Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-11 / 11. szám

mindenkinek A bratislavat televízió Jóvol­tából újabb olyan szovjet film­mel Ismerkedhettünk meg, a- mely az élet valóságaihoz való megalkuvás nélküli hozzáállásá­val sokáig az emlékezetünkben marad. A Kérdés mindenkinek című film az elmaradott és az új utakat tűrő gondolkodás konfliktusát vetíti elénk. Egy fiatal tudós megpróbál olyan új, eddig „szokatlan“ irányban haladni a munkájával, ami nagyfokú rizikóval jár és az e- redmény csak a messzi távol­ban sejthető. Nem látni pontos kórvonalait. Ss itt ütközik két ellentétes szemlélet. A ré gt, a kijárt utakat követő, min den fölösleges felelősségtől mentes és így természetesen kényelmes módszer és az új. egy fokig bizonytalan és eset­leg kudarcot magában rejts, de a jövőbe mutató. A fiatal tudós csak a maga erejére számíthat, de ugyanakkor hajtja öt az em­bertársat becsületességébe ve­tett hit. Nem csoda, hogy mel­lé áll munkatársainak egy ré­sze és a pártszervezet titkára is. Vladimir Csernich forgató­könyvíró és furij Karaszik ren­dező merészen hatolt be abba a problémakörbe, amely a kon­vencióé, elavult munka és irá­nyítás, valamint azok között áll fenn, akik ezt a régit tudd sukkal és ügyszeretetükkel l- gyekeznek a társadalom hasz­nára „felborítani." Érthetően domborította ki a film leg fon tosabb eszmei mondanivalóját: az emberek közti kapcsolatok etikájának fontosságát. Kár, hogy a film elveszett az átlagos műsorok áradatában és egy szimpla bemondói bejelen­tésen túl nem tartották érde­mesnek előtte egy bevezetővel felhívni a néző figyelmét. —hr— EZER ÉVE Tegyük a szivünkre a kezünket és válaszoljunk őszintén: Fel­mentettük volna-e ml Is Szabó Annát? Vajon ml is azt mondtuk volna rőla: nem bűnös? Nem tudom, más mit tett volna, börtönre- -halálra Itéll-e azt a tizenhét éves szánalmas teremtést, én, meg­vallom, szurkoltam neki. Izgultam érte, süt ha tehetem, segítek rajta, csak ne gyötörjék, ne kínozzák már tovább öt. Mivel Is vádolták az 1953-ban laluről Pestre került Szabö An­nát? Azzal, hogy még mindig Horthy Miklóst tartotta Magyarország királyának, hogy bízott az emberekben, hitt a szép szónak, a kedves nyájasságnak, hogy szerelemre lobbant, teherbe esett, és bár a hetedik hónapban volt, azt hazudta, még csak három hónapja terhes, és tiltott magzatelhajtásért könyörgött egy kirúgott bábá­nál, majd engedte néhány órás gyermekét vízbe fojtani. Vádolták őt, és Szabó Anna nem tudott, nem Is akart védekezni. Volt, lett volna mondanivaló, de kit érdekel az ...? Az, hogy abban az Időben a leányanya sorsa egyenlő volt a kivert kutyáéval, hogy megbélyegzett lett volna ezáltal, mint nővére, Júlia. Hogy a falu­jába soha nem tehette volna be a lábát, mint nővére, Júlia. Hogy a férfiaknak az ilyenek már csak prédára kellenek, nem pedig feleségnek. Szabó Anna — tudatlanságénál fogva — nem mérle­gelhette lehetőségeit. Nem jő dolgában, nem önkényesen, nem azért, mintha nem vágyott volna az anyaságra. Az a lehetőség maradt számára, amit valójában választott Is. A tévéjáték megtekintése után azonban nem teljesen tiszta előt­tünk Szabó Anna. Aki viszont olvasta Karinthy Ferencnek eredeti dokumentumok alapján Irt riportját, amelyből a műsor készült, ki­csit másabb véleményen van. A riport nagyobb, erősebb szimpátiát vált ki az olvasóból, objektívebb állasfoglalásra Is készteti őt. Bár a tévéjátékban elit szlnészgárda vonult föl, a többlettel ők Is adósak maradtak. Annyit tettek csupán — ami mégis kevésnek bizonyult —, hogy eljátszottak egy sztorit. A maga módján mind­egyikük tisztességesen, már-már azt mondanám, remekül, csak a rendező hagyta széthullani a mozaikkockákat. Zsurzs Éva rendező megszokott kemény keze most egy kicsit bizonytalan volt. Nem Is csoda, a téma csalóka. Talán azt hitte, a remek, nagyhírű, nagy port kavart riportból aránylag könnyű tévéjátékot készíteni. A siker szinte biztos. S ha a próbálkozáshoz olyan színészeket szerződtet, mint Bálint András, Madaras József, Pásztor Erzsi, Szabó Gyula, valóban nem maradhat el a tökéletes siker. Azzal — véleményem szerint —, hogy mégsem a tévéjátékot, a neves színészeket Illeti a pálma, hanem Szabó Anna szerepében Zsurzs Katit, bizonyára már nem számoltak. Zsurzs Kati volt az, aki messze-messze túl tudott nőni a játékon: átélte szerepét. A riportot évekkel ezelőtt olvastam, s most valami hasonló arc, Jellem, magatartás villant föl emlékezetben, mint akkor, amikor olvasva elképzeltem magam előtt á főhőst. Törékeny, parasztlasan — naivan — okos, őszinte, tiszta lelkű, bátor, egyenes jellemű fi­gura, aki nem tudatosan, hanem ösztönösen cselekszik. A szülés kábultságában ösztönösen kap gyermeke után: adjátok idei Neki, aki korábban nem akart szülni, aki a demokrácia nyolc éve alatt az ezer év elmaradottságából egy napot sem tudott lemorzsolni, de azt tudta, érezte anyai ösztönével; a gyermek él, és nemcsak joga van hozzá, kötelességei Is vannak vele szemben. Tudja, hogy mu­lasztott — még ha valójában nincs Is törvény, amely ezért elítél­heti őt —, bűnös: csináljanak vele, amit akarnak, akasszák föl, fojtsák vízbe, csak ne kínozzák, faggassák már tovább. Az élet lesz számára a bünhődés, nem a halál. Z. J. A Fonográf Bogdány felvétel* PEPITA-FELVÉTELEK KÜLFÖLDRE Most három olyan nagy­lemezt ismertetünk, amelyek bár magyar együttesek mű­helyében készültek, nem va lészínű, hogy az érdeklő­dők beszerezhetik őket. A Fonográf, a Neoton Família és a Piramis angol nyelvű albumai valamelyik külföldi cég márkajelzésével jelen­nek majd meg, A Fonográf-válogatást meg­előzte egy kislemezük, en­nek dalai szintén helyet kaptak az LP-n. Ez a kis­lemez előre jelezte, hogy az együttes külföldi babérokra törő ambíciója Igencsak meg van alapozva. Ha vala­ki mégis kételkedne, az al­bum zenéje biztosan meg­győzné. Számomra, aki két dal ki­vételével Ismertem a lemez anyagát, akár elcsépeltnek, agyonhallgatottnak Is tűn­hettek a slágerek. De nem nem így volt, ennek pedig az az oka, hogy Leventéék azon túl, hogy angolul é- nekllk a számokat, új ruhá­ba öltöztették őket. így a dalok többsége új ízt, színt kapott. Az újjávarázsolt slá­gerek hangszerelése jobban Igazodik a country íratlan törvényeihez, tehát stíluso­sabb. összehasonlítva az an­gol és az eredeti szövege­ket, kiderül, hogy az angol szerzők (Pierre Tubbs, Sta­cey Wylde, Stan Alexander) nem a magyar témákat dol­gozták fel a dalokban. E- zért válhatott a Jöjj kedve­semből Silver Dancer, azaz Ezüst táncos, A széllel szem ben-ből pedig Brand New Day, vagyis Vadonatúj nap. Teljesen áthangszerelték a Bánatvlrág című dalt. Meg­fosztották szomorkás hangu­latától, és Come Back To morrow (Holnap gyere _ha­za) címen vidám nótát* ír­tak belőle. Under The Moon­light (Holdfényben) — ez a szám nem más, mint a jól ismert Vidéki kislány. Az egyik legszebb Fonográf- -szerzemény, a Dal az ártat­lanságról Always Find a Reason (Mindig talál okot rá) címen szerepel az albu­mon. Mint említettem, két új szám Is van a lemezen, ezekhez Brődy János és Pierre Tubbs adta szerző! névjegyét. Ha fogalmat akarunk al­kotni a Neoton Família ex­portalbumáról, elég felidéz­ni legutóbbi jól sikerült nagylemezüket, a Naprafor­gót. Zömmel erről az album­ról származnak a Jobbára spanyol és olasz nyelvterü­leten forgalmazásra ikerülő lemez számai. Itt a dalok kíséretükben, témájukban követik az eredeti felvétele­ket, tehát egyszerűen lefor dították őket. Kivétel az öt évvel ezelőtti nagy slágerük, a Szép nyári nap. Az át­hangszerelt dal angol címe Needing Someone (Szüksé­gem van valakire). Van még egy régebbi keltezésű daluk a lemezen, ez is új köntöst kapott, a címe Seeing Is Believing (Elhiszem, ha lá­tom). Nemrégiben muzsikusi po­tenciáljuk színvonalának e- melése végett változások történtek. Kivált a dobosuk és az egyik lény, Fábián Éva, helyüket Kati és a Ke­rek P®rec együttes volt két tagja foglalta el. Japán megrendelésre ké­szült a Piramis együttes nagylemeze. Michael Gray angol szövegeire a zenekar első két albumának anyagá­ból hoz válogatást a lemez. A Gyere közelebb, a Szabad­nak születtem, az Ajándék stb. „nemzetközivé“ ková­csolt formában éppoly meg­győzőek, sőt ltt-ott még ha­tásosabbak Is a magyar ere­detinél. Gyökeres változást csak a Mondj egy mesét cí­mű dalnál eszközöltek. A szám a Dracula címet kap­ta, ennek megfelelő hangu­lati megoldásokkal igyekez­tek a rémzene jellegzetessé­geivel felruházni. Ismerve a közönség rokonszenvét, a fémes rock irányába, a Pi­ramis Joggal bizakodhat kül­földi sikerekben. Mindhárom LP a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat reprezentantív termék*. Színvonalában a világ bár­melyik produkciójával felve­szi a versenyt. Most már csak a külföldi cégek rek­lám-befektetésén múlik, me­lyik talál közülük célba. STRIE2ENEC SÁNDOR Marika Klesniaková Érdekes egyénisége a szlovák popzenének Marika Klesniaková. Fiatalon, tizennégy éves korában tűnt fel az Aranyrózsa dalfesztivá­lon, s nyomban magára vonta a szakemberek figyelmét. Ennek kö­vetkezménye, hogy nemsokára al­kalma nyílt bemutatkoznia a tv- -nézők előtt, felvételeket készített vele a rádió, a Supraphon gondo­zásában pedig hanglemeze is meg­jelent. Szépen ívelő pályája rövid ideig megszakadt; szüleivel Kanadába költözött. Miután hazatért, a SIov- koncert vette pártfogásába, a Fa- rebny rytmus című műsorban mu­tatkozott be. Ebben a műsorban az első számú szlovák énekes, Ka­rol Duchoíi egyenrangú partnere­ként láthatta a közönség tíz hó­napon keresztül. A következő zenei összeállítás, amelyben fellépett, a „Daléi, pro- sím“ volt. Mindkét programban a musical klasszikus darabjainak (Cabaret, Hello Dolly) dalait éne­kelte magas művészi szinten. 1977-ben Lengyelországba láto­gatott, s a Wiosnu estrádowu ösz- szeállításban szerepelt, majd a ka- towicel tv részére készített né­hány felvételt. Ugyanebben az év­ben érte el legnagyobb hazai si­kerét: a Bratislaval Líra egyik fő díját neki ítélte a zsűri. Most Marika Klesniaková önál­ló koncertprogrammal járja az or­szágot. Mivel a popzene szinte minden ágában otthonosan mozog, amerre megfordul, sikert arat. —gyökér-* A hatalomra jutása után Bokassa első intézkedése az volt, hogy likvidálta tár­sait, akik segítségével a hatalmat megka­parintotta. Az első Alexander Branzou pénz­ügyminiszter volt. Bokassa beidézte a palotá­jába és kormányellenes összeesküvés meg­szervezésével vádolta. A mezítelenre vet­kőztetek miniszternők borotvával darabokat hasogatott le saját kezűleg a bőréből, majd agyonlövette. Ezután a többi politikus kö­vetkezett. Az országban elképzelhetetlen terror u- ralkodott. Aki egyetlen bíráló vagy tiszte­letlen szót mondott Bokassa ellen, azonnal a hírhedt N’Garagba, a fegyházban találta magát. Ennek parancsnoka Otto Sacher francia idegenlégiós volt, aki kegyetlenség­ben vetekedhetett a hitlerista haláltáborok pribékjeivel. Jéan-Pierre Kombet, Bokassa egykori olaszországi nagykövete így vallott a N’Ga- ragbáról: „Amikor 1971-ben visszarendel­tek Rómából, a bangzi repülőtéren a kül­ügyminisztérium egyik hivatalnoka fogadott azzal az üzenettel, hogy azonnal menjek Bokassához. Bokassánál jelen volt az egész kormány. Az elnök (akkor még) megparan­csolta, vessem le a cipőmet és térdeljek le Ezután felolvasott egy levelet, amelyben hűtlenségemről tesznek feljelentést. Anél­kül, hogy egy szót is szólhattam volna vé­delmemre, Bokassa kimondta az ítéletet: N’Garagba. A fegyházban olyan cellába tet­tek, ahol a puszta falakon kívül nem volt semmi. A cella mennyezete rács volt. Ha esett az eső, a víz a cellába zúdult. Ha meg sütött a nap, a zárka betonkemencéhez ha­sonlított. 1972. Július 31-én szörnyű jelenet­nek lehettem tanúja. Az udvarra nyíló cel­laajtó kémlelőjén néztem ki. Nyilván szán­dékosan nyitották ki a kémlelőt. Az udvar­ra megérkezett egy bunkókkal megrakott teherautó és Bokassa személyesen. Paran­csára a kivonuló fegyőrök között szétosz­tották a bunkókat. Ezután kivezették az udvarra a fegyházban fogva tartott tolva­jokat és más közveszélyes bűnözőket. Ekkor Bokassa parancsot adott: üssétek őket, ahol éritek. Bokassa személyesen Is „közremű­ködött“, kardjával levagdosta a fegyencek fülét ős kezét, csak néhány fegyenc élte túl a vérengzést. Kevés olyan elvetemültség létezik, ame­lyet Bokassa császár nem követett volna el. A kannibalizmus sem hiányzott. Néhány volt munkatársa vallotta, hogy a dáridók fénypontjának számított az, amikor a meg­ölt „ellenség“ húsát felszolgálták. Jacques Ducheim, Bokassa volt sajtófőnökétől tud­juk, hogy „jől sikerült“ viccek közé tarto­zott a fellsmerhetetlenséglg elkészített em­berhúst francia vendégeknek szervírozni. 1970 Januárjában Bokassa elrendelte bi­rodalmában, hogy az iskolás gyermekek és diákok kötelesek a császár tervezte egyen­ruhát hordani, öcsászárságának pénzre volt szüksége, és mivel az ország néhány textilgyára személyes tulajdona volt, így akart szert tenni pénzre. A katasztrófáli- san elszegényedett lakosság képtelen volt megvásárolni az égyenruhát. Ebből eredő­en zavargások keletkeztek. Áprilisban, Bo­kassa uralkodása alatt először Banguiban diáktüntetések voltak. Bokassa kegyetlenül szétverette a tüntetőket. Több mint száz diák vesztette életét. De ezt kevesellte. Pa­rancsára további száz diákot a N’Garagba szállítottak, majd ott megjelent maga Bo­kassa: Felsorakoztatta a szerencsétlen gyer­mekeket és legtöbbjüknek kardjával kiszúr­ta a szemét, vagy elmetszette a torkát. A többit rákényszerítette, hogy feküdjenek, le, és kamionnal átgázolt rajtuk. (Folytatjuk) KANNIBÁL, császár, heródes

Next

/
Oldalképek
Tartalom