Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-01 / 48. szám

Október végén a kultúrvilág megemlékezett a spanyol kommunista festő, Pablo Picasso születésének 100. évfordulójáról. Munkatársunk Franciaországban és Spanyolországban kutatott Picasso egyik világhírű festménye, a Guernica története után.

AGUERNICA

TÖRTÉNETE

Részlet Picasso Guernicájából

Mi történt 1937. április 26-án?,

Picasso 92 éves korában a dél- -franclaországi Mougln városában halt meg, felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincset hagyva maga után. Minden idők legtermékenyebb művészeinek egyike volt, több mint 25 ezer festményt és más műalkotást hagyott hátra. Legközismertebb festményei közé tartozik a Guernica. Keletkezésének, létrejöttének okairól így nyilatkozott Picasso:

„Meggyőződésem, hogy a művészek munkájukban sosem mellőzhetik azokat a társadalmi konfliktusokat, amelyekben az emberiség legnagyobb értékei forognak kockán.“

Ezek az értékek fellelhetők Picasso valamennyi képében, művészetét átitatta ez az eszme, és tulajdonképpen az emberiség legszebb végrendeletének tartják.

Guernica város elpusztítása a spanyol fasiszták polgárháborús (1936—1939) bűntettel közé tartozik. Méreteiről a világ csak Picasso képe jóvoltából szerzett tudomást, és az alkotás csakhamar a spanyol ' republikánusok és a baszk nép vértanúságának halhatatlan szimbóluma lett. Guernica baszk városkát 1937. április 26-án a hitleri Condor légiók repülőgépei a földdel tették egyenlővé, csupán azért, mert a város és a baszk nemzet hűséget esküdött a Spanyol Köztársaságnak. A spanyol fasiszta diktátor. Franco propagandagépezete a republikánusokat vádolta a bűntett elkövetésével. Erre a vádra Picasso, az elkötelezett antifasiszta és spanyol hazafi így válaszolt: „A spanyol háború a reakciónak a nép és a szabadság elleni harca. Életemet, munkámat a reakció elleni harc tölti ki, küzdők a művészet elnyomása ellen. A kép, amelyen dolgozom és amelyet Guernicának nevezek el, a felnövő nemzedéknek a fasizmus szörnyűségeiről fog beszélni.“

Picasso a 351x782 centiméteres Guernicát hat hét alatt festette meg. A képen emberi tragédiák elevenednek meg, és teljes egészében az elvakult erőszak, az embertelen öldöklés elleni tiltakozásának szimbóluma lett. A képet Picasso születésének 100. évfordulójáig a New York-i Szépművészeti Múzeumban tartották, mert a festő úgy rendelkezett, hogy csak azután hozhatják vissza Spanyolországba, miután ott vé get ér a fasizmus uralma, és az ország a demokrácia útjára lép A művész ez irányú kívánság; 1981 okióber 25 én teljesült A spanyol kormány úgy rendelke

zett, hogy a Guernica állandó „lakhelye“ ezután a madridi Pra do legyen. Csakhogy a halhatatlan mű iránt a baszk nép, és mindenekelőtt történelmi szent városuk, Guernica is érdeklődik.

Néhány évvel ezelőtt, még Franco uralkodása Idejében baszk földön járva senki sem akart nyilatkozni az 1937-ben történt eseményekről és Picasso Guernicájáról. Sokáig nem értettem, miért, később szinte suttogva avattak be titkukba. A Franciaországban élő baszk barátaim megértésre intettek, nehéz közeledni olyan emberekhez és közlékenységet várni tőlük, akiknek Franco megtiltotta, hogy anyanyelvükön szóljanak, akiknek elpusztította nemzeti szentélyüket, Guernicát.

Tulajdonképpen kik is a baszkok?

A Spanyol Köztársaság 1932- ben elismerte Baszkföld áutonó- miáját. Ezt épp Guernicában a városi tanács épülete előtti szent tölgyfa alatt kiáltották ki. Elnöke, Aguirre ebből az alkalomból kijelentette, hogy Euzkadl (Baszkföld) hűen fog harcolni a Spanyol' Köztársaság oldalán, és szavát meg is tartotta. Történészek, akik már huzamosabb ideje foglalkoznak a baszk kérdéssel, még ma is csodálkoznak azon, hogy a spanyol-francia határ mentén, a Pl- reneusok nyugati oldalán élő különleges nemzet, a baszk nemzet, amely Franciaországban és Spa nyolországban is évezredeken ál megőrizte nemzeti öntudatát, a spanyol polgárháború alatt egy emberként állt ki Franco fasiszta terrorja ellen, és a Spanyol Köztársaság mellett. A spanyol fasiszták ugyan számtalanszor reménykedve tettek olyan kijelentéseket, hogy a baszkok sohasem voltak forradalmárok, nem voltak „vörösök“, csak jó katolikusok Ennek ellenére hiábavalónak bizonyult a Vatikánnak az az igyekezete, hogy baszk katolikus bá- ránykált a fasiszta diktátor, Fran co nyájába terelje.

Mindennek oka bizonyára abban rejlett, hogy a baszkok Franco felkelése után csakhamar rájöttek, hogy a fasiszta diktátortól sem autonómiát, sem függetlenséget nem kapnak. Amikör Franco oldalán Mussolini is beavatkozott a spanyol polgárháborúba, Franco a Vatikánt kérte meg, hogy közvetítsen közte és a Baszk Köztársaság között egy különbéke megkötése céljából, A baszkok azonban nem lettek áru lók. Köztársaságuk munkaőrsévcl állítolt fel, amely hősiesen hai colt a spanyol republikánusok oldalán. Bilbao eleste után az euzkadl köztársaság megsemmisült, de a baszk katonák csak azután adták meg magukat az előretörő olasz egységeknek, amikor azok megígérték, hogy szemet hunynak a baszk vezetők önkéntes kivándorlása felett.

Francia vagy spanyol?

^ A baszkok múltjáról, fasiszta- Bllenességéről sokáig csak nagyon keveset- tudtam meg ismerőseimtől. Egy nyári délután a spanyol- -francia határon fekvő Venti Berni városka egyik hétvégi házában megismerkedtem senor Pablóval. A társalgás hol francia, hol spanyol nyeljen folyt, így nem csoda, hogy új barátaimtól gyakran azt kérdeztem, hogy spanyolok-e vagy franciák. A válasz minden esetben a következőképp hangzott:

— Igen, baszkok vagyunkl

Senor Pablóról megtudtam, hogy

átélte, pontosabban túlélte Guernica bombázását és az azt követő szörnyűségeket. Megkért, hogy írásomban mellőzzem vezetéknevét, mert még élnek a Franco-re- zsim hívei és kezük nagyon mesz- szire elér. Leültünk, és néhány pohár édeskés malaga bor mellett Pablo így emlékezett vissza a 44 évvel ezelőtt történtekre:

— Aznap, 26-án, nálunk, Guernicában a szokásos hetivásár volt, sok ember tartózkodott a városban. Én tizenkilenc éves voltam és a munkásőrség tagja. Egyszerre csak megszólaltak a szirénák, az emberek lóhalálában futottak az óvóhelyre. Az első repülőgép, amely megjelent a napos kék égbolton, három bombát dobott le a városra. Ezt további hat repülőgép követte, majd újabb öt, de lehet, hogy még több gép is volt az égbolton, pontosan már nem emlékszem. Német junkersek vagy stukák voltak. A többiekkel együtt az erdő felé rohantam, és csak a csodával határos módon marad tam életben. Órákon át vagy húsz repülőgép egészen alacsonyan húzva egymás után dobálta a bombákat a városra. Amikor készleteik kimerültek, újabb repülőgépek búgtak fel Guernica felett, ezúttal gyújtóbombákkal felsze-' reive; az egész város égő pokollá vált. A lángok, a füst húsz kilométeres távolságban is látható volt.

Pablo barátom beszámolóját csupán Görlngnek, a hitleri légierők parancsnokának vallomásával egészítem ki: „A baszk Guer- iiicfi Hlpuszfltása a náci Luftwaffe rajtaütöképességének főpróbája volt...“ Göring vallomása a nürnbergi nemzetközi per során hangzott el.

Picasso képe mint ütközőpont

Most, amikor Picasso kívánságához híven a halhatatlan mű visszakerült Spanyolországba, a spanyol kormány és a baszk nép — amely időközben ismét autonómiát kapott — érdekeinek ütköző- s-pontja lett. A jelenlegi oaszk kul- túrélet egyik jelentős képviselője, Nestor Basterrecha áll annak a mozgalomnak az élén, amelynek célja, hogy Picasso világhírű műve azokhoz kerüljön, akik hősiességét, szenvedéseit örökítette meg a festő, akiknek emlékét állított. Ez a baszk követelmény régi fájó sebet bolygat, amelyről pedig a madridi kormány már légen azt hitte, hogy euzkadi auto-^ nópiiájának elismerésével behegedt.

Madridban nem tudatosítják azt a történelmi tényt, hogy a múltban sem a rómaiaknak, sem az araboknak, sem a Franco-rezsim- nek nem sikerült a baszkokat letörni, és hogy az egész középkorban ennek a hárommilliós nemzetnek különleges helyzete volt a Spanyol Királyságon belül. Most

I. János Károly király euzkadi au- tönómiájának bejelentése után Guernicába utazott, és ott a szent baszk tölgy alatt esküt tett az ősrégi baszk fueros (kiváltságok) tiszteletben tartására.

A baszkok nemzeti jogaiért ma az ETA (íluzkadi ta Askatasuna, Baszkföld és szabadsága) elnevezésű szélsőséges szervezet küzd, amely nem elégedett az autonómiával, hanem önálló államot a- kar. Haladó szellemű bilbaói diákok hívták életre az ETA-t, 1959- ben, miután elszakadtak a baszk nemzeti párt ifjúsági szekciójától. Az ETA, sajnos, nem válogatja módszereit, amikor a baszkok jogaiért küzd. Eszközei közé tartoznak a szabotázsok, a diverzló, a terror stb. Az, hogy Picasso világhírű képét Madridban helyezték el, semmiképp sem járul hozzá a baszkok és a Madrid közötti békéhez. A válságot elmélyíti az is, hogy Spanyolország felvételét kérte az Észak-atlanti Szövetségbe, (NATO), amellyel a dolgozó tömegek sem értenek egyet.

OTO BANlK

Az elmúlt hét kiemelkedfi nemzetközi politikai esemé- nyp, Leonyjid Brezsnyev nyu- gat-németbrszági látogatása volt. A találkozótól a józanul gondolkodó emberek az európai béke megszilárdítását, a kéé ország kölcsönös kapcsolatainak elmélyítését várják. A- moszkvai Pravda bonni tudósítója azonban figyelmeztet arra is, hogy az NSZK-ban olyan erők is hatnak, amelyek megpróbálnak visszaélni az emberek békevágyával.

Brezsnyev elvtárs Bonnban hangsúlyozta: „Az em- berek nagyobb biztonságot szerenének a jövőt illetően.

Látjuk ezt, amikor polgártársainkkal beszélgetünk, de érezzük, amikor más ország képviselőivel folytatunk megbeszéléseket. Az emberek nyugodtan szeretnének dolgozni, gyermekeiket nevelni és ehhez békére van szükség.

A politikában előfordulnak olyan helyzetek, amikor egyetlen' helytelen lépés sorrdöntö lehet. így van ez most Is. Arról van szó, milyen Irányt vesznek a jövőben az európai események — a béke alapjainak a megszilárdításához, vagy a Hel- ' sinkiben lefektetett alapelvek felszámolásához vezetnek-e.

A helyzetet aggasztónak tartjuk. A Nyugat legnagyobb hatalma a lázas fegyverkezés további tokozására lö rekszik Az Egyesült Államokban,;a stratégiai és más fegyverek új. gigantikus fej- ■ lesztési programjait hagyták jóvá. és ugyanott kezdték el -a nBtitronfe,gyverek gyártását is. Ezek bevetése azonban azt jelentené, hogy Európa emberek nélkül maradna. ■

A dolgok odáig fajultak ^ hogy . most,-azt állltjákv a ■ „korlátozott nukleáris hábtr rúk“ nemcsak lelietségesek. hanem még hasznosak Is. Talán nem beszél-e önmagéért, hogy makacsul visz- szautasltják a 'Szovjetunió nak azt a javaslatát, hogy az államok kötelezzék magukat: elsőként nem használnak nukleáris fegyvereket.

Ez annyit jelent, hogy a nukleáris fegyverek bevetésének lehetősége az „európai harctéren“ a katonai doktína rangjára emelkedik, mintha Európa, ahol százmilliók élnek, már arra lenne ítélve, hogy harctérré változzon, mintha ez valamiféle játék lenne, amelyben az ólomkatonák nem érdemesek jobb sorsra, minthogy megolvadjanak az atomrobbantások tüzében.

Fájdalmas és keserű dolog ilyen dolgokról beszélni. Azonban kötelességünk, hogy a háborúról — főleg az Ifjúságnak — a teljes Igazságot mondjuk el, s nemcsak a njúlt tragédiáiról, hanem arról is, mit jelenthetne a nukleáris háború.

Válasszon el bennünket. bármi is, Európa a mi közös hazánk. Évszázaduk óta közös sors köt minket össze,

1 Így van ez ma is.

Mély meggyőződésünk, hogy az új amerikai nukleáris fegyverek nyugat-európai és mindenekelőtt az NSZK területén történő elhelyezésére vonatkozó tervek a Szovjetunió ellen irányulnak, és az egész kontinens számára olyan szörnyű veszélyt jelentenek, amilyen még sosem fenyegetett. Az emberek ezt a veszélyt fokozottan érzik és természetes, hogy azt várják: mindent megteszünk a veszéjy felszámolására.

Az európai nukleáris fegyverek kérdése mint Ismeretes, a közeljövőben Genfben kezdődő szovjet-amerikai tárgyalások témája lesz.“