Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 4. szám

— - ''issen- -1;.- ravn^-'u- "?■' - .-iiít-ja _*ar,a^v

riofíK-r míiirap e n;-. -r.u'tos • Krífó, ^criLi, íLSt- H-:. as^d:

A helybeli lakös, rimaszombati íRlm. Sobota) születésű Patakyj ímtorral lemegyünk a földszinti rendelőbe. Délelőtt a rendelő ajtaja előtt még tíz beteg várako- TOtt, nyüzsgött a folyosó, mint a bacgyaboly. Most kihalt, csendes

(vanag ügvi-tetes s.;oDii1 ;t- 'JGi lo *snnB. na lórtsnin; . .j "’íiS iotígis azt kiváriuni.'leg>t ■

De hát tiiDg mebbze vai ü rt-c iännei ...

' "á!a, Riportsrí kívéncsísíil ..um^nus oldalról siamiélvfc azD-* Li- ^'Jtaky Ttnor sebésznek.

ydd'g meg sok minden zjtbinden.

IV Milyen gyakran teljesít éjszakai szolgálatot?

— Havonta hatszor, bár korábban, míg kevesebben voltunk, gyakrabban sorra kerültem.

V Nem túl kimerítő ez, két na- jpit egyfolgtában talpon lenni?

(— Mint minden, ez is csak szokás dolga. Ma reggel hétkor e- gy;att kezdtem a többiekkel. Dél- |Aán fá4 négyig az osztályon telisítettem szolgálatot, operáltam,

tieleteket írtam... Fél négytől aztán egyedül vagyok egészen hol nap reggel hétig. De hétkor még bem végzek, dolgozom tovább égészeií fél négyig. Bizony gyakran megesik, hogy az ember egész éjszaka csak egy-egy fél órácskára — vagy még annyira sem — hunyja le a szemét: mindig behoznak valakit, és sokszor azonnal operálni kell.

I— Egy ilyen éjszakai műtét kfi- Mnbűzik az előre beütemezett, nappal végzett műtétektől? Hogyan

api

zajlik le?

— Behozzák a beteget, megvizsgálom s eldöntőm, szükség van-e az azonnali beavatkozásra vagy várhatunk reggelig is. Ha igen. máris küldöm a mentet a házi ügyeletet teljesítő orvosért — az most dr. Alexy főorvos — és az altató orvosért. Míg bejönnek a beteget megvizsgálja a belgyógyász vagy ha gyermek a páciens a gyermekorvos. Tíz percen bélül megérkeznek a kollegák, és máris hozzálátunk a munkához. Az operáció lebonyolítása között nincs különbség: ha műteni kell, mindegy, hogy délelőtt tíz vagy este tizenegy óra van, mindig egyformán becsületesen, tisztességesen kell elvégeznünk.

— Ilyenkor éjszaka is ugyanolyan biztos a keze mint nappal?

—Nézze: kell, hogy ugyanolyan biztos legyen. Bár ml is csak emberek vagyunk, a ml teljesítőképességünk is véges. Ami viszont szent: a betegnek a mi fáradtságunkat, kimerültségünket nem szabad megsínylenle. Ha sok a munka napközben vagy este kimerül az ember, de — legalábbis én — abban a pillanatban, amikor bemosakszom, beöltözök és oda állok a műtőasztalhoz, elfelejtek mindent, a feladat felvillanyoz, érzem a rám háruló felelősséget, és csak a munkára összpontosítok Ez másképp elképzelhetetlen.

— Ma délután hány beteget vizsgált meg?

— Öt páciens volt itt, egyik sem komolyabb eset.

— Doktor űr, az emberek, a betegek általában elmarasztalják a kisvárosok kórházait, orvosait. Miért alakulhatott ki ilyen vélemény? Hallott már fin is ilyen véleményeket?

— Igen, de merem állítani, hogy nálunk a beteg gyorsabb és jobb ellátásban részesül, mint bármely fővárosi vagy, nagyvárosi kórházban. Az egyik kollega hosszabb Időt töltött az egyik fővárosi kórházban. Elmondta, hogy hiába a korszerű műszerek, a jóval nagyobb egészségügyi személyzet, a beteg mégsem kapja meg azt a sze- retetet, gondoskodást, törődést, mint nálunk. Gyakran megtörténik, hogy betegünk, ha az ő elképzelésénél hosszabb ideig tart a fölépülése, máris hazakéredzkedlk a saját felelősségére, szinte elszökik egy másik kórházba. És az eredmény? Hónapok múlva újra nálunk köt ki. Ezzel nem akarom más kollegák munkáját lebecsülni, csak épp szembeszállni azzal a téves nézettel, amely rólunk kialakult. Mert sajnos, a közvélemény úgy tudja, hogy a jő kezű sebészek, a jó orvosok a kisvárosokból kereket oldanak, igyekeznek a nagyvárosok kórházaiba De

miért lenne ez így? Talán azért, hogy ott hébe-hóba operáljanak, jusson nekik is valami nehezebb munka, s ki tudja, hányadikok legyenek a sorban? Talán, vagy talán azért, mert az már valamiféle rang, érdem? Sem nekem, sem kollegáimnak az efféle hivalkodó „címek“ nem hiányoznak. Én dolgozni akarok, nem dicsekedni. Itt megbecsülnek, szeretnek, többet dolgozhatok, fejlődhetek egy hónap alatt, mint egy központi kórházban egész év alatt. És ez a lényeg, nem pedig az, hogy ha megkérdezik, hol dolgozol, valami divatos kórház nevével hetven- kedjek.

— Milyenek a betegek?

— Mindenfélék. Van, aki tényleg beteg, van, aki átesett valami műtéten és már az istennek sem akar dolgozni, mindenáron rokkantállományba akar menni. Alaptalanul s ebbe a szélmalom-harcba betegszik bele igazán. Rengeteg az olyan „beteg , főleg éjszaka még hajnal felé, akinek italozás, dorbézolás, verekedés után reggel nem akaródzik munkába menni. Eljön a kórházba, panaszkodik, ez fáj, az fáj, vizsgálom, de panaszainak nincs se vége se hosszá. Mit tehetek, reggel elküldöm a körzeti orvoshoz, de ezzel máris mulasztott egy munkanapot.

A gyermekosztályon ma éjszaka dr. Lukács István teljesít szolgálatot. Szintén helybeli lakos, három éve dolgozik. Az ő osztályán is nyugodtnak ígérkezik az éjszaka. Egy kilenchónapos kisfiút vett föl a kórházba az est folyamán, a diagnózisa légcsőgyulladás. Az osztályon plllanatoyilag mind a hatvan ágy foglalt.

— Osztályunk legtöbb betege tüdő- és légcsőgyulladésos. Nem csodálkoznék azon, ha az éjszaka folyamán is behoznának betegeket hasonló diagnózissal. Gyakoriak a balesetek is, amelyek a szülők gondatlanságából adódnak.

Lukács Istvánra, amikor „rátörünk“ épp a tévét nézi. A szolgálati szobában olvasással, tévénézéssel telnek el az üres órák. Időnként körbe járja a kórtermeket s ha nincs ok a virrasztásra, lepihen. De rögtön tegyük hozzá, ritka az olyan éjszaka, amikor ne ébresztenék föl a nővérek, ne hoznának új beteget. Talán nem is volt még az osztályán olyan szolgálat, amelyet végig lehetett volna aludni.

A szülészet és a nőgyógyászat ügyeletes orvosi szobájában dr. Ján Golian üldögél. Fáradtnak, álmosnak tűnik. Éjszakára előreláthatólag nem* várható szülés, ha csak vidékről nem hoznak be valakit. Persze itt rendhagyó a nyugodt éjszaka.

— Kűlfiubfizik az éjszakai szolgálat a nappalitól?

— Napközben könnyebb minden, Itt vannak a kollegák, az ember nincs magára utalva. Éjszaka minden más. Persze, én már megszoktam, nekem 2—3 órai alvás elegendő, elegendőnek kell lennie, hiszen holnap reggel ugyanolyan frissen kell odaállni a beteg elé, mint ha egész éjszaka otthon pihentem volna.

A séb^zeten IiíÉiom nfívőr teljesít szolgálatot. Este tízkor léptek munkába és reggel hétig dolgoznak. Panaszokkal kezdik.

— Gyakran megesik, hogy nincs fűtés vágyj víz, hogy elromlik a sterilizátor, akárcsak most — éjszaka, és szomszédos osztályokra kell vinni a fecskendőket, tűket és egyebeket. Tudja nem könnyű körülmények között dolgozunk — mondja Ciszarik Margit, aki már más kórházban is dolgozott — rengeteg időt fordítanak olyan munkára, amelyet másutt félkézzel elvégeznek a nővérek.

— Ilyen éjszaka lepihenhetnek?

— Ml egy percre sem hunyjuk le a szemünket — mondja Naszá- Tyi Éva, aki a három tegnap operált beteg mellett virraszt. Van egész éjszakára elég munkánk: ágytálak, injekciók, lázmérés, sterilizálás, gyógyszerek beadása, gyorsan eltelik az éjszaka, észre sem vesszük. Pillanatnyilag negyvenhét betegünk van, több súlyos eset is.

Az ügyjeletes orvos ma éjszaka dr, Vojtech Gregus, aki egyébként a Dolina-bánya üzemorvosa. Az éjszaka folyamán kétszer hívták őt beteghez, mindkét esetben elég volt szavakkal megnyugtatni a beteget, nem volt szükség semmiféle orvosságra.

— Az egyik ipolyjnyéki beteg már második napja harminckilenc fokos lázban feküdt, láza csak nem akart csökkenni. Gondolt e- gyet a család, kihívták az orvost. Ilyenkor nincs mit tenni, bíztatni kell, türelem, szedje csak tovább az előírt orvosságokat, másnapra csökken a láz.

— Sok munkája van éjszakánként az ügyeletes orvosnak?

— Ha az emberek csak a sürgős, a valóban halaszthatatlan esetekben keresnék föl kevesebb lenne. De nagyon sokan jönnek olyan panaszokkal, amelyekkel várhatnának reggelig is. Viszont az emberek rafináltak: éjszaka ki lehet hívni a mentőt, ki se kell mozdulni otthonról, vagy eljönnek ide és azonnal sor kerül rájuk. Főleg hajnal felé rengeteg az ilyen „előrelátó“ beteg. Aztán itt vannak a részegek. Velük se szépen, se csúnyán nem lehet szót érteni, gorombáskodnak, veszekednek, szitkozódnak, fenyegetőznek, követelőznek, hogy. legalább egy hétre írjam ki őket a munkából. Nem egy azzal áll elő, ha nem teszem meg, megvár kint és megver. Ilyen „betegből“ is épp elég akad. Sajnos, az emberek gyakran visszaélnek az ingyenes orvosi ellátással, gyógyszerekkel, kihasználják az orvost. Tudom azt is, hogy a rendelt gyógyszer felét se szedik be sokan. Kiváltják, aztán beteszik a fiókba vagy eldobják. Milliókat fecsérelnek így el. Arról nem is beszélve, hogy apró, jelentéktelen ügyekben is kihívnak éjszaka, ha netán valóban súlyos, sürgős eset adódik, nem vagyok itt. De erre ritkán gondol a náthás beteg.

6

Nyugodt éjszaka volt a nagykürtös! kórházban akkor, keddről szerdára virradó éjszaka. Nem halt meg és nem született senki, a ködös, sáros, csúszós utakon sem történt baleset, a műtőasztalra sem feküdt beteg, néhány injekciót kellett csak beadniuk a nővéreknek.

— A nyugodt, csendes éjszakát reggel megint nyüzsgés váltja föl: a ml osztályunkon hat operáció lesz — mondja Pataky doktor. — És megint jönnek az igazi és a képzelt betegek, beindul a „gépezet“.

Bár mindig ilyen nyugalom, csönd lenne a kórházban nappal lel ^

ZOLCZER JÁNOS A szerzi felvétele

! MÉC?

É

1 Neveletlen népség vagyunk!

; Lakótelepünk szemetes ládát j mellé üveggyüjW kék és zöld vasiádák kerültek. Fedelükön I négy-négy nyílás tátong. Mel- j lettük világosan, érthetően,

.' nagy betűkkel fel van tüntetve,

I hogy a kék színű kukába a szí- j nes üveget dobjuk, a zöldbe a j fehéret: dugó és kupak nélkül,

j Jó két hete hozták őket, az- ! óta figyelemmel kísérem sorsu- : kát. Többször végigjártam a la- ; kótelepet, és belenéztem mindegyikbe, Érthetetlenül láttam, hogy a lakók még véletlenül se a kékbe dobják a színeset, a zöldbe a fehéret, hanem fordítva, vagy így Is, úgy Is. A nyolcvankét kuka közül egyetlen egyet sem találtam, amelyben csak színes vagy csak fehér i üveg lett volna. Pedig a fellrar I tos kérés mindegyiken ott volt. j ; Arról már nem ts beszélve, hogy ' a legtöbb üveg dugóstul, kupakostul együtt került a tartály- : ba, ami azt jelenti, hogy a feldolgozás, a zúzás előtt szét kell t választani a színes üveget a } fehértől, kiszedni a dugót, le- csavarnl a kupakot. S ez már i többletmunka, energia, vagy

i másképpen nevezve: pazarlás.

Pazarlás, mint ahogy pazarlás: , volt eddig ts a szemétbe, az é- ] j getőbe küldeni a rengeteg drá-' i ga üveget, amelyeket sehol sem ■

! váltottak vissza. De most vég-, re itt vannak a kukák, ezreket, milliókat, netán milliárdokat ta- ‘ ; karithatnánk meg — végered- i ményben a saját zsebünkre, az j ■ enyémre, a tiédre — de kényel- j műnk, figyelmetlenségünk min- I den jó szándék ellenére is gátat emel ez elé. (Azt már csak zárójelben írom le, hogy a szemétben még most is sok az üveg. Az emberek figyelmen kívül hagyják az Uveggyűjtő ■ kukákat.)

Es most megint jöhetne a kérdés: ilyen gazdagok vagyunk? Megengedhetjük magunknak ezt a luxust? De föl se teszem a kérdést, nem gondolok a lehetséges következmé- ' nyekre, hiszen fölösleges, sőt, én is csak pocsékolom, pazarlóm a drága papírt. Hiszen úgy tűnik, rajtunk már a szép szó, a jó szándék sem segít.

A zöld és kék kukákra hiába pazarolták a vasat. Pedig, amikor ezek a speciális küldetésű kukák megjelentek, titokban azt reméltem, hogy melléjük időben továbbiak ts kerülnek: száraz kenyérre, papírra, rongyra és egyéb még feldolgozható, ; hasznosítható értékes hulladékra. Hogy összegyűjtünk mindent, amiben még érték, energia rejlik, ami még másra is • jó, mint a szemétégetők gyom- ' riba. Hogy végre-valahára elhisszük, komolyan vesszük, tudatosítjuk a világ minden pontján egyformán hangoztatott jelszót: Takarékoskodj! Hogy a Föld gyomra nem kimeríthetetlen, hogy egyszer elfogy a szén, az olaj, a nyersanyag, mint- ahogy már elfogyott a tiszta levegő is. Hogy unokáinknak is : kell, kellene még hagyni valamicskét mindebből, hiszen^k is élni akarnak. Hogy az egyszer elégetett fából, papírból, rongyból, üvegből, kenyérből már soha többé nem lesz tűzifa, papír, ruhaanyag, üveg, takarmány, érték. Csak korom, füst és bűz lesz. Anélkül meg igazán megvagyunk. De elherdált értékeinket még hosszan sorolhatnánk. Persze, mindezt tudom én ts, tudja más is: tudjuk mindannyian. Épp ezért nem értem: mégis miért pocsékolunk? Bs meddig? Meddig még? Talán csak nem addig — még a gondolattól is borsózik a hátam — míg nem lesz papír, fa, kenyér, rongy és üveg, míg nem lesz mit herdálni?