Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-26 / 9. szám

2 M Taggyűlésekről jelentjük A SZISZ perbetei (Pribeta) alapszervezetének érté­kelő taggyűlésén megállapították, hogy tavaly sokrétű munkát végeztek. Ennek ellenére valamelyest csökkent a tagok létszáma. Ezért az év egyik legfontosabb felada­tának a tagfelvételt tekintik. Nagy figyelmet szentelnek továbbra is a politikai ne­velésnek. A legközelebbi Időszakban ennek vezőrmotí- vumáként hazánk felszabadításának 35. évfordulója lesz. Megemlékeznek Vlagyimir tljics Lenin születésé­nek 110. évfordulójáról Is. Társadalmi munkában 700 órát dolgoznak a falu fej­lesztésében. Ezenkívül segítenek a földműves szövetke­zetnek a nyári és az őszi csúcsmunkák idején. Elhatározták továbbá, hogy az, idén irodalmi önkép­zőkört alakítának, amelynek feladata a magyar és a világirodalom népszerűsítése lesz. Újjászervezték a tár­sas- és népi tánccsoportot, sokat várnak munkájuktól. Eddig is ők képviselték legtöbbször az alapszervezetet a különböző ünnepélyeken és a járási versenyeken. Javulás remélhető a sportéletben. Megegyeztek az általános iskola igazgatójával, hogy rendelkezésükre bocsátja a tornatermet. Ennek köszönhető, hogy a lányok egy csoportja a tél elején elkezdhette a spartakiádgya- korlatok tanulását. Egyik fontos feladatuknak tartják a pionlrszervezet- ről való gondoskodást. Többen rajvezetőként dolgoznak a pionírszervezetben. Együttműködnek a Nemzeti Front további szervezeteivel. A Nőszövetséggel kézimunka-ki­állítást terveznek, a CSEMADOK alapszervezetével pe­dig esztrádműsort tanulnak be. Az alapszervezet vezetősége úgy állította össze az Idei tervet, hogy minden tag találjon megfelelő és hasz­nos elfoglaltságot. Harcsa Ildikó A legjobbak fogadása Ludmila Horáková, a SZISZ lévai járási bizottságának elnöke a közelmúltban fogadta azokat a SZISZ-tagokat, akik az elmúlt év folyamán munkájukkal tovább öreg­bítették a járás jó hírnevét. A baráti eszmecserén meg­jelentek a SZISZ jb elnökségének tagjai és titkárai, s ott volt Juraj Moravíík, a tolmácsi (TlmaCe) Szlovák Energetikai Gépgyár dolgozója, aki a géplakatosok or­szágos versenyéből győztesen került ki, Hasznos Gyula, a sárói (Sárovce) Béke Efsz tagja, aki a szlovákiai fejők versenyén szerzett első helyet, Albin Medúz, a lévai ANIMATD kisszínpad sikeres vezetője és DuSan Krehnavy, a Lévai Közgazdasági Középiskola diákja, aki a Stráznice elnevezésű országos irodalmi seregszemlén a harmadik helyen végzett. A járási bizottság elnöke megköszönte a sikeres sze­replést, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a ta­gadáson részt vett fiatalok mindent elkövetnek a ZE­NIT ifjúsági verseny sikeréért. A SZISZ jb a Garamvölgye járási újsággal karöltve értékelte a fiatal szerzők irodalmi versenyének első évfolyamát is. A verseny tartalmában az SZNF 35. év­fordulójához, a kárpát-duklai hadművelet történelmi jelentőségének méltatásához és a nemzetközi gyermek­évhez kapcsolódott. Összesen 20 fiatal irodalmár 26 pályaművet küldött be elbírálásra. A pionírok versenyé­ből Schlentcová, a SZISZ-tagok közül pedig Kristinová került ki győztesen. Ábel Gábor Borbély- és fodrászverseny Az Érsekújvárt (Nővé Zámky) Járási Nemzeti Bi­zottság védnöksége alatt rendezték meg a har­madéves borbély- és fodrásztanulók járási verse­nyét. A verseny résztvevői szaktudásból és ügyes­ségből is jól vizsgáztak. Az első helyet a párká­nyi (Stúrovo) Varga Aliz szerezte meg az érsek­újvári Csilling Judit és a párkányi Stugel Irén előtt. Hofer Lajos A i Ipolysági (Sahy) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban 1970- ben alakult meg az Ifjú Szovjetbarátok Klubja. Az 1- dén ünnepllk tehát a klub fennállásának 10. évforduló­ját. Az iskola egyik tanter­mében a klub „vezérkará­val“ beszélgettem a munká­jukról. A vézetőség egyik tagja, a harmadikos Annus Klári készségesen tájékozta­tott: — December 13-án ünne­peltük Ipolyság felszabadu­lásának 35. évfordulóját. Át­tanulmányoztuk a Nagy Honvédő Háború történeté­ről szőlő könyveket, többek közt Zsukov marsall köny­vét, így pontosan tudjuk, hogy városunknak a szabad­ságot a 2. és a 4. Ukrán Front több nagy csatát ví­vott alakulata hozta meg. Köztük volt az A. G. Krav- csenko parancsnoksága a- latt állő 6. harckocsi had­sereg, az M. V. Volkov pán célos altábornagy vezette gépesített gárdahadtest és az I. A. Plijev altábornagy legendás hírű lovas-gépesí­tett csoportja. Ezt a csopor­tot egy kitűnő parancsnok, Issza Alekszandrovtcs Plijev vezette és e csoportnak az volt a különlegessége, hogy doni, kubányi, sztavropolt és észak-kaukázusi kozák lo­vasok, valamint harckocsik együttesen alkották. A lova­sok és a harckocsizok a leg­nehezebb terepeken Is kitű­nően kiegészítették egymást. Az Ipolyság, Léva és a Ga­rant vonalának térségében tanúsított hősiességéért, bá­torságáért, a hazáért vívott harcokban feladatainak hoz­záértő végréhajtásáért I. A. Plijev altábornagy Csoport­ját a szovjet honvédelmi népbiztos 1945. január 26-án kelt parancsában a „gárda“ megtisztelő jelzővel tüntette ki. Ezeknek a hős felszaba­dítóknak a tiszteletére moz­gósítottuk a klub tagjait s az iskola összes tanulóit ts, s különféle rendezvényekkel adóztunk a felszabadító hő­sök emlékének. A negyedikes Menyhár Ilonka az iskolai alapszer- vezet vezetőségének tagja: — En Suba Violával, akt szintén negyedikes, a klub rádiőkörét vezetem. Mind­ketten tagjai vagyunk a rá- diókör szerkesztő bizottságá­nak és műsorvezető bemon­dókként Is közreműködünk. A rádiőkör ünnepi műsort sugárzott városunk felszaba­dulásának 35. évfordulója alkalmából. Ismertettük a felszabadító harcok történe­tét, és szavalatokból, ének­és zeneszámokből álló mű­sort közvetítettünk. Az ő­Barát­ság­kötök nekszámokat — mint már oly sok alkalommal — isko­lánk és a klub orosz leány- kórusa, a Veszjolie Gyevus ki együttes adta elő. De er­ről pontosabban talán Yvett tudna tájékoztatni. Ivanics Yvett harmadikos tanuló az orosz nyelven é- neklő leányegyüttes Ifjúsági vezetője: A Veszjolije Gyevuskl e- gyüttes évek óta Igen nép­szerű a lányok körében. Ta­valy az együttes 30 tagból állt, de a negyedikesek tá­vozása miatt alig húszán maradtunk. Az új elsősök között azonban olyan nagy volt az érdeklődés, hogy je­lenleg már 57 tagunk van. Eddig még sosem voltunk ennyien. Bodrsár Bibiána, akit Is­kola- és klubtársai csak „Bibikének" hívnak, a Vezz- jolije Gyevuski együttes e gyik legkedvelrebb, szépben gú szólistája, de most mint a klub vezetőségi tagja még­sem az együttesről, hanem a klub tevékenységének egv egészen más területéről be­szélt. — Klubunk valamennyi tagja nagy barátja a szov­jet ifjúsági sajtónak, de nemcsak a klubtagok. Isko­lánkban már évek 6ta ha­gyomány, hogy minden ta­nuló előfizet valamilyen szovjet folyóiratra. Nem egy Sztakó Márta tskolatársunk két-három szovjet lapot Is járat. Ezért a szov|et sajtó terjesztésé­vel foglalkozó értekezleten Léván a CSSZBSZ járási ve­zetősége oklevéllel tűntette ki Iskolánkat, mert a szov­jet sajtó előfizetésében a járás valamennyi középisko­láját megelőzve az első he­lyen állunk. A szovjet fo­lyóiratokból beszámolunk az orosz nyelvórákon, de tar­tunk sajtóbeszámolót a klub- rendezvényeken is. A könyv­kiállításokkal párhuzamosan ennek ellenére a folyóira­tokból Is rendezünk kiállí­tást, hogy valamennyi szov­jet folyóirattal megismer­tessük diáktársainkat. Ná­lunk i, ndig nagy sikere van a szovjet és orosz írók mü­veiből rendezett könyvkiál­lításoknak, Iskolánk tanulót minden alkalommal 3—4 •- zer korona értékben vásá­rolnak könyveket. S ez az érdeklődés egy kicsit klu­bunk népszerűsítő munkájá­nak is az eredménye. Klu­bunk rendezvényein nem­csak a szovjet folyóiratok­ban megjelent írásokat vi­tatjuk meg, hanem a ma­gyar lapok szovjet vonatko­zású cikkeit is. A másodikos Szarka Eri­ka vette át a szót: <—• A szovjet muzsikával és a szép orosz népdalok­kal nemcsak a Veszjolije Gyevuskl műsorai által Is­merkedünk, hanem van o- rösz tánccsoportunk Is a Kálinka, amely orosz zené­re és táncmotlvumokra né­pi és modern táncokat mu­tat be klubrendezvényein­ken. De eljárunk a CSSZBSZ városi bizottsága által meg­rendezett nyári békettnnepé- lyekre Is. Tanáraink vezeté­sével nemegyszer rendezünk közös zenehallgatást. Munkájuk valóban sokré­tű, számos területre kiter- ied. Egy másodikos kislány, ugyancsak a vezetőség tag­ja, Sztakő Márta máris so­rolta a tényeket: — Állandóan figyelemmel kisérjük a Csehszlovák és a Magyar Televízió műso­rait, és sok jó műsorra fel­hívjuk a klubtagok és isko­latársaink figyelmét. A rá- d;ókör adásában hívtuk fel a figyelmet a Csehszlovák Televízió egyes műsorában jelenleg közvetített szovjet- amerikai filmsorozatra, a Roman Karmen rendezte „Nagy Honvédő Háború“ cí­mű sorozatra. De működik a klub keretében fllmkör is, a szovjet film barátainak köre, amelynek tagjai közö­sen tekintenek meg egy-egy filmet, megvitatják a televí­zióban látott szovjet filme­ket. Sági Tóth Tibor A takarEkossAg GÄTJAI JEGYZETÜNK --------­A takarékosságnak ts van­nak határai, amelyen túl nem szabad menni, mert az egyenlő a pocsékolással — marasztalják el sokszor a minduntalan takarékosságra buzdítókat. Egy bizonyos a-1- fcatrész szilárdságának tűré­si határát átlépve megtaka­ríthatunk bár valamicske a- nyagot, de annál nagyobb a ■meghibásodás veszélye, ami viszont már nem takarékos­ság, hanem Idő, munkaerő- és anyegpocsékolás. Ne ott takarékoskodjunk, ahol nem szabadi A nagy gépi berendezé­sek egy-egy alkatrészének a súlya — mondjuk — 100 ki­logramm. A nyers kohászati termék, amelyből hosszas megmunkálással ez az al­katrész elkészül, ennek a súlynak akár a háromszoro­sa Is lehet, vagyis a hasz­nosítandó erayagmennyiség jelentős hányada hulladék. Pedig ha a nyerstermékek gyártői jobban alkalmazkod­nának megrendelőik Igé­nyeihez, abból az anyag- mennyiségből, amely ma még csak hulladék, készít­hetnének még egy másik ha­sonló alkatrészt Is. Ez így világos mindenkinek, s nép­gazdaságunknak Is ez az ér­deke. Amiért azonban a jó szándék „megfeneklik“, az érintettek szerint szintén népgazdasági érdekl A kohászok ugyanis a népgazdaság érdekeire hi­vatkozva a többtermelés hí­vei — mondván, hogy ez népgazdásági érdek —, ne­kik 9okkal egyszerűbb előre meghatározott nagyobb töm­böket ötvözni, mint a meg­rendelők céljaihoz rugalma­san igazodva „pepecselni“, szűkebb tűrési határokhoz alkalmazkodni, hiszen ez u- tőbbi további raktározási, a- nyagmozgatást és nyilván­tartási feladatokat Is róna e a gyártóra. Lényegében ugyanezt a je­lenséget kárhoztatják a geo­lógusok Is. Szerintük mind­addig a föld alatt marad a szénkészletek jelentős ré­sze, amíg a bányászok mun­kájának egyedüli fokmérő­je a kibányászott szén meny- nyisége lesz. Pedig ugyan­csak alapvető népgazdasági érdek a gazdaságos szénki termelés. De sorolhatnánk példákat az épitőiparből is, hiszen a mai gyakorlat szerint szin te kizárólag csak a' megren­delő érdekelt abban, hogv ez épület a biztonsági ha­tárok megtartásával a lehe tő legolcsóbb legyen. Az é- pítőipar szempontjából vi­szont a másik véglet a gaz­daságos. Jő adag „energia“ takarítható meg már a ter­vezésnél Is, hiszen túlbizto­sította sokkal egyszerűbb tervezni, mint a még bizton­ságos határokon belül az é pü leteket „tkicentizni“. Az építőipart értékelni pedig a „beépített“ pénzösszeg sze­rint szokásos, ami ugyebár megint csak mennyiségi mu­tató. A felsorolt néhány példá­ból is nyilvánvaló, hogy a- míg a takarékossági igény — megnyilvánulásaiban — alig több jámbor óhajnál, addig vajmi kevés esély van a takarékos szemlélet­mód elmélyülésére. Olyan ösztönzőkre van szükség, hogy ne pazaroljunk, hanem maximális mértékben a ta­karékosságra s egyúttal mi­nőségi munkára törekedjék tervező, kivitelező egyaránt. Vagyis: minden téren a minőségi szemléletnek kell érvényesülnie, amelyhez '- gazodni ugyan nehezebb, Je ez a takarékosság égvik legfőbb gátja gazdaságunk­ban. Mészáros János Annus Klára Ivawcs Yoett Szarka Erika Ilonka

Next

/
Oldalképek
Tartalom