Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-17 / 7. szám

—^1' 1 4 MdH--------------------------------------­- 1*'. • . A dunaszerdahalyi (DQn. Streda) Fudik utcai gysrmekotthoaiiak haazonbat lakdja »an- Esténként, bn ágyba bd]nak, a sBtétben soknknak kicsordul' a kttanya. Itt, abban az otthonban mindenük megvan, ruhát, játékot, hangszereket - kapnak, lehet, hogy sokkal tdbbat, mint azok, akiket esténként a szüleik takarnak be puha takaró* mL De éket mégiscsak a szüleik takarják be. „Almomban édesanya MESÉT MONDOTT“ ! í itni üpi] »ők énpk Csémi Ilona, az otthon igazgatója otthon Igazgatójával, Csémi Ilonával foly­tattam. Tulajdonképpen 6 a huszonhat gye­rek Igazi édesanyja. Neki elmondanak min­dent, s 6 türelemmel végighallgatja vala- mennyiüket. Itt dicsér, ott meg rosszallóan a fejét csóválja, puszit ad, valamennyiük­nek válaszol. A gyerekek nálunk igazán mindent megkapnak. Ellátást, gyengédséget, törő­dést; gyakran az az érzésem, hogy sok gye­rek odahaza nem kapja meg azt, amit itt ml Igyekszünk megadni a gyerekeinknek. Próbáljuk pótolni a pótolhatatlant: a szü­lői szeretetet. Nagyon nehéz, higgye el. Nagyrészt alkoholista szülők gyermekei vannak nálunk, meg fél- vagy teljesen ár­va gyerekek. A legfiatalabb hároméves, a legidősebb, Franq Icu húszéves múlt. A tör­vény ugyan csak 18 éves korig teszi lehe­tővé az otthonban való tartózkodást, de Icuka- teljesen árva, nincs hová mennie. Van egy katona fiunk, és egy 19 éves lá­nyunk Is, aki Itt a Teslában dolgozik. Míg nem oldódik meg a lakásproblémájuk, ad­dig nálunk maradnak. Gyakran kapunk leveleket otthonunk ne­veltjeitől, sokan közülük már családot ala­pítottak, és nagyon szépen élnek. Néhány évvel ezelőtt például Léva környéki szülők örökbe fogadtak otthonunkból egy 12 éves kislányt. A szülők akkortájt baleset következtében elveszítették egyetlen fiukat. A kislányt kitaníttatták, és amikor utoljá­ra nálunk járt a szüleivel, nagyon boldog volt És ml vele együtt valamennyien. S okan szeretnének örökbe fogadni gye­reket, de ez nagyon bonyolult ügy­intézéssel jár. A várakozási Idő át­lag 4—5 év, az Igazság viszont az, hogy nagyon kevés az olyan gyerek, akinek sen­kije sincs. Az árvákról többnyire gondosko­dik a rokonság, és szerencsére ritkaság- számba megy az olyan anya, aki már a szülés előtt lemond a gyermekéről. Család­jogi törvényeink a családhoz való kötő­dést szorgalmazzák, a vér szerinti szülők­nek életük végéig minden esélyük megvan arra, hogy maguk neveljék gyermeküket. Örökbefogadásról csak abban az esetben lehet szó, ha a szülő önként lemond gyer­mekéről, vagy huzamosabb ideig sem sze­mélyesen, sem levélben nem tanúsít érdek­lődést Iránta. Nem vagyok az örökbefogadás ellensége, vannak jó tapasztalataim, de túlságosan nem Is támogatom. Ugyanis nem egy olyan esetünk volt, hogy a próbaidő elteltével (három- hónap) az örökbe fogadott gyere­ket visszahozták az otthonba, azzal, hogy elégedetlesek vele, nem úgy viselkedik, mind azt elvárják, nem tud beilleszkedni a családi közösségbe stb. Icukát például öt év után hozták vissza az örökbefogadók. Elbúcsúzom a gyerekektől, behúzom ma­gam mögütt az otthon ajtaját. Elmegyek, de ha erre járok, és az időm úgy engedi, ismét benézek. Nem riporterként — látoga­tóként. Pár órás itt-tartózkodásom alatt megtanultam értékelni azok munkáját, a- kik erről a nagy családról gondoskodnak, akik már évek óta szülők, nemcsak saját otthonukban, hanem munkahelyükön is. SZÉLLÉ BEATA Fotó: Fogas-Ferenc k^THlVŰ \olt ('Oj Ifjúság 2. szám) A mai fiatalok bizony sokkal na­gyobb gondot fordítanak az Öltözkö­désre, mint például a tanulásra. Én ezt nem ítélem el, hiszen válameny- nyien szeretjük a szépet, az újat, a modernet. A riportban Oszkár azt mondja, hogy a diák elsősorban tudjon. Vala­mennyi iskolában ennek így kellene lennie, mert a diákok kinézik maguk közül azt, aki a ruházata szerint kap­ja a jegyeket, de azt is, aki az öltöz­ködés alapján adja a jegyeket. Igaz az is, hogy a szülők nem sajnálják tőlünk a pénzt, a közelmúltban több szalagavátón is részt vettem. Szalag­avató volt az ünnepség neve, de min­den esetben flancolást, divatbemuta­tót láttam. Néhány diáklányon va­gyont érő ruha és ékszer volt. Lehet, hegy nem a lányok akartak jlancol- ni, hanem a szüleik kitenni .magukért. Szerintem a konfekciógyárak fele­lős személyeinek sokkal többet kelle­ne forgolódniuk a fiatalok között, mert annak alapján, amit a kereske­delem kínál a fiataloknak, az ez ér­zésem, hogy nem ismerik az ízlésün­ket. A kiállításokon miért azzal kell dicsekednünk, amit csak 2—3 év múlva fogunk gyártani, vagy amit csak a külföldnek szállítunk?. Miért kell minden divatos cikkért külföldre utaznunk? Miért nem lehet nekünk olyan-konfekcióiparunk, amely lépést tud tartant a divattal? K. J., Jur nad Hronotn 47 pTs/ázaő játéka. fOj, Ifjúság 5. szám) Hubik 'Ernő, a bűvös kocka terve­zője az Of Ifjúságban megjelent tn- terfűban sok mindenről beszélt, csak „megfeledkezett" a kocka belsejének bemutatásáról. Akit esetleg ez érde- kel, nem feltétlenül fontos szétszed­nie a kockát. Szívesen közreadom e téren szerzett tapasztalataimat. A bűvös játékszer 26 apró kockából tevődik össze, ezekből 8 csúcskocka, tehát három lapjuk színezeti. Tizen­kettő élközépkocka, ezeknek két lap­juk színezett. További hat kocka az oldallapok közepén helyezkedik el. A bűvös kocka hat lapjának 9-—9 kis négyzetét a gyártás során, feltehetően annak utolsó szakaszában egyszínű­re festik, illetve tapétázzák. A leg­többször használt színek; piros, tűz­piros, bordó, fehér, zöld, kék, sárga, de láttam már ezüstszürke lapokat is. Aki nem tud ellenállni a kíváncsi­ságnak, az szétszedheti a kockátf és­pedig úgy, hogy egy élközépkockát 45 fokkal elsőként kifeszít. Az Össze­rakás már sokkal körülményesebb, mert nem biztos, hogy a szétszedeti kocka az összerakás után a forgatá­sok sorozatával rendezhető. \ Könnyen kiszámítható, hogy a bű vös kockának 43 252 003 274 489 856 OOO egymástól különböző állása hozható létre á lapok, forgatásával. Hasonló nagyságrendű számokat csak fizikai vagy kémiai táblázatokban találha­tunk. Nagyjából annyi állás tekébe tő ki a bűvös kockán, ahány moleku­la található egy normál állapotú ideá­lis gáz Iß köbcentiméter térfogatá­ban, A bűvös kockának sok-sok titka van, megfejtésén szakemberek és ama­tőrök fáradoznak világszerte. , , Tomaäek Sándor a-.rossz volt az ébredés, bárcsak örökre elaludtam volna .n" „Almomban édesanya mesét mondott. Bi­zony, képzeld csak... Nagyon rossz volt az ébredés, bárcsak örökre elaludtam vol­na.“ ^ eggel édesanya helyett az ügyeletes nevelőnő hajolt Zsuzsika ágya fölé, nem csoda, hogy Ilyen álom után Zsuzsika szeméből kibuggyan a könny. A nevelönő megértő, tudja, ml játszódik le a gyermek lelkében, és tudja, hogy hiába pró­bálja elejét venni a kislány, kérdéseinek. De mint már annyiszor, most Is megpróbál­ja. „Mit vétettem a szüleim ellen, hogy el­dobtak maguktól?“ Körülnézek az otthonban, vizsgálgatjuk egymást a gyerekekkel. Szeretnék tapinta­tos lenni, de minden kérdés, minden vá­lasz a gyerekek sorsához vezethető visz- *8za. Tehetetlen vagyok, kiszolgáltatott: a huszonhat gyerek engem Is felelősségre von, hiszen az 5 szemükben én is csupán egy felnőtt vagyok. Gyakran megfordul az otthonban Juhász Gyöngyike édesanyja. Az összes szülő kö­zül talán a leggyakrabban. Gyöngyike a testvérével él itt együtt, tizenkét éves ko­rában került Ounaszerdahelyre. Édesapja meghalt, édesanya rossz ktk-ülmények kö­zött él, ezért kérte a két gyermek állami gondozását. Csaknem hetente látogatja őket, s bizony mindig nehéz szívvel távo­zik. — Nagyon szeretem az édesanyámat, és tudom, hogyha otthon minden rendbe jön, ha már nagyobbak leszünk, hazavisz. £n kivárom, van elég erőm. Mert tudom, hogy az édesanyám is nagyon szeret h- mondja határozottan Gyöngyike. Galiba Zsuzsa Hlohovec mellől került az otthonba. Sokgyermekes családból szárma­zik, tíz éve itt, Dúnaszerdahelyen nevelik. Szeretetet a szülői házban nem kapott, é- desanyja nem törődött velük. Testvérei szét­szórva nevelkednek az ország különböző gyermekotthonaiban. M Eleinte nagyon sokat gondoltam az édesanyámra, tulajdonképpen csak rá, hi­szen az apámat soha hem láttam. Sokat gondoltam ró, mert egyszer megígérte, hogy hazavisz. Én azt sem tudom, hogy mi az „haza“. Évek teltek el, én közben felnőt­tem, s rájöttem, hogy hiába várom őt, hiá­ba várom a régen megígért pillanatot, so­hasem fog elérkezni. Tizenegy éve nem lát­tuk egymást az édesanyámmal, sokszor hó­napokat kell várnom a levelére is. Tizenhét éves vagyok, és nincs senkim. Érzem, hogy anyám számára csak teher vagyok, egy nagy kölönc. Nagyon megsebezte a szívem, de megbocsátanék neki, ha egyszer eljön­ne. Fogytán ,van az iránta érzett szerete­tem, . és már nem is akarom, hogy hazavi­gyen. Csak a testvéreim után vágyódom. Őket nagyon szeretném viszontlátni. A három Döme testvér édesanyja fia­talon meghalt, édesapjuk nem törő­dött velük, s végül Itt, az otthonban kötöttek ki. ök is várják, hogy apjuk egy­szer bekopogtat az ajtón, s magával viszi mindhármukat. Hetente írják a leveleket édesapjuknak, szorgalmasan - és becsülete­sen mindenről beszámolnak, ml volt az Is­kolában, mivel töltik az Idejüket, milyen nagyok már, s hogy új kesztyűt Is kaptak meg sapkát... Édesapjuk ezeket a leveleket még csak válaszra sem méltatja. Berki Ru2ena tizenhárom éves, és nem szereti az édesanyját. Ezt határozottan mondja. Meglepődöm, és látszólag ő Is meg­szeppen a hangosan kimondott Igazságon. Látom, nincs benne gyűlölet, fejét félrebll- lentl, és elgondolkodva ezt mondja: —' Azért egy kicsit mégiscsak szeretem. B etekinthettem az otthonban élő gye­rekek sorsába. Valamennyiük életéből csupán töredéket ragadtam ki, és kommentár nélkül adom közre, mert így meggyőzőbb. Látogatásom teljességéhez azonban hozzá­tartozik az a beszélgetés Is, amelyet az „Édesanyám hazavisz, kivárom, van elég erőm Itt' a Ai = § Is C QJ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom