Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-17 / 11. szám
« 3 Mintha tavasz lenne. Rimaszombat főterének padjait ellepték a nap sugarait élvező Öregek. Ráncos arcuk a fényben egy pillanatra kisimul, s talán egy percre még fiatalnak Is képzelik magukat. Márcsak a valóban fiatalok hiányoznak mellőlük, mondjuk a kereskedelmi középiskola leányai, akik — délelőtt tíz óra lévén — még Javában a közeli suli tantermeiben Izgulnak, tanulnak. Lehet, ma pénteken és Ilyen szép Időben legszívesebben ők Is Itt ücsörögnének már. Mert rügyfaka- dás Idején ugyan kinek akaródzik matekpélda fölött morfondírozni, a könyvelés számhalmazait böngészni... Odakint bármennyire szép az Idő, az Iskolában azért télikabátba bújva látok diákot, tanárt. — Nem fűtünk, nincs szenünk — mondja Kozák Mária mérnöknő. az iskola Igazgatóhelyettese, majd sietve hozzáteszi: — Tegnap reggel elfogyott a szén, az új szállítmány pedig még nem érkezett meg. Megmozgattunk minden lehetségest, holnapra ígérték a szenet. Egyébként egész télen zavartalanul dolgozhatott a fűtőnk, melegünk volt mindig. Egyebek mellett azért Is, mert már szeptember éta izgul az Iskola vezetősége a félbehagyott tornaterem és uszoda miatt. 'A Montostav vállalat objektív okokból nem tudta időre befejezni a munkálatokat, azonban nyomatékosan megígérték, hogy ebben az évben, ha törik, ha szakad, végeznek a munkával, s jövő tanévtől már lubickolhatnak a diákok a medencében, s az alkalmi, a régi Iskolaépület osztályaiból kialakított LÁNYOK ba vágó témákról folyik a beszélgetés. Ma már tehát nem érhet vád bennünket, hogy a diákok nem tudnak boldogulni munkahelyükön, sőt két nyelven tudják ugyanazt. — Más kérdés az — szól közbe a Jelenlévő Kiss Antal tanár —, hogy néhány tantárgy anyaga nem tart lépést a fejlődéssel. Itt van például Az ügyvitelt technika gépesítése című egyébként gyönyörű szakkönyv. Mire átfutott a kiadón és a nyomdán, már Is elavult. Tizenhat éve tanítom ezt a tantárgyat, de Igazén használható, jő szak- könyvünk még nem volt. Ot diáklánnyal ülök le beszélgetni. Ez az öt lány: Rácz Mária III.B, Krajcsa Margit IV.B, Bodor Eleonóra IV.B, Petró Éva I. és Máté Erzsébet II. szakosító osztályból. Kezdetben ők is hasonló kérdést boncolgatnak, mint tanáruk, Kiss Antal. Több példával is előhozakodnak. Mondják, jártak a helyi cukorgyárban, mivel a vállalati gazdaságtan- órán a raktározásról tanultak, és szerették volna látni, hogyan történik ez a gyakorlatban. És a gyárban merőben mással találkoztak, mint ahogy azt az órán elméletben tanulták. Nyáron a szakmai gyakorlaton Is előfordul ilyesmi. Mondják, kicsit elszomorító, hogy az Iskolában tanult Ismeretek egy része, mire dolgozni mennek, már elavult lesz, a gyakorlat sokszor teljesen más tudnivalókat követel meg, mint amit az Iskolában tanulnak, de azt Is tudják, nincs mess, az előírt tananyagot tudni kell. Petró Éva viszont — Danis Tamás tanár segédletével — nagyon érdekes és hasznos dologról beszél. — Az iskola régi hagyományai közé tartozik, hogy Jó kapcsolatot tart fenn a helyi és a környező gyárakkal, üzemekkel, mun- kahelyekkeU A diákok felméréseket, egyfajta szociológiai vizsgálódásokat végeznek. Én például vállaltam, hogy az egyik közeli tejcsarnokban végzek felmérést. Statisztikát készítünk arról, hogy bizonyos Időszakokban mennyien és mit vásárolnak, milyen az eladó és a vevő viszonya, melyek a keresett árucikkek, az élelmiszerboltban menyA KERESKEDÉLMIBŐL... tornateremből átköltözhetnek a tágasabb djba^ Az Igazgatóhelyettes bízik az ígéretben. Miután egy kávéval bemelegítettünk, arról érdeklődöm, hányán Jelentkeztek az első évfolyamba, és hányat vehetnek föl az új tanévben. — Iskolánk régóta közkedvelt, nemcsak a környékről, hanem a távolabbi járásokból Is szép számban jelentkeznek hozzánk, elsősorban lányok. Akárcsak az előző években, Idén Is jó háromszoros a túljelentkezés. Sajnos, huszonnyolc tanulónál többet nem tudunk fölvenni. Bizonyos szempontból örülünk Is a nagy érdeklődésnek, hiszen így válogathatunk, s az első osztályba valóban csak az arra legalkalmasabbak kerülhetnek. A Jövő tanévben Is egy szlovák és egy magyar tanítási nyelvű osztály nyílik iskolánkban, továbbá egy magyar szakosító osztály, elsősorban azok részére, akik a gimnázium után nem tudtak elhelyezkedni, vagy nem sikerült a főiskolai felvételijük. A szakosítóba Is nagy az érdeklődés, bár ide egész szeptember elejéig lehet jelentkezni, hiszen mindig megtörténik, hogy akit már fölvettünk, időközben mégis bekerül a főiskolára, s megüresedik egy-két hely. Az iskolának jelenleg 387 diákja van — tíz osztályban —, és a szakosított oktatást még mindig nem tudják kellő formában biztosítani. Van ugyan már néhány korszerűen felszerelt szaktantermük, de tennivaló Is akad még bőven. Idő, néhány év kérdése csak, hogy errő! a témáról is elégedetten nyíl atkozhassanak. — Különösen fontos, hogy az Iskolájukból kikerült diákok pontosan, jól ismerjék a szlovák szakkifejezéseket, munkába állva ne legyenek nyelvi problémáik. Milyenek ezzel kapcsolatban a visszajelzések, a tapasztalataik? — Nincs mit takargatnom: ma már lényegesen javult a helyzet, ha teljes mér- tékljen még nem Is, de azért az elért eredményekkel már elégedettek lehetünk. Korábban, évekkel ezelőtt valóban voltak ezen a téren problémák, érkeztek hozzánk az egyes üzemekből, munkahelyekről panaszok, de mára már ez megszűnt. Eredményeinket elsősorban azzal sikerült elérnünk, hogy a könyvvitelt és a vállalati gazdaságtant szlovák nyelven tanítjuk, Ogy kell ezt érteni, hogy az első évfolyam első felében a diákokat magyarul, anyanyelvOkön vezetjük be az alapismeretek „birodalmába“, tehát nemcsak megtanulják, meg is értik a fogalmak jelentését. Mert ez a legfontosabb, hogy egy- -egy új témakörből az alapfogalmakat anyanyelvükön sajátítsák el, tisztában legyenek velük, érezzék ,,Izüket“ és aztán már nagyon egyszerű akár még több nyelven Is megtanulni a szakkifejezéseket. A többi tantárgy oktatása azonban magyarul folyik, de már kezdettől, első osztálytól párhuzamosan tanítjuk a szakkifejezések szlovák megfelelőjét Is. És hozzá kell még tennem, hogy a szlovák társalgási órán szakmájuknylr« elégedettek a vevők a félkászáruk minőségével, csomagolásával. És ami a leg fontosabb, ezeknek a vizsálódásoknak gya- korlati hasznuk is van, mert a szakemberek komolyan veszik a diákok jelentéseit, és ezekből kiindulva folytatják majd munkájukat. Én legalábbis nagy-nagy örömmel és lelkesedéssel végzem ezt a munkát, annak ellenére, hogy gyakran hajnali ötkor keli fölkelni és a szabad időm rovására megy. Aztán Bodor Eleonóra meg Krajcsa Margit örömmel újságolják, hogy az új SZISZ- -vezetőség a diákokat is érdeklő, tartalmas munkát, szórakozást biztosít a tagságnak. Szinte minden hétvégén van valamilyen közös kirándulás, szórakozás. Most például Banská Bystrlcára mennek az uszodá- . ba. Gyakoriak az ügyességi versenyek; kiállítják a lányok kézimunkáit, a legjobbak készítőit jutalmazzák. Máté Erzsi még hozzáteszi: — Most már igazán nem lehet senkinek panaszra oka, legföljebb a vezetőségnek > meg az aktívabb tagoknak, hogy az egyes ' rendezvényekre, versenyekre, összejövetelekre kevesen jönnek el. A diákok az elfoglaltságukra hivatkoznak, pedig hát legtöbbször a kifogások mögött passzivitás rejlik: mindenki éli a tnaga életét. — Közületek hányán mennek holnap úszni? — kérdezem az öt lánytól. Egyedül Bodor Eleonóra nyújtja magasba a kezét, úgy jelezve az Igent, ahogy azt az osztályban megszokta. Kérdezem a többieket, ők miért nem tartanak Eleonórával. Vállvono- gatás a válasz. Aztán Rácz Mária közbeszól: — Éngem még érdekelne Is a dolog, de tagja vagyok az iskola kajakozószakkörének, és már ma délután Utazunk Komáromba: a Vágón kajakozunk egy jót. Mária aztán még hosszasan beszél a természet, a víz, a sport, kajakozás szépségéről, majd azzal zárja mondókáját: Nem értem azt, aki nem szereti a természetet, hiszen annyira csodálatos. Néhány hét múlva egy még hosszabb útra Indulunk: száz kilométert akarunk megtenni a Dunán, egy nap alatt. Ha sikerül, ez nagy teljesítmény lesz, mivel eddig naponta csak ütvén kilométer volt a „normánk“. Sikerülnie kell, nem tartasz velünk? — kérdezi halál komolyan, mint egy Igazi megszállotl, aki mindenkit szeretne megnyerni a kajakozásnak. Alaposan belemelegedtünk a beszélgetésbe, már nem kell a télikabát sem, észre sem vesszük a hideget. Meg aztán, lassan kicsengetnek az utolsó óráról Is, és: Irány haza. KI a szüleihez, ki a diákotthonba, ki az albérletbe. Vagy esetleg azokra a kiapadókra, amelyek ott a téren már délelőtt is benépesültek: ha épp akad még rajtuk szabad hely. Mert hát, tavasz van, vagy nem? ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Máté Erzsébet Petró Éva Aki egyre emeli a mércét — Sajnos, csak néhány pillanatot tölthe- tek magával, szolgálatban vagyok, én felelek munkatársaimmal a gépek üzemképességéért, és az ördög sosem alszik ... Jól megtermett, huszonkilenc éves fiatalember ül le velem szembe az üzemi bizottság helyiségében. Jozef Zárecky, a Nyugat- -szlováklal Bútorgyár (Západoslovenské ná- bytkárske závody galántal (Galanta) üzemének elektroműszerésze. Korára nézve még fiatal, de az üzemben már a törzsgárdáboz tartozik. Hiszen itt kezdte tanulóévelt. Itt kapta meg 1969-ben a szakképesítését Igazoló bizonyítványt, és azóta Is Itt dolgozik, az üzem vezetőségének megelégedésére. Még ipari tanulóként lépett a SZISZ-be, 1974-től a SZISZ üzemi szervezete vezetőségének a tagja, 1978-tól pedig a SZISZ Járási ellenőrző bizottságában ténykedik. Egy évvel ezelőtt, 1980. márciusában kiváló munkájáért felvették a párt tagjelöltjeinek sorába. Bemutatóul talán ennyi Is elég. ~ Az üzem műszakokra dolgozik. Beosztásénál fogva ön sem mentesülhet a váltott műszaktól. Az üzemben arról is nevezetes, hogy beosztása mellett rengeteg társadalmi és politikai munkát is végez. És mint férj, apa, idejének egy részét a családjával kell töltenie. Hogyan tudja mindazt egyeztetni? — Hát ez bonyolult dolog. Erről véleményt leginkább a feleségem tudna mondani, csak nem biztos, hogy azt ki is lehetne nyomtatni. No de ezt ne vegye túlságosan komolyan. Az az igazság, hogy megértése nélkül nehezen tudnám mindezt tenni, amit vállaltam. A SZISZ munkájának nagy részét a termelési problémák merítik ki. Mindent megteszünk, hogy szervezetünk tagjai példásan teljesítsék kötelességeiket a munkahelyükön. Sőt, fiatalos lendületűnkkel az üzem többi. Idősebb dolgozóira Is hatni akarunk. Csak egy példa: a SZISZ szervezete keretén belül működik egy rádiós kör, amely minden héten húázperces adást készít. Az érdekes aktualitásokon kívül foglalkozunk az üzem termelési kérdéseivel, boncolgatjuk őket, és keressük a megoldást. Az adást a hangosbeszélő révén az egész üzemben sugározzuk. Ez a műsor a fiatalok műsora, de mindenki okulására közvetítjük. Ha néha lemaradás mutatkozik a terv teljesítésében, ismét a SZISZ próbál segíteni. Mégpedig úgy, hogy összekötjük a szükségest a hasznossal. Szabad szombaton a SZISZ testületileg plusz műszakot vállal. Ez a szükséges. A műszakért Járó bér viszont teljes egészében a SZISZ pénztárába megy. Ez a hasznos. A pénzt aztán kirándulásra, szakmai kirándulásra vagy más egyéb közös szórakozásra használjuk fel. Ez is jó. mert ezeken a közös rendezvényeken ková- csolódik kollektívává tagságunk. — Ogy tudom, a társadalmi munka meK latt van még egy kedvtelése, a kultúra, Zenél, énekel, sőt versírással és zeneszerzéssel is próbálkozott már. — Ez igaz. Szép a kulturális tevékenység, de számomra ez is társadalmi munkatöbblet, mert ha már tudják, hogy ez a hobbim, miért ne használnák ki itt az üzemben is. Ez azt jelenti, a SZISZ és az üzemi bizottság ezen a téren is számol velem. Több a munka, de szívesen teszem, mert szeretem. Eddig két nagyobb kulturális rendezvényt szerveztünk. Üzemi bizottságunk kétszer is megszervezte már a vállalat kulturális csoportjainak szemléjét Itt Galántán. Nyolc üzem dolgozói vettek rajta részt. Mindkétszer nagyon szépen sikerült a bemutató és a vele párhuzamosan megrendezett kiállítás, ahol az üzemek ké- zlmunkakörei mutatták be ügyes kezeik munkáját. És ami a legfontosabb, üzemünk kulturális csoportjai és szólistái mindkétszer derekasan megállták a helyüket az élmezőnyben. Ha néha-néha szabad estéje van Jozef Záreckynek, megringatja térdén két lányát, a hároméves Martinát és az ötéves Janát, meghallgatja az óvodában tanult verslkéket majd amikor a gyerekek már álomra szen- darülnek, előkerül két másik „barát“, a harmonika ős a gitár. A zenéből merít Újabb energiát a további munkához — hr— &áci Mária
