Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-24 / 8. szám

luiiiiiiiiiiiiiinuiiiimniMniiMi 'A közelmúltban foglalkoztunk a labdarúgás népszerűségének csökke­nésével, az erőszakhullám elterjedésé­vel a játék őshazájában, Angliában. A múlt hét végén nálunk is elkezdő­dött a tavaszt bajnoki idény, nézzünk talán ezért szét honi berkekben is. Népszerűség dolgában nálunk sem rózsás a helyzet, ősszel 45 ezerrel csökkent a tavaszi idényhez képest a nézők száma. Felmerül a kérdés, hogy miért? Érdekes vita folyik ezzel kapcsolat­ban a Práca című szakszervezeti napi­lapban. Ahány vélemény, annyi meg- indoklás. Egyesek a mérkőzések rosszul választott időpontjában látják a baj okát. Míg az egyik tábor azt mondja, hogy minden mérkőzést va­sárnap kell játszani, mintegy labda- rúgőünneppé téve a napot, mások úgy vélekednek, hogy kizárólag hétköz­nap kell játszani, mert vasárnap min­denki víkendeztk, nincs, ki járjon a mérkőzésekre. ’A bajnoki idény elhúzódását is okol­ják: mínusz néhány fokos zimankó­ban valóban csak a legelvetemültebb szurkolók mennek ki a lelátókra. Két­ségkívül mindén egyes véleményben van némi igazság. A bajok orvoslásá­nak lehetőségét ózonban mégis inkább magában a játékban kell keresni. A labdarúgó-szövetség szakembert tes­tületé szerint 1979 őszén még a baj­noki mérkőzések 70 százaléka érde­melte ki a jó osztályzatot. Ezzel szem­ben tavaly ősszel már csak a találko­zók 42,5 százaléka ütötte meg a kí­vánt szintet. Nem csoda, hogy elmaradtak a né­zők. A szurkoló lelke roppant érzé­keny műszer. Egy darabig tűri, hogy becsapják, folyvást azt reméli, hogy majd csak jön valami jobb. Ha nem jön, akkor egy idő után bosszanko­dik, és először dühében nem megy ki a stadionba. Aztán el is felejti, hogy foci is létezik a világon. JÓ lenne, ha ezt a most induló idényben jól az emlékezetükbe vés­nék az aranylábú fiúk. 000 De legyen akármilyen viharfelhők­től terhes a labdarúgás ege, a foci él, a foci elsorvaszthatatlan. Ezt bi­zonyítja, hogy Spanyolországban már javában készülnek a világbajnokság megrendezésére, pedig Jó másfél év, és egy sereg kemény selejtező még hátra van. A szervező bizottság már bemutat­ta a VB hivatalos plakátját. Juan Mi­ro katalán művész alkotása sokak sze­rint naiv gyermekrajzra emlékeztet; fekete, kék, zöld, sárga és piros szí­nekben egy labdarúgót ábrázol. A há­rom hónapja kibocsátott VB-érmék már hivatalos fizetőeszköznek számí­tanak. De nemigen vannak forga­lomban, mert az éremgyűjtők hamar felvásárolták őket, s úgy hírlik, ma­gas félárral adják csak tovább. Egyesek tehát már megtalálták a számításukat..» 000 Ámbár nemcsak az éremgyűjtők és kereskedők. Egy spanyol bártulajdonos bejelen­tette, hogy elkészítette az 1982. évi labdarúgó-világbajnokság koktélját, a- melynek a neve: Goal 82. Részleteket nem hajlandó elárulni, a receptet szakmai és üzleti titok­ként kezeli. Csupán azt közölte, hogy a keverék alapja — hűen a VB emb­lémájához, amely mint ismeretes a „naranjito“, a narancsocska — na­rancslé, spanyol bor a másik alap­anyag, ezenkívül van benne konyak, grapefruit és egy speciális spanyol likőr. Az ára mindenesetre borsos. (palágyi) visszatérésé i I H elena Fiblngerová, a női súlylö­kés fedettpályás világcsúcstar- tója több mint fél éves szünet után sikerrel tért vissza. Az olim­pia előtt súlyos hátsérülést szenve­dett, így a legjobbak moszkvai sereg­szemléjén nem is léphetett dobökör­be. Teljes felépülése több hónapot vett igénybe, de a közelmúltban si­kerrel tért vissza. Először egy ostravai fedettpályás versenyen mutatkozott be. Második kísérletére 20,20 méterre lökte a súlyt, ami mindjárt a téli idény má­sodik legjobb eredményét jelentette a világon. Néhány nappal később u- gyan Budapesten alulmaradt az olim­piai bajnoknővel, az NDK-bell Ilona Slupianekkel szemben, de a fedettpá­lyás országos bajnokságon világraszö- 16 eredménnyel hívta fel magára Ismét a figyelmet. Llberecben, ahol négy évvel eze­lőtt 22,50 méterrel fedettpályás világ­csúcsot állított tel, ezúttal 21,27 mé­terrel lökte a golyót, és ezzel az idény legjobb fedettpályás eredmé­nyét érte el a világon. Egyszeriben a lapzárta után sorra került grenoble-1 fedettpályás EB egyik legnagyobb e- sélyesévé lépett elő. Mi is történt valójában? Az ex-vl- lágcsúcstartónö így emlékezett vissza az eseményekre: Az ok: a téli felkészülést kiegészí­tő síelés közben csúnyán buktam. Va­lószínűleg ez a bukás okozta a későb­bi bonyodalmakat. Amikor június 27-én a súlyzózás közben ismét meg­sérültem, ez csak fokozta a nehézsé­geket. Az orvosok pihenést javasoltak. Az olimpia viszont erősen közeledett, nem akartam belenyugodni a döntés­be. Szerettem volna indulni Moszkvá­ban. Az olaszországi Formlban ren­dezett versenyről hazatérve rádöbben­tem, hogy nagy baj van. Bal lábam csaknem érzéketlenné vált, s a ké­sőbbi orvosi vizsgálat szerint akár teljes bénulás is beállhatott volna. Még akkor sem adtam fel a reményt, próbálkoztam, de az orvosok hajtha­tatlanok maradtak, kijelentették: nem versenyezhetek. Gyógykezelés. Egy teljes hónapig sBlnte mozdulatlanul feküdtem szü­leimnél. Tizenhét esztendei pályafu­tás után tétlenségre voltam kárhoz­tatva. S közben a televízió az olim­piáról közvetített. Kínszenvedéssel néztem a képernyőre... A gyógyfür­dőben a háromhetes kezelés viszont használt. Elmúlt a bénulás, Ismét tud­tam mozogni. Nyolc kilót fogytam, s a lábam nagyon legyengült. Nehe­zen ment a visszatérés. Szeptember közepétől már erősítő gyakorlatokat végzetem, október végén megtarthat­tam első, de még nagyon könnyű ed­zésemet. November 20-án kezdtem az erőteljesebb felkészülésbe. Tanulság. A kényszerpihenő aijra is figyelmeztetett, hogy már elmúltam harmincéves. A nyolc esztendei ke­mény edzés utáni kényszerű távolma­radás az olimpiáról bizony megviselt, s a visszavonulás gondolatával Is foglalkoztam. Tudom, olyan hírek is keringtek: a vereségtől való félelem miatt akarok búcsúzni... Egy spor­tolónak veszíteni is tudnia kell, s a jobbiktól kikapni soha nem szégyen, legfeljebb kellemetlen. Az elhatározás. Moszkvából szép képeslapot kaptam. Feladója Ilona Sluplanek, a vllágcsúcstartó, a leg­nagyobb ellenfelem. Droese egy Misa mackót küldött. Nagyon jólesett a figyelmességük. Minél előbb szeret­nék velük találkozni. Szívesen indul­nék Grenoble-ban a fedettpályás EB-n. Nyárra újabb célok hajtanak: az előző két alkalomhoz hasonlóan szeretnék Európa képviseletében in­dulni a Világ Kupa-viadalon. Egy év-^ vei később Athén fogadja kontinen­sünk legjobbjait, majd a Helsinki ben rendezendő első világbajnokságon szeretném befejezni pályafutásomat. Remélem, sikerül terveimet megvaló­sítani. Az ellenfelek. Véleményem szerint jelenleg egyedül Ilona Sluplanek ké­pes 22 m-en felüli eredményekre. Itt­hon a fiatal, remek felépítésű, gyors, robbanékony Onderisová fejlődése örvendetes... De azért feliratkozom én még a világcsúcslistára... m / í í. >• f t t •4 Egy sportág és megszállottja A postagalambsporttal annak ellenére, hogy egyre többen sorolják kedvteléseik közé >— keveset foglalkozik a közvélemény. Támogatott, felkarolt sport­ág? Nem mondhatnám, leg­alábbis a rozsnyöi (RoiUia- va) járásban nem az, pedig itt közel télszáz fiatal fog­lalkozik postagalamb-te- nyásztéssel. Az alábbiakban szólok a problémáikról s egyben be­mutatom a járás egyik leg­eredményesebb és talán leg­szenvedélyesebb postaga- lamb-tenyésztőjét, Albert Emilt, akit a közelmúltban megválasztottak a Postaga- lambsport Szlovákiai Szövet­sége rozsnyól klubjának el­nökévé. A húsztagú városi szerve­zet 1976 óta működik. A klubtagok jelentős részének a galambállománya az or­szág híres galambtenyésztöi- től, rangos versenyeken díjat nyert galambok utódainak továbbszaporltott leszárma­zottai. A tenyésztők rend­szeresen röptetik galambjai­kat, többek között a május elsejei Járási ünnepségen is, de versenyekben nagy szo­morúságukra nem vehetnek részt, mert nincsen verseny­órájuk, amely csak valu­táért szerezhető be. Hazánk’ ban közel egy évtizede ab­bahagyták a gyártását, nem tudni, miért, pedig az csak 900 koronába került, és a minősége is kifogástalan volt. A postagalamb-tenyésztés csak a rendszeres verse­nyek által válhat fejlődő sportággá, hiszen itt csúcso­sodik ki a tenyésztés ered­ménye. A versenyeken csi­szolódik a postagalambok képessége is, itt dől el az is, hogy melyik fajtát, egye- det, melyikkel érdemes ke­resztezni, továbbtenyészte­ni, hogy még versenyképe­sebb állomány jöjjön létre. Klubhelyiségre is nagy szük­sége lenne a szervezetnek, ahol a gyűléseket, előadá­sokat tartanák. Albert Emil 28 éves, nős, két gyermek apja, Jólészen (JoviceJ lakik. Hétéves ko­rától foglalkozik galambok­kal, tizenöt éve pedig ki­zárólag postagalambokkal. Szerinte ez az elfoglaltság nagy élmény; a galambok etetése, a dúc kitakarítása, a párok párzásra való ösz- szeválogatása, cseréje, a ga­lambok röptetése stb. Emilnek jelenleg 70 pos­ta-, illetve sportgalambja van. Mtndégyiket ismeri. Akár csak egy is hiányoz­nék a dúcból, megmondja, melyik az. Egyetlen nap sem múlik el, hogy ne fog­lalkozna velük. Jegyzeteket készít viselkedésükről, elő­nyös tulajdonságaikról, hogy aztán tapasztalatait a ké­sőbbiek során a tenyésztés­ben felhasználhassa. A ga­lambtenyésztéshez nyugodt­ság, kiegyensúlyozottság kell, mert a galambok azon­nal észreveszik, ha ideges a gazdájuk. Emil végtelenül nyugodt tenyésztő. Ha meg­jelenik az udvaron vagy a dúcban és füttyöget, a ga­lambok a tejére, vállára szállnak. A tenyeréből csi­pegetnek, sőt a szájából is kiveszik a kukoricaszemet. Hogy mire jut még ide­je egy szenvedélyes galam­básznak? Emil nagy ember­barát, rajongó mezöjáró, er­dei „csavargó“ és jó futbal­lista. Ebben az esztendőben új dúcot akar építeni, s elha­tározta, varsenyórát szerez magának és klubtársainak, az a célja, hogy színvona­lasabbá tegye a városi klub munkáját. Korosmáros László ázincsenko, n Rapid csillajla Max Merkel, a tűrés edző mondta, amikor még a bécsi Rapidnél működött: — Nehéz a Rapiddal valamit is elérni... Játékost ven­ni? A Rapid pénzeszsákjában egy groschen sincs... Érthető tehát, hogy amikor Anatoli] Szlncsenkót a Rapid megszerezte, ezt kérdezték a szurkolók Bécsben: — Mennyibe került nekünk ez a szovjet játékos? Hogyan került az első szovjet futbalista Bécsbe? Kurt Castka, a Volksstimme sportszerkesztöje, a KPÖ, azaz az Osztrák Kommunista Párt Központi 'Bizottságának tagja már máskor is kisegítette a Rapidet: 14 éve 6 szerezte meg edzőnek a csehszlovák Rudi Vytlaőllt, akivel a Ra­pid 1968-ban és 1969-ben bajnokságot nyert, s már a szovjet jégkorongozók útját is egyengette Nyugatra, s ezért a Rapid vezetői megkérdezték tőle: — Nem tudna nekünk Oleg Blohinhoz hasonló labda­rúgót szerezni? Castka tudott: Anatolij Szlncsenkót választották ki. Szovjet szakértők, akik a Rapid több mérkőzését meg­nézték, azt mondták: — Beilleszthető a Rapid csapatába. S aminek a Rapid legjobban örült: a Játékos nem került egy fillérbe sem. Sőt, nem kell neki fizetést, pré­miumot adni, még a repülőjegyét (és felesége Léna je­gyét is] a Szovjetunióban váltották meg. Mindössze a házaspár bécsi kiadásait kell fedezni. Eleinte a Park­hotel Schönnbrunnban laktak, azután a Flötzersetigen béreltek nekik otthont. Fritz Grassi, a Rapid egyik ve­zetője megjegyezte: — Anatolij nem olyan típus, aki taxival magy majd a Weststadionba edzésre ... Szívesen jár gyalog... Walter Skocik, a Rapid edzője pedig ezt mondta: — Ez a fiú olyan, mintha valahol Szibériában készí­tették volna fel. Duzzad az erőtől, mégis mozgékony. Harmincegy éves, 184 cm magas, 80 kg a testsúlya. Egy szurkoló szerint: — Olyan a combja, mint Gerd Miilleré, a teteőáeeto I pedig sokat edzett ükülvívééhos hasonlít. TANTA.'ZTIKl S JÖ\T» Egyre többen foglalkoznak a jövő sporteredményeinek tudományosan megalapozott kutatásával. Dr. Günther Coen számítógépi segítsé­gével próbált választ kapni arra a kérdésre, hogy mi­lyen eredményeket érhetnek el az úszók a következő évezred elején. A számítá­sokból kiderült, hogy a nők a harmadik évezred elején általában minden távon jobb eredményeket érnek el, mint a férfiak 1980-ban. A kuta­tócsoport megállapítása sze­rint azonban a férfiak e- redményei is rohamosan fej­lődnek. De nemcsak a tá­voli, hanem a közeli jövő­ben is újabb csúcsjavítások­ra számíthatunk. Az előre­jelzés szerint egyetlen je­lenleg érvényes világcsúcs sem éri meg az 1984-és esz­tendőt. A 400 méteres gyorsúszás bet! például a nők is rövi­desen túlszárnyalják a ka­nadai Peter Smidt jelenlegi 3:50,49 perces világcsúcsát. A vegyesúszásban pedig Jes­se Vassallo mostani 4:20,05- ös világcsúcsa hétköznapi eredmény lesz. Rolland Matthes vagy John Naber egykori fantasztikus rekord’ jait a nők is túlszárnyalják. A kutatócsoport ugyan az előrejelzésben bizonyos hi­baszázalékot megenged, a képzeletbeli prognózis azon­ban ennek ellenére is rend­kívül érdekes. Elegendő csak arra gondolnunk, hogy az újabb századforduló Ide­jén a 100 méteres gyors­úszás férfivilágcsúcsa 46,6 mp körül lesz, pedig az em­beri teljesítőképesség „ha­tára“ 45,1 mp. A férfiak legjobb eredményei ma már elég közel állnak az embe­ri teljesítőképesség határá­hoz. liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijHitimimitni

Next

/
Oldalképek
Tartalom