Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-09 / 10. szám

MÁRCIUS 13—14.: A VILÁG LEGJOBB SÍZÖI JASNÄN A lesiklók VILÁGKUPÁJA A lesiklásnak gazdag hagyományai vannak. Tu­lajdonképpen a legjobbak a két „csodaléc“ felfe­dezése óta veti össze erejüket. Ez a sport már 1936-ban, az első téli olimpiai játékok program­ján is szerepelt. A második világháború után két­évenként rendezték meg az olimpiai játékokat, a közbeeső években pedig a világbajnokságot. Ugyan­akkor számos nemzetközi versenyt is rendeztek, bár nem egységes, állandó programmal. Ez volt az­tán az oka annak, hogy megrendezzék a világku­pát. „Szülöanyja“ egy Svájcban élő francia újság­író, Serg Lang, aki azóta is a verseny föpatrónusa, szabályainak módosítója. A Világkupát először 1967-ben rendezték meg, vagyis az idén 16. évfolyamába lépett. Először a férfiak közül a pálmát Jean Claude Killy, a nők közül pedig Nancy Green vitte el. Az első években az első tíz versenyző pontozott. A nagy érdeklődés és a konkurrenciaharc szüksé­gessé tette a szabályok módosítását. Más lett a pontozási verseny és beiktatták a speciál-lesiklást. Most a világkupában az első tizenöt versenyzőt pontozzák — a győztes 25, a második helyezett 20, ' a harmadik 15, a negyedik 12, az ötödiktől a tizen­ötödikig 11—1 pontot szerezhet. Mivel a futamok mennyisége nagyon megnőtt, csak egy bizonyos mennyiségű futam eredményét számítják bele a végeredménybe. Konkrétan ebben az idényben a lesiklásban és a műlesiklásban a legjobb öt ered­ményt és a speciál-leslklásban a három legjobb e- redményt. Ez nagyjából az összes futam felét kép­viseli. A speciál-lesiklás eredményét a lesiklás és az óriáslesiklás, illetve a lesiklás és a műlesiklás eredménye adja. Ez a pontozási rendszer nem teszi lehetővé, hogy folyamatos áttekintésünk legyen a legjobb sielök- röl. Azok vannak előnyben, ai.ik e sport minden mű­faját egyformán jól elsajátították. Például a sízök királya, Stenmark még sohasem nyert világkupát, mivel nem hajlandó részt venni a lesiklásban. Hiá­ba szuverén a műlesiklásban és az óriás-műlesik­lásban, nem szerezhet pontokat a speciál-lesiklás- ban. A férfiak és a nők versenyét külön-kűlön rende­zik meg. A nők kétszer már Csehszlovákiában is versenyeztek. 1969-ben a Hreblenokon, 1978-ban Skalnaté pleson. A férfiak 1979-ben Jasnán. Már­cius 13-án és 14-én ismét Jasnán állnak rajthoz. Itt szeretnék megrendezni az 1986-os világbajnok­ságot is. Síelőink közül elsőként lett dobogós Miroslav Sochor, aki Áréban 1977-ben harmadik helyen vég­zett. Egyetlen győztesünk Jana Soltysová-Gantne- rová. Kik az eddigi legeredményesebbek? Gustavo Thö- ni négyszer nyert, Stenmark háromszor, két-kétszer pedig Schranz és Killy. A nők közül Annemarie Moser-Pröll hat győzelmet tud magáénak, két-két­szer Green és 'Wenzel nyert. A Világkupa törté­netében a legsikeresebb Moser — hetven győzelme van. 'A jasnái „vetélkedő“ meglepetéseit kíváncsian várjuk.,. //m; 'AZ SZNL RAJTJA ELdTT A múltban a lesiklást kizárólag az alpesi államokban űzték, vagyis Ausztriában, Svájcban, Franciaország­ban, Olaszországban, jóval később az Egyesült Államokban és Kanadában is. Az csak természetes, hogy az alpesi országok sízöi sokáig igyekeztek meg­őrizni pozicióelsöbbségüket, ám foko­zatosan mások is „közbeszóltak“, mint például Stenmark és Wenzelék. A mi Tátránk sízöi is megpróbálkoztak ösz- szemérni erejüket/a világgal — so­káig eredménytelenül. Az első emlí­tésre érdemes eredményeket M. So­chor, Zeman, Droppová érték el, majd DáSa Kuzmanová megnyerte az Euró­pa-kupa egyik futamát. Közeledett az a pillanat, amikor versenyzőnk átlépi a csoda határát. Szerdán, 1980. de­cember 17-én az ausztriai Altenmarkt- ban, a lesiklás történetében először, csehszlovák versenyző nyeri a Világ­kupa jutamát. Neve: jana Soltysová. A tény szinte sokként érte a többie­ket. Ennek jóként két oka volt: elő­ször győzött szocialista országbeli ver­senyző, és ráadásul a lesiklásban, az alpesiek legjőbb programszámában. Szóljunk most néhány szót a leg­gyorsabb Janáról. Kézsmárkban fKei- maroX) született 1959. szeptember 30- án. Apja tíz éven keresztül a cseh­szlovák válogatott edzője, hasonlókép­pen a nagybácsija is. így hát termé­szetes, hogy a kislány első ajándé­kai között sítalpat is kapott. A három évvel idősebb Mihály bátyjával teszi meg az. első kísérleteket a havon. Ab­ban az időben a Soltys család a Kő- pataki-tónál (Skalnaté pleso) levő Zöld-tói menedékházban (Bmöalová chata] él, ahol az apa a gondnok. Természetes tehát, hogy a sizés napi programjuk szerves része. Jana első eredményeit pionírként éri el, és ti­zenhárom éves korában már a cseh­szlovák válogatott tagja. Kétszer nye­ri Szlovákia nagydiját (Vel'ká cena Slovcnskaj, és lesiklásban ijl Európa- -bajnok. Ám egyszeriben mintha edzői nem akarnának tudomást venni erős­ségéről. a lesiklásról, arra kénysze­rítik, hogy a műlesiklásban álljon rajthoz. Egyre gyakrabban hallja, hogy az elkövetkezőkben nem számolnak ve­le, nem látnak benne jövőt. Az csak természetes', hogy a lány egyre szo­morúbb. Amikor ezt az apja is ész­reveszi, mint már annyiszor, ismét közbelép: ó kezdi láuyát edzeni, csak a lesiklásra képezi, Jana a Világkupa jutamaiban hívja A LEGGYORSABB JANA jel magára a jtgyelmet, majd Lake í Piacidban, a téli olimpiai játékokon ! .9. helyezést ér el. Végül is elérke- f zik az altenmarkti győzelem napja. Az 1981-es év is sikeresen kezdődik, de ekkor következik be a szerencsét­len sérülés. Katusban, Schladming kö­zelében, amely az 1982, évi világbaj- j nokság színhelye. Mindaddig Jana volt < az egyedüli versenyző, aki a Világ­kupa minden jutamában pontozott. Szerencsétlen esését térde nem bírta ki. Kórházba szállították, mindkét tér­dét mütötték. Még egy operációnak a- , Iá kellett magát vetnie. Türelmetle­nül várta jelépülését. Ott volt az or- j szágos bajnokságon — mankóval. Nem , tudott meglenni hó, sizés és barátok nélkül. Nyáron sokat tornászott, jutott, kerékpározott, hegyet mászott, majd jelcsatolta a léceket. Ebben az idő­ben a bratislavai Közgazdasági Egye­tem hallgatója jérjhez ment, és fel­vette a Gantnerová nevet. Férje szin­tén sportoló, gleccsersiző. Bámulatos, hogy Jana eléggé szövődményes sé­rülése és a két operáció ellenére i- lyen hamar visszatért nagy szereimé- i hez, a hóhoz. ' Üj idény kezdődőit, a világbajnok- , Ság idénye. Erre összpontosított. S | ekkor tudta meg, hogy a Világkupa ; jutamának győzelméért beválasztot- •' ták a múlt év legjobb tiz sportolója : Icözé. • Mi határozta meg sportkarrier- { jét? I — Azt gondolom, hogy agam ha- i tdsa. Velem és testvéremmel annyira j megszerettette a sizést, hogy egysze- \ rüen nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket. Sohasem kényszeritett, ! csak megmutatta e sport szépségeit, ' és ez volt a döntő. i • Gyorsan bejutott a válogatottba, \ de ugyanolyan gyorsan ki is suppol- i ták... ‘ — Bejutni az alpesiek legjobbjai \ közé, ahol az eredményességet a má­sodpercek töredékei döntik el, nem egyszerű. A mieink közül már élőt- j tem többen is megpróbálták. Amikor [ bekerültem a válogatottba, nem le- ; siklásban, hanem műlesiklásban vár- ' ták tőlem eredményeket. Ez a ver- ; senyszám nem erősségem. Sokan c- | zért úgy vélték, hogy távoznom kell. j Végül is minden jóra jordult. Gyö- | zelmemet a Világkupában negyedik idényemben vívtam ki. Tulajdonicéppen j minden síző ennyi idő után kezdi jel- j mulatni edzésének az eredményeit. E- 1 zért szükséges a türelem. j • Számított győzelemre? j — Jó évem volt. Ügy gondoltam, ; bejutok az első tiz közé. Győzelem- I ben nem reménykedtem, bár addig ' már tizedik helyig mindegyiket el- í foglaltam, a harmadikat és a másodi- i kát is beleértve. • Milyen érzés volt, amikor beju- | tott az élvonalba? j — Az első pillanatban nem éreztem i semmi különöset. Amint az ember jel- ' tornássza magát az első tiz közé, és i ez már nekem sikerült, rájigyelnek a I többiek, a szóbeszéd középpontiába kerül, és a győzelmet is logikus kö- ] vetkezménynek tartják. Nem mellékes az sem, hogy a sikeresekre odafigyel­nek, a „szervismanok“ is, ez azt je­lenti, hogy szerelést adnak, foglalkoz­nak a versenyzővel, egyengetik at út-, ját. Ez rendkívül fontos. • A lesiklást a gyorsaság jellem­zi. Nem fél? — Ha mindent pontról pontra vé­giggondolnék, bizonyára félnék. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a gyorsaságot és a félelmet tudatosít­sam. Mindenekelőtt a technikára ü- gyelek, hogy a sítalpat optimálisan helyezzem a hóra, és akkor nincs mi­től félnem. Ha nyerni akarok, akkor a lehető leggyorsabban kell lesikla- nom. Ez bizony száz kilóméteres 6 ránkénti sebességet jelent. Val d’lsér- ben például egy szakaszon elértem már a 130 kilométeres sebességet. • Bár pillanatnyilag csak a lesik­lással foglalkozik, sokan úgy vélik, hogy stílusának tisztaságát éppen a műlesiklásnak köszönheti. Vagyis an­nak, hogy a múltban sokoldalúságra kényszerítették. — Gondolom, hogy van némi' iga­zuk, bár mások azt mondják’, hogy a lesiklásra született adottságaim van­nak. Ennek ellenére csak az utolsó idényben specializáltam magam a le­siklásra. Annak előtte kiegészítés­ként gyakoroltuk a válogatottban. Csupán az olimpiát megelőző időben nyílt alkalmam jó terepen ösz- szesen 57 kilométert leérklarti,- sze­rintem ez határozza meg a Világku­pa győzelmemet. • Ügy hírlik, hogy a síelés egyben kedvtelése is. Árulja el, van még más kedvtelése is? — Annak ellenére, hogy a síelés téli sport, ma már tulajdonképpen egész évben űzzük. S itt van még az iskolám is, tanulnom kell. De szive sen táncolok és olvasok. • Mire gondol, amikor rajthoz áll? — Minden terepet jól kell ismer­nem. Ez a sikeresség alapjeltétele. Amikor ott állok a rajton, gondolat­ban ismét végigfutom a megteendő u- tat, a nehéz szakaszokat, ezután tu