Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-17 / 7. szám

1 ‘ A FÖLD MÉG PfflEN Szfigyéq (Svodin). Sok' mindent tudok a faluról. Lapunkban többször Is foglalkoztunk itteni olvasóink problémáival. Hogyan élnek ffla Szógyénben a fiatalok? Ez mostani riportutafn célja. maéhány változás a falu arculatából: az új iskola- épület mellé üzletek, müualödést otthon épült, a " * túlsó parton új irodaház, a szövetkezet székházé magasodik a falu fölé. Vadonatúj, azt hiszem, egyike vagyok elsO látogatóinak. Piszton Boldizsárt, a szövetke­zet Ifjúsági szervezetének az elnökét keresem. ■ Boldizsár, a szövetkezet barti részlegén az állatte­nyésztésben dolgozik technikusként. 4 Burányi Mező­gazdasági Szakközépiskolában végzett, a katonaság után kezdett újra az ifjúsági szervezetben dolgozni. Előbb fíinzellér Lászlóval közösen Irányították a szervezetet, de mert Laci inkább a kultúra felé húzódott, az évzáró után Boldizsárra esett a tagság választása. Az évzáró előtt hetvenen voltak, jelenleg jóval kevesebb a SZISZ- tag. Miért? — Nagy szervezet voltunk, de amikor valamit mozdí­tani kellett j kitűnt, hogy azért mégiscsak kevesen va gyünk. Így maradtunk csupán huszonhaton. Az az Igaz Ság, hogy mindig voltak szép terveink, célkitűzéseink, csak aztán nem volt az, aki végrehajtsa. Mi ebből levon­tuk a tanulságot, beláttuk, hogy nem minden fiatalra lehet egyformán számítani, s úgy gondoltuk, csak annyit vállalunk magunkra, amennyit képesek is leszünk vég­rehajtani. A saját bőrünkön tapasztaltuk azt az általá­nos érvényű tényt, hogy valamennyi fiatat csak addig aktív a szisz-ben, amíg családot nem alapít. A férjhez- menés, nősülés után már csak kevesen vállalnak SZISZ- munkát, érthető, hogy a családos embereket már más gondok foglalkoztatják. Ügy érzem, hogy szervezetünk­ben jelenleg nagyon jó közösség dolgozik, leginkább d gépjavító részleg fiataljaira számítunk, és ők ezt- tud­ják. Piszton Boldizsár helyzete nem éppen irtgi/elnivaló a barti részlegen. Él ugyanis valami az emberekben, a hajdani, szomszédos községek közötti ellenségeskedés, jéltékenykedés vagy talán csak az, hogy inkább saját maguk szerettek volna boldogulni, nehéz lenne meg­mondani,'mt az oka annak,' hogy soká eltart, míg elfo­gadják az úlításokat, a rendelkezéseket Az. állanevész tésben nem végzik olyan odaadássul n m nvéiukui m"v< a többi részlegen. Hiába szerveznek ‘awilmány kirán dulásokat, hiába mutatják be, hogyan kell az állatokat gondozni modern módszerekkel, meghallgatják a beszé­det, és minden marad a régiben. m gépjavító műhelyben Lebosz János a beszélgető partnerem. Nemrég került a javító műhelybe, addig egyik gazdasági telep karbantartójaként dolgo­zott. Korábban a párkányi papírgyárban dolgozott, haj­nali fél ötkör kelt, és ott csak betanított munkásként dolgozott, itt a szakmájában, gépjavítóként tevékenyke dik. Nem sokat tudok meg róla, mert nagyon szerény, hall­gatag ember, tőmondatokban beszél, de akkor sem ma- • gáról, hanem inkább a munkatársairól szól. A műhely falán egy kimutatásra leszek figyelmes, lajta a gépjavítók névsora és minősítése. Ennek alapján bárki kiszámíthatja,, hogy a hónap végén mennyit visz haza a borítékban. Itt nyilván van tartva minden mun­kafeladata, és ennek alapján az is, hogy ki-ki csak az alapfizetését kapja-e vagy többet is. A többlet legfeljebb a fizetés 20 százaléka lehet, de ezt is ki kell érdemelni és szükséges, hogy a munkatársak is elismejék ezeket az érdemeket, mert különben sok lenne a veszekedés, a széthúzás. A gépjavító műhelyből a kartészetbe Igyekeszünk, if. Mánya Gyulát keressük. Gyula a Komáromi Mezőgazda- sági Szakközépiskolában végzett, de mert úgy érezte, hogy amit ott tanult, ma már nem elég, jelentkezett a nitrai főiskolára. Szeretné jól végezni a munkáját, és azt vallja, hogy ez már manapság Csak továbbképzéssel lehetséges. Megnézzük a hajtatóházat, ahol már javában folyik a paprikapalánták pikírozása, átültetése. — Négyöt évvel ezelőtt nagyon jól ment a szövetke­zet kertészete, de az utóbbi években bizony nem érünk el kimagasló eredményeket. Amikor megvizsgáltuk a lemaradás okát, kiderült, hogy sok objektív tényező ját­szik közre, ez persze mit sem változtat a helyzeten. El­határoztuk, hogy változtatunk munkamódszereinken, szervezésünkön, és kicserélünk néhány növénykultúrát is. Környékünkön az utóbbi 5—S évben meglehetősen hideg nyarak voltak, és ez meglátszott a kertészet ered­ményein is. Paprikaültetvényeinken eddig főleg a PCL paprikafajta dominált, de tavaly már kipróbáltuk a hi- degtürőbbeket, és ezeken a kísérleti parcellákon szép eredményeink voltak. Az idén már főleg ezekből a fajtákból ültetünk. G yula még hosszan beszél az Időjárás szerepéről a mezőgazdaságban. Elmondja, hogy rendszeresen hallgatja a rádió időjárás-jelentéseit, általában az előre jelzések szerint szervezik meg a munkát. De meg­történt már az tj, hogy KöbOlkúton — néhány kilomé­terre Szőgyéntől — rriár virágoztak a barackfák, SzO- gyénben még nem. — Ez a palánta sem lenne ilyen szép, ha januárban néhány napon át nem sütött volna a nap — mondja. — Az Ovegházban jó kazánjaink vannak, az igaz, fűtik a talajt is. de a nap melegé nélkül a paprikapalánták csak fele ekkorák lennének. — "Azért a munka eredménye az emberektől is függ... — Az én munkatársaim nagyon rendesék. A villanysze­relőnk, ha szükség van rá, akár éjfélkor is szalad a kertészetbe,.és megjavítja, beindítja a motort. En is azt - vallom, hogy nagyon sok múlik az embereken, néha fél óra is elég lenne, hogy kárba vesszen a kertészet egész évi igyekezete. Az asszonyokról meg azt mondja, hogy mindegyikkel másként kell bánnia, ha nem így tenné, egy hónapon belül elfogynának, sokan „megbetegedné­nek“ és akkor igazán nem tudna mihez kezdeni. NÉMETH ISTVÁN rt'irtfíütiiyt'/uuruói ázfatásra és a szükségfeinék égy távolabbi helyiségben való lejponyó- Irtására a versenyzőknek .rOpké ’S cOk volt. Ezenkívül Itt-oft egy kóla^ szendvics, kávé eJlogyas?;tasénak Is bele kelleti férnie ebbe az l^öb?. KtF lönhen a verseiivzök nem bírták vol­na szusszal. Ezekbe a percekbe kel­lett, hogy beleiéi jen az itlónkéntl or­vosi ellenőrzés is, amelyen a verseny tartama alatt a versenyzők többször Is átestek Az ügyeletes ofvos és aZ egészségügyi nővérek zárólelenlésük- ben nágvon pozluvnak mondták ki azokat az észrevéíeleket. arnelveket a tánciiiaraton alatt észleltek a ver­senyző aidkokön. Tangó, rockandroll, diszkó, kérin- gö, polka, foxtrott... Lehet, hogy ilyen volt a táncok 'sorrendje, de hogy a tíz órán át tartó táncmara- ton alatt a 120 műkedvelő táncos be­mutatta a világ vBlámennyl tánókreá- clőját, az biztos. Méghozzá olyannyi­ra egyéni kivitelezésben, hogy felis­merésük a kelló szakértelemfnel dem rendelkezők száinára hosszabb Időt vett Igénybe. A versenyzők állták a sarat, a tánc- maratont mindössze két pár adta fel, és a zsűrinek is Osüpán három lus­tálkodó! kellett nyomatékosan fl- gyelmeztenie: szöl a zene. csipked­jék hát magukat. Mert állni vagy csak színlelni a táncbt, a te) vagy uram bocsá’, a szem puszta forgatásával szigorúan tilos volt. A zsűri munká­jába jelsnlőSen besegített a közöh- ség, a tíz órán át fartő marafon után mégis elsősorban a zsürltagokort lát­szott meg a fáradtság. — A versenyzők „csak“ táncoltak, de nekünk sok mindenre figyelnünk kellett, hiszen az elért pontszámúk alapján hirdettünk eredményt. Mlval a kitartás már hem számit leljestf- ménynck, érlék<A’ésünkben elsősorban a mutatványok, a táncok bonyolult­ságát és kivitelezését vefttjk tekintet- be — mondta az egyik zsűritag és még hozzátette. — Tavaly én Is ott fáncoltam a park*- ten. ,f..gy. .néjll: csoda, hogv a< idén'a zsűrizés alatt alig tudtam pa­rancsolni a lábaimnak... Aztán amikor a teremben félhang- zótt a Beatles „Ott láttam öt állni“ TÁNC, TÁNC, Tíz ÖRÁN AT A Prágai Mezőgazdasági Főiskola disztermében felhangzott ■ Gaődeamus fgitur diszkőváltozata, és ezzel kezdetét vette a maratoni táncverseny. A hatvan pár egyike sem kérdezte, hát most erre mit lehat ropni, nem kér­dezte. mert minden másodpercnyi tétovázásért hibapont járt, ás azekbOl a táncpartnerek igyekeztek minél kevesebbet Összeszedni. Tangó, kettő, eyy, kellő, agg... elegancia szigorú követelményeire. Az addig mellőzött sportcipőket, trikókat, farmereket a közön.ség elfogadta tnég akkor le, ha ezzel egyáltalán nem emelték a verseny esztétikai értékért elfogadta, mivel a versenyzők kényel­mét czolgálták. A versenyszabályok különben bármilyen ruházat és láb­beli használatát engedélyezték, sőt azt Is, hogy a versenyző annyiszor vált cipőt, ahányszor az neki jólesik. És volt, aki 3—4-szer is élt ezzel a lehe­tőséggel, . nem flancolásből, hanem egyszerűen azért, mert a gyakori ci­pőváltás plhentefőleg hatott a láb­ra. A szabályok a lábbeliváltást Ille­tően csupán egyetlen kikötést szab­tak; a versenyzőnek a művelet végre­hajtása közben ts táncolnia kell. Mint már említettem, sem a zsűri, sem a közönség nem vette rossznéven, hogy a versenyzők idővel könnyítet­tek azon a tömegen, amelyet minden taktusra mozgásba kellett hozniuk, lendíteniük, pörgetniük. Ez a tömeg, tekintet nélkül a ledobott ruhadara­bokra, a táncmaraton befejezéséig Versenyzőnként 2—3 kilóval lett könnyebb. — Ez az eredmény még egy arany éremnél Is többet ér — mondták, a versenyzők, azoknak Is főleg a gyen­gébb nemhez tartozó része, büszkén mutogatva az egyszeriben bőnek bi zonyulő szoknyát, farmert. A háromperces szüneteket főleg a közönség élvezte, és ha volt köztük szakember, akkor bizonyára nagyon elcsodálkozott azon. hogy ez Ideig a táncosok Lgyike sem szerepelt az atlétikai sportágak csúcstartói között. Mert például olyan számokban, mint a síkfutás, távolugrás bizonyára kl- magaslő eredményeket érnének el. Ugyanis a ctpöváltásra, hldegvlzes láb­A versenyt a SZISZ főiskolai bizott­sága rendezte résztvevői, a verseny­zők és a közönség a prágai főiskolák diákságából toborzödott. A táncpár- kett bajnokjelöltjei elegáns öltözék­ben. a lányok tűsarkúban, a fiúk za­kóban, nyakkendőben kezdték a pör- gést-forgást. Az őrák múlásával, és feltételezhetően a fáradtság növeke­désével azonban fittyet hánytak az Hidegvizes lábfürdő, üdítőital elfo­gyasztása, lábmasszázs, pulzusellen- Srzészn mindéi három £eic alatt, ^ I . , cfmú száma, már mindenki tudta, hogy a versenynek vége. A táncosok ennek tudatában újult erővel kaptak táncra, kis Idő múlva tsatl'akoztak hozzájuk a szurkolók is, a zsOri köz­ben bejelentette az eredményeket, a zene azonban tovább bömbölt, mdr mindenki a parketten forgott — úgy tstenlgazáből. Es ebben a táncban benne volt minden: felszabadultság, nosztalglá egy zene Iránt és a (rtoz- gásből származó öröm. ZACSEK ERESEBBT

Next

/
Oldalképek
Tartalom