Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-17 / 11. szám

4

^ U- ""IP

kaszervezésben,- a munkaidfi Jobb kihasználásában és a munkafegyelemben. Ebhez pedig szívós és következetes politikai munkára lesz szükség. Itt van továbbá a dolgozók szakmai továbbképzése. Ez Is olyan tényező, amely pozitívan befolyásolja a termelékenységet. Ebben már van tapasztalatunk. Az elmúlt Időszakban a komáromi Gépipari Középiskola segítségével a faipari dolgozóknak létesítettünk továbbképzési lehetőséget. Ezt a gyakorlatot tovább a- karjuk folytatni, Fontosnak tartjuk az üzem vezetőségének és a szakszervezetnek a jó együttműködését. Nem sok üzemben vezették még be, de ml szeretnénk, hogy a terveket az üzem vezetősége és az üzemi bizottság közös ülésén dolgozzuk kt. Ml ebben az üzemi demokrácia továbbfejlesztését látjuk. Hadd említsem még meg a szocialista munkaversenyt, amely jelentősen segíti a termelést. Ha ezt nemcsak formálisan, a kimutatások végett szervezzük meg, hanem konkrét, kézzelfogható eredményekért, és olyan feladatokra irányul, amelyek elősegítik a hatékonyabb termelést és a minőség javulását.

> i s

A vállalatnál tizenegy szocialista munkabrigád ténykedik. Ebből négy ötvennégy dolgozóval megszerezte az ezüst fokozatot. Vezetőik: Képes! Ferenc, Bíró Béla, Bartók Mátyás és Androvics Frigyes. A Majtbényl Kornél vezette héttagú szocialista munkabrigád elnyerte az a- ranyfokozatot.

X s X

— Eddig a termelésről, a munkáról beszéltünk. Ha már az üzemi bizottság elnökével ülök, hadd kérdezzem meg, mit ad a szakszervezet a dolgozóknak?

— Ez fogas kérdés. Nem mintha nem lenne mivel dicsekedni, éppen ellenkezőleg. Nem szeretném saját magunkat dicsérni, ezért erről csak röviden. Szerencsés

SZOLGÄINI is TERMilNl

Oreg-e a Duna vagy fiatal? Ezt a filozofikusnak tűnő kérdést latolgatjuk Petes Lajossal, a dunaszerdahelyi (Oun. Streda) ISTER vállalat szakszervezeti bizottságának elnökével. A kérdés persze pusztán szónoki. A névadó ugyanis, a rómaiak jó öreg Istere — Dunája már vé- necskére hömpölyögte magát a csallóközi róna körül, míg a névét viselő vállalat csak tavaly lépett ki a „tinédzser“ korból: akkor töltötte be a huszadik évét.

Bár két évtized egy Ipari létesítménynél még amolyan serdülőkornak számít, de a 624 alkalmazottat és 186 Ipari tanulót foglalkoztató vállalat azonban már kinőtte nemcsak a gyerekcipőt, hanem a járás, sőt az Ország határait is.

Már a beszélgetés elején tapasztalom: Petes Lajos, az üzemi bizottság elnöke alaposan készült az ISTER-ből, pontosabban nem is nagyon kellett készülnie, nincs szüksége lajstromokra, kimutatásokra. Betéve tud minden adatot, tényt, mutatót.

— Vállalatuk hivatalos neve: Járási Vegyesipari Vállalat. Vajon ml rejlik az avatatlanoknak furcsán hangzó „vegyesipari“ megnevezés mögött?

— Nos, lehet, hogy ez egy kicsit szokatlanul hangzik, de ez csak annyit Jelent, hogy vállalatunk kétféle tevékenységet végez. Az egyik, talán ez a fontosabb, a szolgáltatások, a másik pedig a termelés.

XXX

A járás területén működik rádió- és tv-javító, autószerviz, háztartási villanygépeket Javító, cipőjavftó műhely, lakatosszolgálat, gázszerelés. Összesen 14 ü- zemegységUnk van a járás öt helységében. A szolgáltatások keretében gyártanak ajtókat a magánépftkezők- nek és szerszámokat, fóliasátrakhoz és üvegházakhoz vasszerkezetet kistermelőknek.

X X X

— A szolgáltatások terén szeretnénk a lehető legjobban kielégíteni a lakosság Igényelt. Persze ez nem mindig sikerül. Néhány egységünk olyan régi, elavult é- pületben kényszerül tevékenykedni, amely már megérett a lebontásra. Itt sajnos a termelékenység viszonylag klsfokü és a dolgozók munkakörülményei sem fényesek. Ezen kívánunk a lehetőségeinkhez mérten a Jövőben változtatni.

— A vállalat másik ága a termelés. Tulajdonképpen mit termel?

— Nos, ez többrétű. Leg nagyobb a bútorgyártó részleg, hiszen Itt foglalkoztat Juk dolgozóinknak csaknem a felét. Szám szerint há romszázat. Persze nem a bú torgyárakban hagyományos nagy szériában termelünk Elsősorban egyedi lakásberendezési tárgyakat és garnitúrákat készítünk megrendelésre. Tulajdonképpen ezt a munkánkat Is a szolgáltatásokhoz lehet számítani. Másik tevékenységünk a kis szériájú lakberendezési tárgyak gyártása, amelyeket tőkés országokba exportáljuk, főleg Svédországba és Hollandiába.

Hadd szúrjam itt közbe, amit Petes Lajos szerénységből csak amolyan „belső információnak“ szánt: még egyetlen szállítmányukra sem kaptak reklamációt, ami ismerve a svéd bútorgyártás fejlettségét, nem kis dolog.

— Bútorgyártó részlegünk harmadik tevékenységi területe a hivatalok. Intézmények berendezésének „méretre“ való készítése. Hogy csak néhány olyan intézményt említsek, amelyek berendezésében részt vettünk: Bratlslavában a rádió új központja, a televízió nemrég átadott malomvölgyi épülete, a kerületi nemzeti bizottság és a Szakszervezetek Háza. Ml rendeztük be teljes egészében Csehszlovákia moszkvai külkereskedelmi kirendeltségének helyiségeit.

— Ml készül még a bútoron kívül?

Két termékünket említeném még: az ötven- és százliteres tartályokat, amelyet az Adamovl Gépgyárral kooperációban gyártunk. Nagyon keresett cikk, többek között a gabőíkovo-nagyma- rosi vízi erőmű építkezését látjuk el vele. Gyártást kapacitásunkat már 1984-lg lefoglalják a megrendelések. Gyártunk továbbá vasrostélyokat. Ezen a téren monopolhelyzetűnk van, ml gyártjuk egyedül az országban. Termelésünk legnagyobb részét az unlCovl Gépgyárnak szállítjuk, ahol a külszíni fejtésre használt bányagépeknél alkalmazzák, de exportáljuk Is Mongóliába. a fi s

A SZISZ negyvenhét tagú üzemi szervezetének elnöke Klempa Tiber mérnök; ő irányítja a fiatalok tevékenységét. Hogy jól, az a sakré tű munkájukból látszik. Hosszasan lehetne sorolni a kulturális, társadalmi és sportrendezvényeiket, továb bá kirándulásokat szerveznek, és alyan tagokat mondhatnak magukénak, mint Majtbényl vagy Dudás, a DAC nemzeti ligás futballcsapatának játékosai, vagy Sventner Tibor, az ifjúsági birkozó-válogatett versenyzője. A SZISZ üzemi szervezete munkájának súlypontja azonban máshol van: a politikai nevelésben. Ezt legjobban az a tény bizanyít- ja, hogy a SZISZ-tagok példásan helytállnak a termelésben, ki-ki a saját posztján. De bizonyítja az is, hogy náluk már gyakorlattá vált: a párt üzemi szervezete minden évben két SZISZ-tagot ajánl felvételre a pártba. A szervezetnek Jalenleg öt párttagja és egy tagjelöltje van.

XXX

— Hogyan teljesíti a vállalat gazdasági feladatait?

— A tavalyi tervünk pénzben kifejezve 82 millió 500 ezer korona volt, teljesítményünk viszont 84 millió 135 ezer korona. Ehhez még szeretném hozzátenni, hogy a tervet nemcsak globálisan, hanem minden egyes mutatójában teljesítettük (túlteljesítettük). Erre az évre már 89 millió 600 ezer korona teljesítését írja elő a terv.

— Ez meglehetősen számottevő emelkedés. Hány új dolgozóval gyarapítják alkalmazottaik számát?

— Egyetlen eggyel sem.

— Hát akkor hogyan tudják majd teljesíteni az idei tervet?

— Nem lesz könnyű, de megbirkózunk vele. Fel kell fedni tartalékainkat a munPetes Lajos, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke

helyzetben vagyunk, mivel vállalatunk jól teljesíti gazdasági feladatait, így meglehetősen számottevő pénzösszeg folyik a jóléti alapjába, ami lehetővé tesz bizonyos nagyvonalúságot, például kitűnő dolgozóink étkeztetése.

— Ez nem minden üzemi étkezdére jellemző.

— Nálunk sem a konyha alkalmazottal vallják ezt a véleményt, hanem a dolgozók. Ebben az évben egész idényre kibéreltünk a bulgáriai Naposparton egy ü- dülőt. öt turnusban 225 dolgozó üdül majd ott a nyáron, vagyis alkalmaztottaink- nak több mint az egyharma- da. Továbbá megvásárolunk még kb. 40 szakszervezeti üdülőbeutalót. Évente dolgozóink 60 gyermeke üdül pionírtáborban, amelynek teljes költségét ml fedezzük. A 7. ötéves tervben 180 férőhelyes pionírtábort akarunk építeni. Bár még adódnak szervezési problémáink vele, de lényegében az eszközök már biztosítva vannak, és a kivitelezésnek sem lesz nagyobb akadálya. De erről talán ennyi Is elég. Meggyőződésem, hogy munkatársaim a jövőben is maradéktalanul elvégzik termelési feladataikat, és így a szakszervezet még az eddiginél is sokkal többet nyújthat majd nekik.

Köszönöm a tájékoztatást.

HORVÁTH REZSŐ

KI

KIÉRT VAN ?

Sokszor kétségbe vonom, hogy engem (minket), az utast, engem (minket), a vevőt, engem (minket), az ügyfelet emberszámba vesznek az autóbuszon, az üzletben, a hivatalban. Ha még csak azt tapasztalnám, hogy fölényeskednek velem, velünk szemben; ha csak azt, hogy packáznak velem, velünk; ha csak azt, hogy megmagyarázzák. a megmagyarázhatatlant — akkor még valahogy lenyelném, mert legalább azt elkönyvelhetném, elkönyvelhetnénk, hogy foglalkoztak velünk, láttak minket, észrevették, de még ez sincs gyakran. Egyszerűen átnéz rajtunk, mint az ablaküvegen vagy a szitán a buszsofőr, az eladó, a hivatalnok... Az egyik legutóbbi mindennél beszédesebb példa:

Rimaszombatba (Rim. Sobota) pén-‘ tek egy órakor befut a koSice-bratis- lávái menetrendszerű autóbusz. Zeű* foláslg tele. Igaz, sokan kiszállnedc, így a várakozók tömege felfár, t eU foglalfa a szűk áll6hely-tért% Hertn- gek módjára utazunk. A következS megálló Losonc (Luöenec), Vagy zen leszállnak. Lent hatan várákot-‘ nak. A sor végén egy kismama. Ké^ szül fölszállni, amikor az alacsony, idősebb sofőr az ajtóba lép. A kismar ma azt hiszi, le akar szállni, ellép az útból. A sofőr pedig bevágja az orra előtt az ajtót, még a biztosító tárat is ráfordítja, nehogy a kismama kinyissa kívülről. Az pedig ámul-bámul, nem érti a helyzetet, tétován int, hé, várjon, felszállnék, és talán motyog is ilyenfélét, de a busz már indul, de S csak lép az ajtó felé, most már hallom, mondja is: „Én is utazni akarok, vegyen felt“ A sofőr azonban arra sem méltatja, hogy válaszoljon, ránézzen. Elindultunk. Tény, hogy zsúfolva volt a busz, de azért annyira nem, hogy egyetlen ember, egy fiatal kismama ne fért volna még el.

A következő megálló; Detva. Néhányon leszállnak. Egyetlen utas, egy idősebb bácsika készülne felszállni. A sofőr újra „eljátssza" az előbbi jelenetet: az ajtóhoz lép, szó nélkül bevágja az utazni kivánO orra előtt. A bdcsika integet, lehet, káromkodik, szitkozódik, de a busz már robog. Ugyanez megismétlődik Zvolenban (Zólyomban) is, pedig egyre több volt a kiszálló, mint az új utas.

Igen, és még valami. A buszban, a sofőr szeme előtt ott díszelgett a felirat: Dohányozni tllosl Az ugyan nem állt ott, hogy a sofőrnek is, de minden bizonnyal a tilalom rá is vonatkozik. És mondanom sem kell, 6 ezt teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, végigpöfékelte az utat vezetés közben.

Gondoltam, szólni kéne. Kikérni magamnak, az utasok, a fel nem vett utasok nevében is az arcátlan viselkedést, perlekedni, vitába szállni vele, akár gorombán, akár szép szóval; tenni, mondani valamit. De nem jött szó a számra, csak hallgattam, de most annál jobban szégyellem magam a meghuny ászkodásomért. Nem Róttam — mert már fogadkoztam máshol, máskor, milliószor — és nemcsak az illetékessel, a sofőrrel, az elárusítóval, a hivatalnokkal kellett perlekednem, hanem az utasokkal, a vevőkkel, az ügyfelekkel is. Mindig letorkoltak; ne pofázzak, csak húzom a sok dumával az időt. És tudtam, péntek délután az emberek sietnek munkából, Iskolából, bevásárlásból haza, olyankor minden perc drága. De most már bevallom magamnak is, féltem, azért nem szóltam. Eéltem, nehogy negyven, öíven vagy hatvan ember haragját böszítsem magamra. Vagy talán most igazat adtak volna nekem az utasok? Vajon ők is csak azért nem szóltak, amiért én? Mert őket is letorkolták már, százszor és ezerszer? JÓ lenne tudni, hányadán is álltunk (ültünk), akkor ott, 1981. február 27-én, péntek délután a KEA 18-40 rendszámú koSice — bratlsla- vai menetrendszerű autóbuszban. Már csak a miheztartás végett is...

Persze van még egy megoldás: hátha a KoSicei ÖSAD Igazgatósága választ tudna adni a kérdéseinkre;

Miért dohányzik a sofőr vezetés közben az autóbuszban? Miért nem veszi föl az utasokat? Vagy ha valóban tömve a busz, legalább miért nem mond annyit: elnézést, telt a busz, ekkor és ekkor jön a következő járat... Mondania kéne valamit, ha már az utas — aki szintén ember —<a pénzéért nem utazhat. Es higgyék el, tudatosítsák már végre a sofőrök is; nem az utas van értük, hanem a sofőr van az utasokért I

ZOLOZER JÁNOS