lajdonképpen emlékezetből teszem meg a rajt és a cél közötti szakasjtt. Csak a gyorsaságra ügyelek. Ez- nagy erőfeszítést követel, hiszen az elsők között igen szoros a sorrend. í • A sérülés után ismét ott -vSn a versenytársak között. Mik az etkép- zelései? — Boldog vagyok, mert sikerült a visszatérés. Ez volt legfőbb célom. Most meg azt mondom, a kitartás. Formámat még nem szereztem vissza, de gondolom, ezt senki sem várta tő­lem. Hogy milyen helyezésekét érek el, ez a körülményektől és nem u- tolsó sorban a szerencsémtől is függ. Semmiképpen sem akarom feladni a harcot, erre tanított az apám Is. Az az érzésem, illetve a meggyőződésem, hogy a lesiklásban még nem mondtam ki az utolsó szót. Lezajlott a schladmingi világbajnok­ság. Jana ott már rajtolt. Nem került be a legjobbak közé. Mégsem okozott csalódást. Harcolt. Mindent beleadott. Hiszi, hogy az ő ideje még csak ez­után következik el. JÄN MIKULA A feljebbjutAs az egyetlen ELFOGADHATÓ LEHETŐSÉG Alig hárninnegyed évvel ezelőtt Tamás Lászlóval, a ZtS Kosice labdarúgó csapatának kapitányával azt la­tolgattuk e helyen, hogy miért esett ki a nagy múltú együttes a leglelsöbb osztályból. Beszélgető partne­rünk a többi között elmondta, a kezdeti elkeseredés után a csapatban konszolidálódott a helyzet, és egy emberként mindent megtesznek azért, hogy egy év u- tán ismét az első ligában játszhassanak. Az őszi idény után, ha minimális pontelónnyel is, de valóban az el­ső helyen végeztek Slilina és Prievidza előtt. Mi a helyzet ma, pár nappal a tavaszi idénynyitás előtt, er­ről beszélgettünk a csapat edzőjével, Vladimír Hrlv- n á k k a I. ■ Milyen elhatározással indulnak a küzdelmekbe? — Számunkra a feljebbju- tás az egyetlen elfogadható lehetőség, és a csapat, il­letve a vezetőség tagjai egy pillanatra sem vonják két­ségbe, hogy ezt az elhatá­rozást valóra is váltjuk. Mindent e cél megvalósítá­sának vetettünk alá. Január negyedikétől készültünk a tavaszi Idényre okyan kemé­nyen, mint még talán so ha. Az edzöpartnereket Is úgy válogattuk meg, hogy j6 játékerőt képviseljenek. és nagyobb erőkifejtésre késztessék csapatunkat. Ro­mániában tornát nyertünk az élvonalbeli Universita Cluj 3:0 arányú legyőzésé­vel és a Temesvár ellen el­ért 0:0-ás döntetlennel. Ezt megelőzően szintén 0:0 a- rányban játszottunk az Ora­dea csapatával. Szereplé­sünk rendkívül kedvező visszhangot váltott ki Ro mániában. Mérkőzéseinkre a hideg időjárás ellenére na­gyon sokan kijöttek. A szak­emberek pedig azt mond­ták, hogy ahol ilyen jól fut­balloznak a második osz­tályban, milyen lehet az el­ső osztály, és egyszeriben a spanyolországi VB döntő­jébe tippelték a csehszlo­vák csapatot. Románia után Magyarországon játszottunk két előkészületi mérkőzést szintén élvonalbeli csapa­tokkal. Debrecenben 0:0 a- rányú döntetlent értünk el. Nyíregyházán 2:1 arányban győztünk. Az eredményekből ítélve tehát elmondhatjuk, hogy nagyon jól felkészül­tünk a tavaszi idényre. ■ Milyen változások tör­téntek a csapatban és a csapat körül az őszi idény óta? Különösebb változás nem történt, a gárda együtt maradt, sőt erősítettünk is fiatal játékosokkal. Hozzánk igazolt a 22 éves dióval Vranovből, aki a védelmet erősíti meg, és a mlnriösz- sze 19 éves 2uk Nizná Myti- fáról, aki rendkívüli kapus- tehetség. Már az előkészü­leti mérkőzések során is be­mutatkozott. Az ifjúsági csapatból a felnőtt csapat listájára került Corba, aki­vel a védelemben számo­lunk. A játékosállományt 22 játékos képviseli, gyakorla­tilag minden posztra van két, úgyszólván egyenrangú emberünk. Így az esetleges sérülések sem okozhatnak különösebb bonyodalmat. Hosszú sérülés után felépült csapatunk kulcsembere, Dan­ko is. S bár az egész őszi idény kihagyása után még nem lendült a régi formá­ba, az előkészületi mérkő­zéseken már kielégítően ját­szott és számolunk vele. Ű- vele különben úgy vagyunk, hogy akkor Is a csapat se­gítségére van, ha a kispa- don ül. Már a puszta nevé­nek említése is tekintélyt ébreszt az ellenfélnél. Vé­gül remélem, hogy sikerült megszabadulnunk a csapat egy gyengéjétől. Az ősszel sok pontot vesztettünk az­zal, hogy nem tudtunk for­dítani egy rossz első fél­idő után. Az az érzésem, hogy'a fiúk magabiztosaiv bak lettek, tudják, hjgy mit akarnak, és az akaratu­kat valóra is tudják válta­ni. Ez új vonás lesz a ta­vaszi ZTS játékában. ■ Kit tart csapata legna­gyobb ellenfelének a feljebb­jutásért folyó küzdelemben? »x Kétségkívül 2ilinát. A Vág partján nagyon készül­nek az Idényre. Aztán Prie- vidzát. Velük történetesen rögtön az első fordulöban otthonukban találkozunk. Ez afféle választópont lesz. Ha győzünk, akkor sikerül elhúznunk a többiektől és megjön a fiúk önbizalma, ha elveszítjük a mérkőzést, ak­kor továbbra is nyílt lesz a küzdelem. Ezzel nem aka­rom azt mondani, hogy to­vábbi csapatok nem szólhat­nak bele az elsőség kérdé­sébe. ■ Elbfr a város két el- söligás csapatot, és nem lesz ismét rövid életű a csapat szereplése az első ligában? —Hosszú évekig két el­sőligás csapata volt Kassá­nak és nem is szerepeltek a legrosszabbul. A ZTS ki­esése pillanatnyi megingás, nemzedékváltás, a vezetőség következetlen, rossz munká­jának kérdése volt. Ez már nem ismétlődhet meg újra. Igaz, mérkőzéseink látoga­tottsága nem a legfényesebb, az őszi idényben 900 volt az átlagos nézőszám, de eb­ben a stadion kérdése is közrejátszik. Szerencsétlen megoldásnak tartom, hogy a csapattól annak idején el­vették a stadionját, és most az új sportstadionban ját«Z- sza a mérkőzéseit. Nem tá­léit és talán sohasem talál benne igazi otthonra. A kö­zönség sem akarja megked­velni. Nem is csoda, nincs benne egy tenyérnyi fedett hely, és a mai időjárási vi­szonyok mellett ez igen­csak közrejátszik a látoga­tottságban. A pálya talaja sem felel meg a követelmé­nyeknek, s ha már itt kell majd továbbra is játsza­nunk, akkor feltétlenül rendbe kell hozni. Ettől el­tekintve a vezetőség min­den erőfeszítését az ifjúság- I gal való munkára fordítja, mert szeretnénk perspekti­vikusan dolgozni. Nem a legszerencsésebb dolog u- gyanls, hogy csapatunknak nincs elsöligás ifjúsági csa­pata, és így van ezzel Pre- äov is, s az ifjú tehetségek szétszélednek máshová. El­hamarkodott döntésnek tar­tom, hogy a ZTs Petrzalka kapta meg az Ifjúsági ed- , zőközpont státusát, mivel — ne vegyék rossznéven — szerintem a csapat kiesik a ligából. Kelet-Szlovákiára jobban ráférne már egy ilyen központ. Mind a mi, mind az egyetemes cseh­szlovák labdarúgás javára válna. Palágyt Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom