Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-26 / 21. szám
N álunk nagyon ]6 banda verődött össze, mondhatnám, amolyan eggyékovácsoló- 0ott társaság. Még a gondolataink is azonosak. Valamennyien ügyesek, energikusak, nem hátrálnak meg a nehézségek előtt. Valecska reggeltől az üzleteket járja, francia szandált keres. Vagylm Parf- jonovics körültekintőbb. Kivárja, míg vége van a reggeli közlekedési csúcsidőnek, és csak akkor indul el a lakáshlvatalba érdeklődni: nem cserélne-e valaki iker- telefonos lakásért beépített fürdö- szobájú lakást. Távozása után pontosan félórával Gennagyij is elindul sorbaállni sörért. Ám valamennyiük közül a legpedánsabb Ljudmila Alekszandrovna. Ö ül mindig az irodában legtovább, csaknem az ebészünetlg, és csak háromnegyed tizenegy körül kerekedik föl, hogy a város túlsó végén levő vadhúsmészárszékben húst vásároljon a szetterének. Közben Mikusejev végigtelefonálja az összes barátját, és az iránt érdeklődik, kinek van születésnapja, ki kapott előleget, vagy ki ül halotti tort. Ö addig telefo- . nál, míg a többiek vissza nem ér- | keznek, így tehát a mi ügyosztá- j lyunkon mindig van valaki, és a i telefon állandóan foglalt. öt óra tájban ml ismét gyülekezünk, és elújságoljuk egymásnak, kinek mit sikerült elintéznie. Minden. rendben is lett volna, ha a főnökünk meg nem betegszik reumában. A reumája miatt ő nem tudott elmenni, és Irigységből szekíroznl kezdett minket. Ügy osztályunk teljesítménye — úgymond — nem kielégítő, és ő ezt nem tűri. Hát igaz, ami igaz: a , teljesítmény nem kielégítő. Valja két éve keresi sikertelenül a szandált, Vagyim Parfjonovicsnak sem sikerül a lakáscsere és a vadhúsmészárszékben sincs mindig hús. A sört meg ne is említsük! De minderről ml nem tehetünk. Mi energikus, igyekvő emberek vagyunk, megtesszük, ami tőlünk telik. Nem hátrálunk meg a nehézségek előtt és bízunk a sikerben. A főnökünk töprengeni kezdett, hogyan lehetne a teljesítményünket fokozni. Prémiumot nincs kinek adni, elbocsátani nincs miért, üdülési beutaló sem jár senkinek. Akkor aztán eszébe jutott, hogy megváltoztatja az ülésrendet. Mi- kusejevet az ablakhoz ültette, oda, ahol addig Valecska ült. Mikuse- jev asztalát Ljudmila Alekszandrovna foglalta el, az övét pedig NYIKOLAJ JELIN — VLAGYIMÍR KASAJEV: KESERVES KENYÉR Gennagyij. Valja asztalát pedig a sarokban helyezték el, szemben Vagylm Parfjonovics asztalával. Eltelik egy hónap, kettő, három ... A teljesítmény nem emelkedik! Akkor a főnök megtiltotta, hogy az ő beleegyezése nélkül bárki is távozzék az ügyosztályról, Másnap Valecska elké- redzkedett tőle fogorvoshoz, és elment — szandált keresni. Ljudmila Alekszandrovna Igazolást hozott az állatorvostól, hogy az ő szettere csak vadhússal táplálkozhat. Egyébként dlsztrófiától múlik ki az eb, ami óriási veszteség lennne a közelgő kutyakiállítás előtt, hiszen a kutyusnak a kiállításon meg kell védenie a város színeit. Gennagyij elmagyarázta, hogy nincs kire hagynia a gyermekét, és már szaladt is a sörözőbe. Mikusejev pedig gyász- jelentést hozott és bejelentette. hogy temetésre kell mennie. Vagyim Parfjonovics a maga nevét is ráírta a gyászjelentésre, mint címzettet — ^s Mikusejevval együtt eltűnt. Egy hét múlva a főnök megértette, hogy itt a saját erejéből nem boldogul, ezért szakembert hívatott az ügyosztályra a munka tudományos alapokon • való megszervezése céljából. A szakember három napig csak nézelődött, aztán összehívott bennünket, és előadta a javaslatait. Eleinte bizalmatlanok voKunk hozzá, megmosolyogtuk, sőt kiröhögtük. Ám a munkateljesítményünk a hónap végére a tlzenhétszeresére,, a negyedév végére pedig hatvanhárom- szorosára nőtt. Azt kérdezhetnék, miként lehetséges ez. Pedig nincs ennek semmi különös titka. Egyszerűen az a helyzet, hogy amint megérkezünk a munkahelyünkre, munkához is látunk. A munkaszervező pedig elmegy Valjának szandált keresni. Útközben vásárol vadhúst a szetternek és sört Gennagylj- nak, dél felé pedig benéz a lakáshivatalba. Négy óráig senkitől sem háborgatva ott üldögél, aztán felhívja Mikusejev barátait. Bizony, ez a szakember kiváló •munkaerőnek bizonyult. Valjának már három pár szandált szerzett, most már rúzst keres a számára. Vagyim Parfjonovics tegnap beköltözött az új lakásába. Ljudmila Alekszandrovna szettere két kilót hízott. Szóval, mindenki elégedett. A szakembert most a szomszédságunkban levő ügyosztályra viszik át. Új emberekhez, új munkához kell szoknia. Persze, nem lesz könnyű a dolga, de mit lehet tenni. Ha már egyszer ilyen keserves kenyér jutott neki osztályrészül. Én mondom önöknek, hogy a munka tudományos alapokon történő szervezése — nagy körültekintést igénylő, ám igen fontos dolog ... SÁGI TÖTH TIBOR fordítása egjött Mima. Leült. Nemrég ismerkedtünk meg. Magas, karcsú, kecses járású kislány. — Itthon a feleséged? — Nincs. — Nem is volt? — Kiment a kertbe. — Miért nem szólt? Vele mentem volna. — Felhívhatom. Előbb még úgyis benéz az anyjához. — Hová tűnhetett a szemem elöl? Együtt álltunk a többiekkel az iskola előtt, s egyszer csak nincs sehol. — Megpróbálom hívni. Tárcsáztam a számot, a város másik végén csengett a telefon, de nem lehettek otthon, mert senki sem jelentkezett. — Talán már elmentek. — Az anyjával ment? ■— Lehet. — Akkor agyőt Tíz perc sem telt bele, csengett a telefon. A feleségem hívott. — Mima nem volt nálunk? — De volt. Hívtalak is. — Mit mondtál neki? •— Hát..., hogy kimentéi a kertbe. — Most hívott ide az anyja. — Mima bosszús volt, hogy elvesztél a szeme elöl. — Már elment? ■— Veled akart menni. Nagyon ideges volt. ■— Az anyja? a- Nem tudja, hol lehet Mimá. •_ Negyed órája lehetett ttti Már mentek? — Hat óra tájban megjövök. Két órával később Iván kopogott az ajtón. A baloldalt az arca sebhelyes. Mlmávál jár. s— Mima nincs itt? s- Volt. í>- Régen? e- Három órája lehet. ■a- Nem mondott semmit? 6- A kertbe akart menni. h- Nem találom. e— Nincs sehol? Azt hittem, hogy itt lesz. Iván elment. Egyre többet gondoltam Mimára. Vajon nem esett-e valami baja? Valami autó vagy trolibusz... Esetleg villamos... Hat óra körül megint hívott a feleségem. — Sietek haza. •— Iván volt itt. — Bizonyára Mima anyja küldte. DUSAN DUSEK: BAÜÖS KÉPZETEK — Nem találta sehol. — Mima állítólag valami furcsa levelet hagyott otthon. — Levelet? — Állítólag. — Ki mondta? — Az anyja. — Erről nem tudtam. Mimával tehát történhetett valami. Kieszelhetett, elkövethetett valami badarságot. Kimehetett a városból, hogy a sínek mellett sétálgasson és a tovarobogó vonatok zakatolását hallgassa, az idegesen vágtató gyorsvonatokét. Bizonyára valami gondja lehetett, s a vonatok robogása még inkább zavarta töprengésében. Az sincs kizárva, hogy gondolataiba merülve ácsorgott valamelyik kanyarban, s a mozdonyvezető sem vette észre. 'És százkilométeres sebességgel találkozott a vonattal! A mozdony mintha állt volna, s Mima rohan vele szemben. Ekkor újra megjött Iván. — Most telefonált a feleségem. Mindjárt ití lest. — Nem ment ki hozzá a kertbe? — Nem hiszem. — Adnál egy pohár vizet? — Foglalj helyet! — Csupán inni szeretnék! Verejtékes volt az arca. — Később még beugornék hozzátok. Nem baj? — Nem. ■— Meddig vagytok fenn? — Legalább tízig. De hívhatsz is bennünket. — Vagy telefonálok, vagy felugróm hozzátok. — Ahogy akarod. Az agyamban mintha film peregne. Mima átvág az útkereszteződésen, mosolyog, s az egyik oldalról autóbusz robog, a másik oldalról pedig egy villamos. Mima körülnéz, az utolsó mosoly, aztán már csak a vér, a villamosfékek csikorgása, üvegcsörömpölés... Megjött a .feleségem. — Megint járt itt Iván. Még mindig nem találta meg?, — Hogy később majd felhív, vagy feljön hozzánk. — Szerintem Mima valamelyik ismerősénél traccsol. — Bár úgy lenne! — Már te is ideges vagy? — Miért lennék? Fél óra múlva csengett a telefon. A feleségem vette fel a kagy lót. Hallgatott. Aztán csak eny- nyit mondott: — Mimát elgázolta egy autó. Abban a pillanatban módosultak eddigi képzeteim. Szinte láttam Mimát, ahogy suhan a járdán, a parkban, a fák közt, a magas, karcsú lányka, az arcát beragyogja a levelekről visszaverődő ha- lovány fénysugár, az árnyékok gyönyörű fejdísszel övezik haját, a szeme mélyén csendes megnyugvás tükröződik. Most körülnéz, végigsimítja a szoknyáját, és óvatosan felvesz egy kavicsot. Lehet, hogy drágakő. Kézzelfoghatóbb valami már el sem képzelhető. YÉRCSi M1KL0S íoráitása Mázik István versei: A SZÍNÉSZ NAPLÓJASÖL / Homlokunkon púder, festék. A színpáddeszkán cigánykereket vetünk; engedjük, mások piruljanak helyettünk. Senki sem veszi észre: a komédiának végképp vége.,»■ AGYAGKORSOT FORGAT Agyagkorsót forgat a mester, ujjhegyével formálja, gyúrja, mi meg nevetünk. Könnyezhetnénk lopva, bújva. Lelkünk repedt agyagedény, és senki sem gyúrja újra. Kiss Péntek József: IRÉNHEZ borúra derű csendre szó , válaszol csatango&sra I megérkezés szerelemre ölelés Dohány Tibor: LASSANKÉNT a Duna vize lassan sétál felém s elindulunk együtt talán I azt is I tudja I kit I sodor I magával I a mélybe
