Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-04 / 31. szám
ZOlCZER JÄNOS RIPORTJA — A Jcutyának se kell a paprlkánkl — mondja a Jó negyvenes férfi, miután Érsekújvár (Nővé ZámkyJ szélén felvett a kocsijába, és én elmeséltem neki, hogy egy panaszos levél nyomában paprikaügyben Igyekszem Naszvadra (Nesvady). — Paprika meg panasz, abból van elég, de megértésből, segítő szándékból annál kevesebb — törli meg verejtéktől gyöngyöző arcát, majd mond néhány cifrát, és ki tesz Naszvad község végén, a zöldségfel- vásárló bódénál. Búcsúzáskor még szeretném föllrni a nevét, de hajthatatlan: — Amit mondtam. Igaz, nem szívom vlsz- sza, de a nevemet nem adom hozzá. ViszlátI Rigó József sem szívta vissza, amit szerkesztőségünknek Irt levelében, sőt, örömmel fogad, amikor felkeresem öt Naszva- don, s mondanivalóját élőszóval is megtoldja: i—i Rendszeresen, évek óta visszatérő probléma a megtermelt zöldség értékesítése. Azt már évek során megszoktuk, hogy nem volt elég láda, hogy korábban a faládákat nekünk kellett összeszegezni, hogy dulakodás-veszekedés volt, ha megjött az üreslá- da-szállltmány. De azt nem szoktuk meg, és remélem, a termelő sem szokja meg, amit az Idén művelnek velünk. Csodálatos minőségű és mennyiségű paprika termett. Güriztünk Is vele Januártól mostanáig szinte minden áldott nap. Lemondtunk pihenésről, szórakozásról, kirándulásról, sok mindenről, és a paprikát csak veszekedés, sok- -sok mérgelődés után veszik át, ha egyáltalán átveszik. A középkorú férfi higgadt tárgyilagossággal adja elő a hétezer lelket számláló falu apraját-nagyját idegesítő eseményeket. Pap- rlljaügyben volt Itt az utóbbi hetekben veszekedés, testvérek, barátok, szomszédok váltak egymás ellenségeivé. Az emberek sírtak kínjukban, szidták azt is, akinek az egészhez semmi köze, és sokan fogadkoztak: soha többé nem termesztenek paprikát. Rigó József nem tartozik az Itteni meghatározás szerinti „gazdag“ paprikások közé: neki mindössze 3500 tő van a kertjében. A gazdag Jelző csak azt Illeti meg, aki nek legalább 10 ezer tő hoz termést, de olyan háztáji porta sem ritka Naszvadon, ahol 15—IS ezer tő is található. Szóval Rigó József 30 mázsa paprika termelésére és átadására kötött szerződést a Zelenina vállalattal, Eddig a szerződés értelmében mindössze hét mázsa paprikát adhatott le, bár ennek közel a duplájára Is képes lett volna. Most Is, mutatja a kertjét, a három fólia alatt rengeteg a paprika, óriási példányok, de nem szedik le, mert nem veszik át a felvásárlóban. így aztán a súlyos paprika letöri az éltető szárat, vagy akár az egész tövet is. — Nagy a kár, nagy a veszteség, de ez senkit sem érdekel. így aztán nem csoda, hogy egy hónap múlva nem lesz paprika, hiszen ha nincs leszedve, nem nőhet az új, no meg letöredezik a szár, tönkremegy. És aztán majd az lesz a baj, hogy nem teljesítettem a szerződésben vállalt kötelezettségeimet. Ki érti ezt? Nem tudom, de annyi biztos, óriási pazarlás ez, amit nem szabadna megengedni — mondja a kiskapunak támaszkodva, amikor elköszönök tőle. Épp teherautók rakodnak paprikát, amikor a falu széli 249-es számú zöldségfelvásárlóba érek. Haris Teréz, a felvásárló vezetője egy cseppet sem csodálkozik, amikor előadom Jövetelem célját: igaz-e, hogy a paprikát nem veszik át a kistermeklöktől? — Jogos a panasz. Igaz, de csak részben. Hiszen bizonyos mennyiséget eddig rendszeresen felvásároltunk, de nem az összes termést. — Ml ennek az oka? — Ügy tudom, mint maga — mondja, és hellyel kínál. — Nézze, Itt évek során az volt, a bevett szokás, hogy az átvétel, felvásárlás előtti napokban a termelők bejelentik: én ennyi mázsát, én annyi mázsát tudok hozni — mondjuk — hétfőn. Felírom őket sorrendbe, megrendelem a szükséges mennyiségű üres ládát, kiosztom köztük, és aránylag megy minden simán. így volt még ez a szezon kezdetén, júniusban is. Ki menynyit jelentett és hozott, annyit vettem át, pedig Jóval több termett, mint tavaly, hiszen 1980 Júniusában közel kétmillió koronát fizettem ki paprikáért a kistermelőknek,- Idén pedig már négymilliónál Is töb ' bet. — Szóval nem lett volna Itt semmi baj, ha július harmadikén nem kapom a telefont Gyalláról: néhány napig egyetlen kiló paprikát se vegyek átl Ml lesz Itt? — gondoltam magamban. Hiszen nagyon sokan már leszedték a termést, és hatodlkára 300 mázsát Jelentett a falu. Telefonok Ide, te . lefonok oda, végül megkapjuk az ukázt: Július hatodikén, héttőn 150 mázsát, a felél • átvehetjük. Igen ám, de kiét? Próbáltam a feliratkozási sorrend szerint, de ez se tetszett az embereknek. Aztán azon a héten újra nem vásárolhattunk ,pgy kilót sem. A következő hétfőn már 500 mázsát vehettem át, bár akkor már a falu még egyszer any nyit lett volna képes leadni. S gondolhatja ml lett annak a paprikának a sorsa, anili nem vehettem át az emberektől: vagy Itl helyben kiöntötték az útszéll árokba, vagy otthon megetették a háziállatokkal Ugyan akkor négy kamionnak, amelyek Csehországból érkeztek Ide paprikáért, üresen kel lett visszamennie, hiába volt itt a rengeteg áru. De tavaly megtörtént olyan Is, hogy már háromnegyedéig meg volt rakva a ko esi, amikor telefonon Ideszóltak: vissza az egész. És a paprika a kamion helyett az útmenti sáncba került. A fenti beszélgetés Július 23-án hangzott el, s azóta, mint arról értesültünk, gyökeresen megváltozott a helyzet. Sőt, már ott- Jártunkkor és az azt követő napokban Is. minden mennyiséget átvettek. Bár az akkori felvásárlási ár négy nyolcvan és hét korona között mozgott, ami a július elejei huszonkét koronához képest meglehetősen alacsony. És nagyon sokan vannak olyanok, akik a kezdeti huszonkettő vagy a későbbi tizenhét koronás áron egyetlen kiló paprí kát sem tudtak értékesíteni, sőt még a jú llus 14-1 áron, tizennégy koronáért Is csak keveset. A felvásárló vezetőjének, Haris Teréznek becsületére legyen mondva, ő a saját paprikáját le sem szedte, sőt, az édesanyjáét se vette át, nehogy a felbőszült tömeg a kivételezés, protekcíózás gyanújával Illethesse öt. Olyan volt Naszvad, mint a megbolygatott hangyaboly, de nemcsak Naszvad, hanem a messzi környéke, a komáromi, az újvári, a galántai Járás Is. Termesztők és kívülállók sem értették, miért nem kell a paprika a felvásárlónak, senkinek. Sokan azt a magyarázatot kerekítették a miért után, hogy azért, mert külföldről Importálunk paprikát. Mások egyszerűen a gondatlan, fejetlen szervezést, a nem megfelelő piackutatást marasztalták el. Sokan tudni vélték, hogy a cseh országrészekben hiánycikk a paprika, hogy ott mutatóba Is alig van, és Itt, Dél-Szlovákiában pedig a szemétre dobják. Hogyan lehet ez? — tették föl a fölháborodott kérdésüket. Aztán szóba kerültek a konzervgyárak. Ebben az esetben valóban az az igazság, hogy a konzervgyárakánem a fólia alatt termesztett drága paprikái vásárolják fel, hanem megvárják az olcsó, klnli termést. Teszik ezt a kon- zervvásárlók érdekében. Nos, a kérdések sokasodtak. Így aztán telefonon és személyesen Is megkerestük az Illetékeseket. — Halló, Zelenina Pardubice? — Igen. a telefonnál FrantlSek Vrátil Igazgató. — Kapható-e városukban és környéken elegendő paprika, s folyamatos-e az ellátás? — Paprika? Ha most küldene egy kilót, nehezen tudnám valahol Is eladni. Nálunk egész hónapban elegendő paprika volt, több mint tavaly vagy azelőtt. Egyebek közt Zsi- gárdről, Marcelházáról szállítjuk, hetente kétszer. — Itt a brnól Zelenina vállalat, a telefonnál Weis mérnöknö. Hogy mi újság paprikaügyben? Nos, elsősorban az, hogy túl csípős a Dél-Szlováklából érkező paprika, a vásárlók panaszkodnak ezért is, meg az aránylag magas árak miatt Is. Bár ami igaz. Igaz: naponta 130—150 tonnát veszünk meg az újvári Járásban és ugyanennyit adunk el a kerületünkben. Többre nincs szükségünk, csak esetleg olcsóbb paprikára. — Hradec Králové, Zelenina? Kérném a kereskedlml osztályvezetőt... — Jó napoti A telefonnál Jozef Soukup. Hogy nem kell-e paprika. Drága uram. Pillanatnyilag Is 150 tonna van raktáron, és naponta 20—25 tonnát adunk csak el. Ez Is soki Bár a szerződésünkben vállalt ötven- tonnás mennyiséget még júliusban átvesz szűk. És nyugodtan mondhatom, az Idén kielégítő volt paprikából az ellátás. A találomra kiválasztott három példa tehát épp az emberek körében elterjedt vélemények ellenkezőjét bizonyltja: a Dél- -Szlováklában megtermelt paprika elegendő mennyiségben és Időben eljutott Csehországba. Nyújtom a Zelenina komáromi Igazgatójának, Dlósy Antalnak Rigó József panaszos iM 3 EGY lEVÉl NYOMÁRÁN levelét. Miközben elveszi, azt mondja: — Jobb dolguk nincs az embereknek, mint leveleket írni? / — Talán megnézné, hogy ml áll bennel — bátorkodom közbevetni, és megdöbbent az igazgató szájából elhangzó első mondat. És mielőtt még olvasni kezdené a levelet, megnézi, ki Irta. Majd elolvassa és azt mondja: — Tudnak a paprlkaflgyről a minisztériumban is... Én nem tudok a levélre válaszolni. Tény és való, hogy részben Igaza' van, mert voltak problémák, akadozott az átvétel, naponta ötven-hatvan telefont Is kapok ebben az ügyben, még este a lakásomra Is hívnak, de magyarázatot nem tudok adni. Vagyis: írja föl ezt a két adatot: napi 30—40 vagonnylt Jelentettek a termelők, és napi 10—15 vagonnyit tudunk elhelyezni. A baj ott kezdődik, hogy egyszerre érett be a paprika, nagyon Jó a termés, s ennélfogva telítve van a piac. Korábban kellett volna mérsékelni az árakat, de ez csak magánvélemény. Kezdettől fogva olcsóbban adni, s akkor valószínűleg a kereslet ős a kínálat nagyobb egyensúlyt mutatna. A bratislaval Zelenina vállalat vezérigazgatóságán Stefan Soták mérnök, kereskedelmi Igazgató különféle kimutatásokat, görbéket, számhalmazokat mutat. Roppant készséges és tájékozott, gyorsan kiderül, hogy kereskedelmi ügyekben nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is van áttekintése: ismeri, tisztában van a piac törvényeivel. És még ami a riporter számára kellemes meglepetés volt, azon nyomban fogadott, nem csűrte-csavarta a szót. — Nos, kezdjük azzal, hogy ebben az évben külföldről mindössze 135 tonna paprikát hoztunk be. Az előző évekhez viszonyítva ez elenyésző mennyiség, s az utolsó szállítmány Június 3-án érkezett. Mi már előbb Is terveztük a külföldi behozatal leállítását, hiszen csak május hónapban 110 tonna paprikát szerettünk volna felvásárolni 8 termelőktől, de akkor azok még egyetlen kilót sem tudtak eladni. Aztán Júliusra 2564 tonna volt a terv, és sajnos, csak 1940 tonnát vehettünk át. És nézzük a Júllustl Július 20-lg 3775 tonnát vásároltunk, pedig a havi tervünk 6913 tonna, tehát nem valószínű, hogy teljesítjük. — Akkor viszont duplán nem értem, hogy miért nem veszik át mondjuk a naszvadlak- tól a paprikát? — Nézze, én ezt nem akarom elhinni. Hiszen aki szerződést kötött vállalatainkkal, azoktól helyi kirendeltségeinknek kötelessége időben átvenni a vállalt mennyiséget. Ha ezt nem teszik, ezúton is kérem a termelőket, éljenek törvényes Jogukkal, pereljék be. Mert ami Igaz, Igaz, vannak vállalatunknál is olyanok, akik hátráltatják a munkát, de kérem, tessék őket néven nevezni, mert a kritika csak úgy ér valamit, ha konkrét. — Végül is: ön szerint mi ennek a zűrzavarnak az oka? Mert hivatkozhatok a Pravda július 23-1 cikkére, vagy a vidéken szerzett tapasztalataimra: nagy a fejetlenség paprikaügyben. — Nos, én a hibát elsősorban abban látom, hogy mindenki egyidőben termeszti a paprikát. Pedig van még legalább húsz-egy- néhány fajta zöldség, ami hiánycikk. Nézze ezt a listát. Pontosan láthatjuk, hogy például gombából, salátából, fokhagymából Januártól decemberig milyen mennyiségre tartunk Igényt, szezonban napokra meghatározva. Es ezt a listát átadtuk a kiskerté- szek szövetsége központi bizottságának. Kértük, hassanak oda, hogy tagságúk ne csak paprikát, uborkát, esetleg retket termesszen, hanem sok egyéb mást Is. Egyrészt azért, mert másra is szükség van, másrészt azért, hogy ne állhasson elő az a helyzet, mint Idén a paprikával, korábban meg a salátával. Hiszen országos viszonylatban szinte egyszerre érett be a paprika, tíz napig, két hétig túl sok van, aztán meg egyszerre nincs seklnek egy darab sem. Higgye el, augusztus húszadika körül már nem lesz paprika. Azért nem, mert nem ésszel termelünk, hanem csak erővel. Mondom én mindig: kár a munkáért kár a földért, kár az Idegességért, ha az egész nép egyszerre ront rá valamire. Mert ha okosan ésszel termesztenénk egyikük előbb, másikuk később ültetné el a palántát, folyamatosan lenne mondjuk paprika meg az árak „em Ingadoznának ennyire merészen. — A tanulság tehát egyszerűen ennyi lenne: nem erővel, hanem ésszel? — PontosanI És legyenek tisztában a piac törvényeivel: amiből sok van, az olcsó; amiből kevés van, az drága. Sohasem értem, hogy ezt az évezredes roppant egyszerű törvényszerűséget elfelejtik az emberek. És ebből kiindulva tudhatnák azt Is, ha a szomszéd uborkát termeszt, akkor én paprikát fogok, ha a másik szomszéd retket, akkor én salátát. Hiszen így csinálják ezt mindenütt a világban. Ezáltal a káosz, a fejetlenség is elkerülhető. Persze, ehhez elsősorban jobban szervezett kistermelői hálózat kellene. És nagyobb rugalmasságra, akár paprika vagy akár más ügyben. MÉRGELŐDÉS PAPRIKAÜGYBEN OKOSAN, ÉSSZEL TERMESZTENI „NÖVELNI KELL A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK FELVÁSÁRLÁSÁT A KISTERMELŐKTŐL, S EZZEL IS HOZZÁJÁRULNI A HAZAI PIAC gazdagításához.“ IRészlet a „CSSZSZK 1981—1985. évi qazdasúgi és szociális fejlődésének f6 Irányai"-béli
