Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-11 / 32. szám

Ms Ml tagadás: azt csupán hanoi bará­taim állításából tudom, hogy a viet­nami kakas erélyesebben — mondhat­ni harclasabban — Jelzi a hajnalha- sadtát, mint európai kollégái. Ebből persze ne tessék olyan messzemenő következtetéseket levonni, hogy rend­szeresen átdurmoltam volna a napot. Hanoiban is korán kezdődik az élet: csak éppen kakasszó helyett ciripe­lésre ébred a város. Sajátos „tOcsOk zenére“, amely a főváros ezer és ezer blclkUJének kedves muzsikája. A esi llngeló kórusba a teherautók basz szusdudája, a Volgák és Ladák tenor Ja. néha egy-egy elegáns Toyota dal lamos szopránja vegyül — nincs csendrendelet, tülkOiésl tilalom, itt biciklik vannak és az európai ember számára szinte hihetetlen vezetési rutin, manőverezést készség. ofelsege, a biciklista Hát nézzük csak: mit kell tudni a „Xedapról“, azaz a vietnami bicikli ről és biciklistáról? A válasz egysze­rű: 0 az Itteni közlekedés koronázat­lan királya Gs mint az uralkodók többsége; szeszélyes, szertelen, és teljhatalomra vágyik. Nem Is ered­ménytelenül; őfelsége, a biciklista érdekeit szolgálja a (csupán elvben létező) KRESZ Is, amely városban 35 km/órára csökkenti a gépjármüvek sebességét. Kerékpárosok számára Is létezik korlátozás: ők óránként ma­ximum húsz kilométerrel tekerhetik a pedált, ami az Itteni rendkívül pá­rás, meleg klímában, a 95 százalékos relatív páratartalom mellett egyálta­lán nem lebecsülendő teljesítmény. Pláne, ha potyautas Is ül hátul .. Be­lőlük pedig bőven akad. Még a viet naml udvarlás Is másképpen zajlik, ha a fiú nyeregbe pattan, a kislány BALAZS-PIRI KRISZTINA RIPORTJA TÉTKOR HANOIBAN Hogyan kukorékol a kakas, ha vietnami? pedig a ceomagtartÓD kucorog. Ilyen­kor a visszapillantó tükörben (már ha van...) véletlenül sem az utca forgalmas képe látszik, hanem azok a bizonyos elbűvölő, mandulavágású szemek... Es persze az ajkak, hi­szen a trécselés most sem szünetel: a tükörből szájmozgásról pompásan le lehet olvasni a gyakran ongra és hongra végződő lágy vietnami sza vakat, amelyek éppen úgy zengenek -bonganak, mint a hanoi utcák ezer nyi blciklicsengője. Az elmondottak után teljesen érthető: akit jó sora Vietnamba vezet, és Itt netán sokat kell autóban ülnie, az az első időben borzongva — és halk Imát rebegve — csukja be a szemét. Aztán persze kinyitja, mert rájön: nincs más választása. SÁRKÁNYOK ELŐNYBEN Kinyitja — és rengeteg kakast lát. Ezek a kukorik persze nem élnek: újságra, falra, lampionokra, legye­zőkre festették őket. 1981 Vietnam­ban a Kakas éve — dukál hát e ked vés jószágnak a sok-sok színes pa- pírklvágás és tusrajz. Mert, hogy el ne felejtsem: abban a piszok és fantasztikus Szerencsé ben volt részem, hogy Vietnamban véglgélhettem azt a pár napot, ame­lyet Tetnek hívnak. Hogy ml a Tét? A magyarázat számomra megint csak nagy élmény: hiszen Hoang Tungtól, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjától, a KB Propaganda és AgVtációs Bizottságá­nak elnökétől, a Nhan Dán, a párt központi lapjának főszerkesztőjétől kapom. Az elmaradhatatlan Illatos teával, banánnal és cigarettával ki nál, ö is rágyújt, dajkálja a plrlnyő lángocskát — a mozdulat ismerős, Ho Sl Minlit örökítették meg Így nem­egyszer a filmkockák ... — A hetvenes évek elejének nagy •ffenzfvái után talán az egész világ megtannlta. hogy vletnaminl Tetnek mondják a holdújévet. Az ország majd négyezer éves tradíciójából fakad, hogy az új évet a holdiiaptár szerint fogadjuk — az idén februárban. Ha­sonló tradíciók élnek Kínában, Ja pánban, Koreában is. Indiában, La oszban és Kambodzsában viszont az indiai naptár szerint köszöntik az új évet: ebben az évben ápriisiban Maga az önnep az európai karácsony és szilveszter ötvözete, sőt: ilyenkor em lékeznek meg az emberek az ősökről — házi oltárt állítanak, gyertyát gyuj tanak. fölkeresik a pagodákat, igv áldoznak a halottak emlékének .. Idén február 5-én Vletniiin a Ma jóm évéiül búcsúzott — a Kakas ked véért. A keleti holdnaptár alapperló- dusa ugyanis tizenkét esztendeig tart. és valamennyi egy-egy állat jegyében telik el. A legenda szerint midőn Buddha halálos ágyához szólította a halandókat, csak tizenkét állat tette nála tiszteletét. Buddha hálából ró­luk nevezte el az éveket, méghozzá érkezési sorrendben. Az állatok egymással versengve i- gyekeztek Buddhához. Az utolsó mé terekig fej-fej mellett száguldott az élen az ökör, a patkány és a tigris Ám a hajrában az agyafúrt patkány túljárt a többiek eszén. Az ökör há­tára szökkenve kifújta magát, majd elsőként ugrott Buddha ágyához. Mél­tán nevezi hát a tizenkét esztendős ciklus elejét azóta is a Patkány évé­nek. A további sorrend: ökör, tigris nyúl (vagy macska), sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya és végül az utolsóként bedöcögö disznó Tucatnyi év után aztán minden kéz dödik elölről... A dolog elég bonyolult, de azért van praktikus oldala is (különösen nők számára). Az igazán tapintatos vietnami nem azt kérdezi, hogy hány éves vagy, hanem, hogy melyik állat­jegyben születtél. Arra már könnyű következtetni — az arcvonások alap­ján —, hogy ki hányadik tizenkét esztendős szakaszt tapossa ... (Vagy ha nem, hát kisnyúl...) Arról nem is beszélve, hogy a régi hit szerint az emberek Jelleme híven tükrözi szü letési jegyüket. Am az állatokat me rőben más tulajdonságokkal ruházták föl, mint Európában. Ügy mondják: a tigris meleg szívű, csillogó egyéni­ség; a kígyó önző, a patkány könnyen kerül anyagi csődbe. És a sárkány? Nos, a nálunk dívó szörnyeteggel el lentétben a vietnami folklórban ö a becsület, a jóság jelképe... Mi több: ideális házastárs, akarom mondani házisárkány. CHUC MUNG NAM MÚII Ha az ünnepre készülődő igazi Ha­noit akarja látni az ember, legegy­szerűbb, ha a nevezetes Dong Xuan piacra látogat el, amely egész kis vá­ros: sikátorokból, üzletekből, zugáru sokból, antikváriusokból, ószeresek bői, frlssítösökböl és emléktárgyak árusítóiból áll. Már pukkannak a Tét hangos és nélkülözhetetlen kísérői — a petárdák. Szólnak a hagyományos dobok, röppen a lányok magasan zárt, hosszú nadrágos viselete, az ao dal. Égnek a tüzek az utcai árusok kis kocsijaiban, afféle mozgó taclkony hák ezek. készülnek az Ínycsiklandó falatok. Mellettük léggömbösök árul ják különleges furcsa formájú színes áruikat — még sárkány alakú is a­kadl az öreg festő pár dongért „csak önnek'szóló“ csodálatos kalll- gráfláju újévi jókívánságokat pingál. De a legkelendőbb áru mégiscsak a Tet-fa: rózsaszín virágú kis ősziba­rackfák vagy az apró, sárga gyümöl­csökkel teli mandarlnfák, Vietnam karáncsonyfái. Nem olcsóak: egylegy fa 60—70 dongba (egy átlagos havi fizetésbe) kerül... (1 dong körülbe­lül 7 forint). Ennek ellenére az em­berek megveszik őket — ünnepelni szeretnének. Hanoi környékén való­ságos Tat-faUltetvények vannak: az ünnep napjaiban teherautókon, bicikli ken, motorkerékpárokon szállítják ő két a fővárosba. Ilyenkor az utak mintha klvirágoztak volna. És mindenütt föl-fölhangzlk az a mondat, amelyet már az első órában megtanulok, annyit látom, hallom: Chuc mung nam móli — azaz boldog újéveti A CSENDES FRANCIA Ezekben a napokban Így köszöntik egymást idegenek és jóbarátok egya­ránt. A hanoi Visszaadott Kar'd Tava mentén — ahol minden fényárban úszik, és ahol úgy érzed: az a régi kecses pagoda szinte lebeg a vízen — ml is Ismeretlen .smerősbe bot­lunk. Életemben nem láttam, mégis szinte minden fontosat tudok róla. Jean-Pierre Debris nevét egy kis könyv tette Ismertté világszerte, így Magyarországon is. „Mi, akik Saigon börtönéből szabadul­tunk ...“ A francia bányászcsalád fia. a Francia Kommunista Párt tagja két és fél esztendőt töltött Thieu egykori saigoni diktátor büntetőtele­pén. Életét csak a nemzetközi szoli­daritás mentette meg ... Nem szíve­sen beszél a múltról. Tudom, ő volt az. aki 1970. július 10-én a saigoni Le Lói sugárút végén pöffeszkedő, a Thleu-rezsimet jelképező ormótlan ka­tonaszoborra felhúzta a DiFK arany- csillagos lobogóját, a „gyűlölt kom­munisták“ Zászlaját — és mindezt a szögesdróttal körülbástyázott saigoni alsóházzal szemben ... — Hogy mi történt azután? Nézze, azóta Saigon, azaz Ho Si Minh város is megváltozott, és nemcsak nevé­ben ... Ünnep van, az emberek jóked- vűek, mulatnak, inkább a jelenről és méginkább a jövőről essék szó ,.. Tőmondatokban beszél. A Thleu-re- zslm börtönpoklát megjárt Jean-Pler- re ma Hanoiban él, dolgozik, francia lektor az Idegen nyelvű könyvkiadó­nál. A Kim Lien lakónegyedben la­kik, egy szóbája van. Kerékpáron . közlekedik. A felesége vietnami, s6- ’ gbra Maevarországon tanult. És amikor a terveiről faggatom, el­mosolyodik. Maradék — mondja csen­desen. Chuc mung nam mól, Jean- Pierre, neked is. Neked, aki erre az országra tetted fel az életed. .MIT ÍGÉR A MÜT TÉT? Ha igazán meg akarod Ismerni a Tetet, nem árt belekóstolni az ünne­pi menübe — állították vietnami ba­rátaim. Hogy miért? Tessék: először is itt van a banh chung, a négyezer éves ősi étel, amely nélkül az új év elképzelhetetlen. Elkészítése nem is olyan egyszerű: speciális, csak a he­gyekben termő növény levelébe kell csomagolni a rizs és hús fűszeres ke­verékét, tizenkét órán át főzni, amíg a levél kocsonyás aszpikká nem vá­lik, majd hideg vízbe dobni, és már lehet is tálalni, tíz napig friss és él­vezetes marad. Legendája sem kevés­bé vonzó: valamikor, régen, még a hegyekben élt egy ínyenc király há­rom fiával, akik — ahogy ez Jobb népmesékben szokás — versenyre keltek, ki tudja a legízletesebb trak- tát a királyi asztalra helyezni... Az idősebb fiú vadászni ment, csodála­tos zsákmánnyal tért haza .. a kö­zépső a zamatos, dús levű gyümöl­csöket gyűjtötte össze. A legkisebb? Hat hónapon át dolgozott a rizstől- dön, verejtékes munkával vetett, ara­tott — és 6 készítette el a legpom­pásabb fogást, a banh chungot. A szimbólum nyilvánvaló: a munkát, a termést, az egész évi erőfeszítést jel­képezi az ünnepi étel. (Szégyen, gya­lázat: nekem az elfogyasztása került nem kis munkámba. Azok az átko­zott evőpálcikákl Mint tudjuk: az evő­pálcikákkal úgy eszik az ember, hogy mindkettőt a hüvelykujja és a muta­tóujja közé veszi, miközben az alsó pálca mozdulatlan, a felső pedig cső­szerűén felcsipkedi az ételt. Ogy tűnt: kezdetben távolról sem mindenkinek adatik meg. hogy beletalálja magát az étkezésnek ebbe az új módjába, amely a legrégibbek közé tartozik a világon.) Még szerencse, hogy a műt tetet, azaz a cukrozott, szárított gyű mölcsöt nem illetlenség kézzel enni. A műt tét „funkciója“ különösen fontos: hagyományos fokmérője an­nak, hogy a vietnamiak milyen új év­re számíthatnak. Ha bőséges a válasz­ték — azaz a dobozban mindenféle gyümölcs akad — jó év lesz... Ha nem... akkor bizony meg kell húzni a nadrágszijat. Nos, az idei Teten 54 millió vietnami pontosan érzékelte, hogy sovány a műt tetes doboz tar­talma ... A Kakas éve senkinek sem lesz könnyű Vietnamban. Kívánjunk a hátralévő hónapokhoz erőt, egészsé­get és mindenekelőtt — jó termést: Fotó: A szerző Hagyományossá váltak a szocialista közösség orszá­gai vezetőinek találkozói a Krfm félszigeten. Ebben az évben is Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára talál­kozott Gnstáv Húsúk alvtárs- sal, a CSKP KB főtitkárival, köztársaságunk elnökével, Kádár Jánossal, az MSZMP első titkárával, Erich Ho- neckerrel, az NDK legfel­sőbb vezetőjével és Nleolae Caucescuval, a Román Szo­cialista Köztársaság elnöké­vel. A szocialista közösség vezető politikusai hangsú­lyozták. hogy napjainkban a nemzetközi feszültség éle- '£ödésének megakadályozása és leküzdése, a fegyverke­zési hajsza korlátozása, il­letve megszüntetése közpon­ti feladat. Egyetértettek ab­ban is, hogy az amerikai kormány akadályozza a leg­fontosabb kérdések megol­dását. gátolja a nemzetközi tárgyalásokat, katonai erejé­nek egyoldalú növelésére tö­rekszik, és erre ösztönzi atlanti partnereit is. Ugyan­akkor Kína számára meg­nyitja fegyverzetének arze­nálját. Ez a politika kétség- kivül fenyegeti a békét és a nemzetközi biztonságot. A találkozó résztvevői e- gyetértettek abban is, hogy az eddigi leszerelési tárgya­lásokon felgyüiemlett érté­kes elképzeléseket nem sza­bad befagyasztani, hanem felhasználva őket előre kell lépni, csökkenteni kell a fegyverzetek szintjét. Külö­nösen fontos a jelenlegi fegyveres konfliktusok meg­szüntetése, a válsággócok felszámolása és a további összetűzések megelőzése. Ag­gasztó a közel-keleti hely­zet romlása; ezzel kapcso­latban a szocialista országok vezetői hangsúlyozták, hogy már régen meg kellett vol­na fékezni az izraeli agresz- szort, rá kellett volna bírni, hogy tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát. A kö­zel-keleti válság igazságos rendezése halaszthatatlan feladat, amely megköveteli valamennyi érdekelt fél erő­feszítéseit. A szocialista országok ve­zetői ezeken a találkozókon ismét hangsúlyozták, hogy bármely bonyolult nemzetkö­zi kérdést tárgyalásuk útján lehet és kell rendezni. Az elmúlt hónapokban összefoglalóinkban többször foglalkoztunk az európai blzionsági és együttműködési értekezlettel, amelynek mun­kálatai Madridban folytak. A tanácskozást most bere­kesztették, és megállapod­tak, hogy október 27-én foly­tatják. Az értekezlet eddigi mérlegének megvonásában megmutatkozott mind a szov­jet békepolitika, mind az a- merikai konfliktuspolitika a- lapvető jellege. Washington képviselője az „eredményte­lenségre“ helyezte a hang­súlyt, a szovjet küldöttség vezetője viszont arra, hogy az amerikai törekvésekkel ellentétben sikerült nem kis eredményeket elérni, jólle­het még alapos munka vár rájuk. A hátralevő akadá­lyok leküzdésének feltétele a kölcsönös jóakarat. Sajnos, az Egyesült Államok egyol­dalú katonai fölényre törek­szik, a Szovjetuniótól egyol­dalú engedményeket követel. Tömören fogalmazva a szov­jet álláspont lényege komp­romisszumok, kölcsönös eró- Feszítések a biztonság érde­kében, ezzel szemben az a- merikaiak azt javasolják, te­gyen a Szovjetunió enged­ményeket, nyngati ellentéte­lek nélkül. Az elmondottakból világos, hogy a Szovjetunió józan párbeszédre hív fel, ami ki­zárja az ultimátumszerű kö­vetelések módszerét. Csak a kölcsönös erőfeszítések ve­zethetnek el ahhoz, hogy a madridi találkozó eredmé­nyes legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom