Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-11 / 32. szám

AFRIKAI SAFARI MÉSZÖLY KÄMÄN: „FELTÉTLENÜL BfZOM A TOVÁBBJUTÁSBAN“ HAMAROSAN NAGYÜZEM KEZDŐDIK EUROPA LABDARÚGASABAN. A VÁLO­GATOTT CSAPATOK LÄZASAN KÉSZÜLNEK A VB-SELEJTEZŰK ZÁRŰMÉRKÖZÉ- SEIRE. HOGY MI ÚJSÁG A SZOMSZÉDBAN, ERRŐL BESZÉLGETETT A MAGYAR válogatott edzőjével munkatársnőnk. RALLYE Hetven Iszonyatosan erős njotor bo­nnit fel a rajtnál, de csak 22 bírta a rendkívíSli viszontagságokat az 5209 ki­lométeres távon. Ez a legjellemzőbb adat á 29. Marlboro Safari Rallye autó­versenyre, amelyet joggal neveznek a nehéz sportág érdekelt képviselői a poklok poklának. Az afrikai autós erőpróbák leghire- sebbikének története 1953-ra nyúlik vissza: akkor rendezte meg első ízben a Kelet-afrikai Királyi Autós Szövetség (akkor még Coronation Safari néven) a nehéz versenyt: kenyai, ugandal és tanganyikai utakon, vagy inkább útta- lan utakon. Kezdetben „csak“ 3600 ki­lométer volt a táv, s a részvevőknek (1953-ban ötvenhatén vállalkoztak a rejtelmes pálya megtételére). három rajthelyet kínáltak: Nairobit, Morogorót és Kampalát. A kenyai A. Dix—J. Lar­sen páros vitte el a pálmát. Volkswa­gen kocsijuk a befutás után mindenre hasonlított, csak éppen nem „eredeti“ külsejére. Hót -évvel később új nevet kapott ez az autós viadal; „East Arican Safari“. Az útvonal Is változott, most már Ke­nyát, Tanzániát és Ugandát érintette, s így volt egészen 1975-ig, az újabb „keresztelőig“, amikor kialakult a je­lenleg is érvényben levő szabályzat, illetve elnevezés. Pontosabban a Marl­boro szó nélkül, amelyet csak tavaly „csatoltak“ hozzá. Ily módon is jelez ve, hogy a cigarettakülönlegességet gyártó mammutcég is „beszállt“a fi­nanszírozók tekintélyes táborába. A rajtot jelentő esztendőtől egészen 1972- ig kellett várni az első ,,igazi“ európai sikerre, amelyet a finn Hannu Mikkola vívott ki. Tagadhatatlan, hogy a bátor finn előtt győzött már Euró­pában született autós, de csak olyan, mint amilyen a nyugatnémet Hermann és Schuller voltak, akik az 1970. és 1971. évi győzelmük előtt éveket töl­töttek Kenyában. Már az idei siker előtt is az indián származású ugandai állampolgárságú, Kenyában élő Scliek- har Mehta számított a „rallye-király- nak“, mivel 1953-tól napjainkig másod magával csak ö győzött háromszor 1973- ban, 1979-ben és 1980-ban. Ehhez jött az idei diadal, amely már-már be­hozhatatlan előnyt jelent az „indián“ számára. Mehtán kívül az ugandai )o- ginder Singh győzött még három alka­lommal, 1965-ben, 1974-ben és 1976-ban Az idén holtverseny alakult ki a ral- lye hivatalos márkaversenyében. Eddig hat győzelmével a Peugeot számított a legsikeresebb cégnek, ám mostantol megosztani kényszerült az előkelő po­zíciót a japán Datsunnal, amely az el­múlt napokban talán eddigi lugnagyobi, sikerét aratta, valósággal tarolt. Az összetettben az első négy helyet ennek a gépkocsifajtának a „lovasai“ foglal ták el: Mehta, Aaltonen, Kirkland és Salolen, arról nem is beszélve, hogy az első tíz között hatan képviselték a ki tűnő japán márkát A második helyei a Peugeot, a