Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-12 / 2. szám

J6 nép él Itt, Igen ]6 >— mondja az üzletvezetönö, aki kicsit rejtélyes okokra hivatkozva jött Ide hét évvel ezelőtt a férjével együtt —, de csak a mának él­nek az emberek, a holnap nem érdekli őket. Ami pénzük van, azt mind elköltik még aznap. Mindent fölélnek a fizetés utá­ni egy-két nap alatt, aztán jönnek hite­lért könyörögni, meg egymástól koldulnak. Pedig mindenki Igen jól keres, 'sokan 3-4-5 ezer koronát Is havonta. Közben jönnek-mennek az emberek, egy­másnak adják a kilincset. A férfiak a kö­zeli istállókból vagy épp a traktorról be­ugranak egy korsó sörre, esetleg málná­ra, vagy csak melegedni, beszélgetni, meg­tudni az aznapi híreket. Most a legnagyobb téma az új igazgató személye. A tanya u- gyanis a Klrályhelmecl Állami Gazdaság­hoz tartozik, s a gazdaság új Igazgatóját épp a napokban nevezték ki. Sokaknak tet­szik az új, fiatal, környékbeli főnök, má­sok mást szerettek volna, megint mások csak legyintenek egyet, s azt mondják; „mindegy“, és mennek a dolgukra. Kora délelőtt lévén jönnek az asszonyok is bevásárolni: ebédnek meg tarisznyába valót. Demeter Erzsébet gyenge paszulyt készül főzni. Megveszi a hozzávalókat, meg három konzervet Is kér az embernek. — Ml a csudát tegyek neki a tarisznyá­ba, hisz szalonnát se vihet mindig, meg a tavalyi már rég elfogyott. Jönnek egymás után a háziasszonyok, s a kenyér, a liszt, a tej, a vaj mellé mind­annyian 3—5 doboz konzervet Is visznek. Persze, mondják, már azt is unják a fér­fiak, mert kicsi a választék, szinte egy hét alatt végig lehet enni a kínálatot, de hát egyikük hozzáteszi, „aki éhes, az ne válogasson“. Demeter Erzsébetet nem kell különöseb­ben faggatni: nyílt szájú, bőbeszédű. Ha­mar elmeséli élete rövid történetét: 1955- ben jött Ide lakni a szüleivel meg nyolc testvérével együtt. Hatvanhattól dolgozik. Végzett már szinte mindenféle mezőgazda­sági munkát. Most a hízóknál etető. A fér­je, vagyis az élettársa — aki korábban a férje volt, de elváltak, majd újra összeköl­töztek: „ugyan ő kocsis, de azóta én tar­tom kezemben a gyeplőt“ — Iszik. .— Iszik? — Hát melyik ember nem Iszik? — kér­dez vissza fura tekintettel 6 Is, majd foly­tatja: — De Itt nemcsak az emberek, még az asszonyok Is isznak. No, ne csodálkoz­FEJSZÉS: A vészharang nem kondűl íneg..ii? A bolt pld, polcai roskadoznak az áru­tól. ftt azoknak az áruknak a nagy ré­szét Is kapni, amelyek máshol hiánycikkek. Magyar Erzsébet boltvezető e bőség titkát nem árulja el, arról viszont szívesen be­szél, hogy a napi forgalom átlagosan há­romezer korona körül mozog. r—- Tudom pontosan: negyven család él Itt, vagy kétszáz személy, mert a múltkor a kakaóelosztás miatt összeírtam a népe­ket. Miközben beszél, egyre Inkább az egyik polcra tűzött táblát lesem: „HITEL NINCS“. Ilyen feliratot, azt hiszem, máshol nem­igen látni az országban. — Valóban nincs hitel, bár ha kenyé­rért, tejért, lisztért jön az anyuka vagy a gyerek, megszánom őket, adok. Mondja már, mit csináljak? Fizetéskor 14—15 ezer koronás a for­galom, s akkor leginkább az Ital, a sör, a pálinka fogy. A borból tán évente ha öt litert elad. Ellenben naponta elmegy 5—10 liter pálinka, betl 30—80 láda sör és heti 30 láda üdítőital. Tejből kilencven liter naponta. Ennyit számokban. És még valamit: zon ezen, megisszuk a magunkét, oszt’ kész. Én például az édeset szeretem: bedobok egy decit, és máris vígabban érzem ma­gam. Később Demeter Erzsébet meghív a laká­sába. A háromszobás lakásban hatan élnek, s havi 90 korona lakbért fizetnek az álla­mi gazdaságnak. A tűrhetően berendezett lakás már korábban bizonyára kiszolgált néhány családot: állapota nem épp kielé­gítő. De hasonló a többi lakás is. A lakók .— mondván, „nem a miénk“ — nem törőd­nek a hosszú sorban egymás mellé épített lakásokkal: rozoga a tető, mállanak a fa­lak, mintha gazdájuk se lenne. Akárcsak a lakatlan porták. Pedig zajos élet folyik a falaik között, lakják őket. f— Én nem vágyom el innen sehová — mondja Demeter Erzsébet. — Mindenünk megvan nekünk Is, ami a városi embernek megvan. Hogy sár meg egyebek? Megszok­tuk, mint ahogy azt is, hogy egy telefon van az Irodán, ami többször rossz, mint jó. Ha nem jó, hát gyalogolunk az orvosért, mert hétköznap még csak-csak, tűrhető a buszjárat Helmecre, de szombat-vasárnap egyetlen busz se jön. Pedig Klrályhélmec része vívunk mi is, tehát város, hiszen még ki^Badöbói is a városi tarifát fizet­jük, 12cHoronát. Tudja meg, ho^|jö itt az élet. NHon különösen jó. A ^nrekek a szabadtS játszanak, mindenfelé löld, fák, meg njMc a mezőn a sok virág, pa bevé- geztUk ^munkát az istállóban, az; emberek a földeHi, kiülünk az udvarra, a;tűz mel­lé, vag^^k úgy a gangra. Jönneit a szom- szédoklBaz, most néhány nana már ha- ragszoi^H szomszédasszonnyalf de ez ha­mar el^Bik, jönnek az ember||ta vagy ml megyüiSB s olyankor még a c^lagok is szebbe^Bgy igaz, higgye el. T^en, sárban- -höbanHptqHUUU£k^’^^°^- gyere­keket SyisziaairsPliMliM^pi üti meg gumiciÄiäban, pufikéban tiSbolunk itt egész II: Hi^R adnának ményé^^^^^^^^^^^rnj^^^^élekedik. A fla1>i*^,^kV^®át^an szak­mát, liíe^MemeX élrSgynald ^1 marad, annakframfly ftör vara vagyf azért, mert ót kiSBítlj Éjgjsz^ .beMrt, klbslt elszige­telt, ^^It^maraifiíít, Öros, ^kopott vilá­lyei* b«l jfsér^^^^^^lmagTt, kfcslt kl- köz^ítwnbk, olyan embernek, i aki valami­képpen ■jaitársadalom perifériájára került. BártmoDipSr^iSIj^r^Z^lúszIvvel. ezelőtt „kofcoly* IkulturálisaméíH^IStt Flíszésen, gyaferla^' voltak a színvonalas bálok, de ma&pstó a kultúrház már c»k jyűlése­zé# 1^ r i \|llt(H|Mk az idők, s vele azj emberek is. >-« AÖ tehette, elment. Aki maradt, an- n^^rpmny az élete mondja Idős ass&nygjg, miután együtt távdzva e bolt- bóljniejjnutatja a temető felé Vezető utat. Ellidulok, s hamar mellém siegéUPk két gy»ek, tez egyik olyan suhancféle, Isko- lábí kjfeülnek, mondják. Helmlcre«s vár­ják* a liszt. Mutatják, hogy ottínl, cigány­család Jakik, abban az igen fezog^ ház- baii hly sokan, nagyon soka| élnek ben­ne,’ s gyerekek, mindig elverik a cl- gáqypuqdékat. Sj kIkKen nagy pelyhekben Imllari kezd a 6ót iy-egy fennakad a gy^gut it sze- gélözőjakácfák kopár ágain. Aváb' i men­ve |tC|, egy picinyke „erdő“ tbztá; án ár- válBdlljf a temető. A tragikusan, gyo s egy- máötárd>an elhunyt apa és két fia I szépen retteen tartott sírján kívül a többinj i nem- törfcdöntség, a gondatlanság jelt^ mu atkoz­nak. A .sarokban találok néhány es 'szerű, sz£ k«jafát, felirat nélkül. A iegu bb sír fel^t fiélküll. A legtöbb sír Blha| yatott. Ml) történhetqjt ezekkel az emlBrefeel. a fejszéslakknl, hogy már a halóttatlíat ^ sí^k« i—’ sem tisztelik, féltllt őiíik, á- po^k?l Az idő, az Ital, a páfinkz teszi ezpelült? , r A tót fiú magyaráz. Arról ibesi élnek, hc^ nyáron milyen klassz dolpg 1 t ját­szol, hc^ a tanyát körülvevő tw akban Ieb«( horgászni... Én meg arról falhatom őktjt, ho| szeretnek-e iskolábf jáfnl, s mdt lesznft, ha felnőnek ... ) iZ- Én fi|hajós — mondja a kijea^a fél- szbgebb. »- Én traktoros —' így a suhBnc, |a bö- biéizádüMl! r 3^ közben befut a déli busz. ^yerakareg bámészkodik klMé gz ab­nI thai laton. NBcsak, Itt óvoda Is "var méndom t egy rekek a '^ezem. csigw moáoly, kedves óvónő áll i költi. Lépnék felé, nyújtanám de.'hátrát: hirtelen jött blzalmatUn.íélénk teklntövél rám kényszeríti a g—5) lépés tisaBfi,-.J*Vnlságot. Bár a nevét 'WWP árul­ja el, s nyilatkozni sem szívesen akar, azt mégis megtudom tőle, hogy naponta Ingá­zik Helmecről, s kezdettől, már 15 éve Itt dolgozik, nagy nagy örömmel, szeretettel jön minden áldott reggel. Naponta öt és fél órát van a 15 gyerekkel, akik az ál­lami gazdaságtól mindenféle játékot, mód­szertani segédeszközt megkapnak. A gyere­kek többsége szépen felöltöztetve tisztán jár az óvodába, és rendszeresen. Reggel hétkor jönnek. Hoznak magukkal tízórait, délben pedig otthon ebédelnek. Nagyon sze­rényen mondja még az óvónő, hogy a ti­zenöt év alatt soha nem hiányzott, egyszer se ment orvoshoz kiíratni magát, meg hogy a gyerekekért a lelkét is kitenné. Végül Á boltvezető megkérem öt, sorolja fel a gyerekek ne­vét — akik közben körégyűlnek, csüngnek rajta, mint gyümölcs a fán. — Éva, Zsanett, Beátka, Klárika, Nórlka, Katica, Szilviké, Lacika, Nándlka, Timiké, Arplka, Marika, Ivett... Hat fiú és kilenc lány. Az üzlet előtti tér bozóttal benőtt sar­kában a bódé mellett két vaslábon áll egy klsharang. Mondják, Igen ritkán használ­ják már, legföljebb tűz esetén kongatják meg figyelmeztető vészharangként. S azt Is mondják, Fejszés ügyében nem kell meg­kongatni a „vészharangot“, semmi szükség erre. De ezt csak a helybeliek állítják: a- klk Itt születtek, Itt élnek, itt tapossák év­tizedek óta a sarat, gondozzák, őrzik az állatokat és Isszák a pálinkát... Dk nem panaszkodnak, nem elégedetlenkednek. Bár nem tudom, hogy nekem, a kívülállónak, a vendégnek, az Idegennek van-e jogom, szabad-e egy kicsit megkongatni a vészha­rangot? Hogy egyáltalán Igénylik-e az ott lakók? Mert azért mégiscsak egy kissé mostoha körülmények között élnek és dol­goznak. Az állami I gazdaság nemcsak há­zaikkal, lakásaikkal törődhetne többet, ha­nem az emberekkel, a lakókkal, a munká­saival Is. Hogy legyen köves, aszfaltozott útjuk, hogy legyen hétvégén is buszjárat, hogy legyen állandóan működő telefon, hogy legyen emberekhez méltóbb külsejű a lakásuk, hogy fogyjon kevesebb alkohol, sa boltban ne vásároljanak hitelbe... Hogy tanulják meg ne csak elkölteni, beosztani Is a pénzüket. Ehhez pedig szemléleti vál­tozás kell, segítség a fejszésieknek, meg egy pld vészharangkongatás. S akkor ta­lán a kisfiúból űrhajós lesz, a suhancból meg traktoros. Blm-bam. ZOLCZER lÁNOS Foto; a szerző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom