hegy a fiatalokat eszmei-politikai szempontból és szakmailag milyen színvonalasan készítjük fel az igényes feladatokra.“ A CSKP XVi. kongresszusa is egyértelműen leszögezte, hogy „az ifjú nemzedék egészséges fejlődése továbbra is a kommunisták, a párt- és társadalmi szervek és szervezetek, az egész állam figyelmének előterében áll. Teszünk róla. hogy fokozódjék az ifjúság részvétele további utunk megtételében, a fejlett szocialista társadalom nagy feladatainak megvalósításában és ellenőrzésében. Azon leszünk, hogy az ifjúság tudatosítsa felelősségét társadalmunk jövőjéért, hogy a hazája iránti szeretetét a szocializmusért végzett hasznos munkával fejezze ki, összekösse a szocialista ha- zafiság mély érzelmeit a proletár internacionalizmus .szellemével, és mindig készen álljon a szocialista haza építésére és védelmére A párt bízik az ifjú nemzedék erejében és képességeiben, és gondoskodik róla, hogy a fiatalokat bízzák meg felelősségteljes feladatokkal.“ Az ifjúságra mint szociális és korcsoportra bizonyos sajátosságok (ellemzoek. Ezek közé tartozik a gyors biológiai és lélektani beérés, amivel ősszel ügg a fiatalok szociális aktivitásának növekedése. Minden életkornak van varázsa, de az ifjúkor romantikája utolérhetetlen. A fiatalok rendkívül érzékenyek némelyek érzelmileg labilisak. A klerikális reakció ideológusai éppen ezért társadalmunk bizonyos hibáinak hangsúlyozásával és felnagyításával igyekeznek hatni a ííatalokra. Napjaink ifjúsága nem szemléli kö zömbösen a világban uralkodó torra dalml folyamatot. Az egvházi ideolőgu sok ezt a hatást azzal igyekeznek ellensúlyozni, hogy az Ifjúság ideáljaként a szenteket és azok telteit tüntetik fel. Neheztelnek is a II. vatikáni zsinatra, amely szerintük nem méltányolta kellő képpen a szentek szerepét e míndenna pl egyházi életben Siránkoznak, hogy a zsinat hanyagságának nem a' szentek, hanem ml láttuk kárát, mert nincs pél dakép, akit az ifjúság elé állíthatnánk. Szerintük korunk amúgy is szűkölködik kimagasló személyekben, márpedig a fiatalok nem élhetnek példakép nélkül. Ha nem találnak megfelelőt akkor a hamis péidal^épet követik. „Ahol nincs példakép, ott a bálvány jut szóhoz“ — írja a Jednuta, és egv percig sem hagy kételyeket afelöl, liogy kit tart igaz példaképnek és kit bálványnak. A szent életű emberek példaképe eszerint a kléroíasiszta ün. Szlovák Állam elnöke, Jozef Ti.so, akiről a a másik fasiszta háborús bűnös. Ferdinand DurCansky azt mondta, hogy „a történelem legnagyobb alakja, akinek szlovák anya valaha is életet adott“. S hogy az ifjúság megismerhesse ezt a ,,szent életű férfit és mártírt“, Ernest Zafko egy füzetecskét írt Dr. jozef Tiso és a szlovák ifjúság címmel, amelyben azonban tapintatosan hallgat a fasiszta országló háborús bűneiről. k^gdöbbentö, hogy a klerikális szlovák Ideológusok szentnek kiáltanak ki olyan személyt, aki igencsak sötét szerepet látszott a legújabbkon szlovák töi- téneleinben, s szlovák házallak köztük fiatalok százezreit küldte gyűitöiáborok ba, ahonnan csak nagyon kevesen tértek haza. Ez a tény mindennél lobbaii bizonyítia a klérus népellenes voltát. Napjainkban, amikor a háború és bé ke kérdése mindinkább előtérbe kerül, a fiatalok fontos szerepei játszanak úgy is mint a hadsereg vélt tartalékai. A szocialista országok a Szovietunióval az élen következetesen taradoziiak a tartós béke megteremtésén. „A Szuvjel- unió és szövetségesei — hangzott el az SZKP XXVI. kongresszusáról — ma jobban mini bármikor, védelmezik a békét. és ez mindenki számára világos... Ezzel egy világméretű jelentőséggel bíró kérdés megoldására törekszünk, mert egyetlen ország népe számára sincs ma fontosabb kérdés, mint a béke megőrzése. mint az ember legalapvetőbb jogának, az életre való jognak a biztosítása “ A szocialista országokban az ifjúság ineggvözödésből lép a hadsereg soraiba, mert tudja, hogy az megvédi a békét az imperializmus agresszív szándékaival szemben. A Szovjetunió hadseregében ma ott vannak a Nagy Honvédő Háború hőseinek fiai és unokái. Mi sem termé szelesebb, hogy mindig és mindenkor hűek maradnak az apák és nagyapák hősi hagyományaihoz. A szocialista ország katonája teljes jogú pol.gár, és a nép szeinéhen a haza védőjét testesíti meg a fenyegető imperialista agresszióval szemben. Éppen ellenkező szerepe van a kapitalista társadalom hadseregének, amelyet a bur- . zsoá körök nemcsak a szocializmus elleni agresszióra használják fel, hanem időnként a haladó és nemzeti forradalmi mozgalmak ellen is. A burzsoázia, kihasználva az uralkodó osztály szerepét, nemegyszer arra kényszeríti a katonákat, hogy a saját népük ellen fordítsák fegyverüket. E módszer ellen lázong a világ egész ifjúsága. Csupán egy példaként említjük Latin-Amerika diákifjúságát, amely elszántan harcol a földrész forradalmi átalakításáért. A latin-amerikai diákság első, egyesítő kongresszusára 1966- ban került sor Montevideóban. 1966-ban Havannában tartották a szövetség (OCLAE) negyedik kongresszusát „Latin- -Amerika diákságának antiimperialista egységéért“ jelszó alatt. A szövetség tagja a Nemzetközi Diákszövetségnek. Ettől függetlenül való igaz, hogy a mo- nopolburzsoázia és a rekacíós egyházi hierarchia támogatásával Latín-Amerlká- ban számos ultrabal- vagy jobboldali, anarchista, oppozíciós és egyházi klub, egyesülés vagy csoport működik. A másik oldalon azonban nyomon követhetjük. hogy a kereszténydemokrata pártok szigorú ellenőrzése alatt álló csoporto- suiásohon belül Is egyre élesebb határvonal jelentkezik a szélsőjobboldali vezetőség és maguk a diákok között, akik mélyreliató strukturális változásokat" kö-1 vetelnek. Az általános balratolódás szellemében a katolikus diákok is olyan programot hirdetnek, amely sokkal radikálisabb, mint az érvényes egyházi doktrína. Ezért a katolikus egyház feje is nagy figyelmet szentel az ifjúság kérdésének. A latin-amerikai püspökök harmadik ''általános konferenciáján Pueblóban a mai pápa. II. János Pál elődje külön a püspökök lelkére kötötte az ifjúság kérdését, mert mint mondotta: .. tudom, hegy Mexikó lakosságának SO százaléka nem lépte túl 20. életévét. Ezért éppen Latin-Amerika ifjúsága az egyház reménysége. Mennyi energia van ebben az ifjúságban, amelyre az egyháznak oty nagy szüksége van.“» A klérus a pápa szavaival összhangban éppen ezért minden eszközzel támogatja a szélsőjobboldali diákszervezetet, mint amilyen a mexikói Megújhódott Irányzatú Egyete: mi Mozgalom, az argentin Tacuare, a brazil antikommunista mozgalom és mások. , j. Ma már a napnál is világosabb, hogy Vatikán messzemenően támogatja a szlovák klérofaslszták mozgalmát és szervezetüket, a Szlovákok Világkongresszusát is A 'Szlovákok Világkongresszusa szervezte 1980 augusztus 4—10-e között Waldkreiburgban „a szlovák ifjúság első világfesztiválját“. Ez a fesztivál volt hivatott arra hogv éténkítse az Ifjúság körében zajló dialógust vagy ahogy a Horizont 1980 évi iúliusi-augusztusi száma irta; ........a nemzedékek közötti dialógust annak érdekében, hogy mozgásba hozzák a gondolatok állóvizét, mert ezt kívánja az idő “ Az akció, amelyhez a klerikális antikominunlzmus oly sok reményt fűzött nem hozta meg a várt eredménvt. Az amerikai földrészen számos szlovák Ifjúsági egyesület kórus és táncegyüttes működik, amelyek az utóbbi időben a klerikális reakció befolyása alá kerültek Hasonló törekvés észlelhető Európában is, ahol a szlovák iflúság különféle találkozóin a sport, kultúra