harmadikat a Dodge Ram charger foglalta el. A szakembei’ek szerint az idei ver­seny talán az egyik legnehezebbnek számított, habár elötordult már olyan is, hogy a 92 rajtoló közül csupán he­ten érték el a célvonalat, vagy képle tesen fogalmazva: vánszorogtak el odáig Az ember egyébként azt goiidbl ná, hogy egy ilyen hosszú és nehéz versenyen — öt napig tartott — tíz vagy száz kilometer vála.sztja el egy­mástól a helyezetteket. Ez nem igaz Most például Mehta és társa, a kenyai Aoughty csupán öt perccel előzte meg a második helyezett Aaltonen—-Drews (finn—brit) kettőst, amelynek egyéb ként a verseny utolsó éjszakáján rövid fél óráig: sikerült az élre törni, de az után eltévedt, a:ez- az egyetlen, gyor san korrigált hiba aranyérembe ke­rült. Mészöly Kálmánt, a magyar labdarúgó-vá­logatott szövetségi kapitányát a tatai edző­táborban, a délutáni kötelező csendes pihe­nő alatt kérdezgettem a csapat helyzeté­ről. — Hogyan látja a magyar labdarúgás fej­lődését? És miben a fejlődés mozgatóit? — Nagy fejlődésről sajnos nem beszélhe­tünk. A válogatott számára 1981 nagyon ne­héz és igényes év. Nehéz volt a tavaszi idény, és még nehezebb lesz az őszi, mert ekkor dől el a csapat további sorsa. Ta­vasszal nyolc nemzetközi mérkőzést ját­szottunk, ebből négy V^-selejtező volt,'ahol szereztünk öt pontot. Sajnos, az angolok ellen rosszul játszottunk, de megállapítha­tom, hogy a tavaszi idényben volt javulás a labdarúgásban. Tény, hogy a válogatott kimozdult a holtpontról. Jelenleg az út kö­zepén vagyunk. Arról, hogy valójában meny­nyit fejlődött a magyar labdarúgás, majd csak novemberben vonhatunk mérleget. — És a csapat jövője? Eljut-e a magyar válogatott a VB-re? — Helyzetünk nehéz, de nem reményte­len. Csapatunk versenyben vari a kijutásért, bár nagy hátrány számunkra a két pont elveszítése az angolok ellen. Nem hivatal­ból, hanem meggyőződésből mondom, hogy a magyar válogatottban van tehetség a to­vábbjutáshoz. Kezdettől hiszek epben, és mindvégig hinni is fogok. Az esélyeket la­tolgatva az lenne a legjobb, ha a két ottho­ni mérkőzést megnyernénk, a románok el­len legalább döntetlent érnénk el. Ha az si­kerül, nyugodtan utazhatunk Angliába. — Kialakult a csapat, ez azt jelenti, hogy zárt, stabil egység a keret? — Valóban kialakult egy csapat a tavaszi idényben,' ez azonban'korántsem jelenti azt, hogy a keret stabil. Problémát jelent az őszi idényben az, hogy a már külföldön játszó három játékoson kívül ősztől további három stabil tag szerepel határainkon túl. Ez azt vonja maga után, hogy több fiatal kerül a csapatba. Természetesen számítok a kül­földön szereplők játékára, de őket klubjuk csupán a VB-selejtezökre engedi el. Akkor is csak két nappal a mérkőzés elölt, ez pe­dig nagyon kevés. Azt szeretnénk,'ha kiala­kulna egy csupa otthon játszó labdarúgók­ból álló csapat. — Kik a meghatározó emberek a csapat­ban? — Oszlopos játékosok; Katzirz, Garaba, Tóth, Nyilasi, Kiss, Töröcsik. Ezek mellé igyekszünk megtalálni a többi embert. — Milyen változások várhatók a csapat­ban? — Lesznek változások a már enilitelt hat külföldön szereplő játékos miatt. Problé­más a centerhalf kérdése. Bálint helyén Ke rekes vagy Hires jön számításba. A jobb- hátvéd Martos vagy Szántó lesz. Kérdéses lesz majd Müller szereplése. Nagyon fog hiányozni a bal oldali középpályás Mucha, aki nagyszerű volt, de most kell helyette valaki. Kiss és Töröcsik mellett Bodonyi vagy Izsó fog játszani. Fazekas helyére szintén keresünk rnegfelelö idlékost. Szá­mításba jön a bal oldalon Pölösket. Ezeket a problémákat szeretnénk megoldani itt Ta­tán és majd az idény folyamán. — Milyen a légkör a csapatban? — Az, hogy öt pontunk van, sajnos, nem a jó játéknak tudható be. Nem nyújtottuk azt, amit akartunk. Ez az öt pont elsősor­ban a kiváló csapatszellemnek köszönhető, annak, hogy a játékosok tudnak küzdeni egymásért és a címeres mez becsületéért. Olyan a kohéziós erő a csapatban, amilyen már régen ném volt a magyar válogatott­ban. Ha ilyen lesz a helyzet ősszel is, s ehhez még a jó játék is társul, nyugodtan nézhetünk a VB-selejtezők elé. — Hogyan készülnek a tatai edzőtábor­ban a mérkőzésekre? Milyen az edzésmód? — A játékosok Tatán napi három edzést tartanak. Hogy milyen a napirend? Reggel hét előtt van az ébresztő. létkor futóedzés ideális környezetben az edzőtáborban a kis tó körül. Fél tíztől fél tizenegyig újabb ed­zés, amelyen a technikai csapairész-felada- tok é saz egyéni foglalkozás van progra­mon. Délután csendes pihenő, utána négy­től fél ötig újabb edzés, csapatjáték és az állóképesség fejlesztése következik. Sajnos, kevés idő áll rendelkezésünkre, ezért sze­retnénk ezt minél alaposabban és jobban kihasználni. — Mi a véleménye a csapatot érő kriti­kákról? — A kritikák sajnos túloznak es szélsősé­gesek. Hogy nem volt jó a játék, az tény, de figyelembe kell venni az eredményeket is. Tudomásul kell venni,.hogy Európában a válogatott labdarúgás bizonyos fokig vál Ságban van. Nincs látványos játék. Ezt az újságiróknak 'is be kellene látniuk. Sok o- lyan bírálat- jelenik meg, hangzik el, ame­lyek a játékosokat emberi mivoltukban sér­tik, s ez nyomot hagy a teljesítményükön is. Jobban, józanabbal kellene bírálni, ke­rülve a szélsőségeket. Emberibb módon kelt a kérdést megközeliteni. Nem kell bennün­ket eltemetni, ha nem megy olyan jól a játék. — A labdarúgás nagy népszerűségnek ör­vendő- sport, s jelentős helyet foglal el a sporttal foglalkozó tájékoztató eszközök munkájában. Milyen segítséget vár ezen a téren? — Kértem és kérem az újságírókat, a sportriportereket, lehetőleg ne bántsák a játékosokat, mert a játékos olyan, mint egy érzékeny ember. Hiszen nem utolsósorban nekik . is előny, ha válogatottunk kijut a VB-re, mert akkor ok is nagyobb számban ott lehetnek. Nem akarom, hogy dicsérje nek, ha nem érdemeljük meg, de ezt sem. hogy idejekorán leírjanak bennünket. Ez az időszak nem megfelelő erre. Várják meg a VB-selejtezök végét, akkor majd elébe ál­lunk minden- bírálatnak. Nem szabadna el­feledniük azt sem, hogy ők nagyban befo­lyásolják a közvéleményt, és hát nem min­dig helyesen. — EÍégedétt eddigi pályafutásával? SPORTOL A CEMENTGYÁR — Tizenhárom évet játszottam az NB l-ben, nyolc éve vagyok edző. Eddig elégedett le­hetek, mert fiataton, rövid idő alatt sike­rült bejutnom az élvonalba. Amikor a válo­gatott szövetségi kapitánya lettem, nem hit­tem volna, hogy ilyen nagy fába vágom a fejszém. Sokkal nehezebb itt, mint egy klub­nál. Mezei Györgynek, a válogatott edzőjé­nek a nevében is mondhatom, hogy ha ne­hezen indult is az őszi idény, a tavaszi eredmények örömöt, elégedettséget hoztak, de nem megelégedést jelentenek. Tudtuk e- löre, hogy nehéz dolgunk lesz. Akkor len­nénk maximálisan elégedettek, ha sikerül­ne kijutnunk Spanyolországba. — Tervei, vágyai? — Legnagyobb vágyam természetesen a kijutás a világbajnokságra és az ottani helytállás. Terveimet illetően csak azt mond­hatom, hogy a szerződésem 1982. június 30-íg szól. Ha kikerülünk Spanyolországba, a szerződés a VB végéig meghosszabbodik. Ha nem jutunk ki, akkor az MLSZ és a köz­tem folyó megbeszélés alapján hoznak dön­tést. Akkor maid elválik, megbíznak-e ben­nem, és én vállalom-e ezután is. Erről még korai beszélni, s ezzel a gondolattal még nem is foglalkozom. További tényező az is, hogy a szövetségi kapitány sorsáról való döntésben nagy szerepet játszik — az ered­mények alapján — a közvélemény is. — Nagyon sok mindent kérdeztek már öntől. Mit kérdezne önmagától? — Feltétlenül bízom és hiszek a tovább­jutásban. Megkérdezném magamtól, ha még­sem sikerülne, ami novemberig eldől, meny­nyire visel ez meg engem. Milyen lelki- érővel látok majd hozzá a következő fel­adatomhoz? És megkérdezném, mennyi e- rőrn és energiám lesz? TAKACS ÉVA I A tornai (Turila nad Bodvou) ce­mentgyárban élénk sportélet folyik. Szervezéséből a SZISZ-alapszervezet és a vállalat vezetősége egyaránt kiveszi a részét. Szinte nem múlik el hét, hogy ne lenne valamilyen figyelemre méltó sportesemény. A SZISZ-alapszervezet a közelmúlt­ban rendezte meg az asztalitenisz-baj­nokság IV. évfolyamát. A 15 versenyző mezőnyében a következő sorrend ala­kult ki: 1. Király Béla, 2. Sípos János, 3. Szepsl Pál. Ugyancsak a SZISZ-alapszervezet rendezte az üzemrészlegek közötti röp­labdatornát. A négy üzemrészleg verse­nye a következőképpen végződött; 1. gépi karbantartó részleg, 2. adminiszt­ráció, 3. fő termelési részleg, 4. vll- lanykarbantartó részleg. A cementgyár honvédelmi nevelő bizottsága a Somodi fürdőben honvé­delmi versenyt rendezett. A versenyen két kategóriában — 30 éven alul és 30 éven felül — háromlagú csapatok in­dultak. A 30 éven aluli kategóriában az ifj. Zsigrai István, Reőky Stefan, Dra- gún Miroslav összetételű csapat győ­zött. Harminc éven felül a Petergáő Ián, Anirich .Adolf, Pápai László össze­tételű csapat szerezte meg a győzel­met. A nők versenyében a Milicky Berta, Schneider Mária, Oravcová Klára/ ösz- szetételű csapat került az első helyre. A 30 éven aluliak kategóriájának ab­szolút győztese ifj. Zsigrai István, a 30 éven felülieké Petergác Ján, a nők kategóriájának győztese pedig AllSbeta Ondernická lett. Király Béla, az asztalitenisz-verseny győztese. IRENA GAJDÜSOVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom