Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-09 / 10. szám

AHOL NYOLC GYEREK AZ ÁT LAG

Ä2 Algírtól nyugatra fekvő kerületi székhely, Médéa főterén állunk, az ország legnagyobb mecsetje előtt Részben a város közadakozásából épült, két minarettel, lenyűgözően díszes homlokzattal. Tornya! között huzalon ötágú csillag. Az Ifjúsági szövetség (UNJA) kerületi titkára, Halrul Boulanoul sorolja és mutatja a nevezetességeket A mecsettől egy állványokkal borított épülethez vezet;

^ Äbd el-Kadar emlr egykori lakóhelyét látják — magyarázza.

Talán tudják, hogy az ő vezetésével a múlt században több mint két évtizeden át harcoltak az algériaiak a francia hódítók ellen. Sok jStközetet nyert, míg legyőzte a túlerőt.

Ä házat renoválják, egyik felében az Ifjúsági szervezet, másikban zeneiskola kapott otthont.

li-i Médéá sokat szenvedett a felszabadító háborúban, megbecsüljük, ami a múltból megmaradt, még Inkább azt, ami azóta épült.

Hadou-Bel-Hadzsar tizenöt kilométernyire fekszik a kerületi székhelytől. Meredek dombok fogják körül az egyforma fehér házakat. Kilenc éve épült a falu, tulajdonképpen a semmiből. Lakói I— nyolcszázan élnek Itt — különböző vidékről jöttek Ide a komfortos házakba, önigazgatású termelőszövetkezetekben vagy Inkább csoportokban dolgoznak. Tizen- öten-húszan alkotnak egy-egy csoportot, választott vezetőjük a tagokkal együtt dolgozik. Termesztenek gabonát, zöldséget, tartanak szarvasmarhát, birkát. Jövedelmük, mint más szövetkezetben is, három részből tevődik össze. A- lapjuttatásként havi 300—400 dinárt kapnak, ehhez Jön természetbeni fizetségként az olaj, a cukor, a kávé, végül részesednek a szövetkezet bevételeiből is. Bonyolult átszámítani, hogy mennyit is ér keresetük. A hivatalos árfolyam 1 USA-dollár 4 dinár. A vásárló turista a kirakatok láttán keve- sellhetl a dollárjaiért kapott dinárt, ám tudni kell, hogy dotáltak az élelmiszerárak, rögzítettek a gabona, az olaj és egyéb létszükségleti cikkek árai. Azaz a számolgatásnak nincs sok értelme. Másra költi pénzét a helybeli, mint szeretné a turista.

A falu házal külsejükben őrzik a hagyományokat, itt sem utcára nyílnak az ablakok. De valameny- nyl lakás komfortos. Van Iskola, Üzlet, tanácsház és ifjúsági ház. Az utóbbi egyetlen nagyterem és egy könyvtárul szolgáló szoba.

Borostás férfi, Benallel Benais- sa beszél az ifjúsági ház rendeltetéséről:

— Van televízió, rádió, pingpongasztal. Itt találkoznak a fiatalok, gyűléseznek, vitatkoznak, rajzolnak, szórakoznak. A könyvtár még kicsi, ezer könyvünk sincs, de ez is több a semminél. Az általános Iskolában délelőtt- délután összesen öt órát tanulnak a gyerekek, valamennyi tanköteles korú. A lányok 13 éves korukig, utána nem lehetnek együtt a fiúkkal. Az ifjúsági házban sem.

Benallel Benalssa más faluban él, ott is, itt Is a fiatalok politikai, kulturális nevelése a munkája. Lassan már két évtizede járja hasonló feladattal az országot. A tizedik állomáshelyen is ugyanaz a teendője; tanítani és szervezni az ifjúságot.

—Nagyon mélyről Indultunk, sok még a tennivalónk — magyarázza.

Amerre megyünk, tengernyi gyerek jár a nyomunkban. Ebben a faluban a nyolcgyermekes család az átlag, de akad 14—15 gyerekes is. Szeretnénk persze bepillantani valamelyik házba. Ehhez azonban a családfő engedélye kell. De hol van az a családfő, aki busznyi Idegent beengedne az otthonába?

Hairui Boulanoul a buszon visz- sza Médea felé arról beszél, hogy ez a sokgyermekes családmodell neki nem tetszik:

— Másként, korszerű felfogásban szeretnék élni. Három-, esetleg négygyerekes családban. Majd ha megtalálom a feleségnekvalót. Ha megpillantom az igazit, akkor anyám el megy a lány szüleihez, megbeszéli a dolgokat. És ha

' kedvező a válasz, a házasságig ml már nem is találkozhatunk, de utána ügy éljük az életünket, a- hogy ma két fiatalnak érdemes. Remélem, boldogan.

'A korszerűség Ilyetén felfogásán persze lehet elmélkedni. Még hogy a mama közvetít... Csak éppen semmi teteje nincs a tu- ristaútból bárminemű következtetéseket kierőszakolni. A hagyományok,; szokások felszíne is alig látszik. Ütikönyvekből valamelyest kiegészíthető az Ismeretünk, legalább olyan szinten, mint amilyen a puszta, paprikás, csárda „Magyarország-tudása“. Ami a szokásokon látható: nyilvános helyen csak férfiak tartózkodhatnak, a nők jeientős része lepellel takarja magát — arcát is. Idegen még a nők életkorát sem sejti, a helybeli férfiak állítólag járásukból még a küllemükre is következtetnek. Röviden: két hét semmiképpen nem elég a lényeg megismerésére, az ilyen-olyan tradíciók,. viselkedés összevetésére, ami már csak azért is veszedelmes próbálkozás volna, mert emberi gyarlóságunk arra késztet — akarva-akaratlanul —, hogy a magunkét tüntessük fel különbnek. Itthon is így vagyunk vele — tisztelet a reális önértékelésre képes ritka kivételnek —, hát még külföldön! Maradjunk tehát a látnivalóknál, abból is akad különleges, éppen elég.

Példának okáért: délelőtt még fürdés a tengerben, aztán busszal fel az Atlasz-hegységbe. A száz- -valahány kilométeres, kanyargós út miatt több órás buszozás után a megálló Chrea. Üdülőhely 1525 méterrel a tenger szintje lelett. Cédrusfák, tiszta csípős erdei levegő. Ami ebből következik: ha az időjárás is úgy akarja, a vállalkozó kedvű üdülő egyazon napon fürödhet a tengerben — a fá- zósak persze nem — mondjuk e- béd előtt, délutáni Időtöltésként pedig sízhet. Novemberben a lehetőség teljesen spekulatív jelentőségű, Ilyenkor kínálkozik a hegyközi kirándulás a Chlffa völgyébe. A völgy több dologról nevezetes. A meredek hegyoldalakon közlekedő vonat alagutakon ki-be jár, az úton tartálykocsik bukkannak fel, mindig hajtűkanyarban, frászt hozva a busz utasaira. Szerencsére a gépkocsivezető — aki nvHván az eevszerflség keclvééit Ali papának nevezteti

magát — nem ijedős. Minden kanyar előtt dudál, ami helyi szokás szerint elsőbbségét jelzi, aztán a lehető legóvatosabban vezet tovább. A kirándulás legfőbb vonzereje egy vendéglő, illetve az a szóbeszéd, hogy itt a Majmok patakjánál [Rulsseau des Singes) „távoli rokonaink“ mindig készek a barátságos találkozásra. Megmutatják magukat, cserében elfogadnak édességet, gyümölcsöt, esetleg kézfogást. A gyanakvóbb természetűek a meredély alján visszafordulnak, jó erős kávéra betérnek a vendéglőbe, és a kávé kortyolgatása közben egyetértésre jutnak, hogy a turistáknál és a majmoknál is több esze van a vendéglősnek, aki ezt a ragyogó reklámfogást kitalálta. A kitartó útitársak később pihegve közük: a majmok rendre megérkeztek a randevúra. „A mondd te is“ tipikus esete. Ügy látszik a gyanakvás kevésbé tetszik az erdőlakóknak, visszafelé az út menti korláton ücsörög képviselőjük. Érjük be ennyivel, majomból is megárt a sok.

Az algériai utazás legvonzóbb, mert titokzatosnak ígérkező része: kirándulás a Szaharába. A Szaharába — persze nagyképű megállapítás. Elég egy pillantást vetni a térképre, a mi úticélunk Bu-Szaáda (Bou Saáda), a sivatag kapuja csupán, de azért illő felkészülni rá. Hajnalban indulunk Szldl Ferrusból, hogy a csúcsforgalom előtt átjussunk Algíron. így alig több mint egy órát vánszor- gunk a fővárosban. A sivatag — miként az útikönyvekből meg Rejtő Jenőtől tanultuk — irdatlan nagy homokozó, kellemetlen időjárással — hajnalban fagy, délben 40—50 fok meleg van árnyékban, ami nincs — plusz homokvihar, szomjúság, tevék, beduinok. Mindez igaz lehet, de azért a Szahara nagyobb fele — kőslvatag. A ml kirándulásunk nem vezet el a végtelen homokig. Bu-Szaáda szélén ugyan van több négyzetkilométernyi homoksivatag apró dű- nékkel, amit muszáj kipróbálni — mégpedig mezítláb —, de ez csak díszlet a valódihoz képest — állítják a hozzáértők

MAROS DÉNES

M !

Megrázó képes riportban számol be a nyugatnémet Der Spiegel arról a tiimeg- gyilkosságról, amelyet a washingtoni támogatást élvezd Napoleön Duarte Salvadort és Lucas Garda guatemalai diktátor hajt végre Közép- -Amerika két sokat szenvedő országában.

Csaknem fél évszázad telt el a Salvadort indiánok nevezetes felkelése óta, 1932- ben tízezer bennszülött ma- chetével felfegyverkezve követelte nyomorúságos élet- körülményeinek enyhítését. A vértelen felkelést a hadsereg kegyetlenül megtorolta: a terror egész falvakat, indián településeket t^: ít el a föld színéről.

A mostani polgárháború áldozatainak, a békés polgári -lakosságnak a „bflne“ alig különbözik a fél évszázaddal ezelőttitől. A nyomor felszámolását, tisztességes munkát, szerény megélhetést, biztonságot követelnek. A junta válasza: fé- kevesztetl terror; Salvadorban és a szomszédos Guatemalában, néhány hónap a- latt 43 ezer halott : a két ország parasztlakosságábál. S a morális missziójára oly büszke Amerika szövetségesének tartja ezeket a rezsi- meket. Olyannyira hozzászokott már Washington ehhez a „kettős moralitáshoz", hogy a kormányzat — a- mely mindvégig: a „lengyel szabadság eltiprásáért“ aggódik — semmiféle lelkiis- merel-furdalást sem érez a határaitól néhány száz kilométerre, jórészt amerikai fegyverekkel elkövetett gyilkosság miatt.

Salvador és Guatemala már régen a tömeggyilkosság szinunfinájává lett. Az egyház hivatalosnak tekinthető adatai szerint 1973 októberétől napjainkig 32 ezer salvaduri és 11 ezer guatemalai vált a polgárháború áldozatává. A halottak 80 százaléka a polgári lakosság közül került kt Félmillió Salvador! vált földönfutóvá, fele külföldre menekült.

Közép-Amerikában a halál orvosi pontossággal választja ki áldozatait. A gnatema- lai főváros zsúfolt kereskedelmi negyedében fényes nappal végzett 14 fegyveres Manuel Coloma Arguetuval, a volt polgármesterrel, az ellenzék legnépszerűbb a- lakjávaL A junlávat együttműködő „halálbrigádok" 1978 óta ötezer politikai és szakszervezeti vezetőt, aktivistát gyilkoltak meg.

Hasonló a helyzet Salvadorban is, ahol megölték az ellenzék vezérét, Enriquez Alvarez Cordóbát, Juan Chaón szakszervezeti vezetőt és a Forradalmi Demokratikus Front négy vezető politikusát. Az utóbbiak Mexikóból érkeztek — itt éltek emigrációban —, hogy béketárgyalásokat kezdjenek a junta vezetőivel.

Naplemente után a salva- doriak és a guatemalaiak különös félelemben élnek. A junta katonái, a „halálbrigádok" és a „fehér kéz" hóhérai mindenkit lemészárolnak, akiről azt feltételezik, hogy baloldali érzelmű. Előre elkészített lista szerint dolgoznak. Különös kegyet- len.séggel ölnek: a holtakat megcsonkitják, a terhes nőknek felvágják a hasát, a holttesteket lefejezik.

Az események ismeretében a világ kételkedni kezd Reagan szavahihetőségében, aki ezeket mondta a kongresszus előtt: „Salvador sikereket ért el az emberi jogok biztosftása terén... a katonai segélyt ennek alapján növelni kell.“