Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-06 / 14. szám

m s

A „csAért-gázt“ üzlet, amelyet tavaly novemberben Leonyid Brezanyev NSZK-beli látogatásának Idején írtak alá Essenben, mindmáig nagy figyelmet keltett szerte a világon. Bizonyos szűk nyugati körökben azt lesik kíváncsian, hogy vajon a hisztérikus amerikai kormányzatnak slke- rlil-e visszalépésre kényszerítenie az Üzletben érdekelt enrőpai tökét ar- szágokat. A világ józan közvéleménye viszont arra figyel: elkészUlnek-e a szovjetek a kikötött határidőre — 1984 áprilisára — azzal a 4BS0 kilométeres gázvezetékkel, amely a szibériai Urengojtöl az ország nyugati határáig húzódik, s amelyen keresztül évi 40 milliárd köbméter föidgázt kapnak majd a nyugat-európai országok.

Ilyen hatalmas méretű beruházás ennyire rövid határidőre még sohasem készült el a Szovjetunióban. Ezúttal miben látják a siker garanciáját? Erről érdeklődtünk az Illetékes szakemberektől.

Borisz Scserblna, a Szovjetunió kőolaj- és gázipari építési minisztere rövid történelmi visszapillantással kezdi a választ:

— A csővezetékes szállítás gazdaságosságára az orosz tudósok már a műit században ráéreztek. Dmltrlj Mengyelejev tudományos elvei alapján Vlagyimir Suhov készítette el annak a tíz kilométeres kőolajvezetéknek a tervét, amelyet 1878-ban építettek meg. Baku és Balahani között. A gázipar és ezzel együtt a vezetékes gázszállltás viszonylagos késéssel kezdett fejlődni a Szovjetunióban. 1960-ban a feltárt mezők még csak 45 milliárd köbméter gázt adtak é- vente. Húsz év múltán, 1980-ban már 435 milliárd köbméter volt a termelés. 1985-re pedig 630—640 milliárd köbmétert kell elérni. Hasonló mértékű fejlődés tapasztalható a csővezetéképítésében: csupán a gerincvezetékek hossza ma meghaladja a 130 ezer kilométert, és ez a hálózat naponta több tíz kilométerrel bővül. Bátrán kijelentem — hiszen Ismerem a világon folyó hansonló építkezéseket —, hogy az Idők során korszerű iparággá fejlődött a szovjet csővezeték-építés, teljesítőképessége ma páratlan, és évről évre tovább javul.

Egyszerű gazdasági szükséglet lo^ glkus következménye az, amiről a miniszter beszélt. Hiszen évek óta eldöntött cél & földgáz részarányának gyors növelése a szovjet energiamérlegben. Az ok kézenfekvő: az egyen- értékre átszámított fűtőanyag minden tíz tonnája 21 rubellel olcsóbb, ha gázt és nem más energiahordozót használnak. A lehetőségek pedig szinte korlátlanok: a tizedik ötéves tervben több új lelőhelyen kezdődött meg a kiaknázás, s ezek közül Nyugat- -Szlbérla a legfontosabb. Döntőrészt a tyumenyl körzetnek köszönhető a gázipar 1975-80 közötti 50 százalékos termelésnövekedése, és nagyobb hányadban erre a területre hárul az 1985-ig előirányzott újabb 45 százalékos felfutás is. A tyumenyl körzet legfontosabb pontja a „csőért gáz“ üzlet kapcsán világhírűvé lett hely- sé'’ Urengoj. Itt a mostani évi ötven- mllliárd köbméteres teljesítményt 1985-ig ötszörösére növelik, é$ tnég Ilyen kiaknázást tempó mellett is 50—60 évre elegendő készlet van.

Hol tart most az építkezés? Szinte nem múlik el nap, hogy a szovjet sajtóban ne jelennének meg újabb és újabb híradások a munkáról. Igaz u- gyan, hogy a Gíprogaz tervezőintézetben még nem készült el valamennyi részletes terv, de a vezeték útvonalán már hónanok óta szorgos tevékenység folyik. A nyomvonalat pontosan kijelölték, több sZáz kilométeres erdőt irtottak, s még ezt megelőzően az építési körzetekbe szállították a viszonylagos kényelmet nyújtó 6850 lakókocsit. Elkészültek, sőt részben már a helyszínben fel Is állították azokat az előre gyártott elemeket, amelyekből üzletek, orvosi rendelők, fürdők, fedett uszodák, torna- csarnokok lesznek az Ideiglenes bá- zlstelepüléseken.

Hozzáértő munkáskézből nincs hiány. Amint Vaszlllj Matuszjaka, a beruházás káder- és személyzeti hivatalának vezetője nemrég a Trud című napilapnak nyilatkozta, az elmúlt

lett ott vannak az építkezésen a már évtizedes tapasztalattal rendelkező „csövesek“ tízezrei is. Ezzel együtt a kívülálló számára hatalmasnak tetszik a feladat, amelynek megoldására vállalkoztak. Nemcsak arról van sző ugyanis, hogy ebben az ötéves tervben, tehát 1985-ig annyi csővezetéket és kompresszorállomást kell megépíteni, amennyi a korábbi 15 év alatt épült, hanem ezúttal az építőknek páratlanul nehéz éghajlati és természeti viszonyokkal is meg kell küzdeniük. Ennek érzékeltetésére néhány adat a Nyugat-Szlbérla — NyuAZ ÉVSZÁZAD

építkezése

öt évben három műszaki főiskolán, valamint 55 szakntunkásképző intézetben 130 ezer fiatalt készítettek fel erre a munkára.

Legtöbben már az építkezés színhelyén vannak. S mivel az építők zöme fiatal, ml sem természetesebb, mint hogy e hatalmas vállalkozás felett is a Komszomol vállalt védnökséget.

Persze, az újdonsült mérnökök, technikusok és szakmunkások melgat-Európa gázvezeték szovjetunlóbe- 11 nyomvonaláról:

A vezeték 150 kilométeren át az örök fagy birodalmában halad, ott még nyáron is kőkemény talajjal kell megbirkózniuk. Hétszáz kilométeres hosszúságban mocsaras felszín alá kell helyezni a vezetékeket. Az építés során át kell juttatni a csővezeték 550 kilométernyi szakaszát az Lírai és a Kárpátok magaslatain, '^31

Egy elkészült kompresszorállomás

Három komszomolista az építkezésen: Szergej Makarenko, Vlagyimir Litvinov és Alekszej Colodovnyikov,

kisebb és na.zyobb folyó állja az építők útját. Ezek között olyan „tekintélyek“ Is akadnak, mint az Ob, a Voiga, a Káma, a Don, a Dnyeper és a Dnyeszter. A megépítendő víz alatti alagutak hossza 200 kilométer. És a felsorolt akadályok után már egészen könnyű feladatnak tetszik, hogv 417 országút és vasútvonal alatt kell átbújfatnl a csöveket.

Szűnni nem akaró sarki éjszaka, mínusz 50—60 tokos hőmérséklettel, másutt elvlselhettetlen hőség, bűzlö mocsár, szúnyogok milliárdjai. Meg- blrkózhat-e az ember ilyen körülmények között a természettel? Ma már egyértelműen igen a válasz, mert a munka nehezét kizárólag gépek végzik, amelyek mellett mind kevésbé erős emberek, és mindinkább hozzáértő szakemberek kellenek. A nyugat-szibériai csővezeték-építés technikai bázisa már évekkel ezelőtt kialakult.

Az 1420 milliméter átmérőjű csöveket (jobbára szovjet cső, a nyugatnémet Import csak a kisebb hányad] már régen nem emberek hegesztik össze. Az ukrajnai Paton intézet által kifejlesztett hegesztő automata — amely egyúttal megbízhatóan ellenőrzi a varratok minőségét — olyan világsikert aratott, hogy Itcencét amerikai ős japán cégek is megvásárolták.

Tyumeny névre hallgat az az ötven tonna teherbírású hidraulikus berendezés, amely az összehegesztett csövet folyamatosan haladva a földbe helyezi. Automatíkája ezután még egyszer ellenőrzi, hogy a vezeték nem sérült-e meg, s csak azután fedi be az árkot. Ugyanez a gép alkalmazható ott is, ahol egyetlen technikai alagútban egymás mellett 4-5-6 csövet vezetnek. E berendezés nagy előnye, hogy mínusz hetvenfokos hidegben is működőképes.

Ugyanígy fagyott talajból is óránként 1200 köbmétert képes kitermelni az a rotoros árokásó gép, amelyből máris több száz dolgozik a nyugat-szibériai építkezésen. De mit csinálnak a mocsaras vidéken, ahol a- zonnal elsüllyednek a nehéz gépek? A sítalp elvén működő hatalmas mocsárjárók platóján könnyedén elfér az árokásó gép is, a csőfektető berendezés Is.

Nagymértékben megkönnyíti a zord éghajlati és természeti viszonyok között folyó munkát, hogv a mostani építkezés során első ízben a komp- resszorházakat nem a helyszínen építik fel és rendezik be, hanem ezek kényelmes körülmények közepette egy külön e célra épült gyárban készülnek. A valamennyi szükséges berendezéssel előre ellátott házakat készen szállítják 8 helyszínre. Ezek biztosítják majd a csaknem másfél méter átmérőjű acélcsövek belsejében uralkodó 75 atmoszférás nyomást.

XXX

A szovjet szakemberek egybehangzóan állítják: a nyugat-szibériai gázipari fejlesztési program elhatározott tény, amelynek megvalósításához minden feltétel adva van. Következésképpen a kitűzött határidőre el Is készülnek vele. Hogy e programon belül a „csőért földgáz“ egyezség hasznos üzletnek látszik mindkét fél számára, azt senki nem vitathatja. Szovjet részről azonban nem annyira a kedvező üzletet látják benne, mint inkább a kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatok ígéretes bővülését és a nemzetközi összefogás újabb bizonyító erejű példáját. Ezért vállalják ö- römmel a nem kevés áldozattal járó feladatot.

Furcsa logikája van némely amerikai politikusnak. Ha Lengyelországban a hadsereg fellép a törvényes rend védelmében, ezért az „elítélendő cselekedetért“ a Szovjetuniót teszik felelőssé. A nicaraguai forradalmi változásokat Kuba számlájára írják. A Salvador! junta elleni népi elégedetlenségért viszont Nicaraguát készülnek „megbüntetni“. A felszabadulni vágyó népek fegyveres küzdelme miatt Líbiát fenyegetik teljes „ki- átkozással“. S még sorolhatnánk ennek a megalapozatlan amerikai állásfoglalásnak a kirívó és felháborftó példáit.

Mi indíthatja a Fehér Házat és főleg a Pentagont arra, hogy Így fogja fel az említett eseményeket? Kézenfekvő lenne az a válasz, hogy a tények. Csakhogy éppen ezek hiányoznak. A- merikai részről hosszú idő óta „fenyegetőznek“ azzal, hogy feltárják a Salvador belső ügyeibe történt — úgymond — „kommunista felforgató beavatkozás“ bizonyítékait, de mind ez ideig adósak ezzel. S a szavakon kívül semmit sem tudnak felvonultatni állításaik igazolására, a többi hasonló e- setben sem.

Washington tehát nem a- kar szembenézni a valósággal; a népek forradalmi harcát nem kívülről vezérlik, hanem a pattanásig feszült belső ellentétek érlelik a forradalmi helyzetet. Az elnyomó rezsimek nem ktvűlról beszivárgott ügynökükkel, hanem saját népükkel találják szemben magukat. S n''m ,kommunista összeesküvés* hanem a társadalom egyre szélesebb köreire kiterjedő nemzeti szabadságmozgalom teszi forróvá a talajt a nemzetközi imperializmus érdé keit képviselők Iába alatt.

Ez keserű valóság az ame rikai vezetés számára, amelyet megváltoztatni nem tud, bevallani pedig nem mer. Hogyan is magyarázhatná meg a hazai és a nemzetközi közvéleménynek, hogy az Amerika-barát rendszereket Közép-Amerikában és másutt belső okokból elkerül- hetelen bukás fenyegeti? Csak a régi, de lejárt lemez elevenedik meg: kívülről jön a fenyegetés, vagyis mindenki hibás, csak a gyűlölt rendszer és az Egyesült Államok nem.

Az Egyesült Államok persze a saját gyakorlatának a rabja. Minthogy ő valóban gátlástalanul beavatkozik egy másik állam belttgyeibe, ha nem tetszik neki a rend szer, ezt az imperialista lo gikát feltételezi másoknál is. Hiába, ki mint él, úgy ítél.

Az NSZK-ban már folyik az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítéséhez szükséges építkezések előkészítése — mondta a Deutschlandfunk nyugatné met rádióállomásnak adott nyilatkozatában Peter Cor- terier nyugatnémet külügyi államminiszter. Corterier szerint ez nem jelenti azt. hogy a telepítések ügye már eldöntött kérdés. Az Időté nyezőt azonban — mint mondotta — figyelembe kell venni, mert ha a genfi szovjet-amerikai tárgyalások nem hoznak kielégítő eredményt, 1983 őszén meg kell kezde ni az új rakéták telepítését. Ha viszont a genfi tárgya lások sikere miatt az élőké szülétek és befektetések fölöslegesnek bizonyulnának, az NSZK könnyen elviselné ezt az anyagi kárt — véle kedett Peter Corterier.

A Der Spiegel című nyn gatnémet lap szerint az új amerikai rakéták nyngat-en rópai telepítéséhez szükséges építési költségek egyne gyedét költenék el az NSZK- ban: ez 560 millió márka. Az 1979. évi decemberi NA- TO-határozat szerint az NSZK területére telepítenék mind a 108 Pershíng-2 rakétát a 464 robotrepülőgépből pedig 96-ot helyeznének el.