Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-02 / 22. szám

A kívül teherautó, belül szuper- moderu lakókocsiból Osló „ke­leti“ vasútállomása mellett szállók ki. A pazarul csinos lány, a svéd-norvég határon vett fel. Külö nősebb útlevél- és vámvizsgálat nem volt, már vagy negyedórája ácsórog- tam az út szélén, és integettem az autóknak, de valahogy egyik sem akar nemhogy észrevenni, de még megállni sem. Ekkor jött a csinos lány, s mondta: szálljak be meilé, egy óra múlva Oslóban vagyunk. MEGNYŰJTOTT DIÁKÉVEK Norvég barátom, a 27 éves Gun- nar utolsóéves főiskolás, és melles­leg a mi Slovkoncentünkhöz hasonló .— persze jóval kisebb — koncert- iroda vezetője és tulajdonosa. Beat- együttesek fellépéseit szervezi öt al kalmazottjával együtt. Az üzlete nem jövedelmez milliókat, csak épp tisz­tességes megélhetést biztosít számá­ra. Heti három napot tölt a főisko­lán és kettőt az irodában. Szociográ­fiát tanul. Már nyolcadik éve. Bár a főiskola csak ötéves, a maradék tiá- rom év még nem jelent komolyabb „túlfutást“. Norvégiában a fiatalok fel a fejem, akkor mesélj valamit vizsgálataid eredményéröll — Nos, sok egyéb mellett felms léseket készítettem a háztartások lei- szereltségéröl, a nők, a házinsszo nyok helyzetéről. Amíg nálunk, Nor végiábah több az automatizált, kor­szerűen felszerelt háztartás, minden étel félkészáru formájában megkap­ható, a takarítással, mosással, főzés­sel is alig van munka, addig ott még koránt sincs így, és gondolom nála­tok Is hasonló a helyzet. Lehel, hogy furcsa, amit most mondok, örüljetek enneki Értetlenül nézek rá. — Elmagyarázom. Ennek következ­tében rengeteg szabad idejük marad a nőknek, a háziasszonyoknak, ami­vel sok esetben nem tudnak mit kéz dení. Elsősorban a gazdagabb, jobb módú nők, mesélik orvosbarátaim körében komoly méreteket öltött az alkoholfogyasztás, olyannyira, hogy a jelenséget komoly társadalmi problé­maként emlegetik. De a fogyasztói társadalomnak e rákfenéje nemcsak nálunk ütötte fel a fejét, hanem szer­te Skandináviában s a nyugati világ­ban. Megoldás egyelőre nincs, a tö­nagy része készakarva tetézi vagy épp duplázza meg tanulmányi idejét. Elsősorban azért, mert az iskola in­gyenes, és minden diák sokféle köl­csönt kap az évek során. Szóval a főiskolai évek egyfajta létbiztonságot jelentenek, hiszen nem kevés azok­nak a száma, akik oklevéllel a kéz­ben, hónapokon, éveken keresztül koslatnak munka után, és mégsem kapnak megfelelő állást. (Jelenleg több mint 1 százalékos Norvégiában a munkanélküliség, és az ország la­kossága 4 millió.) tgy a^tán nem cso­da, hogy négy vagy Öt év alatt az égvilágon senki sem fejezi be a ta­nulmányait, hanem húzza, halasztja minél tovább. Több diáktól hallot­tam, hogy a diákévek aránylag za­vartalanul telnek el, de annál nehe­zebb a pályakezdés, a munkába ál­lás. S a pályakezdőnek lényegesen rosszabbul megy a sora, mint néhány évvel azelőtt diákkorában. Nos, Gun- nar Is csak azért hajtott rá a vég­zésre, mert az Iroda egyre jobban megy, és a munka nagyon időigé­nyes. Reggel elkísérem őt az egyetemi vá­rosba. Kocsival megyünk, de a hatal­mas parkolóban egyetlen helyet sem találunk. Aztán leállunk „feketén“ az utca szélén. Gunnar máris elő­vesz száz norvég koronát: mire visz- szajövünk, már itt lesz a rendőr; és százast fog kérni. Az egyetemi város főépületének au­lájában bábeli nyelvzavar fogadja a belépőt: látni itt diákot a világ min­den, tájáról. Gunnar azt mondja, hogy szinte már-már több az idegen, mint a norvég. A gyorslifttel felröpíttetjük magunkat a tizenkettedik emeletre, ahol a barátom szobája van. Ponto­sabban négyen tanyáznak a nyelvi laboratórium mintájára berendezett helyiségben. Könyvek fölé görnyed­nek, tanulnak. Furcsállom, hogy nem üdvözlík a társukat, és Gunnar sem lép oda hozzájuk. Kilépve a szobából elmagyarázza: aki a tanulószobában ül, azt nem illik és nem Is szabad zavarni. Hiszen ide csak tanulni jár­nak be a diákok. A földszinten óriá­si könyvtár van, és tökéletes a nyu­galom. Ezenkívül minden egyes diák­nak van egy boksza, ami csak az övé. Persze a folyosókon, a társalgóban, a játéktermekben már zajos élet fo­lyik. Az Itteni hangulat valamelyik jól menő ifjúsági klubéhoz hasonlít. Gunnar, miközben kivezet az épü letlabirintusból, még elmeséli, hugi a már említett hosszú lejáratú köl csönök mellett az évi minimális ősz töndljat mindenki megkapja, de ez elenyésző összege a norvég havi át lagfizetésnek. Barátommal leülünk egy kávéra Meséli, hogy a szocialista országok közül csak Magyarországot Ismeri, ahol igyekezett összehasonlító vizs­gálatokat végezni. No csak, kapom kés társadalom nem tudja megoldani ezt a problémát. ÜNNEPNAPOK ALKOHOLMAMORA Alkohol. Norvégiában szigorú alko­holtilalom van érvényben. A 700 ezer lakosú Oslóban mindössze huszon­négy Vinmonopol üzletben kapni sze­szes italt. Mesélik, hogy a derék nor­végok szombatonként megrohamoz­zák ezeket az üzleteket. Héiközben tartózkodnak az alkoholfogyasztástól, de szombaton estefelé már üvegek­kel megrakodva indulnak el otthon­ról a platúrára. Ilyenkor a buszok. zsúfolásig megtelnek. Vadidegen em­berek egymásnak adják az üveget, s mire az üzlethez érnek, már a leg­többen mámoros állapotban vannak. Mire este hétkor bezárnak a Vinmo­nopol üzletel, már mindenki alapo­san föltankolt. Aztán beülnek az ét­terembe vacsorázni, majd záróra után ellepik az utcákat, tereket. Éne­kelnek, táncolnak és isznak nyakló nélkül. Azt mondják, a szó szoros értelmében részeg az egész város. Ha rossz az idő, akkor elmennek egy­máshoz, és ott dorbézolnak. Férfiak, ■ nők egyaránt. (Gunnar felesége me­séli, hogy már a kilencedik hónap­ban volt, de szombat este terhesen is a férjével kellett tartania. Nem valamiféle parancsszóra, hanem mert így szokás.) Aztán hajnal, reggel fe­lé megtelnek a város utcái, a tö­megközlekedési eszközök, s tántorog hazafelé a sok részeg. Vadidegen em­berek ölelkeznek össze, válnak röpke percekre puszipajtásokká, A hétköz­napokon viszont szinte köszönés nél­kül mennek el egymás mellett: mo­gorvák, szótlanok, ridegek, barátság­talanok. Csak az ital hatására tud­nak feloldódni, de akkor aztán na­gyon. A szombati szeszclmborák hét­főn már nem is ismerik egymást. És még egy píás Időszak van a norvégek életében, a húsvétot követő hét. Ilyenkor elvonulnak a hegyekbe, s barátokat, társaságot hívnak. Leré- szegedik az egész ország. Hét napon keresztül tökéletes kollektiv életet él­nek. Bármilyen nagy is legyen egy társaság, csak egyetlen fogkefét, po­harat, evőeszközt használnak. S ez a hét nap aztán beszédtéma egész évben. UTCAI PELENKAZOK Gunnar magyar feleségével, Zsu- jsával városnézésre indulunk. Osló Kari johansgatéjén kezdjük a sétát. Velünk van a pár hónapos pici is, iki — alig teszünk meg néhány lé­pést — keserves sírásba kezd. Vafő- színflleg pelenkacserét követel. Zsu­zsa körülnéz, majd néhány lépéssel odébb bemegy az egyik kapualjba, s onnan egy tágas helyiségbe, ahol asz­talkák, székek, játékok vannak. A papírpelenka-aulomatáből fillérekért vesz egy tiszta pelenkát, a plslst ^­Az oslói neorealizmus jellegzetessége, a Városháza épülete dobja a feneketlennek tűnő kukába Egy másik automatából i teát vesz, megítatja a picit. De ezekből a ,,szer kentyűkből“ ugyanúgy lehet venni cumit, tejet, kakaót s egyebeket. Sőt, ha épp szoptatni akar, akkor beme hét az innen nyíló kis szeparéba, ott kényelmesen megetetheti a kicsit. Ki jövet elmeséli, hogy tele van a vá ros ilyen szobákkal, akárcsak az áru­házak, ahol egészáégügyi nővér is vigyáz- a gyerekekre, amíg az anyu­ka vásárol. Mellesleg megemlíti, hogy bármelyik áruház bejáratánál le lehet adni a lyukas cipőt, zoknit, harisnyát, leszakadt gombú kabátot, rossz esernyőt... Mire kész a bevá­sárlás, mindent megjavítanak. De nem éri meg, mert a szplgáltatások mé­regdrágák. rosra hasonlít: a néhány magas iro­daházon kívül mindenfelé apró épü­leteket, kertes családi házakat látni. Van hely bőven, nem kell takaré­koskodni a területtel, s a közel hét­százezer lakos jól megfér az Oslo- fjord környékén kialakult városban. Városban, amely egy nagy-nagy park, melyet egyik oldalról a csipkézett partú tenger, a másikról meg erdők öveznek. A norvégok, mint általában a skandináv népek, el sem tudnák képzelni az életüket fák, zöldövezet, tiszta friss levegő nélkül. Az embe­rek délen hozzászoktak a kényelme­sebb életmódhoz. A nyugati fjordo- kon élők helyzete merőben más, ke­ményebb, mint mondjuk az oslóiaké, hiszen mindennapjaikat megkeseríti a természet, az Időjárás. Oslóban is ke­Kép Osl0 sétálóutcájáról Egyre följebb kaptatunk a keskeny korzón, jobbra mellettünk elmarad az oslói modernizmus jellegzetes épít­ménye, a kéttornyú Városháza épü lete. Kisétálunk a tengerpartra, a Pipervikára, ahol a hajnalban kiha­józott halászok visszatérve, már a zsákmányukat árulják, elsősorban garnela rákot, amelynek épp most van a szezonja. Otba ejtjük a ma­gaslaton épült Királyi Palotát, Zsu­zsa azt mondja: — A Bygdy-fólsziget kivételével, ahol Thor Hayerdahl híres hajója is látható, láttad is Osló nevezetessé­geit. No, persze hátravan még a Vi- gejand park, de az megér egy külön fejezetet. ZÖLDÖVEZET, FRISS LEVEGŐ Oslónak tulajdonképpen nincs vi­lághírű, nevezetes épülete, építmé­nye. Külsőre egyfajta nagy mezővá­mény, igazi skandináv telek uralkod­nak. Hosszúk az esték, kihalt a vá­ros, az emberekre rátör a magány. Nem véletlen, hogy a norvégok az egyik nép, akik a világon a legtöbb könyvet olvassák. A városban köny­vesbolt könyvesboltot ér, ennyit még nem láttam sehol. XXX A Hogyan jellemeznéd egy mon­datban a norvégokat? — kérdezem a búcsűzás előtt Gunnart. — Egy mondatban? Ez szinte le­hetetlen. A kisember szigorú erköl­csű, és a hazugságot nem tudja le­nyelni. Ennyi. Z. BALOGH JÄNOS A Kari Johansgate vége, háttérben a Királyi Palota Miközben fokozódó diplo­máciai aktivitás tapasztalha­tó a libanoni válság rende­zésére. az országban tovább­ra is a végsőkig feszült a helyzet. Ismét több ízben heves barnokra került sor az ország fővárosában, Bej­rutban. Az arab világban po­zitív reagálást váltott ki az Arab Liga külügyminiszte­reinek tuniszi rendkívüli ér­tekezletén született döntés, hogy egyértelműen támogat­ják Szíriát, a libanoni kor­mányt és a palesztinokat az izraeli agresszor elleni har­cukban. Egyedül a libanoni szélső jobboldal utasította el a határozatokat, mint az várható is volt. és azt a „Libanon ellen irányuló pa­lesztin és Szíriái fenyegetés támogatásának“ szeretné fel­tűntetni. A közel-keleti válság meg­oldását szorgalmazza a Szov­jetunió is- Ennek céljából hívták meg Moszkvába Husz- szein jordániai királyt. A Jor­dán uralkodó pozitívan ér­tékelte a Szovjetunió erőfe­szítéseit, különösen azt, hogy szorgalmazza egy nemzetkö­zi értekezlet összehívását, amelyen minden érdekelt fél — ideértve a Palesztin Felszabadftási Szervezetet is, — részt venne. Nyugtalanító hírek érkez­tek az elmúlt héten Lengyel- országból is. Mint ismeretes, öngyilkosságot követett el Jerzy Olszewszki volt len­gyel külkerésKedelmi és ten­gergazdálkodási miniszter, valamint Edward Barszcz volt fejlesztési és épitö- anyagUgyi miniszter. Az ún. Független Diákszövetség az ország több nagyvárosában tüntetést rendezett, amellyel ki akarja kényszeriteni ál­lamellenes bűnözők szaba dón bocsátását. A szocializ­musellenes erők mind nyíl­tabb akciói csak rontják a súlyos gazdasági helyzetet, jelentések szerint az év első négy hónapjában az ipari termelés értéke 98 milliárd zlotyval volt kevesebb, mint az előző év hasonló idősza­kában. Ez az export jelentős visszaesését is eredményez­te. Súlyos a csökkenés a széntermelésben, pedig a szén Lengyelország leg­fontosabb exportcikke. A sztrájkakciók nyomán az ál­lamtól kicsikart drasztikus béremelések következtében a belföldi piacon az áruhiány­nyal párhuzamosan óriási pénzfölösleg gyülemlett fel. Ez az inflációt serkentő la­vina továbbra is növekszik. A lengyelországi szocializ­mus ellenfeleinek egyik fő célpontját jelenleg a rend- fenntartó erők jelentik. A lengyel belügyminiszter ada­tai szerint az utóbbi négy hónapban a bűncselekmé­nyek száma 26 százalékkal emelkedett, ezen belül a rab­lásoké 36 százalékkal. A lengyel államtanács megál­lapította, hogy a társadalmi- -gazdasági válságból és an­nak lélektani következmé­nyeiből eredő helyzetet to­vább rontják a rendfenn-' tartó, a bűnüldöző, az ügyé­szi és az igazságszolgáltatá­si szervek elleni mind gya­koribb támadások. Két súlyos terrortámadás izgatta a közvéleményt az elmúlt hét elején. Barcelo­nában szélsőjobboldali ter­roristák elfoglaltak egy ban­kot, és számos Inszt tartot­tak fogva. Szélsőbaloldali terroristák egy török repü­lőgépet térítettek el a bul­gáriai Burgaszban.. Határo­zott feltépé.ssel mindkét tér rnrakciát sikerült leküzdeni A török kormány köszönetét mondott Bulgárié-iak, hogy biztonsági szerveik mindent megtettek az utasokért. HITED iÖNYfii; HÉTKÖZNAPOK, MÁMOROS HETVEGTK

Next

/
Oldalképek
Tartalom