Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-09 / 10. szám
IM ^ Kz a század nem csak az óriási technikai csodák százada. Az étet ritmusa a sportkocsik rohanásához hason&tos: az ideg, az ösztön^ az érzelem idő-„zsugorban“ szenved, és habzsol. Megtámadta életünk egyik legszebb velejáróját, a szerelmet is. Riadtan figyelem a jelenséget, tapasztalom az embereken a szerelmi szomjúságot, hiszen a szerelem mint érzés nem pusztulhat ki az embérekböl, de szenvedhet sérüléseket, eltorzulhat. Hogy féltésem mennyire indokolt, arról az alábbiakban néhány 18-23 év közötti diák nyilatkozik. Valamennyien a brati- slavai Miadá garda főiskolai kollégium lakói. mit veszítettem, és szeíen- cse, hogy nem maradtam o- lyan magamba forduló, magányos lány. Járok, egy brnól főiskolással. Igaz, keveset lehetünk együtt, mégis az együvé tartozás érzése sok mindenért kárpótol. Együtt utazunk, együtt tervezgetünk, s a szerelem, ami köztünk U'ingra lobbant, csodálatos dolog; Van kinek mesélnem problémáimról, Inspiráljuk egymást a tanulásra, kicsit felelössékülönbség, és rettentő boldogok. Tíz éve tart már ez a piától szerelem. S ő nem is tudja, hogy szeretem. Nem Is mondom meg neki, mert félek, boldogtalan lenne mellette. Szerintem azért óriási ez a szerelem, mert le tudok mondani róla. Rá- i gondolok, először mindig 1 rágondolük. Ez szerelem. Le- i mondtam arról is, hogy férjhez megyek, családot aSZERELE Szúnyog Mari Zsidó Márta Az első szerelmek egyol dalúak. Alapiskolában, amikor először voltam szerelmes, a srác nem is tudta, hogy szeretem. Pedig két évig tartott, de soha egyetlen szót se váltottunk. Mégis szép volt, most is szívesen gondolok vissza rá, pontosabban arra az érzésre: csak néztem őt, ábrándoztam róla. Aztán jött egy másik szerelem. Azzal a 'fiúval már beszélgettem, szórakoztam, de még az is csak gyerekes szerelem volt: igaz, két évig tartott. S ebben a „kapcsolatban“ az tetszett, tetszik a legjobban, hogy a mai napig barátok maradtunk. Ű most katona, levelezünk, bár már járok egy másik fiúval. A jelenlegi fiúm nem tud erről a levelezésről. Már többször a- kartam ezt elmondani neki, de valami mindig visszatartott. Ml lesz, ha nem érti meg? Kezdetben ellenszenvesek voltunk egymásnak. Aztán egyre többet találkoz- gattunk, az ellenszenv visz- szájára fordult, s most már akár a férjemnek is el tudom öt képzelni. Vannak is ilyen terveink: harmadikosok vagyunk, s úgy tervezzük, ha befejezzük a sulit, , ö letudja „a katonaságot, ösz- szeházasodunk. ' . Hogy mit szólnak a kapcsolatunkhoz a szülök? Az enyémek semmit, jár is hozzánk. Az ö szülei meg? Mit tud mondani egy fiús mama? „Édes fiam, ne nősülj meg“. Örülök ennek a kapcsolatnak, jó ez a kapcsolat, mert jó érezni, tudni, ho:gy van valakim, hogy teljesen őszinte lehetek valakihez, hogy szeret valaki, hogy várhatok valakit. Ügy szép, ahogy van. Vele könnyebb az élet, a suli, minden. Hát ezt jelenti nekem ő, a szerelem ... <— Már egészen kiskoromban is inkább fiúkkal barátkoztam, mint lányokkal. A szomszéd fiúkkal-kértyáz- tam, fociztam. , Előbb csak tetszett az egyik, majd a másik, tetszett, aki fölkért táncolni, aki tiazakisért, de ez még nem nevezhető szerelemnek. A szerelem az valami más. Volt egy srác, a- kivel leveleztem, ígérte, eljön, de nem jött, csak levelezni akart továbbra is. Aztán jött egy másik, már középiskolában, aki szakmunkásképzőt végzett, és ha valamiről beszélgettünk, vitatkoztunk, akkor mind azt vágta a fejemhez: „Te mindig okos vagy, mert gimit végeztél.“ Szétváltunk. Itt a, főiskolán összejötKaprinay Mari Miku julán tenj egy fiúval, ez már talán szerelem volt, mert hiányzott, amikor abbama”- radt a kapcsolat. Jött ez a fiú egyik napról a másikra, és elment egyik napról a másikra. Neki talán kaland volt az egész, de nekem szerelem, csakhogy 6 ezt nem értette. Már egy másik lánnyal látták öt, kézen fogva sétáltak. Csak két hónapig tartott, mégis szép volt. Azóta nem érdekel senki. Ha közeledne is felém szimpatikus srác, nem érdekelne ... Bár ebben nem vagyonannytra' 'biztos. Csak- azt tudom, hogy szerelmesnek lenni csuda jó dolog. Sosem engedtem közel magamhoz a srácokat. S most, amikor a lányok emlékeznek, régi, gyermekkori szerelmeikre, szomorú vagyok és bánom: miért helyeztem mindenek fölé a tanulást. Mert sose mentem el táncolni, csavarogni, szórakozni, mondva, nekem tanulnom kell. Hiszen bizonyára még a tanulás is jobban ment volna, ha van egy barátom, bizalmas ismerősöm. Most, hogy már ismerem a szerelmet, tudom. Üjlaky Nora get érzünk egymás iránt, s így külön-külön a jövőnk iránt is. Igaz, még sosem beszélgettünk arról, hogy egyszer talán összeházasodhatnánk, de úgy érzem, ezt én is, ő Is el tudnánk képzelni. Hiszen szeretjük egymást, szerelmesek vagyunk egymásbal Én az első s eddig egyetlen szerelmemmel már pici korom óta barátkoztam; együtt játszottunk, együtt nőttünk föl. S harmadikos gimis koromig el sgm tudtam volna képzelni, hogy együtt járunk. Aztán mégis... Meglehetősen komoly kapcsolat alakult ki közöttünk, a szüléink is jól ismerték, kedvelték egymást. Tavaly vége lett a kapcsolatnak. Ű is ide jött főiskolára, nem sikerültek a vizsgál, kiesett, hazament. Korábban már nagyon megszoktuk egymást, aztán a hirtelen jött távoliét miatt üres lett az életünk. Vágytunk egymás után, hétvégeken találkozgattunk, mégis az első percek után mindig összevesztünk. Idővel teljesen elhldegültünk egymástól, pedig az volt' a tervünk, hogy összeházasodunk. Szóval elmúlt. Most ha akarnám, lehetne új fiúm, de egyik se olyan, mint ő volt. Ö a csúcs, utána már nehéz egy komoly fiút találni. Én pedig nem bízok semmit a véletlenre, minden lehetőséggel, eshetőséggel előre számolok. A szerelmet, a kapcsolatomat a jövőmet nem bízom a véletlenre. Az én szerelmem, az én érzésem platói. A íévfi nős és boldog. Ez a probléma. Nem is merek hozzá közeledni. Ha ö közeledne, visz- szautasítanám. Tizenkét évvel idősebb. De ez semmi. Apáijiék közölt Z'i év a korlapítok, lemondtam mindenről — ez a szerelem. Huszonhárom éves vagyok. Igénylem a gyöngédséget, és hálás is vagyok érte. Néha elég egy-két szó, simogatás. Aztán meg kell a férfi, hiszen egészséges, csinos nő vagyok, mit tagadjam, nem lehet egyedül élni. Csupa kaland volt eddig az életem. De sosem hazudtam, mindenkihez őszinte voitam, elmondtam a problémáimat. S titokban minden újabb kapcsoiatnál abban reménykedtem, hogy lesz majd, aki túltesz rajta, akt több lesz nála, akibe beleszerethetek. De ha nem jön is, boldog vagyok, mert szeretek valakit, ismerem a szerelem érzését. Komoly kapcsolat? Elkezdek járni valakivel, kézfogás, csók ... Szexuális kapi csolat nélkül nem komoiv egy kapcsolat. Én 19 éves vagyok, de még nem feküdtem le senkivel. Csak teljesen érzelmi alapon tudom elképzelni a szexet, amit a szerelem felsőfokának tartok. Eddig egyetlen bizalmas kapcsolatom volt, de nem éreztem még eleget a srác iránt, ezért nem feküdtem le vele, és el is vesztettem őt. Pedig a szexen kívül mindent megkapott tőlem. Részben hibásnak érzem magam, bár ha egy ember nem bír várni... Hazudtam miatta; miatta tanultam meg hazudni, és ezt értékelte is bennem. De akkor se mertem lefeküdni vele, hiszen a szex egyben már komoly felelősséget is jelent. Szükség van a szerelemre: az érzésre, a társra. Mert a tanulás, a mindennapok egyhangúságába bele lehet őrülni. Kell a szerelem, mert jó egy másik ember közelsége, nemcsak mint a szexuális partner, hanem az ember közelsége. Tudni, hogy neki is szüksége van rám. Az egészben ez a leg- ■ fenségesebb, hogy kellek nekil A bizalom, a valakihez való tartozás. Bár nem szabad a partnert lelki szemetesládának tekinteni, mégis jó, hogy őszinte, bizalmas lehetek valakihez. Így könnyebb nemcsak a tanulás, maga az élet is. Az élet egyik legmeghatározóbb része a szerelem; alapja a jó közérzetnek, munkának, a kiegyensúlyozottságnak. Kicsit frázisként hangzik, ugye, pedig nagyon igaz. Elviselhetetlen lenne az élet egy jó emberi, érzelmi, szexuális partner nélkül. Még ha sokszor tabu is ez a téma, nem szabad lebecsülnünk, mert egy jó, érzelmi alapokon is nyugvó kapcsolat meghatározó jelentőségű. Sok még bennünk a szégyenérzet, elpirulunk, titkoljuk szerelmünket, restellke- dünk miatta, nem megyünk orvoshoz, és 25—30. éves korban egyszerre rájövünk, hogy frigidek vagyunk, ér- zéstelenek, durvák, utálatosak másokkal szemben. Hányszor találkozni üzletben, hivatalban durva, mogorván, gorombán visélkedö elárusítóval, hivatalnokkal, viselkedésük egyik fő oka a klegyensúlyctzatlan testi- -lelki, szerelmi, családi élet. Szerelem? Butaságunk miatt sokszor kín, hazugság. Testi szerelem. Szeretnénk védekezni a nemkívánatos terhességtől, de' félünk tanácsot kérni, megbeszélni a partnerrel, félünk, inkább félünkj s közben elveszítjük a partnert, az embert, a társat. Félünk, s közb«n Idegbetegek leszünk, egyedül maradunk... ^ A szerelem vak érzelem. Eddig még nem tartottam rá igényt, nem is hiányzik az életemből. Később majd szeretném, hogy legyen jó munkám, feleségem, családom... De nem akarok mindent erre építeni. A munka a legfontosabb. ^ Mondd, nem vagy te karrierista? í— Gyermek ... A szerelem kiteljesülése, folytatása. í— Kapocs két ember között. Égy jó szerelemben, jó házasságban nélkülözhetetlen a gyermek. >— önállóság... Én szerelmes vagyok a férjembe, szó sem lehet arról, hogy megcsaljam őt. Kell az önállóság, de ahhoz kell a bizalom is. i— Jó, jó, ha megcsal, csak ne tudjak róla, mert az kegyetlen érzés lehet. Meg aztán micsoda szerelem az, a- hol csalásra, hazugságra kényszerülnek a partnerek? Hiszen a szerelemben pont az a szép, hogy szeretik. Imádják, Istenitik egymást, hogy egymáson kívül semmire és senkire nincs szükségük. Ami kicsit meg is őrjíti az embert, az az igazi szerelem. Vagy nem? A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szerelem már régen levetette álszent, megcsontosodott előítéletekből rá- kényszerített köntösét. Iga- zabb és tisztább lett. Elvben feltétlenül. De más egy elvben adott helyzet, és más a gyakorlati megvalósulása. A testiség fontos, de nem. minden. Ügy érzem, Baranyí Ferenc költő jár legközelebb az Igazsághoz, amikor azt mondja; a szerelem gyönyörű, egymáshoz méltó küzdelem, melyben senki vagy mindkét fél megalázott, a szó jó értelmében megalázott. Szoktassuk hozzá magunkat és másokat is ehhez a költő által megfogalmazott gyönyörű küzdelemhez, a- melyben az ember nem veszít, hanem gazdagodik. Ne a gépekben és a rohanó század ritmusában keressük a hibát. Adjuk meg a megtisztult és Igazabbá vált szerelemnek azt a rangot és azt a tiszteletet, amelyet jogosan megérdemel. ZOLCZER IÄNOS A szerző felvételai
