Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 4. szám

) ümf 3 'A SZlSZ-védnökség pacltássgl üzemel. Tudom, hogy ez a ezer-ötszázét, akik az tosan megdobogtatta, lönböző Időközökben Hiszen nem egyszerű szagnak adott ígéret mérői ad számot. alátt épült Mélntk III. hőerőmű 1981. január 1-től teljes ka­hír nem sok fiatal szivét dobogtatja meg, de azét a három- építkezés ötéves Időtartama alatt itt kicserélődtek, egész biz Engem, akt háromszor jártam itt, Mélníkben, és most a kü- készült fényképeket nézegetem, szintén nem hagyott hidegen, építkezés ez: a SZISZ erejét, képességeit fémjelzi, egy, az or- teljesítéséről, az ifjúsági építkezések sorának legújabb láncsze­A „HÁRMAS" A kezdet MSlnfkben valamivel könnyebb volt, mint a szom­szédos Tuéimicében. Annyival könnyebb, hogy amikor elkészült a tniimicei erömö, építői közül sokan, akik nem tudtak megválni egymástői, átjöttek Mölnlkbe. Bennfentesek azt állítják, hogy Tniimicében nem volt valami nagy búcsázkodás... Olomouc környéki vagyok. Ami­kor ledolgoztam a szerződéses egy évet Xuálmicében, hazamentem. Így kívánta ezt a menyasszonyom. Közben írogattam ide a fiúknak, megnősültem, és egy szép napon feleségemmel e- gyOtt szedtük a sátorfánkat, és itt kötöttünk ki. Már két fiunk Is van. Brlgádvezetö lettem, egy nagyon furcsa összetételű brigádé. Tagjai kö­zött voltak mezőgazdasági dolgozók, géplakatosok, egy pincér és néhány frissen érettségizett nebáncsvlrág srác. Amikor megláttam őket, legszí­vesebben elsírtam volna magam, de ezzel elbúcsúztam volna a brigádve­zetői tekintélyemtől. Együttműködé­sünk első napja a legnagyobb rend­ben zajlott le, a második rettenetes nyafogással kezdődőit, harmadnap a tizenkét tagú brigádból csak hárman voltak munkaképesek. Elkeseredtem, bementem a SZISZ-bizottságra, és azt mondtam, ha nem adnak nekem ren­des munkát, odébbállok. Leültettek, és meggyőztek, hogy egy ilyen épít­kezésen a rátermett brlgádvezetö fel­ér egy IgazgatövaL lö, jö, mondtam, de mit őr a brlgádvezetö munkások nélkül? Az a nap már amúgy Is a kútba esett, gondoltam, legalább megláto­gatom az én betegeimet a munkás­szállón. Valamennyien egyazon diag­nózissal ütötték a kártyát: munka­undor. Éjfélig beszélgettünk, nem vál­tunk el haraggal. Másnap teljes volt a létszám. Szigetelő falat kellett fel­húznunk, este hatkor még csak a fe­lénél tartottunk, és tudtam, hogy ez­zel a munkával nem szabad leállni, a falat egyszerre kell felhúzni. Éjfél felé az én fiaim zúgolódni kezdtek, igaz, ami igaz, én is fáradt voltam, hiszen akkor már tizennyolc érája dolgoztunk. Nagy meglepetésemre a pincérfiú, aki a keverőgépet kezelte, rámordult a többiekre: csipkedjétek magatokat, már csak öt sor tégla a plafonig. Hajnali háromkor végeztünk. Kidőltünk, de azt hiszem, aznap let­tünk igazi jó kollektíva. December­ben nagyon nehéz volt a búcsúzás. (Láda Melicbar brigádvezető] A mélnikl hőerőmű tulajdonképpen Horni PoCáple községben van. Vala­hányszor itt kiszálltam az antóbusz- böl, mindig be kellett ismernem, hogy az erőmű formaterveinek elfogadása­kor bizonyára figyelembe vették a műépítészek véleményét. Tény, hogy a három égbe nyúló toronyépület — a 120 méteres hűtőtorony, a 138 mé­teres kazánház és a 270 méter ma­gas kémény — neih befolyásolja za­varólag a táj és az erőmű egységét. A mélníki Ill-as szerintem nemcsak teljesítményében (évente 3 millió me­gawattóra villanyáramot termel), ha­nem kivitelezésében is a csehszlovák energiaipar büszkeségei közé sorol­ható. — Tizenkét órás műszakokban dol­goztunk egészen az építkezés utolsó napjáig, 1980 szilveszteréig. Én tulaj­donképpen csak két éve kapcsolód­tam be az építkezés SZISZ-szerveze- tének a munkájába. Előtte a hűtőto rony épttőbrigádjának voltam a veze tője. Nem szívesen vállalkoztam a funk­cióra, a fiúk sem bíztattak: majd bo­lond leszell Hát nem egyszerűbb itt dolgozni, mint valahol mások helyett veszekedni? De addig jártak utánam, mígnem beleegyeztem: jó, megpróbá­lom. Odalett a nyugalmam, nagyon gyorsan rájöttem, hogy könnyebb volt a hűtőtoronynál, de azért nem bán­tam meg. Munkám révén sok ember rel kellett szót értenem, hiszen az építkezésen tizenhárom SZlSZ-alap- szervezet és harminckét Ifjúsági kot lektíva dolgozott. Csehek, szlovákok magyarok, és a nyári építőtábor a latt szovjet, lengyel és kubai diákok is serénykedtek vállvetve, ök nem csak nemzeti mentalitásban, haneni munkakedvükben, teljesítményeikbe»' is különböztek egymástól. Többségük becsületes, munkaszeretö srác volt, df valamennyien elvárták, hogy tisztel jOk az akaratukat. Az épükazés SZISZ szervezetét de cember 31-ével feloszlattuk. Néhá­nyan közülünk a Dukovany mellett épülő atomerőműbe mentek, néhá- nyan a dunai vízlépcsőhöz Bősre (GabCfkovo). A mélníki Ill-as azon­ban valamennyiünk életében nyomot hagyott, nem könnyű szívvel hagyjuk itt. Az erőmű formált bennünket, su­hanó fiúkat férfiakká, fagyban, bő­ségben egyaránt megfeszített erővel dolgozó emberekké, és nem utolsó­sorban családfőkké, apákká. Hiszen aki csak valamivel szebb volt az ör­dögnél, jutott neki menyasszony. Any- nyit mondhatok, hogy tavaly a nem­zeti bizottságon szombatonként szin­te sorban álltak az erőmű fekete-fe­hérbe öltözött építői. Nagy volt az érdeklődés... Azt. rebesgették, hogy most hasonló a torlódás a járási kór­ház szülészetén... Az én feleségem is épftőtáborosként jött Mélnfkbe. A fuvarozóknál dolgozott. Szabó Áginak hívták, most már persze Sfavíková, de én továbbra is csak Aginkának nevezem. Gútáról jött Mélníkbe. (Franta Sfavík SZI8Z-titkár) " Az ország minden sarkából jöt­tek Mélníkbe a különböző foglalko­zású fiatalok — különböző elképze­lésekkel. Volt, aki két évi Itt-tartóz- kodása alatt megvette magának az MB-t. De gürizett is, mint egy gép, volt mit havonta bevinnie a takarék­ba. Persze, az Ilyenekből nem volt sok, de egy kis pénzt azért minden­ki megtakarított. A százasoknál azon­ban sokkal fontosabbnak tartottuk azt, amit itt közösen átéltünk. Nem volt könnyű megszokni az új környezetet, munkahelyet. Az újoncokat álta'lában fúvószenével fogadtuk, amikor aztán rájöttünk, hogy a harmadik nap a legkritiku­sabb, a fogadást úgy időzítettük, hogy ez a nap lehetőleg vasárnapra es­sék. Eleinte sokan hazavágyódtak, de amikor letelt a szerződésük, és el­mentek, azt írták, de jó nektek, to­vábbra is együtt lehettek. Ezek a le­velek a munkásszállón kézről kézre jártak. Szinte hihetetlen, milyen szuggesztíven hatottak ránk. (Ivan Vesely vasbetonozó munkás) Ai erőmű tervrajzai, kivitelezése, berendezése az utolsó szögig cseh­szlovák mérnökök, techniknsok és munkáskezek műve. Igaz, hogy a fó kivitelezők száma „csupán“ tizenhá rom volt, de a SZISZ-esek a meg­mondhatói, hogy az építkezés a szál Utók és társberuházók egyOttműködé sének végtelen útvesztője volt. Ugyan­is a tű kivitelezők teljesítménye száz és száz további kisebb-nagyobb üzem­től, munkahelytől függött. Az építke­zés menete nem mindig volt zökke­nőmentes, de hogy az erőmű mégis­csak Időre elkészült, az részben az építkezés és a kivitelező vállalatok SZISZ-szervezetei együttműködésének köszönhető. Csupán egy ^élda az ér­dekek szorosságáról, összefüggéséről: ha a kivitelező vállalat nem teljesí­tette saját gazdasági tervét, nem sza­badíthatott fel munkaerő-kapacitást az erőműre. Egy nagy gubanc volt az egész, útvesztő, amelyben a SZIS7- eseknek ki kellett magukat ismer­niük. Hiszen örájuk hárult a legna­gyobb felelősség. Munkaszervezési, összehangolási fel adatokkal kellett megküzdeniük, né­ha olyanokkal is, amelyek szétbogo- zása dicséretére válna bármelyik köz­gazdászunknak. Az eszközökben nem nagyon válogattak, mégis, mint Fran­ta Sfavík Is mondta, leggyakrabban latba vetett érv a SZISZ tekintélye volt. Ha ehhez aztán személyi kap­csolatok is társultak, akkor a szisz­nek már nyert ügye volt. Az erőmű: teljesített kötelezettség­vállalás. A kötelezettséget pártunk XV. kong­resszusán vállalták ifjúsági szerveze­tünk képviselői. Teljesítése nem volt könnyű: tulajdonképpen már akkor, öt évvel ezelőtt tudtuk valamennyien, hogy ilyen nagyméretű védnökséget az ország fiataljai még nem vállal tak. Nagyon keveset mondunk azzal, hogy MSIník hazánk energiagazdálko­dásában nagy szerepet játszik. A na nonta termelt energiamennyiséget kl- m'iiHtják az erőmű számítógépei. A „hármas“ fiatal építőinek élményei, életre szóló barátságai az építkezésen történt ezernyi apró háttér epizód azonban nem szerepel semmiféle ki­mutatásban, a számoknál mégis sok kel maradandóbbak: a szfvakben él­nek. ZACSEK ERZSEBET AZ ÉRLELODÉS ÜTJÄN Ebben az évben sok ese­ményről emlékezhetünk meg a 60. évforduló jegyében. Ez természetes. hiszen Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulását egy hosszabb előkészítő folya­mat előzte meg, számos nemzetközi és hazai ese­mény érlelte és gyorsította. Ennek az útnak egyik dön­tő eseménye volt az 1921. január 16—17-i fubochiiai kongresszus. Nem mondható véletlennek, hogy a cseh­szlovák államban elsőként Szlovákia kommunistái ala­pították meg szervezetüket. A kongresszuson kimondott elhatározás és főleg az. hogy Szlovákia kommunistái elfo­gadják a III. Internacionálé feltételeit, csak betetőzte azt a sok éves eszmei érést, amelyen Szlovákia és Kár- pát-Ukrajna balnideii szocia­lista mozgalma keresztül­ment. A csehszlovák állam meg­alakulása 191B-ban reményt öntött a szlovákokba gazda­sági. szociális és kulturális fellendülésiiket illetően. Ezt a reményt azonban már csak­nem csírájában halálra ítél­ték a cseh burzsoázia kép­viselői, akik tagadták a szlo­vák nemzet önrendelkezési jogét, és azt állították, hogy csakis egységes csehszlovák nemzet létezik. A tőkések­nek nem volt érdeke Szlo­vákia ipari fejlődése, igye­keztek azt Csehország agrár függvényévé alakítani. Ilyen viszonyok uralkodtak a cseh­szlovák államban, amikor Magyarországon kitört a for­radalom, és megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. Ez a tanácsköztársaság meg­teremtette a feltételeket ah­hoz, hogy Szlovákia déli és délkeleti részein kikiálthas­sák a Szlovák Tanácsköztár­saságot. Csehszlovákia terü­letén ez volt az első kísér­let a proletárdiktatúra meg- valAsítására. Mint tudjuk, a tanácsköztársaság rövid ideig létezett, de eszmei és politikai hatása még sokáig élt. Ugyanakkor érlelődött a forradalmi hangulat a fej­lett cseh munkásosztály kö­rében is. Az 1920-as decem­beri általános sztrájk már ennek a hangulatnak a bizo­nyítéka. Bátran mondhatjnk, hogy ami 1920. decemberé­ben történt az a Inbochöai kongresszusnak és határoza­tainak az előszele volt. A kongresszus jelentőségét a ma számára is a Pravda chtt- doby kongresszusról írt be­számolója tükrözi a legjob­ban. Adjuk át tehát a szót a cikk szerzőjének: „Azzal a célkitűzéssel mentünk Cn- bochüára, hogy egyesítsük Szlovákia munkásságát. Re­ményeink valóra váltak, sőt határozataink nagysága és jelentősége messze túlszár­nyalt minden várhatót. Csak azt akartuk 'véghezvinni, ami kötelességünk volt, s az ül­dözés ellenére is ielkesen megyünk a harcba, hogy a szegény munkásnépet a vi­lágosság és a szocializmus igazsághoz vezessük. Sze­retnénk a népet olyan tulaj­donságokkal felruházni, a- melyek révén az elavult, em­bertelen kapitalista társada­lom ellen irányuló harcában biztosan megállja a helyét.“ Következő számainkban a CSKP 60. évfordulója kap­csán azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, hogy milyen szerepet játszott a forradal­mi Ifjúság a párt megalakí­tásában.-Str.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom