Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-02 / 22. szám

/ 6 iillil Európa, vigyázz! Ogy vélem, ha élne Fábry Zoltán, nem venné zokon, hogy kölcsönvet­tem tőle az Iménti gondolatot, de ke­resve sem találnék jobb kifejezést ar­ra az érzésre, amely a brazil labda­rúgó-válogatott európai turnéja után a hatalmába kerített. Egy hét lefor­gása alatt térdre kényszerítették, sőt megaláztak három labdarúgó-nagyha­talmat. Ez még csak hagyján, mert lénye­gében semmiről sem volt szó. Barát­ságos viadalok voltak ezek, de a ki­vitel, ahogy ezt tették, az minden­képpen figyelmeztetés az öreg konti­nens számára. Volt időszak, amikor a dél-amerikai, főleg a brazil labda­rúgást mifelénk egy kézlegyintéssel elintézték: szépen, tetszetősen Játsza­nak, zsonglőrként bánnak a labdával, de teljesen oktalanul, eredménytele­nül. Nos, ennek az időnek vége. A brazilok a jelek szerint felülvizsgál­ták a saját felfogásukat, és nagyon okosan megtanultak minden Jót az európai labdarúgásból, ugyanakkor nem felejtettek el zsonglőrködni sem. Bebizonyították, hogy ma is lehet mű­vészien bánni a labdával, ma, amikor a Játékos az első perctől az utolsóig a tarkóján érzi az ellenfél „ügyele­tes“ őrzőjének leheletét. Hogy miként lehetséges ez? Moz­gással. Azzal a mozgással, amely nemcsak a labdarúgásban az élet je­le, hanem minden tekintetben, és a- mely olyannyira hiányzik a hazai, és mondhatni, az európai labdarúgásból. Az angolok és a franciák elleni mér­kőzésből láttuk a legfontosabb moz­zanatokat, az NSZK — Brazília mér­kőzést végignézhettük. A nyugatnéme­tek egy csöppet sem voltak rosszab­bak az ellenfélnél, csak a brazilok ezúttal Jobban játszottak. Lényegében semmiről sem volt szó, talán csak a presztízsről. Ennek el­lenére az egész brazil csapat szünte lenül egy emberként mozgott. A nyu­gatnémetek sem Játszanak valanr statikus futballt, de azért észrevehe­tő különbség volt a két csapat kö zött. Hát kérem alássan így és csakis 'így lehet lerázni manapság az em­berre kullancs módjára tapadó vé­dőt. Tessék megpróbálni, Európa! oor Lapzárta után került sor a Cseh­szlovákia — Izland VB-selejtezöre, és erről majd legközelebb számolok be Egyelőre csak annyit, mert hozzátar­tozik az iméntiekhez; felkerestem a fiúkat a szálláshelyükön, mert bor­zasztóan érdekel, hogy kapott szár nyakat a bécsi Rapidban Panenk.i Grázban Móder, és Innsbruckbaii Gogh. Ugyanis hétről hétre végigné zem az osztrák ligafordulóról készül ■ tévéfelvételeket, és ott egyébről seii' beszélnek,a kommentátorok, mint az imént említett játékosokról. Panenkával egész szépen elbeszél­gettünk a dolgokról, és lapunk leg­közelebbi számában olvashatják is az eredményét, most csak annyit akarok elmondani, hogy amikor arról faggat­tam, hogy miben különböznek ők a mieinktől, Krankl egy csehszlovák llgajátékostól, ennyit válaszolt: rob­banékonyabbak, rátartibbak, labdára- törőbbek. Olyan nehéz lenne ezt nálunk elsa­játítani? 000 Bizonyára olvasóink is végignézték — megszokásból — a norvég—ma­gyar VB-seleJtezöt, és akkor igazat adnak nekem abban, hogy ez pont el­lentéte volt az NSZK — Brazília mérkőzésnek. Pedig itt tét is volt, és a Játékosok mégsem erőltették a mozgást. Sokszor még az a Játékos is csak mímelte, aki a labdát birto­kolta. Szóval mifelénk ez a ,,nóta“ járja. Sokszor úgy tűnik, mintha a fiúknak nehezére esne, hogy egyálta­lán ott kell futkározniuk azon a gyö nyörü zöld gyepen, szívesebben csi­nálnának mást. Ezzel kapcsolatban jut eszembe va­lami, nem is rosszmájúság nélkül. A norvég csapat egyik kulcsembere volt Tom Lund, akiről ismeretes, hogy klubjában, a Lilleström csapatában a stadion nézőterén kirekesztettek szá­mára egy szektort, és annak a be­vétele az ö markát üti. Nálunk is Jó lenne némely játé­kosnak klrekeszténi egy szektort a nézőtéren, és a mérkőzésen ajánla­tos lenne odaültetni. Legalább any- nyival több néző lenne. Ipalágyi) HÁROM HÖNAP KÉNYSZERSZÜNET Minden idők leghosszadalmasabb ökölvi- vó-bajuoksága kezdődött idén februárban. Hogy miért? Annak megvan a maga ma­gyarázata, de erről most már fölösleges lenne vitatkozni, a tény tény marad, s az abból következő fura helyzetek ugyancsak A legszembetűnőbb közülük az, hogy mi­vel az első liga mezőnye pillanatnyilag pá­ratlan számú csapatból áll, minden fordu­lóban egy-egy csapat pihen. Ha ügy tet­szik; erőnyerő. De tényleg erőnyerő-e?i Ez a kérdés különösen a galántal öklözök ese­tében indokolt, hiszen a harmadik fordu­lóban erönyerők voltak, azóta pedig csak a dél-szlovákiai derbyn bokszoltak (Komá­romban azóta már egy újabb forduló is volt — M. J. megjegyzése]. A galántaiak mesterével, Porozsnyák Lászlóval kétszer találkoztam eddig az idény folyamán. Az első forduló után ért­hetően nem találtam a legjobb hangulat­ban, hiszen odahaza csak az egyik pontot sikerült megszerezniük a prágai US csapa­tával szemben. Komáromban sem volt sok­kal Jobb kedve, amikor a mérkőzés előtt beszélgetésre kértem. A rövid interjút ne­hezen lehetett volna másképpen, idősze­rűbb kérdéssel kezdeni: — Jó régen nem voltak a fiúk szorító- ban, legalábbis bajnoki meccsen nem. Meny­nyire volt az jó?l — Semennyirel Amikor a nagy szünet előtt álltunk, próbáltam magamat nyugtat­gatni, no meg természetesen a fiúkat is, hogy Jó lesz a szünet erőgyűjtésre. Azon­ban a „száraz“ edzések mérkőzések nélkül nem szolgálták egyértelműen az öklozőink formájának javulását. Olyan volt ez, mini amikor a sporthorgászt kizárólag tornatér mi edzésekre „ítélik“, és halat csak képes könyvben lát. — A két fordulóban szerzett egy pont alighanem kevesebb a tervezettnél... — Valóban. Az otthoni első meccsünkön a bírók szereztek egy pontot a prágaiak­nak, s ugyancsak bírói segédlettel marad­tunk alul minimális különbséggel az újonc Motor Ceské Budéjovice otthonában .A dub nicaiak elleni mérkőzés pedig ellemfelünk kérésére elmaradt a harmadik fordulóban. Azóta pedig csak „árnyékbokszolást“ foly­tattunk, azért pedig nem jár pont... — Nem először nyilatkozik úgy, hogy a bírók ténykedését nem tartja feddhetetlen­nek. — Sajnos nemi Azonban nagyon sok mér­kőzés eredményé nem a szorítőban látottak alapján alakul, nemegyszer a „győztes“ kénytelen a szorítóban bocsánatot kérni el­lenfelétől: ő nem tehet róla, hogy a bírók másként látták! A szorítóban ugyanis spor­tolók vannak, akik sokszor a szorítón kí­vül akár barátok is, még ha a kötelek kö­zött ,,mázsás“ pontokat is adnak egymás­nak. Ok igazán csak akkor tudnak a győ zelemnek örülni, ha valóban győztek. A hí ba nem ott van, hogy egy-egy olyan mér közésen látják jobban a bírók az ellenfe­leket, ahol a legigazságosabb eredmény a döntetlen lenne, hanem az egyértelműen jobb öklözőtől veszik el a győzelmet. Ez pedig nemcsak egy-egy csapat eredményes­ségét befolyásolja károsan, hanem az ököl­vívás további fejlődését is gátolja. — Már az első forduló után a negye­dik helyet odaítélné csapatának, jóllehet a bajnokság tudvalevőleg csak egy év múlva zárul... — Igen, bár a három pont elvesztésével kissé komplikálódott a helyzet. Most már csak úgy lehetünk negyedikek, ha az Űstí- val és az Olomouccal idehaza legalább döntetlenre végzünk, a többieket pedig le kell győznünk. Ha a szorítóban dőlne el minden, máris lefogadnám a negyedik he lyet... — Mit var a „rangadótól“? — Döntetlent! A mérkőzés után úgy vélekedtem, hogy a horoszkópomat nem Porozsnyák Lászlóval csináltatnám, hiszen tévedett. A meccset megnyerték. Azt hiszem azonban, hogy egy edző ilyen tévedést mindig szívesen venne. A mérkőzés azonban szolgált egy-kéi tanul­sággal, ezért nem árt még két hét távlatá­ból is visszatérni hozzá. Mindjárt a legkönnyebbek csoportja nyúj­tott elgondolkodtatót. Először is azt, hogy nálunk a légsúly (51 kg) a legalsó súly­csoport! A legtöbb országban már 12 súly­csoportban bokszolnak — az EB-n is —, tehát van papírsúly (48 kg) és szuperpe­helysúly is. Idehaza egyik sincs a bajnoki mérkőzéseken, sőt az 51 kg-ban is gyakran elmaradnak a mérkőzések, mert egy csa­pat sem állít ki versenyzőt. A Komárom — Galánta meccsen pedig ellenfél hiányában még a pehelysúlyú galántaí Kiss is öklö- zés nélkül jutott a két ponthoz. A galántal 57 kilós Sztojka Ferenc csak a mérkőzés vége felé tudott egyenrangú ellenfele lenni Jadrofínak, elsősorban erőn­léti okokból, öccse, Rudolf a könnyűsúlyban igazolta, hogy a Dukla Olomouc színeiben szerzett országos bajnoki ezüstérme nem volt véletlen, A. 18 éves Okál ugyan jól állta a sarat, Sztojka balegyenesei mindig tiszta „találatokat“ jelentettek. Amikor a gong pillanatában magasba lendítette kar­ját, biztos volt, hogy a mérkőzésvezető sem tehet másként. Jucha ellen a komáromi Molnár első mér­kőzését vívta a felnőttek között. Bár ed­zője, Jády Károly feladta a küzdelmet. Mol­nár igazolta, hogy reményteljes ökölvívó a kisváltósúlyban. Sztojka Tibor meglepően JÓ! öklözött a váltósúlyban (67 kg) Bofansky ellen, de so­kat szabálytalankodott, nyilván így akarta behozni erőnléti hátrányait. Kár, mert még messze van attól a kortól, amikor már nem lehetne a sportág egyik jelese. Sztojka technikailag a hazai élmezőnyben a leg­jobbak' közé tartozik. Itt leléptették ... A 71 kilósok küzdelme volt a rangadó fénypontja. A 33 éves komáromi Bakonyi vitézül állta a nála 11 évvel fiatalabb el­lenfele szilaj rohamait. Vajda a csehszlo­vák bajnokság nagyváltósúlyú ezüstérmese iszonyatos balegyeneseket ütött, de Bakonyi állta. Az óriási adok-kapok végén az est legszebb pillanata az volt, amikor össze­ölelkezve mentek a sarokba az edzőkkel kezet fogni. Vajda nyert, s ekkor már 8:4- re a Galánta vezetett. Középsúlyban eldőlt a mérkőzés, mert az öklözést befejező Malatinec ellen Ko­vács Pali megszerezte a további "két pon­tot, így a félnehézsúlyú Bodonsky ellenfél nélkül szerzett két pontja csak szépítés lehet. Annál is inkább, mert a nehézsúlyban a jövő egyik nagy ígérete, Nyltral Péter lé­pett .1 szorftóba a galántai színekben ök­löző Paszterkő Lászlóval, aki ma mát be­futott öklöző. Kettejük találkozója szinte csak másodpercekig tartott. Paszterkó har­madik szűkén ütött jobbhorga állcsúcson találta Nyltrait, s az a padlóra zuhant. Mégis az ő kezét emelték a magasba, mert a mérkőzésvezetö szerint Paszterkó ütése „állj“ után esett. Az „állj“-t azonban sen­ki sem hallotta, olyannyira, hogy az egyik pontozó azt hitte, az összecsapás Paszter­kó kiütéses győzelmével végződött. A találkozó után Porozsnyák László kér­dezett: — Mondja meg őszintén, lehet a bírókról akár egy győztes mérkőzés után dlcséröen nyilatkozni? Kár, hogy véleményét megcáfolandó nem sok ellenérve lehetett volna a jelenlévők­nek. MÉSZÁROS JÁNOS Pülánatjelvélel egy ritkán látható nagy csatáról: Bakonyi Jbalról] és Vajda. A szerző felvétele A világ labdarúgásának hajdani nagy csillaga, a brazil Pelé üzleti tárgya­lásai ürügyén Madridban töltött né­hány napot, s nagy érdeklődést kiváltó saj­tóértekezletet tartott. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint az 1982. évi V8-t rende­ző Spanyolország válogatottja döntőt Ját­szik-e majd, így válaszolt: — A világbajnokság rendezőjének váló gatottja az esetek nagy részében, a hazai közönség biztatását élvezve eljut a döntő ütközetekig. Meggyőződésem, hogy így lesz ezúttal Is. Egyébként az európai fölény várható ezen a VB-n, s az esélyeket csak növeli, hogy a kontinensről sok csapat in dúl. Pelé így alkot véleményt a mai sztárok kai történő összehasonlításokról: — A nagy játékosok közül az, aki világ bajnokság részese is lehetett, sokkal híre­sebb, jobban ismert akár Ázsiában vagy ■Afrikában is, mint azok, akiknek nem ada­tott meg ez a szerencse. Best és di Ste fano is nagy volt, de világbajnoki dicsőség nem jutott nekik osztályrészül, s ugyanez a helyzet Maradonával is. Ha ott lett vol na az 1978-as VB-n, sokkalta híresebb len­ne ma. Végül az edzői mesterségről nyilatkozvii Pelé kijelentette, hogy nincs szándékában proficsapatot edzeni. Kizárólag ifjúsági vagy még fiatalabb gyerekekkel szeret fog lalkoznl. Nyaranta New Yorkban a Pelé -soccer nevű iskolájában nagy élvezettel oktatja az ifjú tehetségeket. Legutóbb a mexikói válogatotthoz hívták szakvezetőnek de lemondta a kecsegtető ajánlatot. Spanyolországi teendői után, üzleti útja során Pelé Londonba látogatott el, ahol ter­mészetesen — mint az Angol Labdarúgó PEl! A VB-SÖl, AZ EDZÉSÉ ES EGYEBEKÉ Pelé mezének mindig nagy volt az árfolya ma. Az 1970-es mexikói VB-n egy szurkoló „uetkőzíeti" az örömmámorban úszó Felét. Szövetség díszvendége — megtekintette az Anglia — Románia világbajnoki selejtező mérkőzést is. A találkozó másnapján az újságírók any- nyira érdeklődtek véleménye iránt, hogy szállójában külön sajtóértekezletet rendez tek, s a hajdani brazil csillag készségesen állt a sajtó munkatársainak rendelkezésé re. — Nagyot csalódtam Anglia válogatott­jában — mondta többek között. — Mind­össze kétszer vagy háromszor vezettek olyan elsöprő erejű támadást a széleken, ami a múltban sikereik fő összetevője volt. Az az érzésem, a legfőbb gond náluk az, hogy játékosaik zöme szellemileg, idegileg fáradt. Ahogy hallottam, a bajnoki idény 65—70 dljmérközésén már túlvannak, s az ilyen sorozat szinte az emberi szervezet kizsákmányolása ... Továbbá az a vélemé­nyem, hogy addig nem is igen számíthat­nak kiemelkedő sikerre, amíg nem találnak egy kiváló tehetségű irányítót, szellemi ve­zért. Gondolok itt egy Keegan-szerű eredeti egyéniségre, aki képes felrázni és magával ragadni az egész együttest. A kérdések sorában Pelé arra is felelt, hogy szerinte miért olyan halvány az Egye­sült Államok válogatottjának a teljesítmé­nye a Jelenleg folyó VB-selejtezök során. — A legnagyobb akadály egy ütőképes nemzeti válogatott kialakítása előtt a klubok léte... Hogyan értem ezt? A klubok egész egyszerűen nem hajlandók figyelembe veii- ni a válogatott érdekeit. Nem képesek fel­ismerni azt, hogy a nemzeti válogatott, ha eljutna mondjuk a VB döntőjébe, az köz­vetve ugyan, de óriási segítség lenne, és lendítő erőt kölcsönözne miuden klubnak, mégpedig az érdeklődés emelkedése révén még anyagi vonatkozásban is... Mindettől függetlenül a fejlődés jelentős, s ha most ugyan nincs is esélyük az amerikaiaknak, határozottan állítom, a következő, 1986 os VB-re eljutnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom