Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-25 / 34. szám

ni T C sak aiűk, és szájtátva nallgatom Sim- Cák mérnököt. Már-már arra kérem, csípjen meg, hadd ébredjek fel, hi­szen ez ólom, más nem Is lehet: ilyen be­szédhez nem szokott a riporter füle. Mert mit Is mond Ján Slmöák mérnök, a Csehszlovák Államvasutak ötezer tagú kas­sai (KoSlcej SZISZ-szervezetének az elnö­ke? — Nem lehet, nem szabad, hogy mindegy legyen, milyen körülmények között, milyen közérzettel utaznak az emberek a vonatain­kon, El kell gondolkodnunk az utasok ré­széről gyakran 'föltett kérdéseken: milyen alapon, jogon rabolja el a vasút az utas szabad idejét? Mert, ugye, késnek a vona­taink, és nem is keveset. Én úgy gondolom, hogy az utazás szolgáltatás: az utas fizet és pénzéért kulturált körülmények között, a menetrend szerint akar pontosan elindulni és megérkezni. Hogy ebben csak allg-alig van része, elsősorban a ml hibánk, vasuta­soké. A vasutasok hanyag, rosszul végzett, figyelmetlen munkája miatt van ez így, és ezen minél, előbb változtatnunk kell. Bebi­zonyítjuk, hogy jobb szervezéssel, körülte­kintőbb, a munkaszerződésben vállalt pon­tos munkával javíthatók, tisztességessé te­hetők az utazás körülményei. És ezt bebi­zonyítjuk, ha a fene fenét eszik is. Mert mégsem lehet, hogy az olyan komoly, nagy­hírű múltra visszatekintő „cégnél“, mint a vasút, a félmunka, a rosszul, igénytele­nül elvégzett munka váljék uralkodóvá! Fiatalok vagyunk, bizonyítani szeretnénk: akarunk, tudunk másképp is élni, dolgozni, utazni I A z előzmények: a Kelet-szlovákiai Vas- útigazgatöság mellett működő, ján Simöák vezette ifjúsági szervezet Va­lami nagy horderejű és őrlési gyakorlati haszonnal bíró tettel akarta köszönten! pár­tunk XVI. kongresszusát, összedugták fe­jüket a kerületi SZISZ-esekkel, és megszü­letett az ötlet: védnökséget vállalnak a Bratislava-Koélce között naponta közlekedő Tátrán expressz fölött, és ifjúsági járattá nyilvánítják. Ehhez hasonló vállalkozás már fűződik a fiatalok nevéhez Kassán: amióta a 17-es autóbuszjárat fölött a város fiataljai védnökséget vállaltak, s lényegesen keve­sebb lett erre a vonalra a panasz. Az ötletben az elnök és még néhány társa óriási lehetőséget látott és lát még ma is. Olyan hévvel fogott Ján Simőák munká­hoz, mint akit megbabonázott a gondolat. Megszállottként tervezett és tervez ma is. Rendületlenül hiszi, hogy lehet másképp is. Mert milyen is volt a helyzet a Tatran- nal? — Az év első öt hónapjában egyetlen­egyszer sem történt meg, hogy időben meg­érkezett volna a végállomásra, és átlagosan hatvanöt percet késett. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy a kocsik klvülről- -belülről piszkosan, felületesen kitakarítva indultak el a pályaudvarról, a személyzet sokszor nem épp tisztességes hangnemben beszélt az utasokkal. Persze ez az áldatlan állapot nemcsak a Tatrant Jellemezte, ha­nem nagyon sok más expressz, gyors- és személyvonatot. A Tatrannál különösen fájt ez nekünk. Bosszantott bennünket. Elég, ha csak azt figyelembe veszem, hogy húsz év­vel ezelőtt ugyanazt a 444 kilométeres tá­volságot hat óra és két perc alatt tette meg a vonat, ma egy óra tizenegy perccel to­vább tart az út. Arról sem szívesen szólok, hogy húsz évvel ezelőtt szinte órát lehetett a Tátrán Indulásához és érkezéséhez igazí­tani. Hogy ml a romlás oka? Csak a legfon­tosabbakat sorolom föl. Hazánkban a sze­mélyszállítás ráfizetéses, ellentétben a te­her- és főleg az áruszállítással, amely nye­reséges, főleg akkor, ha a tehervonatok Időben vagy idő előtt érnek célhoz. Ezért aztán nálunk még nemzetközi gyorsokkal szemben is előnyük van a tehervonatoknak, jóllehet, minden szempotból elsőbbség il­leti az expressz járatokat, csak ezt az elő­írást nagyon ritkán ' tartják tiszteletben. Hiszen minden állomásfőnök, váltókezelő, forgalmista céfprémiuma attól függ, teher- vonatügyben teljesítette-e a tervét. így a személyszállítás háttérbe szorul. Meg aztán, túlterhelt, nagyon-nagyon túlterhelt a pálya. A fővonalon, Strbán keresztül 1937-ben egy műszak alatt 36 vonat haladt át, ma ugyan­ennyi idő alatt: 255 vonat. És a Kassa-Zsol- na útszakaszon valószínűleg a legnagyobb forgalom bonyolódik le a világon: egy kilo­méterre 4,3 millió tonna áru jut, míg Ang­liában 1,9, Japánban 1,7, az NSZK-ban 1,9 tonna. Sok helyütt nagyon rossz a pálya' állapota. Ott, ahol évekkel korábl^an 7Ö—110 kilométeres sebességgel lehetett hajtani, ma csak Kassától Rózsahegyig (RuäSomberokJ 31 hosszabb-rövidebb szakaszon van sebes­ségkorlátozás 20-től 70-lg. Mozdonyvezető legyen a talpán, aki tartani tudja a menet­időt. Bár volt már rá példa, csak alaposan oda kell figyelni. Mondom, hosszú lenne még a sor: figyelmetlenség, feledékenység, későn állítják át a váltdt, a szabad utat jel­ző fénysorompót.;; H ogyan fogadta a fiatalok kezdeménye­zését a vasút igazgatósága? — A pártszervezet részéről nagy az erkölcsi támogatás. Bárcsak ilyen egyértel­mű lenne az Igazgatóság és a bratislavai fiatalok támogatása isi Csak egy példa: ez év május 31-én indítottuk először útnak a Tátrán ifjúsági expresszi, egyperces késés­sel. Erre az alkalomra tizenhat kocsit — ennyi közlekedik naponta oda és vissza — óriási munkával „kiglancoltunk“, évtizedes kosztól megtlsztltottunkí Ragyogtak; Min­den fülkébe kiraktunk egy ismertető szö­a kulturált utazás követtelményelnek, akkor az utasokkal együtt másutt is feltehetik a kérdést, akár a SZISZ--esek, akár az egyes körzetek főnökségei: miért nem ez az álta­lános, a jellemző valamennyi vonatra? — Sajnos, pillanatnyilag az általános és a jellemző az — mondja később a pártszer­vezet elnöke, Koöka Gyula —, hogy hazánk­ban alacsony az utazás kulturáltsága. Bár tudom, hogy ez elsősorban a ml hibánk, vasuta.soké, de engedtessék meg némi uta­sokat érintő kritika Is: csak a mi igazgató­ságunkhoz tartozó kocsikból évente 3,5 mil­lió korona értékben lopnak el függönyöket — a Tatranból két és tél hónap alatt 74 füg­göny tűnt el —, hamutartókat, villanykapcso­lókat és csatlakozókat meg egyebet. Még a vé- cépapírtls ellopják, arról nem is beszélve, hogy szemetelnek, fölhasltják az ülések hu­zatát ... Éppen ezért arra kérjük a tisztelt utazóközönséget, segítsenek minket, segít­sék ezeket a cél érdekében főleg szabad idejükben rengeteget dolgozó fiatalokat a kultúrált utazás megteremtésében, elterjesz­tésében. A ugustus 17, délután három ól-a. A Tát­rán a kassai pályaudvar első vágá­nyán várakozik. Ján Simőákkal és kollégájával, Csejka Zsolttal, aki má Ró­zsahegyig kíséri a vonatot, végigjárjuk a szerelvényt; Az utolsó kocsit kivéve minde­nütt példás tisztaság, rend. Ez a kocsi m bár a hazai viszonyokhoz szokott utasnajc már az Itteni tisztaság is fényűzéshelí tfkäk — hagy magán klvetnivalóti Azonnal blvat- ják hangosbemondón a takarltőnőkat, és sürgősen elvégeztetik velQk a munkái te most már jobban; Azok közben morognak« veszekednek a fiatalokra. Pontosan 15.40-kor elindulunk.- Ä mozdony, vezető, Jaroslav Chlebec, azt mondja, ha minden jől megy. Zsolnáig húsz percnél többet nem késünk. Aztán hogy, hogy nem. Zsolnára 19.19 óra helyett három perccel korábban érkezünk meg. Útközben egyetlen­egy pirosat sem kaptunk, sehol nem állftot. tak félre, sőt egy-két perc előnyünk is volt mindenütt. Bár, mint már említettem, na­gyon sok volt a rossz, döcögős, korlátozott sebességgel megtett útszakasz, a masiniszta ügyesen „kormányozott“, állandóan nézte az óráját, ha lehetett, „rátaposott a gázra“, rohantunk 90—100—110 kilométeres sebes­séggel. Zsolnán aztán, amikor jött a váltás, a mozdonyvezető csupán ennyit mondott bú­csúzóul: — Látja, ha zöldet mutat a lámpa, ás a mozdonyvezető ügyeskedik egy kicsit, időre lehet hozni a vonatot. Zsolna után lemásztam a mozdonyvezető fülkéjéből, és elindultam körülnézni a ko­csikban. Szomorúan tapasztaltam, hogy már itt, 'félúton rengeteg az eldobált csikk, hogy a nemdohányzó szakaszok is bűzlenek a cigarettafüsttől, hogy a szemét a szemétko­sár mellett hever, hogy a mosdóban a föl­dön hever a szappan, hogy a vécékben a papír beledobálva a mosdóba, a papírkéz­törlők a földre szórva ... Hirtelenében Ján Simőák és lelkes kis csapata jut eszembe: „A kudarcok nem tántorítanak el bennün­ket a céltól“ — vallják. Amikor elindul a szerelvényünk, Ján Simöák integet, és még akkor is a tervekről beszél: szeretnénk ezt, szeretnénk azt... jő lenne, ha a sajtó is támogatna bennünket... de aztán hangját elnyomja a mozdony egyre erősödő zakato­lása. B ratislavába 22.34-kor érkezühk, egy perccel a menetrend szerint érkezési idő előtt. Csoda történt? Vagy csak ' mindenki tette, amit tenpíe kellett...? Bevallom, megfertőzött Ján Simöák opti­mizmusa. Sőt, amikor még ö aznap bebi­zonyosodott,, hogy lehet így is utazni — és nem az újságíró kedvéért emberelték meg magukat a vasutasok, hiszen két-három e- gyén kivételével nem is tudtak rólam —, akkor már kezdtem továbbgondolni az ese­ményeket. Mert ml van akkor, ha ez a „Tat- ran-kőr“ terjedni kezd? Terjed egyik vo­natról a másikra, és minden vonat tiszta lesz, minden vonat menetrend szerint köz­lekedik, minden kalauz előzékenyen, udva­riasan bánik az utasokkal, minden váltó­kezelő forgalmista, állomásfőnök pontosan, becsületesen, percre készen elvégzi azt a munkát, amiért a fizetését kapja... És a vasútról átterjed a „kór“ a tömegközleke­dési vállalatok jármüveire, az autóbuszokra, villamosokra. Onnan megint röppen egyet, és „megfertőzi“ az üzleteket, áruházakat, éttermeket, orvosi rendelőket, eléri a hiva­talokat. Szinte beleremegek a gondolatba: ez már valóban egyenlő lenne a csodával. Persze mindez nem is annyira abszurd, nem is annyira lehetetlen. Mert gondoljuk csak tovább: tegyük fel, a Tatranból való­ban mintavonat válik majd, és példáját kö­veti az ország többi vonata, vasutasa. Hát nem csodálatos? Egy fecske csinálna nyaratl Legalábbis nyárelőt, kedvet a hosz- szú, forró nyár folytatásához. És végezetül egy kérdés: ahhoz, hogy egy expresszvonat Időben, tisztán közleked­jék, miért szükséges egy ifjúsági szervezet néhány lelkes tagjának jobbára szabad ide­jében végzett munkája? Hiszen, hogy mind­ez megvalósuljon, azért száz és száz ember kap fizetést, talán még jutalmat is — a rosszul végzett munkáért. És ha már egy­szer országos ügyért áldozzák szabad ide­jüket a fiatalok, akkor jő lenne nemcsak a Tátrán ifjúsági expressznek, hanem vala­mennyi ilyen kezdeményezésnek zöld utat adni. — ZOLCZER JANOS A szerző felvételei Ján SlmSák készül a Tátrán kocsijainak ellenérzésére> ZÖLD UTAT! Az utasok beszállhatnak: mind a nyolc kocsiban példás rend és tisztaság. veget, hogy a szerelvény a vállalat SZISZ- védnöksége alatt' közlekedik, hogy szeret­nénk kulturáltabbá tenni az utazást, és eh­hez az utasok megértését, segítségét is kérjük. Aztán kigördült a vonat, és másnap már csak három kocsi jött vissza a tiszták­ból. Jelenleg a példásan rendbehozott tizen­hat kocsiból csak hat a Tatrané, a többi a már említett felirattal csavarog valahol az országban, azóta sem tudtuk elérni, hogy visszakapjuk őket. Így újra és újra neki- gyürkőzünk a munkának, lemossuk kívül­ről, belülről a kocsikat. És képzelje, egyre több ifjúsági kollektíva jelentkezik önkéntes vonattísztitásra — a városból, a környék­ről. Jönnek hívás nélkül. Dolgoznak reggel­től estig. Mert szeretnék ők is kivenni ré­szüket ebből a csodából, ahogy egyikük nevezte. Ebből is látjuk, hogy a fiatalok, meg egyátalán az utasok, igenis Igénylik a kulturált utazást, és ezért tenni is ké­pesek valamit — ha a vasút megteszi az elsp lépéseket. I I 87 tűnik, Simöák mérnök nem fogy ki 1 1 a szusszból: — Összeköttetésbe léptünk a vegyé­szekkel, kísérletezzenek nekünk ki olyan tisztítószert, amely az eddiginél olcsóbb, hogy legalább havonta egyszer megmoshas­suk kívülről a vonatot. Pillanatnyilag, gaz­dasági okokból, háromhavonként „fürdetik meg“ a vonatokat. Kértük őket, találjanak ki olyan fagyálló folyadékot, amely nem káros az egészségre, és télen nem engedi befagyni a vizet. Télen további újítást aka­runk bevezetni. Már a mozdony bekapcso­lása előtt fűteni szeretnénk a szerelvényt; a műszaki megoldást már megtaláltuk, csak az igazgatóság válasza várat magára. Sze­retnénk továbbá, ha a Tatranon csak fiata­lokból állna a személyzet < vonatvezető, mozdonyvezető, kalauzok, pincérek —, de az is túlságosan nehéz diónak tűnik; — A Tátrán személyzete tulajdonképpen nem. változott. Hogyan sikerült hát „meg­változtatni“ a vonatot? Hiszen azóta töké­letesen tisztán indul Kassáról, s általában 15—40 percnél többet nem késik; A kalau­zok udvariasabbak, előzékenyebbek ■ > ■ A személyzet valóban nem változott, csupán odafigyelünk, hogy mindenki be­csületesen végezze a munkáját: Kérjük, vagy ha szükséges, úgy kényszerítjük a vasuta­sokat, a takarítónőket, hogy becsületeisen, lelkiismeretesei) dolgozzanak; Ez a dolog titka, semmi más. Meg aztán egyszer-bét­szer, de ha kell, tízszer is ellenőrizzük a munkájukat. Kassáról délután 15.40-kor in­dul a Tátrán. Már háromkor kijövünk, vé­gigjárjuk a szerelvényt, megnézzük, tiszta-e a padlózat, az ülések, üresek-e a szemétko­sarak. a hamutartók, van-e a vécékben, mos­dókban papír, szappan, víz. És ha valahol hiányosságot fedezünk' fel, ami sajnos elég gyakori, azonnal intézkedünk. Igaz, a ta­karítónők már morognak érte, megharagud­tak ránk, de nem engedhetünk: nekik is meg kell tanulniuk, hogy a munkahelyükön is úgy kell felsúrolni, kitakarítani a kocsikat, mint otthon ünnep előtt a lakásukat. Mert nem furcsa, hogy ezek a falusi asszonyok odahaza tudnak pontos, szép munkát végez­ni, itt meg nem? Bizonyára azért nem, mert az évek során rájöttek, megszokták: lehet lazítani, lustálkodni, felületesen dolgozni, a fizetést akkor is megkapják. De ugyanez a helyzet néhány állomás forgalmistájával, főnökével is. Ha pirosra állították a Tátrán előtt a jelzőlámpát, és az expressz állt per­ceket, negyedórákat, senki sem vonta őket felelősségre. Vagy ha igen, akkor sem volt különösebb következménye, mert a vonat a következő nap és aantán Is újra késett, szinte mindennap. Mi most nagyszabású ak­cióba kezdtünk: két héten át egy-egy SZISZ; -vezetőségi tag elkíséri Zsolnáig a vonatot. Feljegyez minden másodpercnyi késést, a- melynek a megindoklását írásban fogjuk kérni; Igaz, eddig is csináltuk ezt, minden perc késés vagy rendellenesség miatt levelet Irtunk, kivizsgálást kértünk, jöttek is a válaszok: húsz koronát levontak X-nek, Y-nak a fizetéséből. Nevetségest Szóval, ezzel a felméréssel szeretnénk bizonyítani, hogy egyes állomá­sok egyes posztjain a pontos, jó munka elvégzésére alkalmatlan emberek vannak, és kérjük a leváltásukat; ehát ez már nem kizárólag Tatran- -ügy? — A részeredmény nem eredmény. Ml nemcsak azt akarjuk elérni, hogy az or­szágban egy vonat, a Tátrán expressz köz­lekedjék pontosan, tisztán, hanem mind­egyik; A' Tatranból először szimbólumot, példát szeretnénk csinálni.- Bebizonyítani, hogy lehet így is; kultúráltan utazni és utaztatni; Bebizonyítani, hogy nem törvény- szerű ennek az ellentétje, hanem az akara­ton, becsületes, jő munkán múlik. Mert ha már lesz egy vonat, és a tapasztalataink szerint lesz vagy már van is, amely megfelel 90B

Next

/
Oldalképek
Tartalom