Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-03 / 44. szám

Moszkva nem hisz a könnyeknek című film Oscar-dijat nyert.

Részlet a Néhány nap Oblomov életéből című alkotásból.

díjnyertes

SZOVJET FILMEK

Mintegy kétszáz díjat és egyéb elismerést nyertek szovjet filmművészek az utóbbi öt éo folyamán nemzetközi filmfesztiválokon. A zsűri és a közönség a szovjet film mestereinek tapsolt Karlovy Varyban és Nyugat- -Berlinben, Moszkvában és Tamperében, Krakkóban és San Sebastianban, Lipcsében és Barcelonában, Oberhausenben és Várnában, Kairóban és Bombayben, Cortina dAm- pezzóban és Teheránban.

Arany Kagylók, Sárkányok, Medvék, Dukálok, Hajók, Galambok,Elefántok, Pajzsok, Ezüst Csillagok, Pávák, Mókusok, Bumerángok, Bronz Hugók, Kristály glóbuszok alkotják a szovjet filmművészet trófeagyűjteményét.

Értékes kitüntetésben részesült az Öt este és a Néhány nap Oblomov életéből (Nyikita Mihalkov rendezése/, az Őszi maraton (rendezte G. Danyelija). Ez az utóbbi film a San Sebastian-l nemzetközt fesztiválon elnyerte a födíjat, az Arany Kagylót, díjazták az 1979-es velencei biennálén, nagydíjat kapott a franciaországi Qhambrousse-ban a filmvígjátékok nemzetközi fesztiválján és neki ítélték oda a közönség díját, valamint a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség jutalmát Csehszlovákiában, a dolgozók XXIll. filmfesztiválján.

A fiatal filmesek fesztiválján a francia- országi Hiers-ben a legjobb férfiszereplö díjár Sztanylszlav Ljubsin szovjet színművész kapta az öt este című filmben nyújtott alakításáért.

Ez a visszaemlékezés filmje, a visszaemlékezésé, amelyben szívet szorongatóan jelen van a háború. A rendező igen élethűen idézi fel az ötvenes évek végének légkörét. A valóság e felismerhető, hiteles mozzanatai különlegesen meggyőzővé és őszintévé teszik a filmet.

A múlt századi orosz író, Ivan Goncsarov híres regénye nyomán készült Oblomov az elismerések egész sorát vívta ki az oxfordi nemzetközi filmfesztiválon: elnyerte Oxford Arany Pajzsát, míg Pavel Lebesev, a film operatőrje, valamint. Jelena Szolovej és Oleg Tabakov mint a legjobb női, illetve férfiszereplő Oxford Ezüst Pajzsát kapta.

Irodalmi alkotást ritkán sikerül úgy vászonra vinni, hogy a belőle születő film eredeti legyen és mégis hű maradjon az eredetihez. A megfilmesítésnek nemcsak hívei vannak, hanem ellenzői is. A Néhány nap Oblomov életéből című filmet mind a kritika, mind a közönség kedvezően fogadta. Külföldön is sikerrel játszották.

Végül hadd szóljunk még egy díjról. Szenzációként hatott külföldön az Amerikai Filmművészeti Akadémia döntése, amely- lyel Oscar-díjban részesítette V. Menysov rendező Moszkva nem hisz a könnyeknek című alkotását. A filmnek e legnagyobb a- merikai kitüntetését nem tűi gyakran ítélik szovjet műnek. A film egy nő sorsát meséli el, amely nehéz, de végül jóra fordul. Az Oscar-díj szobrocskája a szovjet filmművészet egyik legbecsesebb trófeája.

V. TUROVSZKIJ

PICASSO UTÁN

Száz évvel ezelőtt született Pablo Picasso, élt ki- lencyenkét évet, s amikor most az évfordulóját ünnepeljük, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy bizony nehéz helyzetbe hozta azokat, akik utána, ebben a mozgalmas, kuszáit, rohanó században látták meg a világot, és bohó vággyal ar'ra adták a fejüket, hogy fessenek, szobrot készítsenek, egyszóval képzőművészek lesznek, összetett, nagy e- gyéniség volt Picasso, olyan aki akár egymaga is képes lett volna megoldani minden feladatot, amely e század képzőművészeire vári; és nem Is volt egyedül: Mo- diglanl, Mondrian, Klee, Dali, Chagall, Miró, Ernst, Arp, Chirico, Delunay, Léger, Braque, Matisse, Kandinsz- kij, Brancusi, Archipenko, és sorolhatnám még tovább a neveket.

Ha belépek egy-egy műterembe, kiállításra, megnézem a munkákat, öt is üdvözölni szoktam, mert hiszen a Mestert és társait senki sem tudja elkerülni. Ogy is mondhatnám, hogy mindenki a tanítványa. Sót az eptgonja. A témák, Igaz, másak, újak. Itt van mondjuk az űrhajózás, de hogyan összefogni a nagy teret, az egész világegyetemet, ha nem úgy, mint a- hogy azt Picasso tette Guernica szörnyű sorsa ábrázolásával.

Egyénisége és alkata is példakép. A grafikus fest, szobrászkodlk, a szobrász kolázsokat Is készít, titokban, bujdosva festeget, ipert valahol mélyen, belül mindenki tudja, hogy a legősibb ősök, a reneszánszkori nagymesterek — mesteremberek után Picasso és néhány társa vált végre olyan nagyszabású és többrétű mesteregyéniséggé, mint azok voltak.

Gondolt egyet, s faképnél hagyta a festéket, palettát, vásznat, hogy kőlapra, fémlemezre karcolja gondoia- tait, írja az ítéletét. Máskor nagy-nagy alkotó izgalmának közepette gyúrta az agyagot, faragta a fát, véste a követ. Vannak, akik egy életen át csak a szobrászatnak élnek, mások festékkel kelnek-fekszenek, Picasso nem bírta el ezt a hámot, ki kellett és ki is lépett minden kötöttségből. Évről évre, napról napra megújult, átlényegült úgy, ahogy az idő. És ha valamihez hozzányúlt, akkor az is új életre kelt, mint ahogy például a kerámia.

A műtermeket látogatva, napjaink alkotóival beszélgetve felmerül bennem a kérdés; hogyan tovább, képesek leszünk-e kibújni vég- re-valahára a hatása alól, meg tudjuk-e oldani utána és sajnos már nélküle azokat a gondokat, feladatokat, amelyek a mi nemzedékeinkre várnak? Minden bizonynyal. De az biztos, hogy öt egyre jobban fogjuk tisztelni, mert ahogy távolodik az időben, egyre magasabbra és magasabbra nő.

Alkata, természetes magatartása is példakép.

Feljegyezték róla, menynyit dolgozott, milyen óriási az a mű, amelyet halála pillanatában ránk hagyott (állítólag negyvenöt- ezer . darab). Vásárolt egy házat, beköltözött, és nekifogott dolgozni, és amikor már nem tudott hova lenni, hova lépni a rengeteg képtől, szobortól, rajztól, a ház minden zuga tele volt az alkotásaival, bezárta az ajtót, és elköltözött egy újabba, hogy Ismét dolgozhasson. Megtehette, mert gazdag volt, annyit keresett, amennyit akart. Gazdag volt, de soha senki sem látta zsakettban vagy más parádés öltözékben, mert ő az egyszerű ballonnadrágokat és a tengerésztrikókat ked-v velte. Sok mindent gyűlölt: többek között a háborút, a pusztítást. De szenvedélyesen tudott szeretni is. Élete utolsó‘pillanatáig imádta szülőföldjét és egész Spanyolországot. Tudott boldog lenni, és hirdette Is a boldogságot, ha úgy érezte szülőföldjét és egész védte, amit védeni kellett, például a békét. A békegalambja körülrepülte a földgolyót, emberek milllárdjal ismerik, szeretik. Kommunista volt. Békeharcos. Aki kételkedett is benne, végül kénytelen volt tisztelegni, fejet hajtani előtte, mert nemcsak mint művész, hanem mint ember is óriási volt.

Lörincz Gyulától tudjuk, milyen egyszerűen, milyen magától értetődően tudott milliókat áldozni a békemozgalomra, Spanyolország megsegítésére, elesett, meggyötört emberek támogatására. Most, hogy születésének századik évfordulójára emlékezünk, töltsünk hát vele néhány percet, egy-két órát, lapozzuk fel az albumait, nézzünk be a galériákba.

Hazánkban meglehetősen korán kezdték el gyűjteni az alkotásait, ezért nem egy különös és egyedi művét birtokoljuk. Olyan dokumentumok ezek, amelyeket nagy ember, nagy egyéniség hagyott ránk, hogy általa épüljünk akkor is, a- mikor már ő maga nincs, nem lehet közöttünk.

Németh István

BILLY PRESTON

EURÓPÁBAN

A szerencse gyermeke — mondhatjuk róla minden túlzás nélkül, hiszen gyermekkorától világsztárok vonzáskörében élt és muzsikált. Olyan nagyságokat tudhatott partnereinek, mint Mahalia Jackson, Ray Charles, Little Richard, a Beatles, a Rolling Stones és Barbra Streisand. Rengeteg világraszóló felvételen hagyta ott névjegyét, önálló nagylemezeinek száma sem csekély: tizenöt. Billy Preston tipikus show-man, színész, énekes-táncos, zeneszerző, billentyűs, hangszerelő — egyszóval mindenes. A houstoni születésű néger fiatalember a nyár derekán számos koncertet adott együttesével Európa városaiban, köztük Budapesten, Bratislavában és Varsóban. Ez alkalommal több Interjú látott napvilágot; ezekből válogattunk néhány érdekes részletet.

— Hogyan került kapcsolatba a zenével? — Anyám színésznő és énekesnő volt, engem már hároméves koromban zongorázni tanított. Alig voltam több és már a kórusban kezdtem énekelni. Ahogy visszaem- lékszem, házunk mindig visszhangzott a zenétől. Minden fajta muzsika szólt nálunk, komoly zene, dzsessz, blues ...

— Mikor lépett fel először?

— Tízéves koromban már rendszeresen felléptem a Gospel Show című műsorban. Mahalia jacksont kísértem orgonán, és itt figyelt fel rám a St. Louis Blues című film producere. Neki köszönhetem, hogy Nat „King“ Cole’a, Ella Fitzgerald és Mahalia Jackson oldalán szerepelhettem a filmben. Középiskolás koromban zenekart szerveztem, amelyben aztán zongoráztam és énekeltem. 1962-ben Little Richard alkalmazott kíséröcsoportjában billentyűsként. Ez volt az indulás.

— Azon kevesek közé tartozik, akik barátjuknak mondha.ják a legendás Beatlest, sőt barátságukat több közös felvétellel is megpecsételték. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat?

— Akkoriban mindmáig legnagyobb inspirálóm és példaképem, Ray Charles zenekarában muzsikáltam. Angliában turnéztunk és George Harrison Is eljött az egyik koncertünkre. Ilyen nagyszerű emberrel pillanatok alatt barátsággá válik az ismeretség, ahogyan John Lennonnal is rögtön ráéreztünk egymásra. John még az első napon megtanította velem a Love Me Do szájharmonlka- -szólóját. Azonnal improvizáltam rá — nagyon tetszett neki. így indult zenei együttműködésünk, bár közös lemezek csak később készültek.

— fis ű Rolling Stonesszál?

— Ez már a 70-es években volt. Egy napon Míck Jagger megkeresett: működjek közre új nagylemezükön. Igent mondtam, majd a felvételek után a turnéjukra is elmentem velük. Jaggerékkal mindig szívesen játszottam, nemcsak mert Mlck igen jó barátom, hanem mert ők valamennyien felszabadult és tehetséges emberek, igazi muzsikusok. Micket, sajnos, közel egy esztendeje nem láttam (különböző elfoglaltságaink miatt), de kölcsönösen keressük egymást. Remélem, hamarosan találkozunk;

— Egykoron a Beatles társulatánál, az Apple cégnél jelentek meg lemezei. Miért pártolt át más kiadóhoz?

— Amikor a Beatles utolsónak megjelent albumán, a Let It Belt dolgozott, megkértek, a Get Back című számban működjek közre elektromos zongorán. Ekkor vetette fel Len- nőn, hogy csatlakozhatnék az Applehoz. Rögtön ráálltam, két LP-t vettem fel náluk, melyeknek George Harrison volt a producere. Később azonban rosszabbra fordult a cég helyzete, a fiúknak is megvoltak a saját gondjai, így hát én is más kiadó után

néztem, de a barátságunk nem szakadt meg, hiszen amikor az A and M társaságnál albumot rögzítettem, Harrison Is „beszállt“ gitárjával. Koncerten is gyakran játszottunk még együtt, például John csoportjával a Plastic Ono Banddel, vagy George fellépései alkalmával.

— Milyen jelentőséget tulajdonít filmbéli szerepléseinek?

— Sokat köszönhetek a filmnek, már az említett gyermekkori szerepem Is életre szóló élménnyel szolgált. Jót tett népszerűségemnek a Let It Be, a Bangla Desh-koncert- film, vagy legutóbb a Sgt. Peppers. Zenés filmeken kívül prózai szerepeket is játszottam, s írtam jó néhány filmzenét.

— A fekete zene az egyik oldalon diszkó, a másodikon a Wonder és a Charles által művelt értékesebb irányzat. Melyikhez sorolná magát?

— Nem hiszem, hogy fontos valamilyen skatulyába tartoznom. Annak a közönségnek játszom, amelyik megérti muzsikámat, s örömmel fogadja új szerzeményeimet. Tény, hogy egy időben olyan zenét játszottam, amely erősen hasonlított a diszkóra. El kell azonban Ismernem, hogy a diszkónak semmi köze a művészethez, viszont jól lehet rá táncolni. Nálunk, az USA-ban nemcsak a diszkó fut, népszerű a rock, természetesen az új hullám, és a reggae.

— Mi a véleménye a reggaeről?

— Szeretem. Sajnos, Bob Marleyt nem ismertem személyesen, de munkált, témáit igen kedvelem. Jamaicában — a Rolling Stones Goat’s Head Soup című nagylemeze fölvételekor volt alkalmam összejönni reg- gae-muzsikusokkal. Hamarosan én is műsorra tűzöm néhány ilyen jellegű szerzeményemet.

—- Szívesebben dolgozik a stúdióban, vagy inkább a koncerteket részesíti előnyben?

— Inkább koncertezek. Szeretem érezni a közönség reagálását, és a siker nagy boldogság számomra. Persze azért a stúdiót sem kerülöm el, de az sokkal igényesebb az élő fellépéseknél. A stúdióban folyó munka a laboratóriumot juttatja eszembe.

— Tervei a közeljövőben?

— Legkedvesebb barátommal, Ray Char- les-lal fogok újra együttműködni, s lehet, hogy hosszú idő után ismét feltűnök a mozivásznon is. Nem vagyok nős, nincsenek gyerekeim, mégis boldognak érzem magam. Sikereim vannak a magánéletben és a munkámban, tehát bizakodva tekintek a jövőbe.

striezenec Sándor