Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-12 / 2. szám

A szerző egy elefántteknőssel barátkozik Tengert gyíkok sütkéreznek a parti bazalt sziklákon A szerző lelvőtelel Pár évvel ezelőtt nagy fába vág­tam a fejszémet. Elhatároztam, hogy bebarangolom Amerikát — Alaszkától a Tűzföldig. Egy évet szántam az utazásra, mely­nek programjában az Újvilág leg­főbb természetíöltirajzl érdekességei szerepeltek. Otltársam egy Jól meg­tömött hátizsák volt. Zsebemben mindössze néhány dollár lapult, de annál több lelkesedés dagasztotta bensőmet. A jő szerencse mellém állott. Uta­zásom nyolcadik hónapjában Ecua­dorba érkeztem. — Hej, de Jó lenne eljutni a Ga- lápagos-szlgetekrel — sóhajtottam. Ez a szigetcsoport ugyanis Ecuador­hoz tartozik, csakhogy a kontinenstől 1000 km-eS tenger választja el. Szá­razföldön nem gond az utazás, hi­szen a megszorult ember autóstoppal Is eljuthat bárhová, de a hajőstopp nem Ilyen egyszerűi; Végül Is egy qultól honfitársam segített rajtam. Sikerült elintéznie, hogy egy katonai repülőgép potya­utasként átvigyen a szigetekre. KRIMI A BOZOTBAN A Galápagos-szigetek vagy újabb nevén Archlplelago de Colon (Ko- lumbusz-szlgetek) hat nagyobb és ti­zenkét kisebb vulkanikus szigetből áll. Összterületük 7900 négyzetkilo­méter. Állandó lakóik száma 3000 körül mozog. Emberi település csak négy szigeten található. A Galápagos-szlgeteket gyakran a „biológusok Mekkájaként“ emlegetik. Sok-sok kutató vágya, hogy életében legalább egyszer elzarándokolhasson oda, ahol valaha Darwin dolgozott. A sziget élővilága egészen különle­ges: számos kipusztulóban levő ál­latfajnak ez az utolsó menedéke. E- gyedül Itt élnek a hatalmas méretű szárazföldi teknősbékák; az elefánt- teknősök. A szigetek különlegességei a tengeri és a szárazföldi leguánok. A madárvilág 75 százaléka endemi­kus, azaz kizárólag Galápagoson ho­nos, a növényfajoknak Is 40 száza­léka helyi kifejlödésű. Santa Grúz szigetén, a Darwinról elnevezett biológiai kutatóállomáson leltem átmeneti otthonra; az állomás Igazgatója, Tjitte de Vrles holland zoológus saját vendégének tekintett. Mindjárt az első beszélgetésünket váratlan esemény zavarta meg. Egy helybeli férfi kopogott be hozzánk. — Sefiorl — kezdte mondőkáját de Vrieshez fordulva. — Santa Rosa fe­lé jártam, amikor vérnyomokra buk­kantam a bozótban. Az első pillanatban arra gondol­tam, hogy gyilkosság történt, meg­öltek valakit A Jövevény további sza­vaiból azonban tisztázódott a bűn­tény: — Követtem a vérnyomokat, és a bozótban két galápago páncéljárjj bukkantam. A helybeliek galápagónak nevezik az elefántteknőst, erről kapta a szi­getcsoport a nevét Is. Valamikor ré­gen nagy számban éltek a szigeteken, de húsukért és zsírjukért vadászták őket, s olyannyira megcsappant a sza­muk, hogy az utóhhl évtizedekben már kipusztulásuktól kellett tartani. Szinte az utolsó pillanatban nyilvá­nították védetté őket. A holland tudóst Jobban megdöb­bentette a hír, mint ha embergyll- kosság történt volna. Nyomban expe­díciót szervezett a „bűntény“ szín­helyére, amely mintegy 20 km-re esett a kutatóállomástól. Meghívott engem Is az útra. Kölcsönkértünk egy szamarat, s arra málháztuk fel cso­magjainkat. ösvényünk bozóttal, kaktuszokkal benőtt lávaárak teteján kanyargott. Megrakott kis csacsink ügyesen ke­rülgette az éles fekete köveket. ■Csendben, llbasorban követtük négy­lábú útitársunkat. ... Amikor Charles Darwin 1335- ben, világ körüli útja során eljutott a Galápagos-szigetekre, niegflgyelte, hogy a különböző szigeteket nem a- zonos formájú teknősök népesítik be. Ugyanilyen eltéréseket talált más hüllőknél, sőt a madaraknál is. Mind­ezek kitűnő támpontot szolgáltattak a zseniális tudósnak, hogy kifejtse és bizonyítsa-nézeteit a fajok erede­téről. A galápagosi teknősöknek tizenöt alfaját Írták le. Tudományos nevük Testndo elephantopos. összlétszámú­kat mintegy nyolcezerre becsülik, vannak azonban alfajok, amelyek már teljesen kipusztultak. Egv megtermett teknős két-három- száz kiló súlyú. Elejtése nem kíván különösebb vadászügyességet, a gya­nútlanul közlekedő állat magasra ki­nyújtott fejét egyetlen késsuhlntás- sal vagy fejszecsapással le lehet nyisszantani. A galápagosi teknősök­nek Igen rossz a hallásuk. Ha a bak­tató állatot hátulról közelítjük meg, akár a hátára Is felülhetünk, ős ^ kelme erről mit sem tudva, velünk együtt cammog tovább. Santa Cruz-szlgoten — ahol túrám kát folytattuk — viszonylag kedve­ző a helyzet. A sziget délnyugati ré­szének vadonéban élő elefántteknő­sök számát háromezerre becsülik, eb­ből ezernégyszázat a páncéljukon meg Is Jelöltek, „nyilvántartásba“ vettek. Két Ilyen „leltározott“ hatalmas teknős üres páncéljára leltünk a bo­zótban, ahová a helybeli ember ve­zetett el. De hát detektív legyen az, aki a vandonban elkövetett gazság­ból ki tudja nyomozni a tettesti A véres nyomok hovatovább elvesztek a fák és cserjék labirintusában ... BEKAPTA A LABAMAT EGT OROSZ- LANFÚKA Pár nappal később újra vendéget kaptunk a kutatőállomáson. Ezúttal nem véres hírt, hanem teknőstojáso­kat hozott magával. A szomszédos Santiago-sztget parti homokjában ta­lálta. De Vrles nagyon megörült a tojá soknak. Santiago szigetén kevés tek­nős maradt meg, ezt az alfajt a tel­jes kipusztulás fenyegeti. n A szigeteken elszaporodtak és vadon élnek az ember által bevitt kutyák, macskák és disznók, ezek felfalják a teknősök tojásait és a pi­ciny állatokat — magyarázta de Vries. Ha valahol teknőstojást találunk, behozzuk a kutatóállomásra, s inku­bátorban keltetjük ki. A fiatal tek­nősöket három-négyéves korukig itt neveljük. Ezalatt emberfej nagysá­gúra nőnek, s már képesek megvé­deni magukat. Akkor visszavisszük őket eredeti környezetükbe, arra a szigetre, ahonnan száfmaznak. A to­jásokért jó pénzt fizetünk megtaláló­juknak, így jobban megéri nekik he­szolgáltatni, mint esetleg rántottát készíteni belőlük. Az elefántteknősök a kipusztulás szélére sodródtak, s csak a gondos védelem mentheti meg őket az utó­kor számára. Vannak azonban Galá- pagosnak olyan különleges állatai, amelyeket nem fenyeget effajta ve­szély. Ilyenek a tengeri gyíkok vagy más néven tengeri leguánok (Amb- lyrhynchus cristatus], melyeknek ez­rei nyüzsögnek a szigetek partjain. Régmúlt geológiai időket Idéznek fel ezek az állatok, mivel félig a ten­gerben, félig a szárazföldön élnek. Táplálékukat (főleg moszatokát) a tengerből szerzik, napjuk jó részét azonban a sziklákon sütkérezve töl­tik. A hímek hossza az egy métert Is meghaladja, míg a nőstények het- ven-nyolcvan centiméteresek. Férfi­szemmel nézve Irigylésre méltó a tengeri'gyík hímjeinek élete: a szik­lákon napfürdőző gyikpasát a „csi­nos“ háremhölgyek egész serege ra­jongja körül. A hárem megtartása persze nem könnyű, birtokosának oly­kor órákon át tartó elkeseredett vlas- kodásban kell megvédenie elsőbbsé­gét a kisemmizett hímekkel vagy a felnövekvő új generáció daliás Újai­val szemben. Az erősebb győz, övé lesz az egész hárem. A leguánok egy másik faja már teljesen a szárazföldi élethez ido­mult. A magyar szakirodalomban a varacskosfejű gyík elnevezést kapta a fején látható dudorok miatt (Cono- lopbns subcristatus). Ezek már sok­kal nagyobb veszélyben vannak, e- gyes szigeteken az elvadult kutyák csaknem teljesen kipusztltották őket. A szárazföldi leguánok főleg a dús nedvú kaktuszokat eszik. Sokkal va­dabb állatok, mint a tengeri leguá­nok, az utóbbiakról húsz-harminc centiméteres távolságból Jó portréké­peket csinálhattam, a szárazföldieket alig tudtam megközelíteni egy-két méterre. Igaz, akadt köztük néhány szelldebb példány is, ezeket a tenye­remből etettem... A természetvédelmi szolgálat em­bereivel Jutottam el Santa Fe-szlget- re. Az elefántteknősöket ezen a szi­geten mind az utolsó szálig kiirtot­ták, az utóbbi Időben viszont szépen elszaporodtak az oroszlánfókák (Za- lophus wollebaeki). A szigetvilágban nincs ellenségük: se medve, se esz­kimói Napjaik tekintélyes részét a parti homokfövényen lustálkodással, alvással töltik el. Egyáltalán nem Idegenkednek az embertől. Legfeljebb az anyák nyugtalanok, féltik egy- szera porontyukat. Az egyik bajuszos Ifjú mamával kis­sé „kacérkodni“ kezdtem, s szem- pillantás alatt bekapta az orra előtt hadonászó lábamat. Szerencse, hogy jó vastag bőrből készült a bakan­csom, így a hegyes fogak alig lyu­kasztották át... Bezzeg a himfökák már félelmetesebbekl Még a száraz­földön —< ahol viszonylag esetlenül mozognak kétmázsás tömegűkkel >—• sem tanácsos felbőszíteni őket. Ké­pesek letépni az ember kezét vagy lábát... Galápagos fókái osztoztak a teknő­sök sorsában, a XX. század elejére csaknem kipusztították őket Is. Szin­te az utolsó órában eszmélt rá a tu­dományos világ, hogy milyen veszély fenyegeti a szigetek különleges ál­lat- és növényvilágát! A közvélemény nyomására az ecuadori kormány nemzeti parkká nyilvánította a Galá- pagos-szigeteket, a tudósok pedig hozzáláttak a kihalás szélére Jutott állatfajok megmentéséhez. Ez a küzdelem napjainkban is tart. A civilizáció jelenti a legnagyobb ve­szélyt: újabb és újabb telepesek ér­keznek a kontinensről, kuriózumra éhes turisták ezrei szállnak partra, és illegális vadállatkereskedOk hajói ólálkodnak a szigetek körül. A galápagók képtelenek megvéde­ni önmagukat. Az ember Juttatta őket végveszélybe, s csak az ember képes őket megmenteni is. Reméljük, hogy még nem késő.,« IM 5 A gazdasági válság lehető­sége aggasztóbb — mondta Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár a The New York Timesnak adott nyilat­kozatában —, mint a len­gyelországi helyzet. A kor­mányfő értésre adta, hogy az NSZK nem kőveti az E- gyesűlt Államokat a Szov­jetunió és Lengyelország el­leni gazdasági intézkedések útján. A varsói fejlemények­kel kapcsolatban a kancel­lár megismételte korábbról ismert kritikus álláspontját, de arra figyelmeztett, hogy 8 második világháború kö­vetkezményeként kialakult európai hatalmi egyensúly megváltoztatásának a kísér­lete a fegyveres konfliktus veszélyével fenyegetne. A nagyobbik hangsúlyt a kan­cellár a tőkés világ gazda­sági gondjaira helyezte. Ki­fejtette: „Ha nem tudunk e- lég munkahelyet, munkale­hetőséget biztosítani, akkor zűrzavar, elégedetlenség, nyugtalanság támadhat, kü­lönösen a fiatalság köré­ben.“ Az Egyesült Államok a múlt év nyara óta a kato­nai felderítés és távközlés céljait szolgáló haditámasz­pontot üzemeltet a Kína nyugati részén elterülő Hszincsiang-Ujgur autonóm területen, a Lop Núr tó kö- zelébe'n — jelentette vasár­nap tokiói kormányforrá­sokra hivatkozva a legna­gyobb japán napilap, a ju- miuri Simbun. A japán kormány az erre vonatkozó értesüléseit egy harmadik országon keresz­tül, nem hivatalos diplomá­ciai csatornákon szerezte. A kabinet és a nemzetvédel­mi hivatal (hadügyminiszté rinm) szerint a szovjetelle­nes tevékenységet folyLitó katonai bázis berendezéseit amerikai műszaki személy­zet üzemelteti. Miközben Kína tavaly augusztusban megcáfolta egy amerikai hírügynökség ezzel kapcso­latos jelentését, a kínai ha­tóságok a japán fél kérdé­sére reagálva nem voltak hajlandók sem cáfolni, sem pedig megerősíteni a támasz­pont létezését. Ezért a ja­pán külügyminisztérium bi­zonyítottnak tekinti a bázis felépítésének tervét. A katonai felderítő és távközlési központ eredeti­leg az észak-iráni fennsíkon működött, de a berendezést iráni követelésre el kellett távolítani. Ekkor először Pakisztánba akarták áttele­píteni, az ország belső hely­zetére és földrajzi adottsá­gaira való tekintettel azon­ban ettől elálltak, és Kíná­val kötöttek megállapodást. A lengyel népgazdaság teljesítménye katasztrofális mértékben visszaesett az e- lőző évhez képest, nagy erőfeszítéseket és hosszú időt követel még e tenden­cia megállítása. Ezt hang­súlyozta a lengyel statiszti­kai hivatal vezetője, az el­ső statisztikai adatokat is­mertetve az 1981-es évről. A nemzeti jövedelem 1981- ben csaknem 15 százalékkal csökkent az előző évhez ké­pest, vagyis sokkal nagyobb mértékben, mint 19B0-ban és 79-ben, amikor a visszaesés csak néhány százalékos volt. A termelés csökkené­se, a munkatermelékenység romlásával is párosult. Az ipari termelés, az eladott termékek alapján számolva, 13 százalékkal csökkent és romlott a minőség. A mező­gazdaság a kedvező időjá­rás miatt négy százalékkal növelte termelését. Több mint 20 százalékkal emelke­dett a növénytermelés. Az állattenyésztés 14 százalék­kal esett vissza. Az export is 14 százalék­kal esett vissza, az import hét százalékkal. A kivitel (ezen belül is elsősorban a szénexport) jelentős csökke­nése miatt nem álltak ren­delkezésre a szükséges pénzforrások a nyersanya­gok és alkatrészek behoza­talához. BALÁZS DÉNES: AZ ELEFÁNTTEKNŐSÖK SZIGETEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom