Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-25 / 34. szám
GYÖNYÖRKÖDÖM A GÖMÖRI TAJBAN. HEGYEK, FENYVE SEK, CSOBOGÖ PATAKOK... ITT OTT ŐZIKE IS FELBUKKAN. A CSÖNDBEN MADARCSIVITELES HALLATSZIK. SZAMUNKRA, AKIK BÉKÉBEN NŐTTÜNK FÖL, NEHÉZ ELKÉPZELNI, HOGY HARMINCHÉT ÉVVEL EZELŐTT GÉPFEGYVER ZAJA ELŐL MENEKÜLTEK AZ ERDEI Állatok, a füvet emberek, nagyon gyakran fiatal EMBEREK VÉRE FESTETTE PIROSRA. Ostr^ Grúfl községet J945 fanuárióban a fasiszták feiégeii'cK. Ma a falu látogatóját az újjáépült Ostrg Grúfi fogadja, Felvételünk a SZNF emlékművét ábrázolja. ozsnyó (RoUlauaj és környéke fontos szerepet játszott a Szlo uák Nemzeti Felkelés alatt. Az egész járásban szinte nincs falu, ahol ne tanúskodna emléktábla vagy em lékmü a fasiszták kegyetlenségeiről ne hirdetné a nép, a partizánok hO siességét. Bgy kicsi bányászfalu, furcsák (Túrtok) népére is sok megpróbálta tás várt, ahonnan 1944. augusztus 25- án hét fiatal férfi csatlakozott a par Üzánokhoz. A felkelés alatt még hat vanan kapcsolódtak a harcokba. Ok tóber 19-én a német fasiszták abban a reményben, hogy partizánokra találnak, nehézfegyverekkel megtámadták a falut. Nem jól számítottak, csak nők, gyermekek és öregek tartózkodtak otthon. A harcokban a tizenhét éves fudlta DobSinská hősi halált halt, és a falu házain tetemes anyagi kár keletkezett. A németek másnap Rőce (Revúca) felé tartottak. OtkOzben a partizánok megtámadták őket, s ezt az ellenség nem hagyta megbosszulatlanul. Visszatértek a faluba, s onnan öt túszt elhurcoltak, Röcén kegyetlenül megkínozták, majd agyonlőtték őket. 'A slauoSovcei papírgyárban is nagy tragédia történt. Október 2^-án este egy sikeres hadműveletet követően a papírgyár portáján partizántörzs ta nácskozott. Ekkor hirtelen robbanás döntötte romba az épületet, mely sok fiatal életét ontotta ki. A két Bélák fivér is ott halt meg. Pavel huszonnégy, fán huszonkét éves volt. Dr. Pavel Bélák jogot végzett, már fő Iskolás korában illegális tevékenységért börtönbe -zárták. Az ßZNT tág- faként a eset neki- és a Szalánci -völgyben kellett megszerveznie a fel kelést, öccse mindenütt vele harcolt szülőföldjük, GömOr szabadságáért. Rozsnyón utcát neveztek el tiszteletükre. G ömőr magyar nemzetiségű lakosai is bekapcsolódtak a felkelésbe, de a magyarországi partizánok nevéhez is számos hőstett fűződik. A Kozlov őrnagy hadtestének irányítása alatt működő Petőfi Sándor-partizáncsoportba Csúcsom fCuöma), Nadabula és Berzéte jBrzo- tin) községekből is jelentkeztek partizánok. Vezetőjük Karol Adler és Pábry József volt. A németek nem nézték jó szemmel, hogy DobSi- ná környékén nem sikerült megtörni az ellenállást, ami főleg a Gottwald- •hadtest és. a Petőfi Sándor-csoport akcióinak az érdeme volt. Ezért elhatározták, hogy fölszámolják a par- tlzánfészket. December elején a Nagy- szlabosl-völgyben igen erős harci egységeket vontak össze. Csarnóíak (Cterna Lehota) , községet bekerítették, majd kemény harc árán elfoglalták. A partizánok a hegyekbe menekültek. A PetOfi-csoport kettévált. Karol ■ Adler emberivel DobSinába, Fábry József csoportja pedig Kassára próbált eljutni. Adlerék, miután többször is összetűztek a németekkel, öten maradtak. FelsOsajóra (VySná Slanáj érve fán Pikov házában leltek menedéket. Itt megszárítkoztak, ettek valamit, majd pihenni tértek. Adler levelet írt barátjának, s bár nem búcsúlevélnek szánta, mégis az lett. Talán véletlenül, talán árulás folytán, neki tudni, de a németek felfedezték rejtekhelyüket. Mind az ötüket DobSinára vitték, Adlert rette netesen megkínozták, majd felakasztották. Tóth József már egészen fiatalon keményen dolgozott, hogy segítse öz vegy édesanyját és hat testvérét. A rozsnyói bányásztfjak körében nevelkedett, gyűlölte a fasizmust, az elnyomókat, akik hazája szabadságára 'örtek. A felkelés kitörése után, otthon hagyva édesanyját, feleségét és kisfiát, titokban a partizánokhoz csatlakozott. Bátran, lelkesen har colt. Decemberben a PetOfi-csopori visszavonulásakor elfogták. Rozsnyón a legszOrnyübb kínzásoknak. vetették alá, mégsem árulta el bajtársait. A fasiszták elrettentésül a téren álló gesztenyefák egyikére akasztották, és táblát kötöttek a nyakába, amelyen ez állt: „Tóth József, a partizánok vezére, aki sok bányászt szöktetett hieg Rozsnyóról. Ilyen sors vár minden banditára.“ Tóth József huszonöt éves volt. A Bányászok terén emlékművet emeltek tiszteletére, mely lOff- ler Béla érdemes művész alkotása. V annak, akik túlélték a megpróbáltatásokat, és számukra ezek az évek életük legnehezebb fe- lezetét, képezik, fán C l r b u s, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége Ge merská Poloma-i szervezetének elnö ke így emlékezik: — Harmincéves voltam, jött a behívó az ún. szlovák állam hadseregébe. Menni kellett, senkit nem érdekelt, hogy a feleségem az alig egy éves Jankó fiunkkal egyedül marad otthon. Kovácsmester vagyok, így bevonulásom után a .hadsereg ^lovait patkoltam. Egész tdö alatt az “fárt a fejemben, nem jól van ez igy, valamit tenni kéne. S akkor jött a hír, hogy kitört a felkelés. A német hadsereg egy része Késmárk IKetmarokj jelöl Poprádnak tartott, amikor megtámadták Őket a partizánok. A szlovák katonák nem kaptak parancsot. Bgy részük a németekhez csatlakozott, mi a partizánok mellé álltunk. Az Összecsapás után a hegyeken ál hazajöttünk. Itt már működött a fel kelők hadserege. Az Astra-egységnél jelentkeztünk. Kitörő örömmel fogadtak bennünket, hiszen egyenruhánk és fegyverünk is volt. A partizánokat a lakosságon kívül ■ a Szovjetunió is. segítette. Október í6-án történt: az esti órákban egy szovjet helikoptert vártunk. Tábortűz zel jeleztük, hová dobják le a fegyvereket. Röviddel azután, hogy a fegyverek földet értek, ismét repülőgépzúgást hallottunk. Egy magányos Douglas 17 típusú repülőgép Lengyel- országból szállította a 2. csehszlovák hadtest • néhány tagját a Három tölgy nevű repülőtérre. Az esős, kő dös időben a pilóta nem tudott tá-, jékozódnl, így a gép szülőfalum közelében túl alacsonyan szállva egy dombnak ütközött és lezuhant. Az utasok közül ketten csodálatos módon megmenekültek, hajnalra átvágták magukat az erdőn, és a közeli faluban kerestek menedéket. A lakosok csakhamar a szerencsétlenül járt gép utasainak keresésére indultak. A három, súlyosan sebesült, de még élő katonát már nem sikerült a dobSinái partlzánkórházban megmenteni. Így Gemerská Polomában tizenhat szovjet, lengyel és csehszlovák katonát temettünk a közös sírba. A gyászszertartást megzavarták a németek, nekünk, katonáknak azonnal el kellett rejtőznünk. Egészen januárig a hegyekben bujkáltunk. Néhány bajtársamat, a- kik a kezükbe kerültek, Németországba hurcolták, vagy azonnal agyonlőtték. Szörnyű Idők voltak. Később, a- mikor megérkezett a felszabadító hadsereg, ósatlakoztam hozzá, s egy Breznó melletti falucskában értem meg a felszabadulást. A béke a legnagyobb kincs a világon. Azt üzenem a fiataloknak, tegyenek meg mindent, hogy béke lehessen! TÓTH ERIKA [INOKÁIMiRT, A MRT Messiiirúi látni raflu, liugy iiehezé re ősik a járás, pedig ahogy élné zem, nincs még hatvanéves sem. Az emberi sors azonban kiszámithatat lan; Stefan Lukáé nyugalmazott rend- őrldhadnagy, a Szlovák Nemzeti Fel kelés egykori harcosa, aki csaknem negyven évig viselt egyenruhát, egy építkezésen rokkant meg. — Negyvenkettő őszén behívtak tényleges katonai szolgálatra — lapoz bele a múlt emlékeibe —, a ki képzés nehéz napjait tel sem vettük Mindnyájan attől féltünk, hogy a menetszázadba kerülünk. Az oreom- lázl helyőrségben 1943 tavaszán szemrevételezte felsorakozott ezre- dUnket a parancsnokság. Vagy négy- százötvenen visszamaradtunk, a többieket a frontra vezényelték. Egy hét sem telt bele, ml is útnak indultunk. A hlohoyeci 14. légvédelmi üteghez kerültem. Teltek-múltak a napok. A háború újabb emberéleteket, áldozatokat kívánt. Ügy volt, hogy 1944. szeptember 1-én az olasz frontra megyünk ... Elhallgat, gondolatait rendezgeti, majd így folytatja; — A pontos dátumra ma már nem emlékszem, augusztus 27-én vagy 28 án történt. A helyőrségben őrparancsnokként teljesítettem szolgálatot. Estefelé egy motorkerékpáros, bőrkabá tos ember azzal jött hozzánk, hogy vezessem a parancsnok elé. Amikor látta, hogy a telefonért nyúlok, azt mondta, közöljem p parancsnokkal, fiogy „Vas“ keresi. Így is tettem. Az Illető néhány percig beszélt az őr naggyal, aki azon nyomban riadót fú- vatott. A felsorakozott. katonákkal közörte, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés zászlót bontott. Aki akar, mehet, de siessen, mert a nyltral helyőrség, amely árulást követett el, utunkat állja. Stefan Lukáő az Orszobáről nézte, hogy mi történik a laktanya udvarán, összeszedett 11 embert, majd a raktárban kiválasztották a legjobb egyenruhákat, vadonatúj árkászcsizmát húztak a lábukra. S mivel eltökélt szándékuk volt, hogy a fasiszták ellen harcoljanak, 8 golyöszöröt, 6 puskát is magukkal vittek. Kenyérzsákjukat tölténnyel, kézigránáttal tömték meg. Szülőfaluja, Sk^cov felé vették az útjukat. — A település ugyancsak csendes volt. A katonaköteles férfiak már be vonultak vagy a partizánokhoz csat lakoztak. Anyám juhtúrós sztrapacs- kát főzött. Miután jóllaktunk, útra keltünk — fonja tovább az emlékezés fonalát. — A Zeman-csoportban szakaszparancsnoki beosztást kaptam. — Zlaté Moravee felszabadulása után két hét szabadságot kaptam — folytatja —, alig vártam, hogy hazaérjek. Elrettentő kép fogadott a falumban. A 232 házból csupán hat maradt épségben. Anyámtól megtudtam, hogy a fasiszták Skycovot mint partizántelepülést március 16-án felperzselték. Az volt a szerencse, hogy a lakosok, akiket kitelepítettek, ép bőrrel megúszták. Sokáig gondolkodott, mit tegyen. Térjen vissza az egységéhez, vagy maradjon segíteni az újjáépítésben. Az egyik napon Aranyosmafötröl (Zlaté Moravee] üzentek érte. Átesett az orvosi vizsgálaton, és május 5-én a nemzetbiztonsági testület tagja lett. A kiképzés után Szálkára (Salka) került, majd Ajnácskóre (Haj- ná.őka). Ezután még számos helyei) szolgált. Végül .1957-ben. szülőfalujában telepedett le. A baleset ős az infarktus után 1977-ben nyugdíjazták, ö azonban most sem tétlenkedik: az antlíasiszta harcosok helyi szervezetének az elnöke. Skycov két óv alatt újjáépült, söl számos középülettel is gyarapodott — újságolja. — Korszerű bevásárlóközpontunkat 1977-ben adtuk át a jednotínak. Két évvel később elkészült I honvédelmi nevelést központ. Tavaly bővítettük a vízvezetékhálózatot. A többi tömegszervezettel a ml alapszervezetünk tagjai is kiveszik részüket a társadalmi munkából. Szabad idejében, ha csak teheti, a három unokával foglalkozik, Ha ők nincsenek a nagyszülőknél, akkor s jednóta vendéglőjében dolgozó feleségének segít, ünnepnapokon, araikor az egykori szovjet partizánok ellátogatnak Skycovba, zubbonyára tűzi a Bátorság érdemrendet,. A haza védelméért, A haza szolgálatáért érmeket. Büszke arra, hogy lánya és ve- jel a nemzetbiztonsági testületben teljesítenek szolgálatot. Sok mindenen keresztülmentem, megtört az élet, de nem sajnálom, hogy abban az időben fegyverrel harcoltam a fasizmus ellen, hogy részt vettem a néphatalom megerősítésében. Ma is gyakran eljárok a fiatalok közé, hogy az egykori harcokról beszéljek nekik. Mindent egybevetve ma Is azt hallom, hogy érdemes volt harcolni, küzdeni a sorssal. Amit akartam, elértem, de nemcsak én... Németh János (A szerző felvétele] — m s TÁBOR ’81' — A tábort keresi? Hát az bizony kint van a „flir- dOben“. Menjen jobbra, majd a hid után térjen balra, as> tán csak sokáig egyenesen. Egy kicsit messze van, do fél óra alatt biztosan odaér — igazit útba Somodlban (Drienovec) egy néni a fa* lu végén. így aztán minden -nehézség nélkül odatalálok az V. művelődési táborba, amelyet a CSEMADOK KB már másodszor rendezett meg ebben a festői szépségű környezetben. Csak a fürdő elnevezés tévesztett meg, hiszen nincs is a közelben fürdésre alkalmas hely, néhány táborozó legnagyobb sajnálatára. A mostani tábor műsorára a szervezők túlnyomórészt műszaki tárgyú előadásokat tűztek, így szó volt a csillagászat, az atomfizika, a genetika, valamint a kibernetika kérdéseiről. — SikerUlt-e megvalósítani valamennyi elképzelésta- ket? — kérdezem Hornyák Istvántól, a tábor egyik szervezőjétől. — Az eddigi táborokra a kulturális beállítottság volt a jellemző; főleg irodalmi, néprajzi, jellegű előadások hangzottak el. Most elsősorban a műszaki érdeklődésű fiatalok igényelt vettük figyelembe. Még két napot leszünk együtt, de talán már most is levonható néhány következtetés. Ügy tűnik, mintha átestünk volna a ló másik oldalára, ugyanis annak ellenére, hogy valamennyi előadásunk színvonalas volt, nem váltott ki általános érdeklődést. Ez bizonyára a tábor vagy kétszáz lakója érdeklődési köré sokrétűségének tudható be, és érthető, hogy mondjuk egy biológust kevésbé érdekel egy számítástechnikai előadás, mint mondjuk egy mérnököt. — Ai előbb a táborban parázs vita folyt a gépesítés várható következményeiről és mint tapasztaltam, • tábor valamennyi lakója bekapcsolódott a vitába ... — Ez a téma valóban nagyon sok embert érdekel, de például megtörtént, hogy míg a többség vitatkozott, addig néhányan röplabdáz- tak. Persze nem áll szándákomban rossz fényben feltüntetni a tábort, csak azt hiányolom, hogy nem mindenki kapcsolódott be egyformán a tábor aktív életébe, s ennek gondolom a műsor Is oka lehet. Sok értékes és érdekes dologrOl hallhattunk az elmúlt na- 'pokban és anélkül, hogy rangsorolnám az előadásokat, szeretném megemlíteni dr. Czelzel Endre színvonalas előadását, amelyre még a környék lakói közül Is sokan eljöttek. — Esténként mivel tölti- tek az Időt? — Tábortűz mellett szórakozunk, s különösen nagy sikere van a táncháznak. A komáromi (Komárno) Vadrózsák együttes húzza a , talpaláyalót, a táncokat Katona István koreográfus tanítja. Megemlítenék ezzel kapcsolatban egy jellemző esetet: a helybeli vendéglős, hogy kedveskedjék nekünk, meghívta néhány beatze- nész barátját, akik bizony hiába zenéltek, ml inkább kinn a réten népi táncokat tanultunk... A tábor lakói túlnyomó- részt fiatalok, diákok, középiskolások, de akadnak köztük harmincon túli házaspárok is, akik résztvet- tek az előző táborok valamennyién. Ok gyerekeikkel jöttek a táborba és míg a szülők egy tudományos előadást hallgattak, addig a gyerekekről a tábor egyik felnőtt résztvevője gondoskodott. Ottjártamkor még javában zajlott a tábori élet, de a résztvevők már akkor elmondták, hogy ai idei tábor elérte célját: al- mélyftetta a nyári Ifjúsági táborok hagyományát és magasabb szintre emelte azok küldetését. Tóth Erika