Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-06 / 14. szám

6 Hfrt kaptunk Elcheböl, ahol a magyar labdarúgó-vá- logatott két világbajnoki mérkőzést is játszik. A sta­dionhoz vezető utak felűjításán kfvUl gyakorlatilag minden elkészült az elchei labdarúgópálya körül. A munkálatok nem kerültek túl sok pénzbe, hiszen a sta­dion lényegében új, 1978-ban adták át rendeltetésének. A világbajnokság igényei miatt szükséges munkálatok­ra a stadion tulajdonosa, az Elche Futballklub mintegy 125 millió pesetát költött. Az előkészületek közül a legjelentősebb a pálya talajána^teljes felújítása volt. Ezt még a múlt év végén ^É^ndték;'V||^szántották a talajt, és újból gyepesitehMk^^gyepsző^K egyenletes fejlődését később auM^mtikus ziulözőberendezésekkel biztosították. A bis^H||a 104 millió pe­setával járult^ji^lmil^^^on hozásának költ­ségeihez. Buy Thy^?^ belga válj nem bíz semmit a vél pókban gondos rae, csoportbeli rivájjj latkozatában hogy a június ugyan rendkívi rös ördög ' le a vilá; vábbiakba jivelségi kapitánya 'AtffiOndiál előtti bóna- n alá két legerősebb Írországot. Legutóbbi nyi- lelga szakember elmondta, Argentína elleni nyitómérkőzésen lehéz feladat vár játékosaira, a „vö- léj^ég sam mond fcij^éről. A to- noédtB,! Iß január vé­gétől májusig rendkívül erős edzéssorozaton vesz részt, ö maga pedig közben márciusban „felfedező útra“ in­dul Argentínába, majd Magyarországra. A csoportbeli harmadik ellenfélről, Salvadorról szólva kijelentette, hogy nem tekinti különösebben veszélyesnek, s ezért mérkőzéseit nem figyeli meg. Thys előrejelzése szerint a VB-döntőt az NSZK játssza, mégpedig Argentínával vagy Brazíliával. A belga válogatott egyébként március 24-én Romániával, majd április 28-án Lengyelországgal játszik előkészületi mérkőzést. Ezeken már a nemrégi­ben honosított spanyol származású középpályás juan Lozano is szerepel. XXX Mario Kempesnek, az 1978. évi VB-n győztes argen­tin csapat gólkirályának az a szándéka, hogy a spa­nyolországi döntő után ismét Európában folytatja pá­lyafutását. jelenleg a River Plate csapatában szerepel, s jóllehet nincs csúcsformában, biztos tagnak számít Menotti 22-es keretében. Kempes kijelentette, hogy leg­szívesebben ismét Spanyolországban játszana. június elején kerül sor a hamburgi Volkspark sta­dionban a legendás nyugatnémet játékos. Franz Becken­bauer búcsúmérközésére, amelyet a Hamburg az NSZK válogatottjával játszik. Az eseményen csaknem félmil­lió dolláros bevételre számítanak, s az összeg az elha­gyott gyerekek segélyezését szolgálja majd. Ez lesz az NSZK válogatottjának utolsó mérkőzése a VB előtt, s ennek keretében Beekenbauert a nemzeti tizenegy tisz­teletbeli kapitányává választják. XXX Madridból érkezett hír szerint a neves Polydor hang­lemeztársaság elkészítette a Mundiáí himnuszának, új felvételeit; az előadó a híres spanyol tenorista, Placi­do Domingo. SZÁLNYI KOV SIKERRECEPTJE Az úszóvilág egyik legkie­melkedőbb mai egyénisége Vlagyimir Szalnyikov rövid nyilatkozatát közölte leg­utóbb a Szovjetszkaja Rosz- szija című képes magazin. Szalnyikov az 1980. évi moszkvai olimpiai játékok egyik hőse, sikerembere volt. A 400 és az 1500 méteres gyorsúszás aranyérmese, aki ráadásul a szovjet 4x200 m gyorsváltó tagjaként még egy harmadik aranyérmet Is nyert. Az úszás aranyköny­vébe az olimpiai eredmények mellett azzal is beírta a ne­vét, hogy elsőnek úszott a világon 15 percen belül 1500 méteren (14:58.27). Az 1981- ben Splitben rendezett EB-n a jugoszlávok klasszisa, Bo­rút Petries drámai küzde­lemben legyőzte ugyan a 4Q0-on, Szalnyikov azonban 1500-on ismét verhetetlen­nek bizonyult, s az év vé­gén készített világranglistán mindkét távon az élen áll. Legutóbb néhány nappal ezelőtt a Szovjetunió—NDK úszóviadalon ismét átírta a világcsúcslistát. A 400 mé­teres férfigyorsúszásban 3:49.57 percre javította a ka­nadai Szmidt 3:50.49-es vi­lágcsúcsát, ma)^ az 1500 m- es távon saját világcsúcsát adta át a múltnak 14:56.35 perces káprázatos idővel. A háromszoros olimpiai bajnok — méltán példaképe a szovjet úszóknak, sporto­lóknak — még csupán 21 é- ves. Évek óta egyenletesen tartja kiemelkedő formáját, s hogy ennek mi a titka, a lapnak adott nyilatkozatá­ban fgy foglalta összeg: — Manapság a világszin­tek rendkívüli követelmé­nyeit tekintetbe véve, csak úgy lehet az élvonalban ma­radni, ba az ember önfelál­dozó, és a legkisebb kiha­gyás nélkül vállalja az ed­zésmunkát. Én legalábbis e- zen az áron voltam mind­máig képes tartani a helye­met az élen. Ehhez az elv­hez kell ragaszkodni, s a kitűzött célok érdekében maradéktalanul teljesíteni kell a szükséges feladato­kat. Reggel hét előtt kelek, fél nyolckor már vízben va­gyok, ez az első edzés. A testnevelési főiskolán álta­lában tél tizenkettőtől fél négyik tartózkodom', s Igyek­szem az ott kapott ismere­tekből a lehető legtöbbet el­sajátítani. Utána — jelenleg teremben — következik a második edzés. Vacsora, le­fekvés ... Másnap minden kezdődik élőiről, s folytató­dik ugyanúgy. Szabad idő­ben — amelyből meglehető, sen kevés van — olvasok, moziba vagy színházba me­gyek. (pl) V iliam Schrojf ötvenéves. Igen, ennyire rohan az idő. Bizo­nyára sokan emlékeznek , pa­rádés védéseire, és a chilei VB-n nyújtott kimagasló teljesítményére. Egyéniség volt a kapuban. Szinte a szemével irányította a védelmet. Pályafutásáról sok mindent megírtak már; kilószémra jelentek meg róla cikkek és fényképek. Elismert „me­nő“ volt — a menők előnyös és hát­rányos tulajdonságaival. Volt világ­hír, szurkolói ömlengés, néha a ba­jok idején szurkolói ellenszenv is. Egy biztos, tudását mindenki elismer­te, a csúcson pedig, a nagy sikerek Idején (Chile 1962) mindenki tapsolt neki. Tizenkét évig őrizte a Slovan ka­puját, és harminckilencszer volt tag­ja a nemzeti tizenegynek. A napokban mondta egy Slovan -törzsszurkoló: „Amikor Schrojfot láttam a kapuban, s előtte Popluhár „sepergetett“, az ember teljesen megnyugodott. Ma pedig, ha a Slo­van egy papíron gyengébbnek ítélt csapattal játszik, nem merném leten­ni a voksomat százszázalékosan a Slovan mellett.“ Pályafutását a prágai Admira Vlll- ban kezdte még diákként, itt Is ma­radt egészen 1951-ig, itt érte a ka­tonai behívó, amely Olomoucba szó­lította. nt a „Kfídl' vlasti“ csapatát erősítette, amely ekkor az első ligá­ban szerepelt. (Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy akkor itt futballozott Dolínsky, Hledík és Kraus is.) 1953 őszén felkeresték a Slovan vezetői, és a született prágai fiú „örökre“ a szlovák fővárosba költözött. 1955-ben tagja volt a baj­nokságot nyert Slovan csapatának. Ekkor edzette a bratislavai kékek csapatát L. Sfastny, aki nagy szak­értelemmel egyengette Schrojf út­ját. Kapustudását még ma is meg­csodálhattuk a tévé képernyőjén a miskolci és a kassai (Koáice) terem- futball-niérkőzésein. Ma a Csehszlo­vák Testnevelési Szövetség (CSTV) munkatársa. — Mikor volt először válogatott? — 1953-ban a Magyarország válo­gatottja ellen Prágában. Én az l:5-re elvesztett mérkőzésen a negyedik gól után kerültem a kapuba. Az ötödik gólt Pjuskás lőtte. — Pályafutása során melyik csa­tár lövéseitől tartott a legjobban? — Voltak többen is. Ilyen volt Amarildó, Greaves, Didi, Buzek. A közép-európaiak közül’ Koszticsot és Tichy Lajost említhetném. — És a hazai mezőnyben ki volt a „mumusa“? — Laco Pavlovié. Emlékszem, 1960- ban játszottunk a Preáov ellen ide­genben. Vezettünk egy góllal, és kb. 15 perc lehetett még hátra a mér­kőzésből. Ekkor Pavlovié megtáltoso­dott. és három gólt rúgott nekem. Ugyanezt megismételte rá egy évre itt, Bratislavában, de szerencsére To- no Moravéík még idejében egyenlí­teni tudott. — Legjobb barátja? — Popluhár ,,Bimbó“.-- Melyik edzőjére emlékezik visz- sza szívesen? — Rudolf Vytiaőilra. — Az 1962-es chilei VB-én a ju­goszlávokat kaptuk a legjobb négy között. Félidőben- l:l7gyel roskadtunk a szűk öltöző padjára. De Vytlaéil felrázott bennünket, és ezeket mond­ta: „A jugók talán jobbak, de mit ér ez, ha ma már több gólt nem- rúgnak. És tudjátok, miért nem rúg­nak? — s ekkor a tekintetét hirte­len rám fordította —, azért nem, mert a mi kapunkat Vildo Schrojf VILDO védi. Szépen is néznénk ki, ha ez a Sekularec vagy Gálié gólt lőne ne­ked.“ Aztán Kadrabának mondta: „Ti meg ott elöl kettőt gurítsatok be ne­kik. Mi mindezt el is hittük neki. Győztünk 3:l-re.“ — Melyik mérkőzés volt a legne­hezebb a chilei VB-én? — A döntő a brazilokkal, de a ma­gyarok elleni 1:0 is nagyon nehéz volt. Hú, ahogy azok támadtak... — Aztán a döntőben háronr gólt kapott. Ml volt ennek az oka? — Idegkimerültség, Hiába, az elő­ző öt nehéz mérkőzés alaposan ki­készítette az idegeimet. — Sok szurkoló előtt állandó vi­tatéma, hogy ön nem volt kint az 1954-es VB-én. — De Igen, kint voltam. „Dodo“ Reimann volt az első számú kapus. Stacho és jómagam voltunk a tarta­lékok. — Melyik mérkőzésre emlékszik a legszívesebben? — Ami a válogatottat illeti, az 1962-es döntőre. Ha kikaptunk Is 3:1- re, mégiscsak VB-döntőt játsszottunk ekkor, és jegyzett bennünket a világ közvéleménye. Ami a ligameccseket Illeti, legszívesebben egy 1966-os mér­kőzésre emlékszem vissza. Kissé el- parentált kapusként kerültem akkor a kassai Lokomotív csapatához. Ez év tavaszan Prágában l:0-ra legyőz­tük a Duklál. — Melyik kapus gyakorolt önre legnagyobb hatást? — Elsősorban a jugoszláv Beara, de nagyon jó „portás“ volt Jasin, Grosics, Zeman, Gilmar és Banks is. — A hazai mezőnyben ki a legjobb mostanában? — Kimagasló nincs. Sémán, Hruä­ka közül mindig az a Jobb, akinek pillanatnyilag szerencsésebb napja van. — Pályafutása során kapott potya- góloi it is? — Ez minden kapussal előfordul. Én 1965-ben Bukarestben kaptam egy. Ilyen gólt a VB selejtező mérkőzé­sen. — Egyetért azzal, hogy a tizen­egyest csak rosszul lehet rúgni, és védeni nent? ™ Egyetértek. — Hogyan lehet az, Hogy á mai kapusok nem olyan megbízhatóak, mint az egykoriak voltak? — Egyszerűen ők nem tesznek töb­bet azért, hogy megbízhatóak legye­nek. Itt az önképzésre gondolok. Fá­sult képpel elvégzik az előírt gyakori latokat, és ezzel számukra a napi edzés Ijefejezödött. Én annak idején napokig elemeztem magamban olyan helyzeteket, amelyekből gólt kaptam. Az edzésen pedig ésszerűen gyötör­tem magqm'. Nyolc év alatt csak há­romszor (1) hagytam ki mérkőzést — ön elismert kapus volt. Miért nem próbálkozott meg egy kapus­iskola vezetésével? — Senkinek sem volt Ilyen nemű érdeke velem szemben. — Milyenek az esélyeink a spa­nyolországi VB-én? — Nehéz csoport a miénk, annyi bizonyos. Én a magam részéről hi­szek az 1962-es „jó példában“. Ml akkor tudniillik nem Ijedtünk meg. —• Végezetül mit szól a mai Slo­van játékához? — Remélem, hogy lesz jobb Is. Babiák László Helexa felvétele PÉLDÁS TDRISTASZAKOSZTÁLY A szelöcei /Selicel turistaszakosztály a gálántai Járásban a legjobbak közé tartozik. Élén a magyar tannyelvű alapja- kú iskola igazgatóhelyettese, tornatanára, Mihály józsej áll. AZ 0 érdeme is, hogy a szelöcei alapiskola a Sport napilap „Szülök az iskolának — iskola a szülőknek" versenyében a 30. helyen végzett, és így a legsikeresebb iskola lett a járás­ban. Ezt a sikert elsősorban a fiatal turisták és szüleik mun­kájának eredményeként lehet elkönyvelni, akik mindannyian a szakosztály tagjai. — Az iskolában nagyon jó feltételek vannak a sportolásra, elsősorban a turisztikára — mondja Mihály József. — Ezen a téren nagy megértést tanúsít az iskola igazgatója, Bende Béla elvtárs, aki egyben a helybeli sportegyesület titkára is. A sport- és testnevelési rendezvényekhez segítséget nyújta­nak a szülők, akik maguk is szívesen sportolnak. Sporttevékenységük súlypontja a turisztika, ebben országos méretben is szép eredményeket érünk el. Rendszeresen be­nevezünk az ifjúsági honvédelmi-turisztikai versenybe. A já­rásban 1974 óia nem találtunk ebben a számban legyőzőre, így a vándorserleg végleg nálunk maradt. Tavaly ismét beju­tottunk az országos döntőbe, jó esélyekkel indultunk, de saj­nos rossz iránytűket kaptunk, így ifjú turistáink kicsit elté­vedtek, aminek pedig az lett az eredménye. Hogy csajé a 4. helyen végeztünk, jóllehet elismerték óvásunkati Egyéniben .főleg a szlovákiai döntőben értünk el jó eredményeket. A fia­talabb ifjúságiak versenyében a Mihály — Vedrődi kettős az első helyen végzett, az idősebb tanulók versenyében a Réső — Czanik páros a második lett. Tavaly nem sikerült kima­gasló eredményt elérnünk, habár bekerültünk a szlovákiai döntőbe, de takarékossági okokból több kitűnő kettősünknek otthon kellett maradnia, így nem sikerült bejutnunk az or­szágos döntőbe. A turistaszakosztályok szlovákiai versenyében a miénket az előkelő második helyre sorolták, ami eddigi munkánk leg­nagyobb elismerésének számít. Ä szakosztály 67 tagjából 36 a fiatal, és elmondhattuk, hogy ez az ifjúsági kollektíva országos viszonylatban is a legjob­bak közé tartozik. A többi tag szintén valamikor a mi isko-^ Iánkban kedvelte meg a turisztikát. Jó munkánkról tanúsko­dik a két „Példás ifjúsági kollektiva" cím is. Szakosztályunk­ban három diák-, két ifjúsági és egy felnőtt csoport dolgozik. A szelöcei turista szakosztálynak van mivel dicsekednie. Tavaly negyedszer rendezték meg a Szelőce — Vágtornóc há­lamenetet, amellyel a tornóci eseményekre emlékeznek. Ezen 210 természetbarát, turista vett részt. További rendezvényeink­ből megemlítenék még hármat: a Testnevelés és turisztikai napjai. Mesebeli erdőben. Apa, mama és én. A szelöcei turisták kitűnnek a természetvédelemben is. A „Nyom“ és „Köztársaság Kertje" nevű mozgalom is avégett indult, hogy rendben tartsák a legforgalmasabb útszakaszo­kat a falu környékén, és gyűjtsék a hulladékot a környező erdőkben. Külön dicséretet érdemelnek: Réső György, Szitás Dezső mérnök, Bogdány János, Takács Árpád, Gyepes Tibor és a többiek, akiie mindig találnak időt arra, ha tenni kell valamit) Még az is megtörtént, hogy műszakot cseréltek, mert ők is segíteni akartak, Oláh Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom