Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-03 / 44. szám
4 ini' vanas években ismeretes volt sok országban, de a Szovjetunióban csak 1973- ban hozták létre az első mikrosebésze- tl osztályt az 51. számú moszkvai klinikán. A munka irányítását Krilov professzorra és Sztyepanovra, az orvostudományok kandidátusára bízták. A két orvos ezt megelőzően éveken át az érsebészet területén dolgozott. Kitűnően megtanulták az erek összevar- rása művészetének is nevezhető mesterségét és egyéb szakmai titkokat. Csakhogy a mlkrosebészeti műtétek alkalmával nem széles érpályákat, hanem ösvényeket, azaz a parányi ereket is egyesíteni kell. S ilyenkor nincsenek centiméterek, sem milliméterek, a mikvágta el a karját a vonat. A kezet visz- szavarrták. Az ujjak mozogtak. Am a- mikor Sztyepanov alaposabban megvizsgálta a beteget, nem volt megelégedve az eredménnyel, mivel tisztában volt a műtéti lehetőségekkel. Az a véleménye, hogy a kéznek olyannak kell lennie, mint annak előtte. Van is alapja a bizakodásnak. Húsz évvel ezelőtt egy Vltya nevű ötéves kisfiú bedugott egy ágat egy lennyűvő gép torkába. A gép az ággal együtt a gyermek Jobb kezének a nagy- ujját is leszakította. GeorgiJ Sztyepanov és Renat Akcsurin 1980-ban megoperálta Vltyát, azaz Viktor Antoskin egyetemi hallgatót. Lábának második VISS2AVARIIT VÉGTAGOK 1979 nyarán az egyik moszkvai kórház mlkrosebészeti osztályára egy fiatalasszonyt szállítottak be. A Jobb keze fején csonkolás nyomai látszottak: a középső és a gyűrűs ujja tőből le volt metszve. A beteg eszméleténél volt, és tisztában volt a helyzetével. Egy zongoraművész roncsolt ujjakkal. .. Az altatás következett, majd az ébredés, a fájdalom és egy fölfedezés: a gipszkötésen keresztül is tapintható volt mindegyik ujjnak a vége. Mi történt? Visszavarrták a levágott ujjakat GeorgiJ Sztyepanov és NyikolaJ Mlla- nov doktort az izgatta: mikor áll helyre a visszavari’t ujjak érzékenysége. Pontosan két év múltán erre a kér désre kértünk választ a művésznőtől. — Nagyon hamar! — mondta. — Egy hét elteltével. De lehet, hogy két hét múltán. Egyszóval nagyon-nagyoíi gyorsan! Aztán elkezdődött a kéz és az ujjak nehéz és fájdalmas edzése. De nem bánta, hiszen elhatározta: — Nemcsak voltam, hanem vagyok és leszek is zongorista! Torna, masszázs, véget nem érően Egy hónappal később a művésznő elhagyhatta a kórházat. Alig két és fél hónappal a baleset után már újra zon gorázott. — Olyan ez, mintha csoda történt volna velem — mondta befejezésül. Az új sebészeti irányzat már a hatA zongoraművésznő keze a műtét előtt... rosebészek mikrométerekben, a milliméter ezredrészében számolnak. A tű hossza ugyan 4 milliméter, a vastagsága azonban mindössze 40 mikrométer. A fonal vastagsága ennek csupán a negyede. Az érfalak is hajszálvékonyak. Tehát egészen más műszerekkel, varróanyagokkal, és ami a legfontosabb, egészen más munkamódszerekkel kell dolgozni. Mikroszkópon át figyelve kell hihetetlenül finom és pontos mozdulatokat végezni, öt, tíz, tizenkét, sőt húsz óráig is. elhúzódhat egy-egy műtét. A levágott ujj öt-hat órán belül (e- setleg hosszabb idő után is) sikeresen visszavarrható. Ha azonnal lehűtik az ujjdarabot, akár huszonnégy óra múltán is sor kerülhet a műtétre. Ez azért lehetséges, mert az ujjakban nincsenek izmok, melyek szövetei rosszul viselik el a vérkeringés hiányát. A gyakorlatban minden előfordulhat. Volt olyan páciensünk, akinek épp a könyök alatt ujját ültették át kezének a hiányzó nagyujja helyére. Egy hónap múltán Antoskin letette az államvizsgát, s később sebész lett belőle. Miután több tucat műtétet végzett önállóan, és alapos tucl'isról tett tanúbizonyságot a mikro- si b-'.-^etben, Antoskínt ■ meghívták osz- lá'yos orvosnak a Szovjet Orvostudományi Akadémia Országos Sebészeti Tudományos Központiába. A Szaratov megyei Viktor Boltunova festészetnek hódol. A Jobb kezén hiányzik egy ujja De csak most van egy uJJ- hiánya, mert annak idején hárrfln ujja szakadt le keze fejének a felső részével együtt. Kezének épp az a része sérült meg, ahol az ujjak kisereit vérrel ellátó verőér fut. A verőeret a lábakból pótolták, két ujjat szintén a lábról ültettek át, miközben az ujjak parányi ereit egyesítették a kéz verőerével. Viktor Boltunov még nagyon fiatal, előtte az egész élet, ám most már nyugodtan dolgozhat, rajzolhat, teljes értékű embernek érezheti magát. Ha bepillantunk a műtőbe, a műtőasztalon különleges mikroszkópot látunk, amelybe egyszerre hárman nézhetnek bele. A két sebész karosszékben ül, mindketten egy-egy binokuláris — két szemlencsés — csövön át néznek a mikroszkópba, a harmadik, a monokuláfis — egy szemlencsés — cső ‘ a műtősnőé, S e helyütt csatlakoztát- ■ ható a mikroszkóphoz a film-, fotóvagy tv-kamera is, ha a műtét menetét rögzíteni kívánják, vagy „egyenesben“ mutatják be az orvostanhallgatóknak. ... és most A sebész a megszokottól eltérő test helyzetben operál mindvégig, s közben egy pillanatra sem veszi le a szemét a mikroszkóp lencséjéről (a mikroszkóp egyébként lábpedállal állítható.) A műtéti területet két szemmel, azaz térha- tásúan látja az orvos. Mindehhez persze hozzá kell szoknia olyannyira, hogy teljesen beidegződjék a mikroszkópba nézés, az ülő testhelyzet és a mikroszkóp pedáljának a lábbal való kezelése. Hiszen az operáló sebésznek a tű hegyére, magára a műtétre, az érfalra, az idegvégződésekre kell a figyelmét összpontosítania. A munkacsoportmódszer bevezetése révén újabban sikerült csökkenteni a műtéti időt. A baleseti sebészek kezdik az operációt — mikroszkóp -nélkül —, mint rendesen. Ezután kapcsolódnak be- a munkába a mikrosebészék, akik bizer nyos időnként, illetőleg egy-egy műveletsor elvégzése után váltják' egymást. Az operáció egy másodpercre sem szakadhat félbe. V. Vetróv és P. Korop SO ÉVES A MOSZKVAI METRŐ Naponta körülbelül hat, sőt időnként hétmillió moszkvai és a fővárosban tartózkodó vendég veszi igénybe a metrót. 1931-ben Moszkva Szokolnyikf kerületé ben átadták a szovjet főváros földalatti vasúthálózatának első, 11,2 kilométer hosz szú. tizenhárom állomást számláló szaka szát. Az átadás napján 370 ezer utást szál lítoitak a szerelvények. Már az első metróvonalakat is szovjei mérnökök tervei alapján építették, és a Szovjetunióban készített berendezésekkel szerelték fel. A szovjet szakemberek választotta tervezési módszerek eltértek a világ ban szokásosaktól. A gyakoi'lat teljességgel igazolta a szovjet elméletet: a moszkvai metróállomások (napjainkban már 115 van belőlük) a világon a legjobbaknak bizonyulnak. Az eltelt ötven év alatt a főváros alatt egész föld alatti város épült. A 193 kilométer hosszú alagút-utcák mintha csak Moszkva sugárútjainak, körútjainak a tü körképei lennének. A kényelmes, 6—7 kocsiból álló szerelvények — amelyeknek 41,03 kilométer/őra az átlagos sebességük, maximális sebességük pedig 80 kilométer/ óra — naponta hatmillió, különösen forgalmas napokon pedig több hétmillió embert szállítanak. Gyors és kényelmes és ráadásul ólcső. Az automatába bedobott ötkopekesért az utas mind a 193 kilométert végigutazhatja; A diszpécserközpont forgalomirányítója szemmel tartja az adott vonalszakaszon levő összes szerelvényt. Napjainkban a metróépítők már az új vá rosrészek felé vezető vonalakon dolgoznak A következő metróvonalak a városhatáron túli területekre ts szállítják majd az utasé kát, összekötik a város központját és elő városait. Moszkva általános fejlesztési tér véből megtudhatjuk, hogy végül 320 kilométer hosszú lesz a föld alatti alagúthálózat. A moszkvai metrót építő szakemberek bőven kamatoztathatják tapasztalataikat, tudásukat és hozzáértésüket: a Lenlngrádban, Kijevben, Tbilisziben, Bakuban, Taskentban, Jerevánban és az ország más városaiban létesített metróvonalak építésénél Is segítséget nyújtottak. Mesterségüknek nagy hasznát vehetik a BAM legnehezebb szakaszain, a szibériai és a közép-ázsiai vízerőmű-építkezéseknél és az öntözőcsatornák építésénél. A szovjet szakemberek a prágai, a budapesti, a szófiai, a varsói, a phenjanl, a zágrábi és a kalkuttai metrőépitkezéseknél is segédkeztek. Sőt, tapasztalatszerzés céljából a francia és a finn kollégák is íelke resték a moszkvai specialistákat.
