Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-30 / 13. szám
8 •*! -----------------------------------------MILYEN VOLT? (TÁRLATI JEGYZETEK A II. NYÄRASDI ALKOTÓTÁBOR KIÁLLÍTÁSÁRÓL Megvolt a II. nyárasdi alkotótábor kiállítása, és ezzel tulajdonképpen lezárult egy év. Milyen volt? Teljesítette a küldetését? — kérdezzük, de a kérdéseket tovább szaporíthatjuk. Rögtön megkérdezhetjük azt is, milyen. lesz a harmadik. Ezzel persze egy kicsit előre szaladnánk, és nem biztos, hogy helyesen válaszolnánk. Mert, hogy milyen lesz az idei, lesz-e benne kellő alkotó erő, kellő robbanékony säg, céltudatosság, arra most még nem lehet igazán biztonsággal válaszolni. A tavalyi, II. alkotótáborban ellentmondásai ellenére is volt kezdeményezés, néhány hivatásos és jövendő festőművész elvonult az épülő erőmű területére, és megpróbálta tetten érni az érintetlen romantikus tájból ipari tájjá való átlényegülés folyamatát. Hogy ez nem volt könnyű feladat, bizonyítja az a tény, hogy nemcsak Kopócs Tibor, hanem Dolán György, Krascsenits Alex és mások is jócskán megküzdöttek — majd fél évet is — a végleges formáért és tartalomért. De úgy tűnik, megérte. Az elsődleges élmény, látvány tartalommal telítődött — humanizálódott. A sok-sok önkorrekció, birkózás végül is a festéket színné, a hangulatot atmoszférává változtatta, és mindezt így utólag szívesen helyesli az ember. Továbbá észre kellett venni, menynyit fejlődött, „érett“ ez alatt az egy év alatt Lörincz Zsuzsanna és Lipcsey György. Biztonság, formai és tartalmi egység jellemzi Lörincz Zsuzsanna tus- rajZalt, kombinált technikával készült tipikus markáns csallóközi tájait. Lipcsey György szobrait pedig csodálatos Ura. Voltak jegyek, amelyek már-már arra engedtek következtetni, hogy képtelen lesz folytatni, kimerül, beszűkül, kiúttalanná válnak a munkái, az utőB- biaknál viszont határozott előrelépést, szakmai fejlődést, belső emberi tartalmának gyarapodását tapasztaltuk. Túllépett az anyag sugallta formákon és tartalmakon a szuverén formateremtés irányába, és ezt szintén örömmel nyugtázzuk. Gyarapodott az alkotótábor közössége is. Új színt és tartalmat hozott Kiss Tibor és Károlyi Zsuzsanna, és néhány új, fiatal kezdő egyéniségével is gyarapodott a táborlakók névsora. Nagy Erzsébetet például egy-két ceruzavonás után észre kellett venni. Szigorúan megszűrt kiválogatott anyag ellenére is akadt a kiállításon néhány gyenge munka, ugyanakkor mindez arra is figyelmeztet, hogy a jövőben kibővül az alkotók névsora, izmosodnak az egyéniségek, szűk lesz a terem, a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ nagyterme, amelyben az idén immár másodszor rendezték az alkotótábor kiállítását. Nyilvánvaló az is, hogy néhány nagyszerű munka — mint például Krascsenits friss, robbanékony tájképei — hiányoztak a kiállítás anyagából. De hát ez már a jövő gondja, mint ahogy az is, hogyan, milyen keretek között szervezik majd az idei tábort. Any- nyi mindenképpen a tavalyi kiállítás alapján is világos, hogy folytatni lehet és kell is a munkát, hiszen már most is több olyan ígéretes egyéniség található az alkotótábor közösségében, akikre nagyon is oda kell figyelni. Németh István A kiállítás megnyitása AZ ÖTÖDIK X FELÉ Cliff Richard elny'űhetetlen! Ha visszapergetjük az időt, úgy az ötvenes évek végéig, pontosabban 1958-ig, az akkori listákon már ott olvashatjuk nevét, s napjainkban, majd negyed évszázad, múltán még mindig az ő énekét visszhangozzák a rádió- állomások. Közben volt néhány csendesebb korszaka, de lényegében megszakítás nélk’ül az élvonalba tartozik. Személyi igazolványába még a Harry Roger Webb nevet írták, valamint azt, hogy 1940-ben Indiában született. Ennek az a magyarázata, hogy édesapját akkortájt oda szólították üzleti teendői. / Már diákkorában ráérez, a tengerentúlról átszivárgó rock and roll stílusára, s a befutás sem várat sokáig magára. Alig tizennyolc éves, amikor a Move it című számmal viharos sikert arat. Hogy milyen rohamosan érik sztárrá, bizonyltja az is, hogy egy évre rá feltűnik a filmvásznon, ami — a popipar gyakorlatából tudjuk — a csillagok kiváltsága. A későbbiekben még vagy egy tucat filmben szerepelt, és egy különösen sikeres musicalben, az Espresso Bongoban. Kísérőzenekara kezdetben Drifters néven szerepelt, de hamarosan kiderült, hogy ilyen néven Amerikában már fut egy csoport, így aztán a továbbiakban Shadows márkajelzéssel illették a zenekart. Ez a ma már legendás, Hank Marwln vezette négyesfogat kezdettől fogva saját szerzeményeit is játszotta, s mint a dallamos, instrumentális gitárzene kitűnősége vonult be a pop történetébe. A hazai közönség élőben találkozhatott a Sha- dowsszal és Cliff Richarddal. A Líra vendégeként járt nálunk — igaz, külön-külön. Cliff épp akkor szerepéit nálunk, amikor az egész világ visszhangozta a Congratulation című számát, amellyel az eurovíziós fesztiválon 68-ban második helyezést ért el. Cliff és a Shadows útjai 1970-ben szétváltak, a csoport nem sokkal később feloszlott, tagjai más formációkban próbálkoztak érvényesülni. Az elmúlt évtized végén fellépő nosztalgiahullám újra egybekovácsolta a zenekart, úgyhogy napjainkban Ismét nagy sikereket aratnak. Érdekes dolog, hogy Cliff Richard népszerűsége hazájára, Angliára és Európára korlátozódott. A- merlkában alig ismerték számait, sőt 1976-ig egyáltalán nem szerepeltek a slágerlistákon. Ekkor Elton John nyújtott segítő kezet neki, és nagy érdeme volt abban is, hogy az Im’Nearly Famous (Csaknem híres vagyok] című albuma Jól fogyott az 'üzletekben, s két dala is felkerült a tengerentúli listákra. Az Igazi áttörés azonban így sem következett be, úgy fest. Cliff megmarad az öreg földrész csillagának. Munkájának új lendületet adott, amikor 1977- ben társult Terry Britten gitárossal és hangszerelővel. Ö készítette a Rock n’Roll Juvenile című albumának zeneanyagát. A korszerű hangvételű, napjaink zenei ízlését tükröző lemezről előbb a We Don’t Talk Anymore (Már nem beszélgetünk egymással), majd a Hot Shot lett nagy sláger. Még markánsabb művészi előrelépést legújabb albuma az I’m No Hero (Nem vagyok hős] hozta. Az LP kitűnő énekesi teljesítmény mellett az izgalmas hangszerelől fordulatok tárháza is. Eleddig két dala tűnt fel a listákon: a lendületes Willed for Sound (Bolondulok a hangokért] és a lírai Daddy’s Home (Apám háza]. Ha. Cliff Richard „matuzsálemi“ népszerűségének titkait elemzik az újságírók, sohasem felejtik el hangsúlyozni józan életmódját, idegenkedését az alkoholtól és a különböző kábítószerektől. „Engem csak a zene andalít“ — jelentette ki egyik interjújában. Azt is nyilatkozta, hogy általában nem híve a házasságon kívüli partnerkapcsolatoknak. Ez annál is meglepőbb, mivel ő maga nem nősült meg. Mint mondta: a család kizökkentené a munkából. , Sztárok mennek, sztárok jönnek — Cliff Richard marad! Vajon meddig bírja szusszal? STRIBZENfiC SÁNDOR A moszkvai könyvpalota Moszkva egyik régi utcájában, egy jelentéktelennek látszó épületben működik az Országos Könyvpalota egyik részlege. A Szovietunió egész területéről naponta tekintélyes küldemények érkeznek ide, köztük könyvek és brosúrák, központi kiadványok és napilapok, heti- és havilapok, hirdetések, plakátok, levelezőlapok, kották, térképek első példányai. Aszov- jethatalom első napjaitól érvényben van az a törvény, amely kimondja ezek ellenérték nélküli átadását a könyvpaloía részére. A palota évenként körülbelül hat és fél millió sajtóterméket kap. A sajtóarchívumban a mutatványpéldányok a legnagyobb biztonságban vannak: kívülállók nem férhetnek hozzá, és azokat a palota kizárólag az állami szervek, tudományos intézmények, társadalmi szervezetek és egyes állampolgárok kérdéseire adandó tájékoztatásra használja jel. Jurij Fartunyin, a palota igazgatója elmondta, hogy 1917-íől 1981. január 1-ig a Szovjetunióban 3 190 583 könyv és brosúra látott napvilágot 53 milliárd 355 millió 800 ezer példányban. Nem könnyű eligazodni az információknak ilyen tengerében. Az itt dolgozóknak segítségére vannak az elektronikus számítógépek, melyek minden adatot megőriznek, és rövid idő alatt bármilyen tájékoztatást képesek megadni. Nemrégiben Georges Simenon francia írót tájékoztatták rövid időn belül a Szovjetunióban megjelent műveiről. Az eredeti példányokat ritkán érinti emberi kéz: pormentes kartonkötésekben sorakoznak a polcokon, csak a restaurátorok férnek hozzájuk. A szakemberek szerint a papír néhány évtized után kezd elöregedni. A forradalom utáni első ínséges esztendőkben az újságokat mindenféle papíron, olykor csomagolópapíron nyomták. Ma ezeket az újságokat speciális oldattal tartósítják, amitől felületükön finom, átlátszó réteg keletkezik. Előfordul az is, hogy egyes szövegeket megfelelő vegyszerek segítségével időállóbb papirosra !::ll átvinni. A gyűjteménytár egyik termében egy érdekes pótkatalógust lehet látni. A második világháború idején körülbelül húszezer kiadvány semmisült meg. Ezeket a darabokat a könyvkereskedésekben, könyvtárakban, magángyűjteményekben kutatták fel, hogy pótolják a veszteséget. A rendkívül gazdag gyűjteményt jól hasznosítják. Évente több mint százezer kérdésre adnak kimerítő választ. A palota egyben a sajtó hatalmas tudományos központja is. Tizenhét tájékoztató újságban nyolcvanezer könyvről és brosúráról, harmincezer disszertációról, továbbá különböző újságokban és tanulmánykötetekben megjelent százötvenhatezer cikkről ad hírt minden évben... A tájékoztatóra nyolcvanöt országból fizetnek elő. A sajtóarchívumban őrzött anyag évről évre gyarapszik. Éppen ezért Moszkva egyik új kerületében épül már számára egy tizenöt emeletes épület. Itt a legkorszerűbben tartják majd állandó szinten a levegő hőmérsékletét és nedvesség- tartalmát, tartják távol a port, küszöbölik ki a tűzvész lehetőségéit, veszik le a szükséges könyvet a polcokról. Az épület központi részét az örökös megőrzésre szánt kiadványok tárolOhelyisége foglalja majd el, ahol — számítások szerint — 2000-re körülbelül százmillió sajtóterméket tárolnák majd. J, Andreotti
