Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-26 / 21. szám
M 9 A minap meghívót hozott a posta a Komáromi Dunamenti Múzeumtól Mester Péter festőművész kiállítására. Ml valamivel korábban Jártunk a művésznél és a következő beszélgetést készítettük. >— Otthon az anyáin és az apám Is sokat foglalkoztak a képzőművészettel, állandóan festettek, rajzoltak — mesél magáról Mester Péter festőművész radványí lakásán —, végül én Is azt tettem. Főleg festettem, ezért aztán amikor az Iparművészeti szakközépiskolába jelentkeztem, a grafikát választottam, gondolván, a festészetet, ha már olyan rég foglalkozom vele, továbbra is folytathatom, de jó lesz más technikával, a grafikával is megismerkednem. Aztán ugyanez a képlet ismétlődött meg később is: a szakközépiskola után már nem akartam csak a grafikánál maradni, jelentkeztem a budapesti képzőművészeti akadémia gobelinszakára. Más technika, más világ, más lehetőségek ... Ez a beszélgetés a dunaradványi (Radvaű nad Dunajom) háromszobás tanítói lakásban folyik. Péter tréningruhában, bárom kisgyermeke közül a nagyobbik nagyfogú cápákat rajzol, és azokkal ijesztget, a középső kislánya topog, tétován járkál körülöttünk, ismerkedik velem, a legkisebb pedig szép csendben, nyugodtan Üldögél a kocsiban. Nekifogtam egy kicsit festeni, de nem nagyon lehet a gyerekektől, mert mindegyik ugyanazt akarja csinálni, amit én és ugyanott, azon a táblán... — mondja, de csak azért, hogy szóljon valamit, mert ahogy látom, a gyerekek egyáltalán nem zavarják. Sőt, olyan kedvesen, türelmesen Mester Péter: Lány hangszerrel (színes szőnyeg- terv) SZONYIGEINÍK VIDÁMSÍlGA, DEiE (LÁTOGATÓBAN MESTER PÉTER FESTŐMŰVÉSZNÉL) szól hozzájuk, hogy nem lehet nem észrevenni a nagy-nagy szeretetét. Felesége, Fülöp Ilona grafikus közben tesz-vesz a lakásban, átöltözteti a gyerekeket, a két nagyobbikkai orvoshoz megy, majd bevásárolni. Itt-ott persze az apának, a férjnek is segítenie kell, Így aztán amikor Péter a gyerekekkel van elfoglalva, van időm a képeket nézegetni. Észreveszi, hogy az egyik kis, szabálytalan kör- alakú festményét hosszabban nézem. — A kék bolygó gyermekei — mondja, és még hozzáteszi — tervezet. Az eredeti, a, nagy méretű, a kivitelezett mása Varsóban van, az egyik gyermekkórház előtt áll. — Hogyan került oda? — A gyermekév alkalmából. Felkínáltam, és ők elfogadták — majd megmutatja a kórház előtt szép környezetbe felállított szobor színes diapozitívét. Egy kisgyermek áll előtte, valami olyasmi lehet, amit már a gyerekek birtokukba is vettek, játszanak vele, bújócskáznak körülötte, játékaik részének tekintik. A sarokban faliszönyeg. Készített már Bátorke- szire (Vojnice), Perbetére (Pribeta) is ilyen szőnyeget. Ez Marcelházára (Marcelová) készül. Vastag fonallal, dús elemi színekkel dolgozik. — Ez a Marcelházi Nemzeti Bizottság házasságkötő termét díszíti majd, ez pedig egy fésülködő- be — világosít fel. — Kis asztalka, szekrény lesz majd előtte, mellette tükör. Még egy futó pillantás a hajviseletre, ruhára. Vidám, kellemes hangulatot kell az ilyen helyekre vinni, ezért ezek a kedélyes, világos színek... —■ Érdekes, hogy fél-háromnegyed századdal ezelőtt még a kisebb-nagyobb városokban is alig tudtak megélni a művészek, ma pedig nem te vagy az első, aki vidéken telepszik le. Mi^rt? Komáromi léte/lre mégis itt falun, Dunaradványon telepedtél le? — Egyszerű a magyarázata. Itt kaptam lakást. Egyszer erre jártam autóval, és láttam, hogy az egyik ház ablakain nincsenek függönyök, hát rögtön megálltam a nemzeti bizottságon, és mondtam, nincs a ház ablakain függöny. „No és“? — kérdezték. „Semmi“ —- válaszoltam — „csak éppen szeretnék beö.ltözni.“ •— És ők erre mit mondtak? — Hogy jó. Először kicsit furcsán néztek rám, de aztán megbeszéltük a dolgokat, és még aznap benyújtottam a kérvényemet a nemzeti bizottságra, és meg is kaptam az engedélyt. Igaz, akkor még tanítottam, így nem volt benne semmi szabálytalanság. Különben én nagyon sokat köszönhetek a falunak, különösen a vezetőinek. Utána még a régi kocsmaép'ületet is megkaptam, ott van a műtermem, ott állítottam föl a szövőszékemet, tehát van hol dolgoznom. — Itt falun? — Hát mondd, hol találnám meg ezt az ideális környezetet? Itt a Duna mindjárt a kert alatt, kijárok csónakázni meg fürödni. Azt mondják, hogy piszkos a folyó, én nem ezt tapasztalom. Lehet, hogy mire ideér, már megtisztul. A múltkor még rákot is fogtam, pedig a rák csak a tiszta vízben marad meg ... Néhány év alatt rengeteg munkát fejezett be, és még sok vár rá. A táblaképeibe itt-ott a gyermekei is belesegftenek, de az nem is baj, talán épp ettől lesznek eredetibbek, szebbek. Ezt már az egykori kocsmaépületben, a műteremben mondja. Itt télen bizony nincs nagyon melege. de mégiscsak dolgozhat. A falak tele pannók- kai, a máslkteremben pedig ott a szövőszék. Gondolom, sokan nem is tudják, hogy bizakodása, derűje, szőnyegeinek vidámsága is hozzájárult első boldog lépéseikhez. NÉMETH ISTVÁN Mester Péter: Tavasz (szönyegtervj SZISZ-STÚDIÓ A színházban A nyltral Bagar Színház fiatal művészei saját színpadot létesítettek, amely Várszínház néven vonult be a kOztudatba, A fiatalok stúdiója ugyanis a körzeti múzeum fo- gadóíermében mutatja be darabjait, amely a várban van. A darabokat saját maguk választják ki, maguk rendezik, maguk állítják fel a színpadot, és mindezt teljesen önzetlenül. Érdekességük mégis az, hogy minden „darabjuk" bemutató, ök Játsszák először az egász országban. A világirodalom nagyjainak no velláit alkalmazzák színpadra. Dramaturgjuk Darina Kárává, rendezőjük pedig jozej Bedndrik. Tristan címmel bemutatták Thomas Mann novelláját, de láttuk Guy de Maupassant két átdolgozott novelláját, valamint Két lélek címmel Csehov két novelláját is. Ezeken az előadásokon valóban kitűnő színészt teljesítményeket láthat a közönség. Nora Kuielová, Éva Zllineková, Adela Gá- boroDá, Ján Gresson, Anton Zivöiő valóban azonosulnak a darab hőseivel. Jozej Bednárik rendezése eltért a Cse- hoo-darabok szokványos megközelítésétől; vidám volt és ötletes, csak úgy sziporkáztak benne a tarka rendezői fogások, akár egy reneszánsz színdarabban. Jozef Bednárik rendező nemrégiben SZlSZ-kitüntetési kapott. A kitüntetést Miloslav Doökal, a Szisz KB elnöke nyújtotta át neki Prágában. Kár. hogy a múzeum fogadóterme olyan kicsi, ezért csak kevesen látogathatják az előadásokat, pedig a Várszínház egy új kamaraszínház körvonalait sejteti. Mártonvölgyi László JELENLÉT Ezzel 8 címmel jelent meg e Madách Kiadó gondozásában válogatás a (elszabadulás utáni csehszlovákiai magyar költészetből, s ezzel a címmel mutatták be műsorukat május elején a CSEMADOK színál (Seöa) alapszervezete mellett möködö irodalmi klub tagjai. Harminc év költészete számunkra már agy kissé történelem is, s a versek magukon viselik a kor kézjegyét. Segítenek eligazodni múltunkban és jelenünkben, s megfogalmazzák azokat a gondolatokat, amelyek sokszor csak érzések fátylába burkolva érintenek meg bennünket. A műsort az tette igazán élvezetessé, hogy jelen volt Gál Sándor Író és költó Is, aki mélyebben megvilágította költászetonk kialakulását és fejlődését. A jelenlévőkkel közösen fejtegette, hogy mit tesz és tehet a csehszlovákiai magyar költő azért, hogy a tisztult gondolat új és új csatát nyerjen, hogyan alakff új világot, és hogyan teremt hagyományt köItészeiOnk. Hogyan és milyen messzire hangzik napjainkban a voz hu- mana, az emberi sző. Gál Sándor beszélt saját munkásságáról Is, s az olvasók választ kaptak eddig megjelent művelve! kapcsolatban feltett kérdéseikre, és azt is megtudhatták, hogy a közeljövőben mivel örvendezteti meg olvasóit, nemcsak a felnőtteket, a gyermekeket is. 0 a szavakból épít hidat, s keresi az utat lé- lektai lélekig. Hogy ez az út valóban elvezeti az olvasóhoz, azt bizonyította ez a közvetlen, élményekben gazdag beszélgetés is. Azok, akik jelen voltak ezen a találkozón, megl.smerkedhettek költészetünk színe-javá- val. Gondolatban mindenki Rácz Olivérrel együtt vallotta: „Hiszem, hogy kell a vers“, mert minden versnek küldetése van. hozzánk, emberekhez szól. Hadas Katalin
