Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-30 / 13. szám
Ines bennük istenfélelem, nem Isme- X rik a tízparancsolatot, talán még a ' paráználkodás szót sem értik, azért Ilyen erkölcstelenek... — Ugyan, kérem, azelőtt sem volt mindenki vallásos, mégsem henteregtek egymással taknyos kölykök, mint most! Az a ba], hogy a nőket rászabadították a világra, azt csinálnak, amit akarnak, és ezt a fruskák Is érzik ... — Az a ba), hogy az ártatlanságnak már nincs becsülete... A tizenhat-tizenhét éves lányok mind romlottak, és ezt a fiúk sem bánják... A közerkölcsökkel van ba]... így vagy úgy, de a fentiekhez hasonlóan lépten-nyomon kimondatlk a felnőttek zord ítélete: a mai fiatalok erkölcstelenek, züllöttek. romlottak, korai és szabados nemi életet élnek, sokkal amorállsabbak, mint amilyenek valaha is voltak a fiatalok. Valóban baj van? Mindenesetre tegyünk egy kezdő kört a szex körül —- kiérződik-e valami az igazságból? A felnőttek számára általában az volna az ideális, ha ők kedvük szerint élnék vi- ' lágukat, de gyermekeik — amíg csak ők jónak nem látják — mentesek maradnának a nemiségtől. A természet azonban konok. Nem hajlandó hozzáigazítani a szaporodás elemi törvényszerűségeit a szülői aggodalmak szülte kívánalomhoz. Az élettani folyamatok legkevésbé sem veszik tudomásul, hogy a tisztelt szülő Idején valónak tartja-e már leánya nővé érését, fia nemzőképességének megmutatkozását. A természet nem vár a felnőttvilág beleegyezésére és jóváhagyására a szexuális ösztönök kibontakozását illetően. hanem amikor ennek élettani ideje elérkezik, nyugtalanítani kezdi a „taknyos kölykök“ érzékeit. A nemi érést visszafogni, az élettani folyamatba beleavatkozni nem lehet. Luther Mártonnak van igaza, amikor ezt mondja: az a baj. Ha összeházasodnak, hogy törvényes keretek között legyenek egymáséi, az a baj, s jön az aggályok özöne; valóban összeval6k-e, hol fognak lakni, miből fognak megélni, ki kit „csábított el", és a család, rokonok, ismerősök kezdik kongatni a vészharangot a legális kapcsolatra vágyó fiatalok házassága felett, mintha az együttélés kudarca kizárólag fiatalokat érhetne. A nagyon fiatalon kötött házasságoknál tulajdonképpen egyetlen dologra érdemes nagyon vigyázni: gyerek addig ne szülessék, amíg ki nem derül, hogy amire a két fiatal társult, az a különféle rossz befolyások próbáját is kiállja. Arra vigyázni, hogy túl hamar ne legyen gyerek, mindenesetre úgy a legbiztonságosabb, ahogy az egyszeri doktor magyarázta az ifjú párnak; — Igyatok meg mindig mindketten egy jó erős limonádét. —- Előtte Vagy utána? — kérdezte csodálkozva a vőlegény. — Helyette, fiam. Ez a legbiztosabb módja, hogy ne legyen gyereketek. No forszé, ez vicc. A megelőzés legkívánatosabb módja a fogamzásgátlás. Ellen zői úgy beszélnek róla, mintha a legújabb kor erkölcstelenségének terméke volna, holott ennek is megvan az évezredes tör ténete. A korai ókorban például különféle nehéz mozgásokkal, külső hatásokkal igyekeztek elérni a nem kívánt terhességtől való szabadulást. Az Otestamentumban Esdrás könyvében a gyermekáldás megelőzésére az Idegen asszonynak ajánltatik, hogy erőseket tüsszentsen, erősen fújja az orrát, kiabáljon, ahogy a torkán kifér, aztán nagy erővel ugorjék hétszer hátrafelé... Hasonlót javasol az I. század iskolateremtő arab orvosa, Avicenna; „A nő, mlközUTAZÁS álszemérem, szemforgatás, képmutatás venne körül, mint a szüzességet? S van-e erkölcsi kötelezettség, amelyből több boldogtalanság, csalódottság, megalázottság származott volna, mint a nők házasság előtti érintetlenségéből. Aki azt gondolja, hogy a házasság előtti szüzesség kívánalma a -férfiuralmú társadalmak maguk képére alkotott szemléletéből származik — jól gondolja ezt. Az újdonsült férj számára felesége érintetlensége volt az első és egyetlen „tapintható“ garancia arra, hogy utódai és vagyonának majdani örökösei valóban tőle származnak, ez tette valószínűvé az" asszony hűségét, ezért volt „kincs“, de úgy is mondhatnánk ,,csalétek“ a lányok szüzessége. A szegény emberek pedig azért őrködtek fokozottabban eladó lányuk ártatlanságán, mert a nő olyan portéka volt, amellyel a férjhez adáson kívül mást kezdeni — becsületesen — nem lehetett, a „romlott“ áru pedig nem volt kelendő. Nyakukon maradjon, egy életen át eltartsák,, nekik boldogtalankod- jék? Erre rágondolni Is rossz volt. Így tehát nem véletlen, hogy már Platón az Istenek második legnagyobb jótéteményének azt tekintette, hogy nem nőnek hanem férfinak született. Hasonló gondolatot fejez ki a zsidó férfiak ősi, reggeli imája is: „Dicsértessél, te Örökkévaló... aki engem nem nőnek teremtettél...“ Ezért volt szabad a férfinak kedve szerinti nemi életet élnie házasság előtt is, után is, „bocsánatos“ bűnnek könyvelve el kiruccanásait. hiszen a szülői ház után ő volt a nő eltartója, „ura és parancsolója“, aki nélkül mit is kezdett volna a boldogtalan teremtés? Annak meg az idős nők tömegei a megmondhatói, hogy mennyi keserves csalódást az egyesülésre éhes férj tapintatlansága miatt az áhított gyönyör helyett csak kínt és megalázottságot érzett. Ennek láncreakciója pedig esetleg egész életére kihatott, anélkül, hogy panaszkodhatott volna róla. A korszak képmutató, szemforgató, álszemérmes közfelfogása nem tűrte, hogy a szexualitás szülő és gyermek, férj és feleség között beszéd tárgya lehessen. Valószínűleg ez. a köténnyel takargatott, de mégis tudott, hallgatásba burkolt» , de mégiscsak megbeszélt évszázados női sors — és természetesen a megváltozott társadalmi viszonyok — teszik megértőbbé a mai anyákat lányuk „próbaházássága" iránt, arra gondolva, hogy legalább e téren ne érje őket csalódás a házasságban. Érdekes, hogy a házasság előtti nemi élet szigorú tilalmai közepette is Európa- -szerte a parasztság körében nyoma van a hallgatólagos szokássá vált „próbaházasságnak“, más néven ,,vendégéjszakának“. Különösen a 'Feketeerdő vidékén volt bevett gyakorlat, még a XIX. század végén is, hogy az eladósorba került lány — anélkül, hogy ez hujálkodásszámba ment volna — a völegényjelöltet ágyban is fogadta. A hallgatólagos jóváhagyás nem fosztotta meg az ügyet a romantikától. A legénynek titkos utakon, padláson, .egyéb akadályokon áthatolva kellett menyasszonyjelöltjét megközelíteni. Az íratlan „rendtartás“ az első légyottra csak ártatlan játékot -engedélyezett. Később a lány már lenge öltözetben engedte magához a fiút, de illett vonakodnia végső kívánsága ^ teljesítésétől, a legénynek pedig illett erőszakoskodnia. i Ha győzött, végbement a próbanász. Ezekre az éjszakákra- főleg vasárnap-,vagy ünnepnap, illetve ezek előestéjén került sor, és addig folytatódott,- amíg kölcsönösen meg „Aki pedig útját akarja állni a természetes ösztönnek, és nem akarja engedni, hogy a természet menjen a maga útján, az azt akarja, hogy a természet ne természet legyen, a tűz ne égessen, a víz ne nedvesítsen, az ember ne egyék, Igyék, ne aludjék.“ Ez a bölcselkedés annál is inkább helyénvaló. mert a nemi ösztön se nem erkölcsös, se nem erkölcstelen — egyszerűen természetes ösztön, kielégítése csakúgy, mint tudatos kordában tajrtása, a-te^tí *és # lelki egészség egyik lényeges feltétéle. Persze azzal, hogy az utóbbi évtizedekben felgyorsult a gyerekek testi fejlődése és ezzel együtt nemi érésük is, sajátosan új helyzet állott elő világszerte. Miután a fiúk és lányok szellemi fejlődése nem oly gyors, rnint, testük, nemiségük felnőtté válása, ebből kifolyólag eddig soha nem tapasztalt helyzet áll elő: a szülő nem gyereke fejlettségét, hanem életkorát nézve tartja „korainak“ és halogatja a fiú vagy lány — meg a saját érdekében Is álló — nemi felvilágosítást, maga sincs i Í.:-t- ■ ASZEXÍKÖRŰL tisztában a testi-lelki folyamatok összefüggéseivel. Sőtl Az idősebb nemzedék gondolkodását vallásefkölGshöz pányvázó álszemérem azt sem engedi elmondani a test dolgairól, amit a szülői józanság okvetlen elmondatna. Ha mutatkoznak a züllöttség bizonyos jelel, akkor ennek mindenekelőtt a tudatlanság a rákfenéje, A testi és lelki élet összefüggéseihez nem konyltanl, a testet nem ismerni, csak „használni“ — olykor annyit sem tudni róla, amennyit egy magánautós tud kocsija működéséről, szerkezetéről — egyelőre sajnos nem tartozik az általános műveltség- hiányai közé. Ösztöneivel az tud bánni, érzékein az tud u- ralkodnt, aki „motorikusán“ ts érti saját szerkezetét, a működtetést pedig a vérévé vált belső erkölcsi KRESZ-hez Igazítja. Ennek hiánya: gátlástalanság, romlottság, erkölcstelenség vagy szellemi lemaradás, tájékozatlanság, tudatlanság? Jóindulattal így, rosszindulattal amúgy is megfogalmazható. Egy bizonyos: kevesebb gólyamesével, fa- rlzeussággal, álszeméremmel sok magándrámának lehetett volna elejét venni. KI/“g e a ilíM onádé? 'S- ‘' -Rakauszkasz R.: A VIRAGZAS c. sorozatból ben tüsszent, ugráljon élőre, és felsőtestével hajlongjon előre-hátra,- ezt Ismételje hétszer.. A középkorban a has dögönyözésével, nagy súlyok emelgetésével, forró fürdőkkel, szokatlan mozdulatokkal próbálták megszabadulni a nem kívánt terhességtől. Akár fiatalokról, akár idősebbekről van szó, egy bizonyos: pusztán a szexuális vonzalom és fellobbanás édeskevés egy tar- tósabb életközösséghez. Az is igaz, hogy a fiatalok ilyen alapon merészkednek a jégre. és ha erre ,,ráfáznak“ — válnak. De valljuk be azt is, hogy a fiatalok nem egykönnyen tudnak a felnőttek kedvére tenni. Ha házasság nélkül szerelmeskednek. Hófehér ruha, fátyol, koszorú, liliom. Ki törődik ma már azzal, hogy ezek a kellékek a menyasszonyi ártatlanság évszázados jelképei? A szülők, az Idősebb családtagok. ök még adnak rá, hogy a násznép, hogy. ország-világ lássa, legalább az ara öltözete tanúsítsa: leányuk magára öltheti érintetlenségének szimbólumait.. A fiatalok? Ha tisztában vannak Is ,"az ünnepi „szerelés“ jelentésével, finoman szólva: nem törődnek vele» magánügyüknek tekintik közös, esetleg többrendbéll előéletüket, ök többnyire azért ragaszkodnak a látványos hagyományos esküvőhöz,. mert ifjú életüknek első igazán nagy eseményét akarják emlékezetesebbé tenni, fényképen különben is sokkal szebben lehet megörökíteni, mintha csak „civilben“ volnának. Ö, felmagasztalt hajadoni szüzesség! ,,Szegény lány egyetlen kincse.“ Mikor és miért lett legfőbb női erénnyé? S miért csak a nőket, a férfiakat miért nem akarta soha senki arra kötelezni, hogy érintetlenül feküdjenek a hitvesi ágyba? Van-e még egy állítólagos erény, amelyet több okozott tapasztalatlanságuk, a fieléjük nevelt álszemérmesség okozta gátlásosságuk, nehogy egyetlen sóhajukkal, mozdulatukkal a „próbált“ lány benyomását keltsék. Erény Ide, erény oda, a hajadonok ártatlansága azért sohasem volt annyira ma-, gától értetődő, hogy ha kikerült megtartani, ne övezte volna megkülönböztető megbecsülés. A XIV—XV. században ezért Illette meg friss virágból font koszorú a szűz menyasszonyt. Akkor a fátyol még megbélyegző kelléke volt az esküvői meznek, a romlott hajadonoknak kellett vele magát eltakarnia. Később az esküvői előkészületek hosszadalmassága miatt a friss virágot a nem hervadó mirtusszal helyette- sftettték, a fátyol pedig „rehabilitálódott“ — 8 XVIII. század óta ez az ártatlanság jelképe. Vannak dolgok, amelyeknek adatgyűjtéssel ugyan nem lehet a végére járni, statisztikai bizonyosságot nem lehet szerezni róluk, mégis nyilvánvalóan tömeges jelenségnek tekinthetők. Ilyen volt a múlt században és századunk első évtizedében az érintetlenül maradt nők házasság utáni szexuális csalódottsága. Az ártatlan lány sem volt fából.»Vágyott a férfiölelésre. Érzékel felajzódtak a nászéjszaka gondolatára, a beteljesülés csodáját várta tőle. Aztán — de sokszor — saját tapasztalatlansága és nem győzték egymást fizikai alkalmasságukról, vagy a lány teherbe rnem esett: Ekkor került sor az eljegyzésre,, majd: a lakodalomra. :: . Az Is gyakran megesett, hogy a fiatalok az első vagy második próbaéjszaka után felhagytak egymással. Ez nem ártott a- iáijy jó hírének. Csakhamar jel^tkezett a következő legény, és elölről kezdte a szokásos játékot. Rossz szó csak azt a lányt érhette, aki már sokszor esett át a próbán, mégsem ment férjhez. A falu népe ilyenkor inkább valami titkolt testi' hibára gyanakodott. Ezt a szokást annyira ártatlannak tartották, hogy ha a pap yalamélylk paraszt hívétől lánya felöl érdeklődött, az nyílt szívvel és büszkén közölte, lánya fél-. cseperedvén már el is kezdte vendégéjszakáit. A XIV—XV. században a várost polgárok körében előkelő patrícius családok berkeiben is dívott a próbaházasság szokása.'Törvényszéki jegyzőkönyvek, ákták őrizték meg áz utókor számára ennek bizonyítékait. Egy fiatalember, bizonyos - Stegmund Sttomer, például bírói úton akart ér^hyt szerezni menyasszonya, Barbara Löffeíholz házassági ígéretének, s a köztük lezajlott vendég- éjszakára apellált. A perlrat szerint a lány rokonai többször is keresztülmentek a . szobán, ahol a lány ágyban fogadta jegyesét, de azok azt tanúsították, hogy nem láttak semmiféle „próbaéjszakén“ szokásos mozzanatot. (Szemelvények Nyerges Agnes Mai fiatalok? című könyvéből)
