Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-19 / 20. szám

Ö

nvallomással kezdem. Sem diákja, sem tanára, de még le- . kötelezettje sem voltam ennek az Iskolának, nem élnek nosztalgiák bennem, mégis valahogy közel áll hozzám. Kutatom a okokat, hogy miért. Talán azért, mert túl sokan vannak a baráti körömből azok, akik ebből az iskolából kerültek ki, talán azért, mert számos pedagógust ismerek, akik generációkat indítottak el az élet göröngyös útjain, és tiszte- lem-becsülöm bennük azt a pedagógiai igyekezetei, hogy a diákokba beleplántálták a kitartást, a célba érés, a sikerélmény tudatát, hogy meghátrálás nélkül követték és követik céljaikat, többen a pedagógusok és sokan a diákok közül.

Meghatódva néztem, és féltő szemek vigyázták dr. Prenghy Árpádnak, a szülői munkaközösség első elnökének a lépteit, amikor a diszün- nepség alkalmából átvette az Iskola oklevelét azért az áldozatkész munkáért, melyet évtizedekkel ezelőtt végzett. Akár szimbólumként vehető, hogy a lépcső utolsó fokainak megtételénél már Csicsay Károly harmadikos SZISZ-tag segítette, ö, Prenghy Árpád rögös úton járt harminc évvel ezelőtt. Most a simább utakon már a fiatalok, a hálás utódok mutatják az irányt.

Hányán, de. hányán adták át egymásnak jelképesen Is a stafétabotot ebben az Iskolában. A puszta számhalmaz még nem mond semmit, mégis érdemes leírni, hogy a harminc év alatt 1421 tanuló hagyta el az alapiskola padjait. A 42 gimnáziumi osztályban 1174 tanuló érettségizett. A dolgozók középiskolájában, illetve gimnáziumában eddig 17 osztály végzett, összesen 728 tanulóval.

Ez lenne a bratlslaval Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium dióhéjban megfogalmazott harmincéves statisztikája.

Minden osztály, minden diákja otthagyta azt a téglát, melyből ez az iskola naggyá, erőssé nőtt Szlovákia fővárosában, Bratislavában. Pedagógusok és szülők százai munkálkodtak az elmúlt harminc év alatt azon.

Az Iskola mat épülete a Duna utca 13. szám alatt

Ünnepel egy ISKOLA

................—' I .. .1 II. ij....... ' —

István és Steiner Gábor nevét. Ápolják e két kimagasló kommunista hagyatékát. Roskö Károlyné szívesen végigkalauzolna bárkit abban az emlékszobában, amely e két munkásmozgalmi harcos életét tükrözi.

Dvorsky Józsefné és Stöszer Bé- láné is sorolhatnák azoknak a nevét, akik a fizikai versenyeken kiválóan szerepeltek. A Hevesy György kémiai szakkör munkájáról Dávid Béla vallhatna. A tanulók biológiai olimpiára való felkészítéséről Póznán Alfrédné és Fulajtár Péter beszélhetne. A matematikai olimpiákról is volna mit mondania, hiszen már az 1966— 67-es tanévben Bodnár Katalin, Földes György és Tóth Zsuzsanna a kerületi döntőbe jutott.

Fónódné Domonkos Mária és Dobos Lászlóné ha csak a gyermekkórus fellépéseit sorolná fel, az is rengeteg helyet venne igénybe. A kilenc évig működő leánykórus sikereit Kulcsár Tibor Idézhetné, ö beszélhetne a FORRÁS Irodalmi Színpad munkájáról Is, hiszen alakulásától kezdve vezetőként, rendezőként vagy dramaturgként a csoport minden előadásának részese. Csupán két adat e kiváló együttes munkájáról. Az 1962— 1977 közötti években huszonöt bemutatót tartottak. Egy-egy műsor 25—30 előadást is megért.

sportslkerek az iskola fennállásának első évtizedében Kosík Józsefné nevéhez fűződnek. Akkor nőttek fel olyanok, mint Wawra Katalin, Lőry Jenő, Undesser László és mások, akik úszásban értek el kimagasló eredményeket, és néhányan közülük országos csúcstartók, valamint a felnőtt válogatott tagjai is voltak. Cséfalvay Szilárd 1962-től főleg a lányok kézilabdacsapatával, Gálffy Vince pedig 1963-tól elsősorban a labdarúgókkal ért el kimagasló eredményeket. Itt érettségizett Szikéra György, az egykori válogatott labdarúgó. Az Iskola tanulója volt Móder József, az Európa-bajnoksá- got nyert csehszlovák válogatott egyik kulcsembere. Itt nőtt fel Né- methné Dömény Jolán is, aki az 1980Janda luán igazgató gratulál dr. Prenghy Árpádnak Ketten a mai elsős gimnazisták közül

hogy az élet minden területén helytálló emberek kerüljenek ki az Isko- lap.iiloliból.

K

aibbcm, kutatom emlékeim köz nikur is kerültem kapcsolat uü ezzel az intézménnyel. Nem arra még nem emlékszem, amikoi 1950 elején néhány szülő összefogót! hogy az 1948-as februári kormány rendelet értelmében itt, Bratislava ban is megindítsák a magyar nyelvű oktatást. Oswald Istvánt, Tallóczy Ká rolyt, Lörincz Jánost, Ordódy Vilmost az akkori szülői munkaközösség tag jait Is csak később Ismertem meg, dt így voltam az akkor kezdő pedagó gusokkal. Szabó Rezsőnévet és Sző ke józsefnével is. Később Ismertem meg Domonkos Máriát. Talán akkor amikor a belvárosi Iskola a Zoch ut ca 3'A szám alatt önálló épületet ka pott. Havas Vílmosnéval 1959-ben Ismerkedtem meg, amikor az Iskola

első érettségiző diákjait vezette a szigorú vizsgabizottság elé. És hogyan is állok Janda Ivánnal? Üt nem mint pedagógust őrzöm emlékezetemben, nem Is úgy, mint azt, aki 1959 tői immár huszonkét éven keresztül az Iskola igazgatója, irányítója. Vele mint főiskolás Ismerkedtem meg. abban az időben, amikor az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes lét- ''ehozásán ügyködtünk. Más fontos elfoglaltsága ellenére arra is jutott ideje már akkor is, hogy a fővárosban élő magyar anyanyelvű fő- és középiskolások kulturális tevékenysé gét segítse.

Hogy mennyire és mire emlékszik vissza e sorok írója, nem is lényeges A hangsúly inkább azon van, hogy a múltat, a múlt eredményeit idézők között ott találjuk Balay Verát, Dávid Bélát, Dvorsky Józsefnél, Flórián Lászlót, Fónódné Domonkos Máriái

Fulajtár Pétert, Gálíly Vincét, Koslk Józsefnét, Koudelka Györgynét, Koval Rózsát, I^ukó Dezsőnél, Lehel Zsolt- nét. Póznán Alfrédnél, Rosko Károlynál, Stifter Lajosnál, Stöszer Bélénél, Osvald Istvánt a Szülök és Iskolabarátok Szövetségének volt elnökét, valamint a jelenlegi elnököt, dr. Tóth Gézát.

Mert ki tudna pontosabban vallani az iskola múltjáról és jelenéről, mint Koudelka Györgyné, aki 1971) óta az igazgatóhelyettes tisztségét is betölti. A múltat Idézve is a jelenlegi eredményeket bizonyítja. Szavaiból kiérzem az optimizmust, mellyel minden nehézséget le lehet győzni. Lauko Dezsőné joggal beszél a pionír- és ifjúsági szervezet tevékenységéről, hiszen tizenhat évig csapatvezetőként működött az Iskolában. A Szocialista Ifjúsági Szövetség és a ’lonírszervezet méltóan viseli Major

as moszkvai nyári olimpián részt vevő csehszlovák női kézilabda-válogatott keret tagja volt. Vívásban az ifjúságiak s később a felnőttek között is több alkalommal ért el országos bajnokságon előkelő helyezést Kollár József és öccse. Kollár Gábor. Az utóbbi években Dobos László és Princzkel Péter értek el kiváló eredményeket

Az Iskola sokrétű tevékenységét, elért eredményeit most az évforduló kapcsán is számos lap méltatta. A harminc év önfeláldozó alkotó munkával telt el, de voltak buktatók is. A múlt eredményei kötelezik a ma pedagógusait, hogy még magasabbra emeljék az oktatói-nevelői munka színvonalát. A ma és a jövő diákjait buzdítsák újabb tettekre.

CSIKMÁK IMRE

LÁZBAN

AZ

ÉRETTSÉGI

ELŐTT

A Rozsnyói (Roiűava) E- gészségügyi Középiskolában vagy he^en diák készül az érettségire. Előkerültek a régi füzetek, könyvek, a negyedikesek fogalmakat, szabályokat, a laikusnak idegenül csengő kifejezéseket ismételgetnek, sorolnak valamilyen könnyen rögzíthető és felidézhető logikai rendszerbe. Korai még az izgalom, de ilyenkor két héttel az érettségi előtt még szabad, és talán egészséges is.

Tisza Emília, becenevén Hilda, az iskola legjobb tanulóinak egyike, öt faggatom.

— Tulajdonképpen félúton vagy az érettségi felé, hiszen már az írásbeli után vagytok, és remélem, hogy kissé alábbhagyott az izgalmad is.

— Nem nagyon. Hajtanám a napokat, múljanak gyorsabban, de ha arra gondolok, hogy ml mindent keli még átismételnem, akkor bizony szívesen megállítanám az időt.

— Miért épp az ápolónői hivatást választottad?

— Ez a legemberibb pálya, a kórházakban az emberek tulajdonképpen visszanyerik életkedvüket, meggyógyulnak, és ebben nem kis szerepük van az egészségügyi nővéreknek. Betegeket fogok ápolni, ez felelősségteljes munka, amelyre alaposan fel kell készülnöm.

— Leérettségizel, és utána számodra Is megkezdődik a komoly munka. Hol szeretnél dolgozni?

— Falun nőttem fel, de szerettem volna Rozsnyón maradni. Sajnos, itt már megtelt a létszám, ezért a koäicei és a Szepsi (Molda- va nad BodvouJ kórházba adtam be kérvényemet.

— Ha felvesznek, akkor egy egészen más környezetbe kerülsz, távol a megszokott falust világtól^

— Ezt áz egyet sajnálni fogom, de remélem annyi lesz a munkám, hogy nem lesz időm hazagondolni. Ha meg elkap a honvágy, legfeljebb vonatra ülök. Otthon megvárom, amíg anyu megsüti kedvenc kalácsomat, és ismét megváltom a jegyet vissza, betegeimhez;

Beszélgetett: Korcsmáros László

Kép az iskola tantestületéről 1980-ban